Vendée Globe 2024-25, ötvenkettedik nap - kiesett a címvédő
2025.01.01. 12:41
Karácsonytól az új évig. Összefoglaló az elmúlt egy hét eseményeiről.
Amikor december 23-án este 23:27:20-kor (UTC) keresztezte a Horn-fok hosszúsági körét, Yoann Richomme (Paprec Arkéa) két új rekordot állított fel. És az is látszott, hogy ha a nyomában lihegő Charlie Dalinnal (MACIF Santé Prévoyance) időben el tudnak menekülni egy nagy nyomású és gyenge szeles területről nyugatra, akkor továbbra is szerencséjük lesz a széljárással.
„Alig várom, hogy elhagyhassam a Déli-óceánt, és visszatérhessek az Atlantira. A Horn megkerülése óriási mérföldkő, azt jelenti, hogy a tanfolyam kétharmadát elvégeztük” – ezt már Sebastien Simon (Groupe Dubreuil) mondta, még a fok előtt.
Yannick Bestaven (Maitre CoQ V) két órát töltött azzal, hogy kiszedje a leszakadt Code Zero vitorláját a Csendes-óceánból, így visszaesett a 11. helyre, míg Boris Herrmann (Malizia Seaexplorer) feljött addigi legjobb pozíciójába, a hetedikre.
„Bevallom, volt egy rövid magányos pillanatom ma reggel, de elkezdtek jönni az üzenetek a hozzám közelállóktól, és ez jó érzéssel tölt el” - Romain Attanasio (Fortinet – Best Western), aki ráadásul ínyenc vacsorára készült, a Karácsony estére szánt libamájat Michelin-csillagos séf készítette.
„Döbbenetes belegondolni, hogy az élmezőny már visszatért az Atlantira, amikor én még épp, hogy csak beértem a Csendes-óceánra” - kommentált Sébastien Marsset (Foussier).
December 25-én Sebastien Simon elérte a Horn-fokot, továbbra is a harmadik helyen, 09:21-kor (UTC), 1 nappal és 9 órával Richomme után. 1000 mérföld előnye volt a negyedik Thomas Ruyant-hoz (VULNERABLE) képest, Richomme előnye 90 mérföldre nőtt Dalin előtt.
Thomas Ruyant: „Különleges érzés a tengeren tölteni a Karácsonyt. Családi ünnep, amikor mindenki összegyűlik, ehhez képest mi itt vagyunk egyedül. Telefonon beszéltem a gyerekeimmel, a szeretteimmel, és megpróbáljam osztozni velük az élményben. Egész decemberben eléggé el voltam kényeztetve az adventi naptárommal, minden nap apró ajándékok vagy finomságok kerültek elő belőle. Vacsorára libamájas gyöngytyúkot ettem póréhagymás rizottóval, sőt, lecsúszott egy kis pezsgő is."
Benjamin Dutreux (GUYOT Environnement – Water Family) utolérte Samantha Daviest (Initiatives Coeur) és Clarisse Crémert (L'Occitaine en Provence): „Hat, tengeren töltött hét után és ezen a karácsonyi napon jól érzem magam. Kicsit megfáztam, mert túl sok időt töltöttem azzal, hogy ajándékokat vegyek a boltokban, túl sok emberrel találkoztam, nem beszélve a pingvinekről… A hajó rendben, tesszük a dolgunkat, igyekszünk vigyázni egymásra, és a lehető leggyorsabban haladni a Horn-fok felé.”
Conrad Colman (MS AMLIN) igyekezett kihasználni, hogy riválisaihoz képest északabbi útvonalat választott, megpróbált használható szelet találni a gyorsan mozgó alacsony nyomású rendszer peremén: „Minden oké, megtaláltam azt a szelet, amiért jöttem, sőt, még többet is, két reffet húztam a grószra, hozzá J3 orrvitorla van fent. Azért jöttem fel ide, mert délen volt egy nagy lyuk a szélben, és arra gondoltam, ha ugyanazt a stratégiát követem, mint mindenki más, akkor a végkimenetel is ugyanaz lesz, és maradok mögöttük.”
Miközben az élen a prémes sapka és a vastag zokni visszakerült a táskájába, hátrébb szó sem lehetett felengedésről: „Nagyon-nagyon hideg van! A délnyugati egyenesen az Antarktiszról fúj, a jeges víz mindenhová beszivárog, de legalább felzárkóztam az előttem haladó csoporthoz. Az időjárás sokat segített, mert az elmúlt 24 órában erősebb szelem volt, mint nekik. Most már látom Yannickot (Bestaven) és Pault (Meilhat) az AIS-en. Kicsit váratlan, mert elég messze voltak, közben pedig óriási, hogy újra rájuk találtam!” - Justine Mettraux (TeamWork – Groupe Snef).
Jean Le Cam (Tout Commence en Finistère – Armor-lux), Isabelle Joschke (MACSF), Giancarlo Pedote (Prysmian) és Alan Roura (Hublot), nem sokkal korábban lépték át az antimeridiánt, és így két karácsonyt kaptak, az időutazás tehát lehetséges - egy IMOCA fedélzetén legalábbis biztosan!
December 26-án a vezető trió szépen haladt észak felé az Atlanti-óceánon, még ha néha meg is torpant kicsit, de annyira semmiképp, hogy az üldözők közelebb kerülhessenek. Jérémie Beyou (Charal), másfél nappal a Horn-fok előtt: „Abból főzök, ami van, kihozom a helyzetből, amit lehet. Semmiképp sem adom fel, kihozom a hajóból, amit tudok, de ezzel együtt is elhanyagolható az esélye annak, hogy utolérjem az első hármat. Egyelőre a Horn-fokra koncentrálok, ami utána jön, az meghatározza azt is, hogyan vegyem. Ezúttal nehezen tudok ráállni az időjárási rendszerek láncolatára. Az előző Vendée Globe-omon ugyan nem voltak könnyűek a körülmények, de akadtak lehetőségek a felzárkózásra. Most úgy érzem, hogy az Indiai-óceánra belépés óta állandóan van előttem valamilyen akadály.”
Elöl ment a jojózás, 100 mérföld különbségből lett 10, aztán Richomme előbb ért be az új keleti szélbe, és megint ellépett csöppet.
Damien Seguin (Groupe Apicil) ezúttal láthatóan nem tudja hozni a négy évvel ezelőtti formáját, amikor hetedik lett: „Mindegy, hol vagy a mezőnyön belül, az időjárás ezúttal folyamatosan az élen haladókat segíti. Nehéz a dolgokat végigvinni a jelenlegi időjárási rendszerekkel, pláne, hogy a csendes-óceáni előrejelzések gyakran távol állnak a valóságtól.”
December 27-én az első kettő búcsút intett a jéghatárnak, amely mellett északra törtek. Kiszabadultak az enyhébb szelek zónájából, sebességük 20 csomó fölé emelkedett. Sébastien Simon a Falkland-szigetek nyugati oldalára igyekezett, mert ott elsőre ugyan meglassult, de abban bízott, hogy azon a vidéken hamarabb jut át a front másik oldalára.
Eddigre a mezőny jó része "elindult haza".
Sam Goodchild (VULNERABLE, 11. hely), élete első Horn-fok kerülésére készülve: „Most megint jött szél, az ötödik alacsony nyomású övezet a Déli-óceánon, 849,6 mérföldre vagyok a foktól, ahova holnapután (vasárnap) érek oda.”
Samantha Davies elvált Clarisse Crémertől: „Remek karácsonyom volt, Clarisse-szal örültünk egymásnak, de most már nem ugyanaz a stratégiánk. Úgy vélem, hogy errefelé az alacsony nyomású zónákban szélsőségesek a körülmények, hat méternél is nagyobbak lehetnek a hullámok, kicsit kockázatos egyenesen menni, ezért a hosszabb, de általam biztonságosabbnak vélt opciót választottam, észak felé kerülök. Elfogadtam a tényt, hogy ha ez rosszul sül el, megnő köztünk a különbség, de a Horn-foknál gyengébb szélre számítok, akkor meg utolérem őt. Végre nincsenek áramkimaradásaim, és bár a problémát csak részben sikerült megoldani, stabil a helyzet.”
Thomas Ruyant a Horn-foknál, ugyan franciául, de láthatóan elérzékenyülve:
Az enyhe szeles zónán való átkelés után a Cabo Frio-i félig állandó hidegfront keresztezése volt Richomme és Dalin következő nagy falatja, ami azért is bírt jelentőséggel, mert nagyban befolyásolhatta, ki kerül először a passzátszeles övezetbe: „Ma este el kell döntenünk, melyik utat választjuk, és ez nem könnyű. Nagy területeken enyhe a szél, ráadásul az övezetek ide-oda mozognak, az előrejelzési modellek más-más eredményre jutnak velük kapcsolatban” - elemezte a helyzetet Dalin. És ekkor esett szó először a befutóról, lehetséges dátumként január 14-15-ét megjelölve.
Tasmánia és Új-Zéland között Oliver Heer (Tut Gut) és Antoine Cornic (Human Immobilier) küzdött az elemekkel, majd’ egy napig: "44 csomós a szél, de láttam már 47-es értéket is, 6,5 méteresek a hullámok, és még romlik majd a helyzet” – jegyezte meg Heer. Clarisse Crémer-nek víz szivárgott a hajójába, a zárlat az összes számítógépét érintette, egy tartalék iPaddel próbált boldogulni.
21:00 UTC körül Yannick Bestaven 30 csomós szélben vitorlázott, 5 méteres hullámok között, körülbelül 450 mérföldre a Horn-foktól, amikor felvette a kapcsolatot a parti műszaki csapatával, hogy jelentse a Maître CoQ V kormányrendszerének meghibásodását. A két kormányt összekötő rúd mondta fel a szolgálatot, több órányi munka árán is csak ideiglenes megoldást sikerült fabrikálnia, kénytelen volt csökkentett sebességgel vitorlázni. Közben persze csapatával azon agyaltak, mit tudnak kitalálni a hajó versenyben tartására.
„A Horn-fok szigetei között keresek menedéket, és utána megnézem, meg tudom-e magam javítani a hibát, vagy kénytelen leszek elmenni Ushuaïába. Egyelőre fogalmam sincs, mi lesz, az biztos, hogy nem tudom tovább üldözni a vezetőket.”
December 28-án Isabelle Joschke-n (MACSF) volt a sor, a 18. helyen vitorlázó versenyző (Jean Le Cam-al, Giancarlo Pedotéval és Alan Rourával küzdve) két napja nézett szembe motorhibával, tíz órányi megfeszített munka árán tudta kiszabadítani a sérült alkatrészt.
Jérémie Beyou (Charal) és Nicolas Lunven (HOLCIM-PRB) mindössze tizenöt perc különbséggel vette a fokot az ötödik és a hatodik helyen, Beyou 10 óra, 38 perccel volt lemaradva a negyedik Ruyant mögött. Aztán 6 órával és 19 perccel Lunven mögött Boris Herrmann (Malizia Seaexplorer) is megkerülte a Horn-fokot, vitorlás karrierje során hetedszer, Paul Meilhat (Biotherm) további 31 másodperccel később a nyolcadik helyre került, Sam Goodchild UTC 14:44:52-kor a kilencedikre: „Szuper érzés. Ez volt az ötödik alkalom, amikor abban a reményben indultam neki, hogy eljutok a Hornhoz, és a második, amikor sikerült.”
Yoann Richomme megint ellépett Dalintól (130 tmf): „Elég intenzív volt a menet a Horn-fok óta, rengeteg szélváltóval és vitorlacserével. Szerintem Charlie-nak vagy a hajójának semmi baja, a megoldásai, tempója normálisnak tűntek számomra. Az időjárás miatt nőtt meg köztünk a különbség, egészen biztos vagyok benne, hogy 100%-on van. Hogy szerencsésnek érzem magam? Igen, mert minden alkalommal megfelelő időjárási mintázat volt körülöttem, hogy eredményesen menjek tovább előre, folyamatosan tegyem kilométereket a másikra. De ennek ára van, elképesztően intenzív a vitorlázás.”
Pip Hare (Medallia) két hét és 800, szükségvitorlázattal megtett mérföld után elérte Melbourne-t:
December 29-én reggel a két éllovas jóformán maximális sebességgel haladt át az Uruguay és Brazília közötti határ szélességi fokán. Charlie Dalin ismét óriásit mászott vissza az éjszakában, így kevesebb mint 60 mérföldre csökkentette hátrányát.
A Horn-fokot előző nap megkerülő üldözők az Atlanti-óceán déli részén enyhe szélben, egyszámjegyű sebességgel csorogtak előre. 50 nap után Jérémie Beyou és Nico Lunven egy-két mérföldre volt egymástól, Boris Herrmann és Paul Meilhat szintén – legalábbis a célig hátralévő távolság tekintetében.
Yannick Bestaven messziről láthatóan küszködött, 12 csomó körüli sebességgel, „biztonságos üzemmódban” haladt a Horn-fok felé, ahol vagy komoly javítás, vagy egy nehéz döntés várt rá.
Úton Ushuaia felé (mínusz a bal felső kettes):
Justine Mettraux: „Az elmúlt napokban sikerült regenerálódnom, a hajót is rendbe tettem, szóval jól érzem magam. A Déli-óceán sohasem könnyű menet, nekünk a második, a Csendes-óceáni szakasz volt nehezebb. A következő napok változatosnak ígérkeznek, kijut majd mindenből egy adag. Ebben az egy hónapban rendszeresen cseréltem ruhát. Hiába van állandóan hideg, a manőverek közben megizzad az ember, muszáj legalább hetente tisztálkodni, én törlőkendőkkel tudtam le a dolgot. Hajmosás nuku, de szerencsére nem érzem magam koszosnak, viszont tény, hogy várom a melegebb időt, és abban egy jó vizes fürdést. Egyszerűbb lesz a hajó ellenőrzése is, mert itt lent elég bonyolult. Tartom magam az üldözőbolyban, de olyanok vannak előttem, akiknek papíron sokkal hatékonyabb hajóik vannak, mint az enyém, szóval nem lesz könnyű velük maradnom. Ez volt az első egyszemélyes Horn-fok kerülésem, óriási elégtétel, hogy eljutottam idáig. Magunk mögött hagytuk a táv kétharmadát, most visszatértünk egy olyan óceánra, amit kicsit jobban ismerünk, közelebb vagyunk a partokhoz – megnyugtató érzés.”
„Eltört a Jib Top vitorlám akasztója, a vászon a vízbe esett, és a foil-ra csavarodott. 30 csomós szélben, 5 méteres hullámok között próbáltam kiszedni. A felhúzót, a betekerőt és a schottokoat sikerült, de a 130 négyzetméteres vitorla sajnos ment az óceánba, mert egy ponton döntenem kellett, hogy az vagy a foil” – Alan Roura (Hublot).
A gyors egymásutánban végrehajtott Horn-fok kerülést követően a a peloton kissé felbomlott, mivel egy nagy nyomású cellában kreuzolni kényszerültek, méghozzá gyenge szélben. Sam Goodchild egyénit húzott, a Le Maire-szoroson átkelve Staten Island nyugati oldalán haladt el, amiből rövidtávon egyértelműen profitált, a hosszútáv meg másnapra kiderült. Thomas Ruyant és Sébastien Simon negyedik és a harmadik helye egyre biztosabbnak tűnt. „Nehezen tudom elképzelni, hogy utolérjem az első kettőt, de azért nem adom fel. Mindenki messze van tőlem, így nincs rajtam nyomás, valószínűleg ennek is köszönhető, hogy tegnap szinte egész nap, aztán egész éjjel aludtam, elég komoly deficitet dolgoztam le. Az Atlanti-óceán északi része intenzív lesz, ideje volt feltölteni az akkumulátorokat. Számomra a holnap délután és az azt követő 48 óra lesz a fontos, meg kell találnom azt a pontot, ahol elkaphatom a délkeleti passzátszelet” – Sebastien Simon.
A harc az egyenes svertek hajók csoportjában is szoros volt. Sebastien Marsset: „Nyilvánvaló célunk, hogy utolérjük az előttünk álló riválisokat. Még 10 000 mérföld van hátra a versenyből, kétségbe esésre semmi ok. Bízom a hajóm képességeiben, és haladok. Szoros a küzdelem, folyamatosan keményen kell nyomni.”
És jött a fekete leves… a címvédő Yannick Bestaven bejelentette, hogy feladja a Vendée Globe-ot. December 27-én jelezte kormányrendszerének súlyos meghibásodását, amelyet a tengeren, menetben nem tudott helyrehozni, műszaki csapatával egyeztetve úgy döntött, hogy Ushuaïában megáll, hogy elvégezze a javításokat. Mivel ezt a munkát nem lehet egyedül elvégezni, csatlakozik hozzá technikai csapatának egy része. Bestaven még a rajt előtt nyilvánosan bejelentette, hogy ez a Vendée Globe az utolsó szóló versenye, ami, ha nem is úgy ér véget, ahogy elképzelte, szívesen vitorlázik vissza a Maître CoQ V-el egyedül Les Sables d'Olonne-ba.
December 30-án reggelre, négyszáz mérföldre délkeletre Rio de Janeirótól mindössze hat mérföld választotta el Yoann Richomme-ot és Charlie Dalint, miközben a páros tagjai lassan vánszorogva küzdötték át magukat egy gyenge szeles részen. Simon hátránya a Horn-foknál mért bő 700 mérföldhöz képest 319-re csökkent, és több mint 1100 mérfölddel járt a negyedik Thomas Ruyant előtt. Hátrébb Paul Meilhat (BIOTHERM) jött fel az ötödik helyre, Sam Goodchild pedig sokat hozott az ellenfelein: „Az időzítés miatt könnyebb volt ezt az utat járnom. Tudtam, hogy arra akarok menni, de nem voltam biztos az előre jelzett enyhe szelekben, azt sem lehetett tudni, mennyire válik be a dolog, de végül minimális manőverezéssel lehetett áthaladni. Mindezt sajnos éjszaka, szóval nem láttam semmit, épp csak a hegyek sziluettjét. De nem is a városnézés volt a cél, hanem hogy felzárkózzak a többiekhez, és ezt elértem. 7000 mérföld van hátra, vagyis két Route du Rhum és két Transat, amit nem szabad félvállról venni.”
„Nem adjuk fel!”
„Amikor nincs szél és nem haladsz semerre, akkor értelmezhetetlen a stratégia fogalma. Arra megyünk, amerre a szél visz, ha éppen jön valamennyi. Hosszú órákon át kínozzuk az agyunkat, de lehet, hogy a siker azon múlik, épp melyikünk lesz egy kicsit szerencsésebb. Most még nehéz felmérni, hogyan jutunk ki innen” – Yoann Richomme.
„Az Atlanti-óceánon lenni már ajándék, de ami igazán jó érzés, az mindenekelőtt a tempóváltás. Sajnálom, hogy nem tudtam én is átmenni a Lemaire-szoroson, ahogy Sam Goodchild tette, de amikor én odaértem, az áramlat már ellenem dolgozott volna” – Paul Meilhat.
Szilveszter napjára Dalin újra átvette a vezetést, miután – kihasználva keletibb pozícióját - el tudott kúszni Yoann Richomme mellett, aki valószínűleg komoly lavórok csapdájában vergődött néha. Sébastien Simon: „Egész nap hat-nyolc csomós szél fújt, igyekeztem mozgásban tartani a hajót. Két napig marad az enyhe idő, és közben igyekszem nem figyelni az első kettőt, mert az csak lehangolna. Valószínűleg egy nappal előttem érnek bele a friss szélbe. Elegedet melegedett az idő ahhoz, hogy lezuhanyozzak, bő egy hónap után pompás érzés volt.”
Számítógépes problémái ellenére Clarisse Crémer tartotta magát a 11. helyen és Benjamin Dutreux előtt.
Yannick Bestaven Ushuaiában:
Thomas Ruyant: „A tegnap este nem volt egyszerű, apró viharok követték egymást gyors egymásutánban, körbe mindenhol villámlott, ami elég ijesztő volt. Az elmúlt 24-36 órában láttam madarakat, delfineket, találkoztam halászokkal, teherhajókkal is – éles váltás a Déli-óceán hosszú magánya után! Van némi előnyöm a mögöttem jövőkhöz képest, ez lehetővé teszi számomra, hogy nyugodtabban irányítsam a hajót nehéz körülmények között is, nem kell erőltetnem a dolgokat.”
Clarisse Crémer afféle Frankenstein-gépet épített – két számítógép használható darabjaiból egy harmadikat -, ami meglehetősen kezdetleges ugyan, de lehetővé teszi számára az Adrena útválasztó szoftverek és más alapvető programok használatát.
A verseny legfiatalabb vitorlázója, a 23 éves Violette Dorange (DEVENIR) egy újabb mérföldkő, a Némó-pont kipipálására készült: „Őrület, hogy idáig jutottam, és egyáltalán nem bánom, hogy kihagyom miatta a szárazföldi bulikat, mert amit itt tapasztalok, az hihetetlen. 2024. január 1-jén azzal ébredtem, hogy idén megyek a Vendée Globe-ra, és íme, itt vagyok!”
Conrad Colman (MS AMILIN) ígéretéhez híven arra törekszik, hogy fosszilis tüzelőanyagok nélkül hajózza körbe a világot, a 28. helyen álló új-zélandi vitorlázónak nincs fűtés a hajójában, helyette új, elektromosan fűthető kabáttal veszi fel a harcot a hideg ellen: „Sok teát iszom és rengeteg energiára van szükségem, hideg időben napi 4000 kalóriát viszek be, vödörszám fogyasztom a mogyoróvajat. Közben meg azon csodálkozom, hogy nem látok 30-35 csomónál erősebb szelet. Amikor legutóbb itt jártam, teljesen más volt a kép, 60 csomós alapszéllel és még erősebb széllökésekkel kellett megküzdenem. Ahhoz képest ez semmi.”
Oliver Heer (Tut Gut) más módszert választott: „Le sem lehet robbantani a fejhallgatót a füleimről, ha épp nem zenét hallgatok, akkor podcastokat és hangoskönyveket. Mostanság Harry Potter kalandjaiban merülök el, és bár kívülről fújom az egészet, annyira nagyszerű történet, hogy teljesen belemerülök, és elfelejtem, hogy hideg van. Könnyű a helyzetem, mert közel s távol senki, stresszmentesen vitorlázhatok. Ismerem magam, ha egy aktív csoportban lennék, valószínűleg elkezdeném erőltetni a dolgokat, és buta hibákat követnék el. Így a saját ritmusomban élek, vigyázok magamra és a hajómra, élvezem, hogy egyedül lehetek itt.”
Éric Bellion, Stand as One - Altavia:
„Az alacsony nyomású övezetben haladva az egyik kormánylapát folyton felcsapódott, aminek következtében a hajó rendre kitört. Muszáj volt kezdeni vele valamit, mert pláne a rövid hullámperiódusok miatt az ilyenből komoly zűr lehet. Kemény munkával kialakítottam egy rendszert, ami rögzíti a kormányt a házában. Teljesen lefáradva fejeztem be a műtétet, amikor elállt a szél, elaludtam, az akkumulátor töltési riasztója ébresztett, és amikor rápróbáltam, kiderült, hogy nem indul a motor. Tizenhat órát dolgoztam egyvégtében, evés nélkül, mire mindent befejeztem, sikerült újra feltöltenem a rendszert, de nem vagyok túl nyugodt. Felhúztam a vitorlákat, de továbbra is csökkentett sebességgel haladok, mert a kormányproblémám nincs igazán megoldva, de legalább tart” – Giancarlo Pedote, Prysmian.
Boldog új évet!
Január 1.
Cabo Frio mellett, Riótól északra, Charlie Dalinnak sikerült egy kicsit elszakadnia Yoann Richomme-tól (bő 60 mérföld előny), és bár addigra mindketten közelítették a 20 csomós tempót, nem lélegezhettek föl, mert a passzátszeles övezetig még várt rájuk néhány csendesebb, bizonytalan rész. A főcsoport (az ötödiktől a tizedikig) szembeszélben, két magasnyomású övezet keskeny sávjában próbált északnak haladni, plusz ott volt még keletre a jéghatár is – mindez bő ötven napja gyűrődő hajókkal és felszereléssel. Paul Meilhat vezette a brigádot, kikerülve az „ikreket”, Beyou-t és Lunven-t, míg a nyolcadik Goodchild Boris Herrmann-t igyekezett maga mögött tartani.
„Nehezek a körülmények, 28 csomós szél fúj, a hullámok rövidek. Két reff a grószon és J3 vitorla, a szél hol igazodik a modellekhez, hol nem. Amikor utóbbi fordul elő, igyekszem elkerülni a viharokat, és úgy tűnik, a Malizia, a Vulnerable és a Holcim is így tesz. A Biotherm útvonalválasztása nekem merésznek tűnik, és Justine is a határon van. Sorra jönnek ki a hibák, a három nappal ezelőtti tűz jól mutatja, mennyire érzékeny az elektromos rendszer, az imént a radarom esett a fedélzetre... hosszú a lista! Bonyolult ilyen körülmények között versenyezni, szóval ez nem túl vicces. A csoportban haladás ráadásul növeli a nyomást, nem lehet sokat hibázni” – Jérémie Beyou.
Érdekelnek további témák is, amelyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket a Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
A 35. helyezett Denis van Weynbergh (D'Ieteren Groupe) áthaladt Tasmánia hosszúsági fokán.
Ajánlott bejegyzések:
-
Vendée Globe 2024-25, negyvennegyedik nap - Horn-fok karácsonyra
-
Vendée Globe 2024-25, harminchatodik nap - két kieső
-
Vendée Globe 2024-25, huszonkilencedik nap - hideg van
-
Vendée Globe 2024-25, huszadik nap - feladás szóba sem jöhet
-
Vendée Globe 2024-25, tizenötödik nap - egyszarvú az óceánon, oroszlánkölyök a szavannán
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.