Vendée Globe 2024-25, kilencvenedik nap - befutott a "tyúkos srác"
2025.02.08. 13:20
Korábban azt hittük, hogy a célban a másfél órás időkülönbség kicsi a Vendée Globe-on. Most kiderült, hogy nem.
Nyolcvanadik nap a Föld körül.
Január 28-án Boris Herrmann (Malizia Seaexplorer) a lehető legnagyobb körültekintéssel, biztonsági üzemmódban vitorlázva haladt el a Finisterre-fok mellett. Samantha Davies (Initiatives Coeur) körülbelül 78 mérfölddel volt lemaradva, és Herrmannhoz hasonlóan mérsékelt tempóval osont a cél felé, hogy elkerülje a vihar legrosszabb részét a Vizcayai-öbölben.
„Az időjárás alakulásától függően meglátjuk, hogy újra aktiváljuk-e a vihar esetén érvényes vonalat” (a célvonaltól kifelé 4 mérföldre lévő kapu, amely a hajókra veszélyes időjárás esetén befutóként szolgál – iSail) - magyarázta Hubert Lemonnier versenyigazgató. A viharvonal legutóbb Clarisse Crémer (L’Occitane en Provence) és Benjamin Dutreux (Guyot Environnement – Water Family) esetében volt érvényben.
Az elöl lévő kettőstől körülbelül 1800 tengeri mérföldre délnyugatra állt össze a következő nagy csoport. A 15. helyezett Damien Seguin-től (Groupe APICIL), egészen a 26. helyezett Violette Dorange-ig (Devenir) azzal kellett szembenézniük, hogy egy növekvő, enyhe szeleket hozó magasnyomású terület miatt az ideálisnál lényegesen hosszabb utat kell megtenniük. Kicsit jobb helyzetben érezhette magát Romain Attanasio (Fortinet – Best Western) és a versenyen kívül vitorlázó Yannick Bestaven (Maître CoQ IV), akik az anticikon szélén irányra mehettek.
Alan Roura (Hublot) már alig várta, hogy befusson, a 20. helyen álló versenyző ugyanis kezdett besokallni: „Tegnap, miközben a víz alatti kamerám képét néztem, azt hittem, hogy a hajó egy darabját látom lent lógni... Azonnal lelassítottam, leeresztettem még egy kamerát a víz alá, hogy ellenőrizzem. A tengely volt az... amit teljesen elfelejtettem! Ebből rájöttem, hogy ki vagyok égve, ezért este úgy döntöttem, hogy a pihenést részesítem előnyben, hogy helyre rázódjak. Előszedtem az utolsó zacskó kaját a következő 6 napra, furcsa érzés arra gondolni, hogy tényleg itt a vége.”
Január 29.
22 szkipper volt még versenyben, közülük nyolcan tömörültek szorosan össze egy csoportba, befutójukat a következő hét elejére várták. Boris Herrmann és Samantha Davies azonban már aznap „szabadulhatott”. Közben a mezőny végében Manuel Cousinra (Coup de Pouce, 32.), Fabrice Amedeóra (Nexans-Wewise, 33.) és Denis Van Weynberghre (D'Ieteren Group, 34.) viharos, össze-vissza rendszer várt az Atlanti-óceán déli részén.
Jingkun Xu (Singchain Team Haikou, 31.) számára különleges élmény volt, hogy a Vendée Globe-on ünnepelhette a kínai új évet. A kígyó évének apropóján mindenkinek „zökkenőmentes, harmonikus évet és kiváló egészséget” kívánt videóüzenetében.
Benjamin Ferré (Monnoyeur – Duo for a Job) ismét végignézte, ahogy Tanguy Le Turquais (Lazare) „feltámad halottaiból”, és ledolgozza aktuális hátrányát: „Elképesztő a versenynek ez az intenzitása, pláne néhány nappal a célba érés előtt, egy teljes földkerülés után! Szerencsés vagyok, hogy egyszerre csinálhatok egy Vendée Globe-ot és egy Solitaire du Figaro-t!”
Boris Herrmann (Malizia – Seaexplorer) UTC 22:18-kor (UTC) tizenkettedik helyen befutva teljesítette a Vendée Globe-ot. Ez volt zsinórban a második VG-je, és a hatodik földkerülése. Ideje 80 nap, 10 óra, 16 perc, 41 másodperc.
Január 30-án Samantha Davies (Initiatives-Coeur) – kikeveredve a több mint 48 órás pokoli időjárásból – tizenharmadik helyen ért célba a 2024-25-ös Vendée Globe-on. 10:15 UTC-kor futott be, menetideje 80 nap, 22 óra, 13 perc. Davies másodszor fejezte be a versenyt, miután 2008-ban negyedik lett, 2012-ben azonban árbóctörés, 2020-ben pedig a foil-ja sérülése miatt volt kénytelen kiállni.
Akadt rossz hír is aznapra: Arnaud Boissières (La Mie Câline) a 27. helyen hajózott, amikor 2500 mérföldre a céltól, a Zöld-foki-szigetek hosszúsági fokán kidőlt és darabokra hullott az árbóca. Boissières az egyetlen, aki zsinórban négy Vendée Globe-ot tudott befejezni, 2008 óta minden versenyen részt vett. „Most eszem valamit, sírok egy kicsit, aztán másképp fogom látni a verseny hátralévő részét.”
Január 31.
Meghaladva a regénybeli 80 napos határt, szerencsére nem viharok, hanem az otthonhoz való közelség és a tudat, hogy az utolsó pillanatig közbejöhet valami adtak okot aggodalomra. „Próbálok nem gondolni rá, mert félek, hogy a dolgok az utolsó pillanatban rosszul sülnek el. De ugyanakkor egyszerűen nem tudok nem gondolni rá, szóval nem könnyű! Emlékszem, az első és a második versenyemen ugyanezt mondtam magamnak, sajnos a tapasztalat nem csökkenti az izgalmat és az érzelmeket, amelyek mindannyiunkban benne vannak, amikor a közelgő célra gondolunk. De próbálok koncentrálni, most cseréltem a két generátor szíjat, nézem az időjárás-előrejelzést, és nem alszom sokat, mert végezni akarok, haza akarok érni. Azt mondom magamnak, hogy ennek a legjobb módja, ha nem csinálok semmi hülyeséget a célig” – Romain Attanasio.
Benjamin Dutreux (Guyot Environnement – Water Family) a La Rochelle-i kitérő után megtért Les Sables DOlonne-ba. Komoly őrület lett belőle:
Február elsejével Jean Le Cam (Tout Commence en Finistère – Armor) is kezdett apatikus lenni: „30-38 csomó között fúj a szél, nem túl kellemes a helyzet. De nem nagyon van mi tenni, lefekszem a priccsemre, becsukom a fülem, és hagyom, hogy teljen az idő! Amikor alszol, legalább nem gondolkodsz, mert tennivaló, az nincs sok. 28 csomó volt a csúcssebességem, ami elég sok. És nekem nincs J2-m, de akinek van, annak még szörnyűbb lehetett!”
Giancarlo Pedote (Prysmian, 22.) kénytelen volt végignézni, ahogy kis csoportjának tagjai szépen megszöknek előle, mert törékeny kormányrendszere miatt esélye sem volt felvenni velük a tempót: „Valahányszor átlépek egy sebességi határt, a kormány jelzi, hogy fáradt, ezt el kell fogadnom. Inkább nem erőltetem, és arra koncentrálok, hogy épségben elérjek Les Sables d'Olonne-ba.”
Violette Dorange (Devenir, 25.), kiérve a passzátszélövezetből: „Folyamatosan fáradtnak érzem magam, és a tény, hogy soha nem alszom hosszan, csak fokozza ezt. Viszont egyszer sem éreztem azt, hogy magányos lennék, vagy, hogy egyedül vagyok a világon. Persze hiányzik a családom, néha – amikor beszorulok a kabinba – kicsit unatkozom, de hamarosan itt a verseny vége, így nosztalgiázással ütöm el az időt.”
Hat nappal azelőtt Clarisse Crémer a 11. helyen haladt át második Vendée Globe-ja célvonalán, és aznap délután végre behajózhatott Las Sables d’Olonne-ba:
Február 2-ára Attanasio és Bestaven már közel kerültek a célhoz, de a mögöttük zajló küzdelem még teljesen nyílt volt. Alan Roura: „Az intenzitás feledteti a fáradtságot. Néha vannak gyenge pillanataim, az imént zenét hallgattam, 5 percre el akartam aludni, de 10 lett belőle. Az ébresztőm csörgése már semmit nem ér, mert a dallam beépült a fejembe, meg se hallom. Szerencsére az 5 perc is rutinná vált, így tudtam szépíteni.”
Antoine Cornic (Human Immobilier) elérte a passzátszeles övezetet, kapott is a nyakába 34 csomót: „Szenved a szkipper és a hajó is, nem könnyű. A kormánylapjaim már nem emelhetők, nagy a közegellenállásom, erőlködik az automata kormány.”
Denis Van Weynbergh (D'Ieteren Group, 34.), még délebbre: „Délután 45 csomós szél fújt, ahhoz jöttek a záporok. Aztán egy ideig nyugi volt, most dél felől fúj a szél, amikor északról kellene, így próbálok keletre vitorlázni...”
10:58.28-kor Romain Attanasio tizennegyedikként célba ért a Vendée Globe-on. Harmadszor sikerült teljesítenie a földkerülést, menetideje 83 nap, 22 óra, 48 perc.
12:10 UTC-kor pedig megérkezett Yannick Bestaven, aki - január eleji ushuaiai technikai megállója után – versenyen kívül teljesítette a kört. Ezzel 20 éves fejezetet zárt le az életében, hiszen már a rajt előtt bejelentette, hogy ez, a negyedik Vendée Globe-ja lesz az utolsó. „Ha akár csak 1% esélyem van újra megnyerni, akkor jobb, ha megpróbálom, mint hogy otthon, a kanapén ülve, a tévét bámulva tömjem magamba a csokoládét! És hát a csatorna… fontos volt számomra, hogy COVID nélkül is megtapasztaljam.”
Február 3-án igazi befutáscunamit élhettünk át. A sort Damien Seguin (Groupe APICIL) nyitotta, 84 nap, 20 óra és 31 perc versenyzés után, zsinórban második Vendée Globe-ján.
Benjamin Ferré újoncként lett a tizenhatodik (egyben az első egyenes svertes hajók között), menetideje 84 nap, 23 óra és 19 perc. Teljesítményével megelőzte – többek között - mentorát, Jean Le Cam-ot, aki elsőként biztatta arra, hogy induljon el a Vendée Globe-on.
Tanguy Le Turquais, UTC 11:37-kor (84 nap, 23 óra és 35 perc) futott be, gyors fejszámolással kideríthető, hogy 16 PERCCEL Ferré után.
Aztán Alan Roura – még mindig csak 31 évesen – harmadik Vendée Globe-jára tett pontot 11:57:48-kor (84 nap, 23 óra, 55 perc) úgy, hogy Benjamin Ferré az utolsó mérföldeken, Tanguy Le Turquais pedig kis túlzással az utolsó centiken előzte meg. Nem csoda, hogy jelezte nekik: aznap este ők fizetik a piát.
És a napnak még mindig nem volt vége: Isabelle Joschke 19. lett 23:28 UTC-kor (85 nap, 11 óra és 26 perc). Négy évvel a visszalépéssel végződő első kísérlet után a MACSF kapitánya ezúttal sikeresen teljesítette a megállás és külső segítség nélküli egyszemélyes földkerülést.
Jean Le Cam épp csak kicsit szorult ki a hétfőből, ő február 4-én UTC 03:53:02-kor ért célba. Mindezt 65 évesen, ötödszörre fejezve be a szóló kört. 2004 februárjában második helyen végzett, alig több mint hét órával Vincent Riou mögött, 2012-13-ban az ötödik, 2016-17-ben a hatodik, 2020-2021-ben pedig a negyedik lett. 2008–2009-ben felborult a Horn-fok közelében, akkor Riou mentette meg.
Conrad Colman (MS Amlin), huszonegyedik. Az új-zélandi versenyző 85 nap, 16 óra, 04 perc alatt teljesítette második Vendée Globe-ját, és tovább csökkentette „a legkisebb befutási különbség a Vendée Globe-on” kategória szintjét, hiszen mindössze 13 perccel maradt le Le Cam-tól. Minden idők legnagyobb és legversenyképesebb Vendée Globe flottájában Colman szerény költségvetéssel, egy kis csapattal átépített és megbízhatóvá tett hajóval lett eredményes.
A Vizcayai-öböl enyhe szelében eltöltött utolsó hideg éjszakát követően Giancarlo Pedote zsinórban második Vendée Globe-versenyét teljesítette, amikor 08:34-kor, a 22. helyen keresztezte a célvonalat. Menetideje 85 nap, 20 óra, 32 perc. A 22. hely rosszabb, mint amiért Pedote elindult, de az adott körülmények között elégedett lehet azzal, hogy a célba ért, előtte pedig teljes mértékben megtapasztalhatta a Vendée Globe csúcs- és mélypontjait.
„A Vendée Globe-on azt eszed, amit kapsz.”
Február 5-én még mindig 11 versenyző kapaszkodott észak felé az Atlanti-óceánon. Guirec Soudée (Freelance.com) járt legelőrébb, őt Kojiro Shiraishi (DMG Mori Global One) követte. Az útvonaltervezők az utolsó helyen vitorlázó Denis Van Weynbergh befutási idejét a hónap végére tették.
„Tegnap eltört a Jib Top felső horga, a vitorla a vízbe esett. Kiszedtem, de innentől nincs spinakkerfelhúzóm, elöl minden összekuszálódott. Ez lassít, ami azért is gond, mert fogytán az élelmem. A gyenge szél miatt állandóan a fedélzeten kell lennem, nem tudok pihenni. Alig várom, hogy visszatérjen a szél! Egyre közelebb kerülünk az otthonunkhoz, egyre hűvösebb az idő, közben folyamatosan változik az előrejelzés. Először úgy volt, hogy szerdán érek be, abból lett csütörtök, majd péntek. Vagy szombat…” – Guirec Soudée.
Hatszáz mérföldre délre négyen nyomultak az Azori-szigetek nyugati oldalán. A csoportot Kojiro Shiraishi (24.) vezette, arccal a zsinórban második VG-teljesítése felé, azzal a szándékkal, hogy megjavítsa korábbi, 94 napos idejét. Mögötte Violette Dorange (25.), Louis Duc (Fives Group Lantana Environnement, 26.) és Sébastien Marsset (Foussier, 27.) következtek.
Christian Dumard, a Vendée Globe időjárási tanácsadója szerint a verseny hátralévő részére számtalan nehézséget jósolt a még vízen lévőknek, mondván „még sok átmenetet kell lekezelniük”. A pórul járt Arnaud Boissières nyugat felé haladt, 800 mérföldje volt a karibi szigetvilágig, ahova mindössze 3-4 csomós tempóval vánszorgott.
Oliver Heer (Tut Gut., 30.) és Jingkun Xu (Singchain Team Haikou, 31.) vasárnap átlépték az Egyenlítőt, 20-25 csomós passzátszélben csapattak. Manuel Cousin (Coup de Pouce, 32.), Fabrice Amedeo (Nexans Wewise, 33.) és Denis Van Weynbergh (34.) a Horn-fok óta vitorláztak nagyjából egymás közelében, de még csak reménykedve a passzátszelek ígéretében. „Kezd hosszú lenni, nagyon várom, hogy visszatérjek Les Sables d’Olonne-ba. Már minden hiányzik: a szeretteim, persze a barátaim és a szárazföld minden kényelme, friss kaja, jó zuhany...” – ecsetelte helyzetét Manuel Cousin.
„Már egy ideje a vízen vagyunk, de ez még mindig egy őrült kaland. 20 éve álmodtam róla, 4 éve készültem rá… erős az akaratom, hogy sikerrel fejezzem be. Alig várom, hogy újra találkozhassak mindenkivel, aki segített ennek a projektnek létrehozásában” – Louis Duc.
Éric Bellionnak (Stand as One – Altavia, versenyen kívül) és Antoine Cornicnak durva alacsony nyomású övezettel kellett megküzdenie, megoldást az jelenthetett, ha az Azori-szigetektől délre haladnak el, kikerülve a legrosszabb részt.
„Egyre gyakrabban jut eszembe a cél. Majdnem 90 napja vagyok a hajón, ideje újra látni a szárazföldet. 100 napra van ellátmányom, ez nagyjából elég lesz, szóval nem kell csökkentenem a fejadagot, nem kell diétáznom. A hajó rendben van, de kezd fáradni, szerencsére nincs komoly probléma, nagyon remélem, hogy épségben haza tudom vinni. Egyelőre nem böngészem a hajós fórumokat eladó IMOCA után kutatva, de a Vendée Globe és én még nem végeztünk egymással, négy év múlva is szeretnék ott lenni a rajtvonalon” – Oliver Heer.
Kevésbé tudott a jövőbe tekinteni Louis Duc, aki arról volt kénytelen beszámolni, hogy eltört a bal oldali svertje: „A hajó hirtelen felgyorsult, kissé megdőlt, és olyan erővel támaszkodott a sverten, hogy az a hajótest mentén eltört. Megállítottam a hajót, átváltottam a J4-es orrvitorlára, azzal indultam neki újra. A kamerával láttam, hogy a törés tiszta, nincs vízbetörés, minden rendben van. Most még nem büntet a svert hiánya, később azonban okoz majd hátrányt, ez biztos.”
Február 7-ére öt szkipper került 500 mérföldön belül a célhoz, de ez korántsem jelentette azt, hogy könnyű dolguk lesz, minden centiméterért meg kellett küzdeniük, széllel szemben. És akkor még szót sem ejtettünk Denis Van Weynberghről, akinek a 33. helyen még 4100 mérföld volt a célig – vagyis jó eséllyel csak február végén fut majd be.
„Talán kicsit északabbra másztam a vártnál, de csak, hogy megpillanthassam Bretagne-t. Amint láthatóvá lett a part, elindultam Les Sables d'Olonne-ba. Persze ezt csak azért tehettem meg, mert senki nem jön közvetlenül mögöttem” – Guirec Soudée.
„Megszállottan keresem azt az útvonalat, amelyik a lehető leggyorsabban visszavisz Les Sables d'Olonne-ba. Minden időjárási modellt, minden izobár diagramot alaposan megvizsgálok, de őszintén szólva nem könnyű rátalálni a megfelelő megoldásra. Hiányzik pár bőszeles vitorlám, no meg a bal svertem, igyekszem kerülni a további veszteségeket. Így aztán egyelőre nem a célra vagy a partra lépésre fókuszálok, hanem a biztonságos érkezésre” – Louis Duc.
„Mivel folyamatosan kapcsolatban vagyok a szárazfölddel, csak részben veszítettem el az időérzékem. Nem figyelek oda a hét minden napjára, de megvannak a fix pontok: szerdánként hívom a gyerekeimet, hétvégén pedig olyan rádióműsorokkal ütöm el az időt, amiket szívesen hallgatok. Igyekszem szem előtt tartani a napszakok váltakozását, egyrészt azért, hogy ne engedjem el magam, másrészt azért, mert az éjszakák nagyon hosszúak. Az időjárási fájlok fogadása reggel 7-kor és este 7-kor szintén lényeges szerepet játszik napjaim strukturálásában” – Sébastien Marsset.
A nap cukisága: Charlie Dalin-t átreptették Violette Dorange fölött.
Február 8-án 09:18-kor Guirec Soudée áthaladt a célvonalon, ezzel nemcsak a 23. helyet szerezte meg, de lezárta azt a négy éves időszakot, amely alatt szimpla kalandorból sikeres, elismert óceáni versenyzővé vált. Soudée ugyanis azért lett ismert Franciaországban, mert öt év alatt körbehajózta a Földet Monique, a Kanári-szigetekről származó csirke kíséretében. Útja során 130 napot töltött beszorulva az északi-sarkvidéki jégben, és 26 évesen ő lett a legfiatalabb kapitány, aki egyedül jutott át a Csendes-óceán és az Atlanti-óceán közötti északnyugati átjárón. Guirec és Monique több mint 45 000 mérföldet vitorláztak együtt, Soudée 70 000 tengeri mérföldet teljesített, beleértve az Atlanti-óceán átevezését – szólóban, mindkét irányban!
A Vendée Globe egyszer csak véget ér, de a blog nem! Ha érdekelnek további témák is, kövess bennünket a Facebook-on, pláne, hogy akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
Helyzetjelentés játékunk állásról:
1. Lil, 36 pont
2. Vera, 35 pont
3. Marcellus Wallace, 29 pont
fotók és forrás: vendeeglobe.org
Ajánlott bejegyzések:
-
Vendée Globe 2024-2025, nyolcvanadik nap – menekülés a vihar elől
-
Vendée Globe 2024-25, hetvenkettedik nap - teljes a dobogó
-
Vendée Globe 2024-25, hatvanharmadik nap - karnyújtásra a cél
-
Vendée Globe 2024-25, ötvenkettedik nap - kiesett a címvédő
-
Vendée Globe 2024-25, negyvennegyedik nap - Horn-fok karácsonyra
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.