Vendée Globe 2024-25, hatvanharmadik nap - karnyújtásra a cél
2025.01.12. 13:23
Jeges fürdő, sarki fény, Jean király visszatérése és az elsők számára látótávolságba kerülő befutó.
Január elsejének estéjére a két éllovas kiszabadult a Cabo Frio melletti hidegfront fogságából, de még nem értek bele a délkeleti passzátszélbe. Charlie Dalin (MACIF Santé Prévoyance) az előző nap vette át (vagy vissza-nézőpont kérdése) a vezetést, de Yoann Richomme tartotta magát, 93-ról 63 mérföldre csökkentette hátrányát. Mindezt úgy, hogy a valós időjárásnak sokszor semmi köze nem volt az előrejelzéshez, a nézeteltérés néha 200 fokos volt a szél irányát illetően.
14:09-kor Clarisse Crémer (L'Occitane en Provence) elhaladt a Horn-fok mellett. Életében másodszor szólóban, 12. helyen, ugyanúgy, mint 2021 januárjában. 1 órával és 19 perccel később Benjamin Dutreux (Guyot Environnment) követte: „Klassz így kezdeni az új évet! Szürreális a világ másik felén lenni, venni a Horn-fokot, ami a legkevésbé sem jelentéktelen mérföldkő. Magellán, Drake, Shackleton... és még egy csomó név, ami eszünkbe jut, szellemük itt lebeg körülöttünk. Múltkor úgy éltem meg, mintha célba értem volna, sokáig vártam, hogy átkelhessek rajta, amikor megtörtént, szinte csalódásként éltem meg, hiszen folytatni kellett a versenyt. Elképesztően távolinak éreztem az otthonomat.”
Samantha Davies (Initiatives Coeur) is hamarosan megérkezett a fokhoz, ő is felidézte 2021-et, amikor versenyen kívül ért ide: „Számomra óriási teljesítmény, hogy egészen más hangulatban érkeztem ide, mint legutóbb. Nagyon élvezem ezt a versenyt. Nagyszerű, hogy ismét elhaladhatok a Horn-fok mellett. Nem egészen olyan pozícióban, mint amilyenben reménykedtem, ami kicsit zavar, de sok van még hátra, nem adom fel.”
Néhány ezer mérfölddel „visszább” Denis Van Weynbergh (D'Ierteren Group) 17:42-kor (UTC) belépett a Csendes-óceánra.
Január másodikára virradóra legalább két jéghegyet szúrtak ki a szakemberek a műholdfelvételeken, óvatosságra és éberségre intették a területileg érintett versenyzőket. Sébastien Marsset (Foussier) kongatta meg először a vészharangot: „Megszólalt a radarriasztóm, a visszhang négy mérföldről jött, kidugtam a fejem, és azonnal megláttam a jéghegyet. Mindezt 17 csomóval, a kis genakkerrel. Élesedtem, amitől ideiglenesen még inkább felé tartottam, de már csak 2,5 mérföld volt köztünk. Lehúztam még egy reffet, hogy rendesen lelassuljak, és akkor derült ki számomra, hogy végig egyenesen neki tartottam! Mert a jéghegy nem észak, hanem kelet felé sodródott, én meg rohantam felé. Bevallom, utána éjszaka nem aludtam sokat, a jó ég tudja, mennyi időt töltöttem kint, a legkisebb hullámcsúcsot is hosszan bámulva, nem jéghegy-e. Kijelenthető, hogy a 2025-ös év intenzíven indul, életemben először láttam jéghegyet! Mindezt egy olyan hajóval, amelynek oldala mindössze 3,6 milliméter vastag.”
Eric Bellion (STAND AS ONE – Altavia): „Egy acéltestű expedíciós hajóról nézve nyilván jobban értékeli az ember a jéghegyek szépségét, de a mi karbon versenygépeinkkel igencsak óvatosnak kell lennie az embernek.”
Guirec Soudée (Freelance.com): „Visszavettem a 18-20 csomós tempómból, mert acéltestű hajóval már találtam el jéghegyet. 4-5 csomóval sem volt épp kellemes, inkább bele sem gondolok, milyen lenne karbon vitorlással. Folyamatosan nézem a radart, 20 percenként kimegyek körülnézni.”
Conrad Colman meg filmezett:
Közben elöl továbbra is gyenge széllel küzdött a páros, Dalin épp csak 14 mérfölddel előzte meg Richomme-ot. Sam Goodchild (VULNERABLE): „A hajóval minden rendben, csak a körülmények nem kellemesek, állandóan nekiütődünk a hullámoknak. A bizonytalan időjárásban a stratégiaalkotás sem megy egyszerűen, 50-50%, hogy a kelet (erősebb szél, hosszabb út) vagy a nyugat (gyengébb szél, rövidebb út) lesz a nyerő. A HOLCIM és a Charal nagyon gyors kreuzban, nehéz tartani velük a lépést. Éjjel 40, 50, néha 90 fokot lengett a szél, közben 5 és 30 csomó között fújt.”
Romain Attanasio (Fortinet – Best Western): „Nézem a kis táblámat, amin az áll, hogy Leeuwin-fok, december 14., és az jut eszembe, milyen hosszú út vezetett idáig! Az Indiai-óceán kemény volt, de a Csendes-óceán még keményebb. Az előző két Vendée Globe-on állítólag nagyszerű volt, legalábbis mindenki ezt monda, és azzal biztattak, hogy most sem lesz másképp. Hááááát… most épp megint egy viharban küzdök, a tenger állapota borzasztó, és amikor 36 óra múlva elérem a Horn-fokot, még mindig 40 csomóval fúj majd.”
Yoann Richomme: „Lenyűgöző, milyen gyorsan nyerhet vagy veszthet az ember sok-sok mérföldet. Nyugodtnak kell maradni, ami nem mindig könnyű, elismerem. Egyelőre az a célom, hogy ne maradjak le nagyon.”
Az útvonaltervező modellek továbbra is január 15-re tették a győztes érkezését, ez körülbelül 66 napos menetidő, ami durva ugrás a fennálló rekordhoz (74 nap, 3 óra, 35 perc, 46 másodperc) képest. De még így sem a Vendée Globe történetének legnagyobbja, a második és a harmadik kiadás között ugyanis 12 nap volt a javulás.
„Lenyűgözőek, fenségesek, varázslatossá teszik a versenyt… meg stresszessé. Amikor egy ilyen fagyott óriás feltűnik a láthatáron, az egyszerre lenyűgöző és ijesztő. Mert legyünk őszinték, bármennyire is szépek messziről, közelről egyáltalán nem akarjuk megnézni őket” - Antoine Cornic (Human Immobilier).
Január 3-ára világossá vált, hogy szó nincs „nyugodt hazatérésről”, amilyennek esetleg a külső szemlélő gondolhatja az Atlanti-óceánon északra kapaszkodást. Pláne a Nagy Dél állandó stressze után minden tekintetben egyszerűbbnek kell(ene) lennie. Hát a tizedik Vendée Globe-on sem a két vezető, sem az üldöző falka (negyediktől-tizenegyedikig) esetén nem beszélhettünk nyugiról. Dalin és Richomme egy kiterjedt, magas nyomású zónában rekedt, míg a második csoport széllel szemben küzdötte előre magát – és még egy vihar is várt rájuk. A 40 csomós szél azért is jelentett fokozott veszélyt, mert addigra a hajók már erősen elfáradtak. Thomas Ruyant (VULNERABLE) előző nap fogott ki 50 csomós szelet, amiben használhatatlanná vált a J2-es orrvitorlája, amit jellemzően 10-20 csomós szélben használnak, vagyis az Azori-szigetekig különösen fájhat a hiánya.
Boris Herrmann (Malizia Seaexplorer): „A Falkland-szigetek óta szembeszélben jövünk, semmiképp sem nevezném kellemesnek. Féltem a hajót, alig várom, hogy vége legyen, és gondolom, ezzel nem vagyok egyedül. Az időjárási modellek frissítésenként változnak, nem igazán tudok okos lenni.”
A harmadik helyen Sébastien Simon (Groupe Dubreuil) folytatta magányos útját a brazil partok mentén, de mivel még nem ért bele a passzátszeles övezetbe, nőtt a lemaradása az első kettőhöz képest. Benjamin Dutreux (GUYOT Environnement – Water Family, 11.) és Clarisse Crémer (12.) a Falkland-szigetektől keletre, a jéghatár mentén haladtak észak felé, Addigra Samantha Davis kicsit lemaradt tőlük. Romain Attanasio és Damien Seguin (Groupe APICIL, 15.) vették a Horn-fokot, előbbi külön örült, hogy 2017. és 2021 után ezúttal végre láthatja is. Az érintettek pedig elhagyták a jégveszélyes zónát, nem volt újabb észlelés vagy riasztás. Denis Van Weynbergh (D’Ieteren Group, 35.) a kormánya javításával volt elfoglalva, ehhez kapcsolódóan észak felé húzott, mert az addig tervezett útvonalára keddre komoly szelet jelzett a meteorológia.
Január 4-ére Thomas Ruyant korábbi előnye szinte teljesen szertefoszlott, Paul Meilhat már csak 70 mérfölddel volt lemaradva mögötte. Csalódottágra Nicolas Lunven-nek (HOLCIM-PRB) is volt oka: „Tegnap odalett az árbóccsúcs-egységem, benne az összes antennával (VHF, Oscar, szélmérő), ez komoly katasztrófa. Meglehetősen nehézzé vált a hajó irányítása, mert van ugyan egy tartalék antennám, ám annak kérdéses a hatékonysága. De nem adom fel a reményt, hogy javíthatok a helyzeten!”
1300 mérfölddel délebbre, Jean Le Cam (Tout en Finistère – Armor-lux, 16.) vette a Horn-fokot, hatodik Vendée Globe-ján (az előző ötből négyet be is fejezett) már nyolcadik alkalommal. Giancarlo Pedote-t (Prysmian) napok óta fennálló kormányproblémája visszafogottá tette: „Nem hajszolom a sebességet, a cél, hogy minden működjön. Vigyáznom kell a hajóra, számomra a verseny háttérbe szorult. Akadt pár kellemetlen pillanat a Csendes-óceánon, de hát a Vendée Globe nem a folyamatos örömködésről szól.”
Violette Dorange (Devenir) egy hóesésből jelentkezett: „Ez az eddigi legjobb napom a Csendes-óceánon. Kivételes élmény ezt megtapasztalni a földgolyó „másik” oldalán. Az elmúlt néhány napban a vitorlázás – az instabil szélviszonyok ellenére - jól sikerült.”
Fabrice Amedeo (Nexans-Wewise) közel 7000 mérfölddel volt lemaradva az elsőhöz képest, de ez kevéssé zavarta, mert Manuel Cousin (Coup de Pouce) közelségének köszönhetően volt útitársa, igaz „így nehéz aludni, mert el akarjuk kerülni az ütközéseket. Az Aurora Australis? Először láttam egy világító ívet az égbolton, később fénybe borult minden. Hihetetlen, hogy ezért a látványért elmentem Izlandra, erre itt ért az a kiváltság, hogy megpillanthattam.”
A negyedik és tizenegyedik hely közötti harc intenzívebb volt, mint valaha. Paul Meilhat egyre közelített Ruyant-hoz, Justine Mettraux (TeamWork-Team Snef) kitartott a csoport nyugati szélén, és úgy festett, közelebb kerülhet a többiekhez: „Instabilak a körülmények, az előrejelzések nem megbízhatóak. Majdhogynem nehezebb itt, mint a Déli-óceánon. Még mindig a tartalék szélműszerekkel dolgozom, és volt néhány áramszünetem is, meg probléma a nagyvitorla behúzójának kocsijával. A Horn-fok óta szembeszélben jövünk, ez nem tett jót a hajónak.”
Charlie Dalin és Yoann Richomme 20 csomó fölötti átlagot mentek, könnyednek tűnő hangulatban, verőfényes napsütésben falták a mérföldeket. Alan Roura (HUBLOT) zsinórban harmadik Horn-fok kerülésére készült - mindössze 31 évesen. Isabelle Joschke (MACSF) és Giancarlo Pedote is, ám ők úgy döntöttek, lassítanak, és megvárják, amíg az előttük terpeszkedő alacsony nyomású övezet magja elmegy az útjukból, mielőtt a fokhoz érnek. Oliver Heer (Tut Gut) életét még mindig egy anticiklon nehezítette, így a Csendes-óceánon való átkeléséről kijelenthetővé vált, hogy „lassú”. Antoine Cornic, a 45. születésnapján: „Jó lenne, ha kedvezőbb körülmények között, gyorsabban haladhatnánk, de ez nem kívánságműsor. És nem tudok kiszállni sem, elmenni egy szállodába, lezuhanyozni, aludni egy jót, aztán holnap visszajönni, és innen folytatni. Alig várom, hogy melegebb legyen az idő, akkor levehetem a viharruhámat a csizmámat és a sapkámat. De ez egy másik történet egy másik napra.”
Yannick Bestaven (Maître CoQ V) elkezdte írni versenyének újabb fejezetét. Az előző Vendée Globe győztese december 30-án egy halom technikai hiba miatt visszalépett a Vendée Globe-tól: „Nehéz volt kiszállni, de a biztonság szempontjából az egyetlen jó döntés. A célom az, hogy befejezzem a kört. Megvolt az előétel, a főétel, de mindenképp szeretném átadni a desszertet a barátaimnak, a családomnak és a többieknek.”
Míg az élen haladók január 5-én már a passzátszelek jótékony hatását élvezték, hátrébb számos találkozás és felzárkózás zajlott. Samantha Davies utolérte Benjamin Dutreux-t és Clarisse Crémer-t. Hasonlóképpen, Jean Le Cam legújabb generációs egyenes svertes hajójával képes volt befogni Romain Attanasiót és Damien Seguint. Alan Roura 30-35 csomós szélben, 4-5 méteres hullámok között közelített a Horn-fokhoz.
Benjamin Ferré (Monnoyeur – Duo for a Job) 200 mérföldes előnyt épített ki magának, de kilencen voltak 180 mérföldes körzeten belül. A csoport tagjait az ötödik Vendée Globe-ját teljesítő Arnaud Boissières (La Mie Câline) így mutatta be: „Csupa kedves ember! Itt a fiatal lány, aki tele van lendülettel és elszántsággal (Violette Dorange), a harcos „Seb” (Sébastien Marsset), az „őrült kiwi” (Conrad Colman), Louis Duc a vastag arcbőrével, „Koji” (Kojiro Shiraishi), aki most épp rendesen megindult. Különböző hajóink vannak, különböző konfigurációval, és mégis itt vagyunk együtt, ami mindenképp érdekesebb, mintha szólóban nyomnánk a nagy vízen. Egészséges verseny zajlik közöttünk.”
Sébastien Marsset: „A hangulatom aszerint ingadozik, hogy van-e időm pihenni és jókat enni. Örülök, hogy tagja lehetek ennek a csoportnak, bár bevallom, kevéssé tartom velük a kapcsolatot. De tegnap találkoztam Éric Bellionnal, és nagyon boldog voltam, hogy beszélhetek vele a VHF-en. Elképzelem, min tanakodnak a többiek, mérem magam hozzájuk, ez ösztönöz.”
Louis Duc (Fives Group – Lantana Environnement, 27.): „Kezdetben mind mögöttem jöttek, csak épp az időjárás miatt utolértek, ami azért frusztráló volt. De aztán beindult a regatta üzemmód, ami egyáltalán nem kellemetlen.”
Charlie Dalin 14:38-kor (UTC) átszelte az Egyenlítőt, visszafelé, a rajt után 56 nap, 2 óra, 36 perc és 23 másodperccel. Ekkor több mint 7700 mérföld (14200 km) választotta el a 35. helyen álló Denis Van Weynbergh-től.
Addigra a vezető páros már két napja húzott hasznot a délkeleti passzátból. Sébastien Simon (Groupe Dubreuil): „Küzdök tovább a pozícióm megszilárdításáért. A jobb oldali foil-om nélkül elkerülhetetlenül lemaradtam az elsőkről, de ez a játék része. Szerencsére kedvező körülmények között vitorlázhatok, alig várom, hogy áthaladjak a célvonalon.”
Január 6-ára Charlie Dalin 3000 mérföldön belülre került a célhoz, de nem tudta lerázni Yoann Richomme-ot, aki 06:00 UTC-kor mindössze 86 mérfölddel volt lemaradva, és majdnem öt csomóval gyorsabban vitorlázott. Sam Goodchild felkapaszkodott az negyedik helyre, megelőzve csapattársát, Thomas Ruyant-t. Romain Attanasio: "Végre az Atlanti-óceánon vagyok, de két szép nap után most megint egy nehezebb időszak jön, 1000 mérföld kreuzolás. A hajó 25 fokban dől, és 30 másodpercenként csapódik bele az újabb és újabb hullámba. Viszont legalább meleg van! A rossz hír az, hogy Jean Le Cam, elképesztő tempóban zárkózik – de hát ő A Király”.
„2016-ban felajánlottam felajánlottam egy Saint-Julien-t Neptunusznak, amikor átkeltem az Egyenlítőn. Aeolus pedig Neptunusz nagy barátja. Ha nem olcsó borral szúrod ki a szemüket, azt később meghálálják! Onnantól, hogy beléptem az Atlanti-óceánra, szerencsém volt” – Jean Le Cam.
Isabelle Joschke 07:02-kor, Giancarlo Pedote 11:00-kor (UTC) vette a Horn-fokot.
Charlie Dalin: „Tegnap éjjel nem sokat aludtam egy vihar miatt, ami egy kicsit elzárta az útvonalat, és a szél is instabil volt mind erejét, mind irányát tekintve. De hamarosan túl leszek rajta, aztán ha Yoann is, akkor újraszámoljuk az útvonalainkat. Bárki, aki komoly ambíciókkal érkezik a Vendée Globe-ra, a fél karját odaadná azért, hogy a helyünkben lehessen. Nagyon élvezem, az eredmény most rajtam múlik és kisebb a nyomás is – nem úgy, mint négy éve. És nem szabad elfelejtenünk, hogy amit csinálunk, az csak játék!”
Jérémie Beyou (Charal) előnybe került nyugati opciójának köszönhetően, de a keletre nyitók hosszú távon még mindig jobban járhattak. Ruyant meg egyensúlyozott a két brigád között (és nem volt J2-ese): „Nehéz dolgom lesz ebben a csoportban, de nem adom fel, harcolni fogok a végsőkig. Most jön egy új kezdet közöttünk.”
Clarisse Crémer a bal vállára panaszkodott („szerencsére a fájdalomcsillapítók segítenek”).
Jean Le Cam a Falkland-szigeteknél:
Louis Burton (Bureau Vallée) megérkezett honos kikötőjébe, Saint Malóba, miután a Jóreménység-fok közelében kiállni kényszerült, és Fokvárosból a rövidebb úton tért haza. Yannick Bestaven pedig útnak indult, mert eltökélt szándéka, hogy teljesítse a kört: „Mindent meg fogok tenni, hogy ennek a világkörüli turnénak a vége a lehető legszebb legyen.”
Január 7-én Sébastien Simon 06:08-kor (UTC) átkelt az Egyenlítőn, míg mögötte a korábbinál is nyitottabb lett a csata a negyedik-tizenegyedik helyekért, mert kezdetben ugyan a nyugatra nyitók örülhettek, de végül a keletiek vissza tudtak zárni hozzájuk. Nicolas Lunven: „Nem könnyű ám felkapaszkodni az Atlanti-óceán déli részén! Ezt onnan tudom, hogy annak idején megcsináltuk az Ocean Race-en, tavaly télen pedig Armel Le Cléac'h szárazföldi útvonal-tanácsadója voltam. Bonyolult rész az időjárás szempontjából, nagyon instabil körülmények vannak, sok a vihar – túl heves zivatar még nem volt, de bármikor jöhet. Plusz a ronda hullámzás. Ezt nekem tovább nehezíti, hogy három napja odalettek az antennáim, és bár van tartalékom hátul egy póznán, de az nem annyira hatékony, mert vagy a hajó irányán vagy a vitorlákon kell folyamatosan igazítanom.”
A versenyújonc Benjamin Ferré (Monnoyeur - Duo for a Job) készült következőnek venni a Horn-fokot, míg Conrad Colman (MS AMLIN) kicsit hátrébbról jelentkezett: „Két hónap a tengeren… hosszú idő! Irigykedem, hogy az elsők pár nap múlva itthon lesznek, és elmehetnek a gyerekeikért az iskolába. Hálás vagyok a körülöttem lévőknek, mert közvetlen társak nélkül nehéz lett volna kibírni és végigversenyezni két hónapot. Mindent megteszek, hogy a lehető leggyorsabban menjek, ugyanakkor nem hagyom figyelmen kívül a biztonsági szempontokat sem. Most könnyű dolgom van, 30 csomós a szél, süt a Nap, jól töltenek az akkuk a napelemekkel, szóval azon sem kell ezen stresszelni.”
Conrad Colman, a szelfiháttér:
Jingkun Xu (Singchain Team Haikou): „Két hónap a tengeren… kezdem fáradtnak érezni magam! Főleg a vállsérülés zavar, mert néha rosszabbodik. A verseny elejét nagyon élveztem, izgatott voltam, de az utóbbi napokban, a gyenge szélben kezdtem egyedül érezni magam. Ma újra bőszelezhettem, ami sokkal kellemesebb, de két nap múlva jön a következő vihar. Elégedett vagyok a pozíciómmal, felülmúlja az elvárásaimat! Nagyon hiányzik a családom és a barátaim, ahogy a friss gyümölcsök is.”
Benjamin Ferré 07:47-kor (UTC) megkerülte a Horn-fokot, de jött a következő feladat, a mögötte érkezőkkel fel kellett készülniük arra az alacsony nyomású zónára, amelyiknek az érkezését csütörtökre jelezték előre, az Andok felől: „Indul a versenyfutás az idővel. Ha messzire utunk tőle, nem kapjuk telibe."
Yoann Richomme: „Elég gyorsan megyünk, 21 csomó az átlagunk, most ez megy majd két napig, nagyjából az Azori-szigetekig. Szerintem onnantól Charlie lesz előnyben, de nyilván igyekszem tartani a tempót. Egyre valószínűbbnek tűnik, hogy tényleg befutunk nyolc nap múlva, amit még mindig nem sikerült igazán felfognom. Ez nem egy transzatlanti, hanem egy világ körüli verseny, viszont a hajó nagyon jó állapotban van. Varázslatos!”
Violette Dorange (Devenir) próbált lassítani, hogy elkerülje a vihar magját, miközben közeledett első Vendée Globe-jának harmadik, egyben utolsó nagy fokához. Guirec Soudée (Freelance.com) egy darabig tétovázott, de aztán a fékezés helyett a gyorsítás mellett döntött, mert ki akarta használni azt a nyugodt zónát, ami a fok után várta, hogy felmásszon az árbócra, és megjavítsa J2-jét és a lazy-jackjét: „Örülök, hogy végeztem a Nagy Déllel, és az Atlanti-óceánon lehetek, de hát ez a Horn-fok, nem lehet csak úgy elhaladni mellette! 38 csomós alapszélre 50 csomós lökések jönnek, stílusosan fejezem be a Csendes-óceánt.”
Éric Bellion (Stand As One – Altavia) technikai problémákkal küzdött, neki is a J2-vel támadt gondja, a vitorlát és a merevítőjét tartó csap sérült meg, szerencsére „sikerült minden alkatrészt összeszednem, és a javítás lehetséges”.
Jean Le Cam diszkréten előrébb ugrott két helyet Damien Seguin és Romain Attanasio rovására, amikor tőlük keletebbre húzott.
Január 8-ára virradóra Charlie Dalin 167 mérföldre növelte előnyét Yoann Richomme-al szemben, Simon kocogott a harmadik helyen, a hét fős üldözőbolyból Paul Meilhat (Biotherm) jelentkezett: „Nicóval a keleti opciót választottuk, távol vagyunk Cabo Friótól, továbbra sem tudom, hogy a nyugatra tartóknak lesz-e igazuk, vagy nekünk. A rangsor most egy darabig biztosan elénk hozza őket, de ezen nem idegeskedem, mert hosszú még a verseny.”
Clarisse Crémer: „Pár napig enyhén fájt a lapockám és a vállam, de nem zavart annyira, hogy különösebben odafigyeljek rá. Ám egyszer hirtelen mozdultam, hogy felvegyek valamit, és olyan fájdalom tört rám, amitől majdnem elájultam. Ültem, elsötétült előttem minden, izzadtam, hányingerem volt, nagyon nem éreztem jól magam. Beszéltem a verseny orvosával, bevettem a megfelelő gyógyszereket. Mindezt 35 csomós szélben, össze-vissza hullámok között."
Eric Bellion: „Az elmúlt napokban komoly rémálmot éltem át, miután szétesett a J2-t a fedélzethez rögzítő csap, ami az árbócot is tartja. Kötelekkel váltottam ki, lassítva tartottam a Horn-fokhoz, ami nem épp ideális környék egy ilyen probléma kezeléséhez. 24 órát kellett várnom, mire végre nekiláthattam a szerelésnek, ami úgy fest, hogy jól sikerült, szóval most boldog vagyok. Eszméletlenül fáradt, de boldog. Most újabb 48 óra várakozás következik, három reffet húztam le a nagyvitorlán, 6,7 csomó a tempóm, hogy elengedjem a vihart, de ez van, muszáj törekednem a biztonságra. 30 órával ezelőtt még az ellenfeleimmel csatáztam, egész jó pozícióban, mostanra mind távol vannak tőlem."
Charlie Dalin: „A passzátszél erőssége és iránya néha instabil, most épp 20 csomóval fúj, de korábban egy kis területen alig. Hosszú ideje nem kellett nagyobb manővert végrehajtanom, nem voltak vitorlacserék, tudok pihenni. Egyelőre igyekszem nem sokat gondolni a célra, mert még hosszú a verseny.”
Paul Meilhat és Nicolas Lunven is megindult észak felé, de zavaros szélviszonyok között. Nyugaton sem volt sokkal jobb a helyzet: „Tegnap este intenzív volt a zivatartevékenység, de sikerült átvészelni. Továbbra is bajban vagyok az időjárási információkkal, mert hiányzik az érzékelő az árbóccsúcsról, és a J0 nélkül sem könnyű az élet. Így azért nehéz versenyképesnek maradni a srácokkal…” – Justine Mettraux (Teamwork – Team Snef).
„Van az a mondás, hogy a villám nem csap kétszer ugyanoda*. Na, ez egy óriási tévedés! Életem legőrültebb napja van mögöttem. Minden riasztás bekapcsolt, a hajó lefeküdt a vízre, tovább erősödött a szél, egyre több volt a mennydörgés és a villámlás. Aztán az egyik eltalált. Elromlott a radar, kimentek a monitorok, az erőmérő cellák, nincsenek meg a foil-ok és a tőkesúly dőlési adatai. De még fel tudom tölteni az akkumulátorokat, van vízkészítőm, Oscar-egységem, egy szélműszerem és egy automata kormányom" - Boris Herrmann.
Alan Roura szerencsésen tudott elosonni a jéghatár mellett, így felkapaszkodott Jean Le Cam mellé.
Guirec Soudée pedig jeges fürdőt vett az 5 Celsius fokos vízben, hogy kihalássza Code Zero vitorláját, amely a tengerbe esett és a tőkesúly köré csavarodott.
Oliver Heer elhaladt a Némó-pont mellett, majd jéghegyet észlelt: „Kiborított a múlt hét. Azt kell mondanom, hogy ezek voltak eddig a legnehezebb napok a Vendée Globe-on. 30 csomós szélben könnyű vitorlázni, de 2 csomósben nehéz és megterhelő. A verseny mindenképpen beváltja a hozzá fűzött reményeket, nagy kihívás és nagy kaland.”
Benjamin Ferré: „Nem tudom megmondani, mennyi idő telt el az indulásunk óta, de még mindig ugyanolyan boldog vagyok, hogy részt vehetek a Vendée Globe-on. Életem összes érzelme egy nagyon rövid időbe sűrítve, amit a Horn-foknál még jobban éreztem. Általában vagy az örömtől, vagy a szomorúságtól sírunk, a foknál rájöttem, hogy lehet a hálától is. Köszönettel tartozom mindazoknak, akik segítettek nekem, akik lehetővé tették, hogy ezt megtapasztaljam.”
Január 9.
Cabo Frio és az ottani hidegfront szeszélyei után egyre egyenletesebb szélbe érve Sam Goodchild került a negyedik helyre, hét mérföld előnnyel az ötödik Jérémie Beyou (CHARAL) előtt: „Az útvonaltervezőn már látszik Les Sables d’Olonne, kicsivel több mint 15 nap múlva ott lehetünk. Fokozott figyelemmel vagyok a hajó iránt, mert kezd elfáradni minden, egyre több probléma jelentkezik mindenkinél, a legapróbb részlet is fontos. Alig várom, hogy pihenjek egy jót, mert a hidegfront okozott két nehéz napot a zivatarjaival.”
Damien Seguin, Roman Attanasio és Jean Le Cam azon küzdöttek, hogy kikerüljenek egy meglehetősen szélesre nyíló magasnyomású övezetből. Damien Seguin: „Az első néhány nap éles kontrasztban állt azzal, amit délen tapasztaltunk. Persze stresszes ez is, de másképp. Fizikailag kevésbé megterhelő, ugyanakkor mentálisan – a taktikai kihívások miatt – sokkal összetettebb. Romain-nal együtt néztük végig, ahogy Jean és Alan utolérnek bennünket, sokak szerint remek taktiktát alkalmaztak, szerintem meg kaptak egy lehetőséget az időjárástól, és éltek vele.”
Violette Dorange: „Kicsit zavaró látni azokat a versenyzőket a Horn-foknál, akikkel néhány napja még együtt vitorláztam, de nem bánom nagyon, mert tudom, hogy amit csinálok, az jó és biztonságos! Nem akartam 50 csomós alapszélben, meg 60 csomós lökések között találni magam. A fok a Déli-óceán végét jelenti, ami nagyszerű, mert nincs fűtés a fedélzeten, és kezdek nagyon fázni. Valószínűleg megsérült egy hengerfej-tömítés, mert szivárog az olaj a motorból, elég sok folyt el. Így aztán nem nagyon tudom beindítani, csak egyszer-kétszer kapcsolhatom be, talán tíz percre, különben nagyon gyorsan leáll és tönkremegy. Marad a két hidrogéngenerátor és a napelem.”
Az aktuális helyzetben úgy tűnt, hogy Charlie Dalin kedd (január 14.) délután fut be, Yoann Richomme néhány órával utána. 2100 mérfölddel délebbre még mindig a brazil partok mellett folyt a csata hét szkipper között, akiket akkor épp Jérémie Beyou vezetett fel. Viszont legalább kijutottak a kiszámíthatatlan viharok zónájából.
Damien Seguin-nak és Romain Attanasio-nak pedig nem volt elég, hogy Jean Le Cam és Alan Roura utolérte őket, a Brazília melletti állandó hidegfrontban még Isabelle Joschke, Giancarlo Pedote és a versenyen kívül vitorlázó Yannick Bestaven is elkaphatta őket. „A verseny eleje óta nem jártam túl sok sikerrel, szóval nagyon örülök, hogy utolértem Romaint, Damient és Jeant. A hajóm jó állapotban van, azt csinálom, amit szeretek, és boldog vagyok, hogy itt lehetek!” – Alan Roura.
A Némó-pont hosszúsági fokának közelében egy másik alacsony nyomású rendszer érkezett Oliver Heer, Antoine Cornic és Jingkun Xu nyakába, több mint 35 csomós széllel, 6 méteres hullámokkal és 3°C körüli hőmérséklettel. Jingkun Xu: „A versenyvezetés figyelemre méltó munkát végez a jégveszély előrejelzése terén. Bekapcsoltam a riasztóimat, fokoztam az éberséget, de éjszaka nem látok semmit, olyankor bíznom kell a felszerelésben. Még mindig gyógyszert szedek, hogy enyhítsem a fájdalmat a vállamban, de ez nem panasz. 60 napja vagyunk úton, és én még mindig ugyanolyan jól szórakozom.”
Január 10.
Tanguy Le Turquais (Lazare, 21.) viszonylag könnyedén megúszta a Horn-fok környékének viharát, "csak" 40 csomós értéket látott a műszerén. A hátrébb lévők azonban, köztük Kojiro Shiraishi (DMG Mori Global One, 26.), nem voltak ilyen szerencsések: „50 csomós szél fúj, és közel vagyok a jéghatárhoz. Ez nem versenyzés, az ember ilyenkor igyekszik túlélni. A legrosszabbon talán túl vagyok, szóval remélem, hamarosan újra verseny üzemmódba kapcsolhatok. Hajóm állapota kielégítő, tartalék latnim már nincs, de újabb sérülés sem a vitorlán. Óriási változás négy évvel ezelőtthöz képest, hogy a hajó belseje száraz. A szponzorom előzetesen nyolcadik vagy jobb helyet várt tőlem, de ez kivitelezhetetlennek bizonyult. A csoportomban rengeteg újonccal és fiatallal kellene lépést tartani annak az öreg embernek, aki vagyok (57 éves – iSail), nem könnyű.”
Samantha Davies: „Közel 20 csomós szél fúj, de a tenger állapota borzalmas, nem tudok felgyorsítani, mert szemből jönnek a hullámok, a hajó rondán csapódik beléjük. Ki kell jutnunk a túloldalon, ott lesz néhány zivatar, ha szerencsénk van, nem ragadunk be a szélcsendes zónába. Sajnos, ami előttünk korábban történt, abból nem következtetni a ránk váró dolgokra. Néha úgy tűnik, hogy hirtelen elszaladt ez a két hónap, de aztán eszembe jut, mennyi minden történt, és boldog vagyok, hogy még mindig versenyben lehetek. A hajó megviselt, a csörlőimből lassan kihullanak a golyók, az egész rendszer nyikorog és nyög. Szerencsére a kapitány nem nyikorog és nem nyög, ami jó.”
Charlie Dalin megtartotta 177 mérföldes előnyét Yoann Richomme-mal szemben, miközben már kevesebb mint 1700 mérföld volt hátra. 06:30 UTC-kor Yoann Richomme közölte a verseny vezetésével, hogy a J0 vitorlája leszakadt és a vízbe esett. Mikor végre ki tudta szedni, megállapította, hogy használhatatlanná vált, ami különösen a cél közelében várható gyenge szélben lehet fájó hiány.
Az üldözőcsoport a Vendée Globe egyik legintenzívebb harcát mutatta be, a hét hajó 200 mérföldön belül volt egymástól a célhoz képest. Jérémie Beyou: „Nem fizetett Nicolas-nak a keleti útvonal, de tudom, hogy még innen is képes felállni. Örülük, hogy végre kikerültem abból a szörnyű zónából. Eltört a jobb oldali foilom hengere, ami megmagyarázza, miért voltam lassabb balcsapáson. Egy napba telt a javítás, pokoli volt.”
Boris Herrmannak szintén a J2-vel támadt gondja, eltört a felső tartókampó: „A hátralévő táv több mint 70%-át általában ezzel a vitorlával teszik meg, szóval hiányozni fog, ha nem sikerül megoldást találnom.”
Clarisse Crémer, Samantha Davies és Benjamin Dutreux instabil szelek és zivatarok között vitorlázott, a két hölgy némi előnyre tett szert a keletre lévő Dutreux-val szemben. Sébastien Marsset: „Gyorsítanunk kell, mindig csak gyorsítanunk, de nem tudom, hogy sikerül-e. Ha igen, akkor a magasnyomású terület keleti részén maradunk, és hátszelezhetünk, ha átmegy felettünk, jön a gyenge szembeszél.”
Január 11-ére Yoann Richomme csökkentette hátrányát Charlie Dalin mögött, ami lehetett bíztató jel számára, ugyanakkor drasztikusan fogyott a hátra lévő táv. 22-25 csomós átlagsebességgel haladtak, kihasználva a melegfront szelét. Sam Goodchild egy-két mérfölddel volt Jérémie Beyou előtt, már mindketten 17 csomó körüli tempót produkáltak a 12-14 csomós délkeleti passzátban.
Közben sokkal-sokkal hátrébb Denis Van Weynbergh (D'Ieteren Group): „Természetesen szeretnék előrébb lenni, mind a helyezésemet, mind a klímát tekintve. Itt borzasztó hideg van, tegnap már sapkában aludtam. Néha úgy tűnik, hogy sosem jutok előrébb, a Némó-pont és a Horn-fok is elérhetetlennek tűnik, de persze nyilván eljutok mindkettőhöz.”
Manuel Cousin: „Nem az eddigi 60 nap súlya nyom, hanem azé a tízé, ami még elválaszt minket az Atlanti-óceán déli részétől.” Fabrice Amedeo (Nexans-Wewise): „Egyik oldalról úgy érzem, egy örökkévalóság telt el a rajt óta, másrészt hihetetlen gyorsasággal rohannak a napok. Egyszerre nagyon monoton és nagyon ritmikus, az idő érzékelése pedig teljesen megváltozott.”
Eric Bellion 08:33 UTC-kor felvette a kapcsolatot a csapatával, hogy közölje velük, a J2 veretén végzett javítás nem volt kielégítő, 40 csomós szélben haladva úgy döntött, hogy a Falkland-szigetek keleti részén keres menedéket, ahol nyugodt körülmények között újra nekifuthat a szerelésnek.
Láthatóvá vált, hogy a Vendée és Bretagne partjai fölött elterülő anticiklon miatt Charlie Dalinnak és Yoann Richomme-nak fel kell mennie Bretagne csücskéig, mielőtt ráfordulnak Les Sables-d'Olonne-ra és a célra. Charlie Dalin befutóját hétfő éjfél és kedd hajnal közé tették. Yoann Richomme: „Még mindig az Azori-szigetek körüli szélben vagyunk, intenzívebb, mint vártuk, volt 34 csomós szelünk is. Nem néztem a távolságot kettőnk között, de tudjuk, hogy ezek a feltételek jobbak számomra. Ha még mindig meglenne a J0, a különbség valószínűleg még kisebb lenne. Nem tudom, hol van lehetőség előzésre, talán lesz még benne egy kis játék. Odafigyelek a hajóra, mindig félek egy kicsit, hogy kárt okozok. Őrület belegondolni, hogy közeledik a Vendée Globe vége…”
Sébastien Simonnak inkább gyenge szélre kellett készülnie az Azori-szigetek után, miközben az üldöző csoport végre stabil sebességet tudott felvenni. Sam Goodchild: „Amikor Jérémie feltűnt az AIS-en (vagyis elég közelre került – iSail), félóránként ellenőriztem, de ez megterhelő volt, inkább abbahagytam a figyelését, azóta újra jó a sebességem.”
Boris Herrmann vissza tudta szerelni a J2-t a helyére: „Megkönnyebbültem, hogy sikerült. Az adrenalin segített az árbócmászásban, de rettenetesen elfáradtam. Szerencsére tudtam egy jót aludni, most már nagyjából rendben vagyok.”
Január 12.
Az Egyenlítő déli oldalán fokozódott a feszültség, a negyedik és a tizenegyedik hely közöttiek feladták a reményt, hogy a dobogón végezzenek, de a küzdelmet nem. Hátrébb Clarisse Cremer és Samantha Davies végre normálisabb szélviszonyok közé kerültek, lehetett gyorsulni, Jean Le Cam továbbra is irányította a következő csoportot. Kojiro Shiraishi teljesítette a büntetését (két óra időbüntetést kapott, mert véletlenül letörte a plombát a motorjáról), Louis Duc (Five Groupe Lanta Environnement) és Sébastien Marsset az anticiklonban ragadt, míg Conrad Colman-nak és Guirec Soudée-nek sikerült kimenekülnie belőle.
Violette Dorange: "A J3 vitorlával haladtam, egyszer csak a tartója megadta magát, és a vászon a vízben kötött ki. Először arra koncentráltam, hogy visszaszerezzem, ami küzdelmes volt a 35 csomós szélben. Amikor az orrfedélzet nyílásán át gyűrtem be a tárolóba, eltört a nyílás zsanérja, beömlött némi víz. A vitorla javítása közben realizáltam, hogy nem a beakasztó tört el, hanem egy biztosító elem. Ez azért baj, mert mászhatok fel az árbócra, hogy kicseréljem, de ez ilyen körülmények között lehetetlen. Addig viszont nincs bőszeles vitorlám erős szélre.”
Eric Bellion, 01:00-kor megérkezett Port Stanley-be, ahol egy veszélyes manőver után sikerült kikötnie. Ott végre alaposan fel tudta mérni a hajója állapotát, és arra jutott, egyedül nem tudja úgy kijavítani a hibát, hogy az tutira megbízhatóan működjön. Ezért a szkipper bejelentette, hogy visszalép a 2024-25-ös Vendée Globe-tól: „Tegnap kora reggel, miközben erős szélben észak felé vitorláztam, hogy elkerüljem a Falkland-szigeteket, rájöttem, hogy a javítás megadta magát. Szerencsére sikerült rögzítenem az árbócot. A cél az volt, hogy a Falkland-szigetek alatt rendesen megszerelhessem, de ehhez olyan alkatrészre van szükségem, amivel nem rendelkezem. Borzalmas volt meghozni a döntést, csalódott vagyok ennyi erőfeszítés után.
Nagyon nehéz volt tegnap este, amikor megérkeztem a Falkland-szigetekre, éjszaka, több mint 35 csomós szélben, vitorlás karrierem egyik legvadabb manőverét kellett előadnom. Paul, Marilou, Barth, Marion és az egész kikötői csapat nyugalmának, magabiztosságának és profizmusának köszönhetem, hogy a hajó sértetlen. Kockázatos manőver volt a ponton mellé állni, tíz perccel később 50 csomó feletti pöff érkezett, abban szinte biztos, hogy zátonyra futottam volna. Óriási szerencsénk volt.
Marilou gyümölcsöt és salátát adott enni, hosszú idő után először sétáltam a szárazföldön, de ilyesmiket Les Sables d’Olonne-ba terveztem. Nem úgy sültek el a dolgok, ahogy akartuk, de így alakult. Hálás vagyok ezért a lehetőségért, ami a hajónak és nekem is adatott, és igyekszem maximálisan kihasználni, stílusosan fejezni be az utat.
Biztonságban vagyunk, senki sem sérült meg, rendkívüli emberektől kaptam támogatást. Most elengedjük a vihart, utána elintézzük a javítást, és újra nekivágunk. Felszárítjuk a könnyeinket, és új kalandba kezdünk.”
*az előzőt hat hónapja szenvedte el, még New York-ban.
A Vendée Globe egyszer csak véget ér, de a blog nem! Ha érdekelnek további témák is, kövess bennünket a Facebook-on, pláne, hogy akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
fotók és forrás: vendeeglobe.org
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.