Vendée Globe 2024-25, hetvenkettedik nap - teljes a dobogó
2025.01.21. 13:28
Az első három már a célban, az utolsó három még a Csendes-óceánon.
Még a január 11-e eseményei közé tartozott, hogy Romain Attanasio-nak (Fortinet-Best Western) a nagy genakkere kampójával támadt gondja, nem tudta leakasztani a helyéről a vitorlát. Felmászott ugyan az árbócra, de nem tudta megoldani a problémát. Viszont felhúzta a könnyűszeles J0-t, hogy valamennyire tudjon haladni. Azt tervezte, hogy a két nap múlva esedékes nyugodt zónában oldja fel a helyzetet. Attanasio harmadik Vendée Globe-ján akkor épp 15. volt a rangsorban, mögötte Damien Seguin (Groupe APICIL, 16.) és Alan Roura (Hublot, 17.).
Január 12-ére nagyjából stabilizálódott a vezető Charlie Dalin (MACIF Santé Prévoyance) és a második Yoann Richomme (Paprec Arkéa) közötti különbség, a 140 mérföld adott tempó mellett nagyjából 11 órának felelt meg. Richomme többször jelezte, hogy nem lát komoly lehetőséget Dalin visszaelőzésére, ugyanakkor nem adta fel, ahogy a „peloton” tagjai sem: a negyedik-tizedik helyeken osztozó szkipperek számára a dobogó elérése irreálissá vált, a végső pozíciókért azonban éles küzdelem zajlott. Mindez jelentős veszteséglista mellett: Thomas Ruyantnak (VULNERABLE) hiányzott a J2 vitorlája, Nicolas Lunvennek (Holcim-PRB) a műszerei az árbóc tetjéről, Jérémie Beyounak (Charal) ott volt a hibás foil-munkahenger, Boris Herrmann-nak (Malizia Seaexplorer) pedig a törött kampó a J2 vitorlához… Clarisse Cremer (L'Occitane en Provence, 11.) és Sam Davies (Initiatives Cœur, 13.) végre a korábbinál frissebb szelet kapott, Jean Le Cam (Tout Commence en Finistère – Armor Lux, 14.) pedig még mindig ellenőrzése alatt tartotta a következő csoportot.
„Még ha tegnap zavargott is a tenger, és néhány órán keresztül erősen fújt is a szél, a körülmények sokkal stabilabbak, mint vártuk. A tény, hogy Sam-mel ilyen közel vagyunk egymáshoz, lehetővé teszi számunkra, hogy jó tempót tartsunk, mert a legapróbb változásra is reagálunk. Úgy érzem, hogy egy kicsit jobb elöl (a csoport élén) lenni, de csak halkan merem kimondani” – Jérémie Beyou.
„Nem volt épp a legjobb ötlet keletre húzni, csalódott vagyok az eredménnyel, nem olyan szél fújt, mint amilyet előre jeleztek, sőt, azóta sem jött be a dolog. Normális esetben kedvezőbb körülményeknek kellett volna kialakulniuk. Jérémie, Sam és Paul el tudtak lépni, kár érte, pedig korábban megelőztem őket. De ez ilyen, bármikor megtörténhet bármi. Remélem, a célig lesz még lehetőségem szépíteni!” – Nicolas Lunven.
Eric Bellion (STAND AS ONE – Altavia) visszalépésével 34 szkipper maradt versenyben, Dalin szinte már látta a célt, miközben többen még a Csendes-óceánon hajóztak.
„Két napig 20-25 csomós szél fújt, aztán viszonylag gyorsan elcsendesedett. Kisimult a tenger, gyönyörő napkeltét élvezhettem. Tegnap probléma támadt a motorindítóval, de szerencsére hamar megoldottam. A Vendée Globe szelleme megajándékozott egy extra nappal. Összpontosítanom kell a végéig, ugyanakkor igyekszem a legtöbbet kihozni ebből az időszakból, és teljes mértékben kiélvezni, ami jön. Hiszen négy nap múlva véget ér” – Sébastien Simon (Groupe Dubreuil).
23:19:16-kor (UTC) Sam Goodchild átkelt az Egyenlítőn, mindössze 3 perccel és 39 másodperccel Beyou előtt. Kicsit hátrébb Benjamin Dutreux (Guyot Environnement – Water Family, 12.) örülhetett, mert láthatóan sikeres volt a keleti stratégiája, felzárt Clarisse Crémer-hez, és növelte előnyét Samantha Davies (Initiatives-Cœur, 13.) előtt. És még kinézett neki némi előrelépés. A veterán Jean Le Cam továbbra is uralta a Tanguy Le Turquais-ig (Lazare, 21.) terjedő mezőnydarabot: „Örülök, de csak mértékkel, mert óriási széltelen zóna terpeszkedik előttünk. De az biztos, hogy aznap, amikor elszakadtam tőlük, jól éreztem magam. Beszéltem Alannal (Roura) telefonon, és másnapra sikerült szert tennem 150 mérföld előnyre. Boldog voltam, de persze nem pihenhetek a babérjaimon, mert a végén még azt hiszik, visszaelőzhetnek” – Jean Le Cam.
Kicsit hátrébb egy anticiklon lassított le több versenyzőt, Conrad Colman (MS Amlin), Guirec Soudée (Freelance.com), Sébastien Marsset (FOUSSIER) és Louis Duc (Fives Group – Lantana Environnement) gyenge szélben lötyögött, míg a Falkland-szigetek közelében Arnaud Boissières (La Mie Câline, 27.) és Violette Dorange (Devenir, 28.) 30 csomós szélben és 40 csomós széllökésekben küzdöttek.
Január 13.
Paul Meilhat 02:01:39-kor ért vissza az északi féltekére, 2 óra 41 perc volt közte és a negyedik között. Goodchild-ra és Beyou-ra körülbelül 100 mérföld várt, mielőtt elérték volna az egyenletesebb, északkeleti szelet. Itt 400 mérföld volt a negyedik és a tizedik között, hátrébb 72 mérföldön belül vitorlázott Clarisse Crémer a 11., Benjamin Dutreux a 12. és Samantha Davies a 13. helyen. Mögöttük különböző stratégiák mentén mozogtak a hajók, Alan Roura és Damien Seguin a hagyományos bölcsességet követve kelet felé húztak a hosszú távú nyereség érdekében, miközben a 14. Romain Attanasio 16 csomós tempóval alapvetően a cél felé tartva próbált megszökni. Conrad Colman kiváló munkát végzett, a magas nyomástól északra, a rendszer másik oldalára került, ellentétben az őt üldözőkkel, így a 250 mérfölddel előtte haladó Benjamin Ferré (Monnoyeur - Duo for a Job) és Tanguy le Turquais (Lazaire) után vethette magát.
Január. 14.
Charlie Dalin nyerte a 2024-es Vendée Globe-ot. Pont. A MACIF Santé Prévoyance és kapitánya 07:24 UTC-kor haladtak át a Vendée Globe célvonalán, 64 nap, 19 óra, 22 perc és 49 másodperccel a rajtjelzés után. Teljesítményükkel 9 nap, 8 órával múlták alul Armel Le Cléac'h 2016-ban felállított rekordját (74 nap, 3 óra, 12 perc, 57 másodperc).
„Ma én vagyok a világ legboldogabb embere, ez egészen biztos. Megnyertem a Vendée Globe-ot… ez volt a második Vendée Globe-om, amikor elsőként futottam be, de ezúttal tényleg meg is nyertem. Négy évet öltünk bele a csapattal, megépítettük az új hajót, felkészítettük, fejlesztettük és a rajtra tökéletes állapotba hoztuk. Amikor átléptem a célvonalat, olyan dolgokat éreztem, amiket korábban soha” – Charlie Dalin.
Charlie Dalin Vendée Globe-ja zanzásítva:
Az öröm mellé üröm is jutott, ezúttal Paul Meilhat vorstagbekötése tört el, a versenyző rögzítette az árbócot, és mindent megtett annak érdekében, hogy folytathassa a Vendée Globe-ot.
Január 15-én, 06:12 UTC-kor – a győztes Charlie Dalinnal vívott izgalmas és hosszan tartó párbajt, valamint 65 nap, 18 óra, 10 perc vitorlázást követően – a második helyen célba ért Yoann Richomme.
Teljesítménye igencsak figyelemre méltó, hiszen élete első Vendée Globe-ján indult, és végig komoly ellenfele volt a győztesnek: „Büszkén és hálásan gondolok mindazokra, akik valaha segítettek nekünk, velük is szeretném megosztani ezt az eredményt. Hihetetlen kaland volt, amire nagyon jól felkészültünk. A hajón alig kellett bütykölni, tulajdonképpen most azonnal újra neki lehetne vágni vele egy földkerülésnek!”
Yoann Richomme Vendée Globe-ja néhány percben:
A még mindig versenyben lévők persze még nagyon nem dőlhettek hátra, mindannyian vívták a maguk harcát: Oliver Heer (Tut gut) a 29. helyen, teljesítette élete első Horn-fok kerülését: „Azóta álmodoztam erről, amióta a Zürichi-tavon Optimistezni kezdtem, így pláne fantasztikus, hogy eljutottam idáig. Nagyon boldog kisfiú vagyok ma! Kicsit rock and roll-osra sikerült a dolog, 50 csomós széllel és pokolian hullámzó tengerrel, de a három reffre lehúzott nagyvitorlával biztonságban éreztem magam. Aztán a fok után hirtelen lecsillapodott minden, 20 csomós szél, két méteres hullámok… tökéletes körülmények! Örülök, hogy magam mögött hagyhatom a déli tengereket, ezzel lezárult egy fejezet, egész jó formában vagyok, készen az Atlanti-óceánra.”
Benjamin Ferré kénytelen volt felmászni az árbócára: „OK, értem én, a Vendée Globe arról szól, mikor és mi lesz a következő kár… Jean Le Cam még ki is gúnyolt, hogy soha nem tettem be a lábam a hajóépítő műhelybe, de most úgy érzem, minden mulasztásomat pótoltam azzal, hogy egy Vendée Globe-on versenyeztem!”
A negyediktől a tizedikig tartó csoportban Jérémie Beyou 17 mérfölddel vezetett Sam Goodchild előtt, ahogy közeledtek az enyhébb szelek magasnyomású zónájához, Justine Mettraux (TeamWork-Team Snef) viszont feljött a nyolcadik helyre, mert megelőzte a nyugatabbra húzó Herrmann-t és Ruyant-t.
JingKun Xu (Singchain Team Haiku) 23:29-kor (UTC) elérte a Horn-fokot: „Ez egy nagyszerű pillanat. A csapatommal keményen dolgoztunk, hogy idáig eljuthassunk. Nem könnyű a helyzetem, de jó dolgok történnek, végre magam mögött hagyom a fagyos Déli-óceánt, és visszatérek az Atlanti-óceánra! Egyre közelebb vagyok a célhoz, a családomhoz és a barátaimhoz, ez biztató! A hajóm kiváló eredménnyel ment át a déli óceáni teszten, azt hiszem, kinyitok egy üveg pezsgőt, hogy megünnepeljük ezt a csodálatos pillanatot! A következő napokban jóra fordul az időjárás, mérséklődik a szél, megnyugszik a tenger, lesz egy kis nyugtom.”
Azt ismered, amikor a kínai vitorlázó angolul beszélget a chilei világítótorony-őrrel, francia felirattal?
Január 16-ára virradóan Herrmann 13,7 csomós tempó mellett, 02:31 UTC-kor elütött valamit a vízben, körülbelül 900 tengeri mérföldre Brazília északkeleti sarkától. Biztonságban volt, hajója egészét tekintve tengerálló maradt, ugyanakkor a bal oldali foil-ja súlyosan és javíthatatlanul megsérült. A csapatával folytatott konzultációt követően nekiállt felmérni, hogy a foil visszahúzható-e és rögzíthető-e, mert ha nem, akkor csak az maradt (volna) megoldásnak, hogy levágja. A kudarc ellenére eltökélt szándéka volt, hogy befejezze a versenyt. „Ez egy újabb nehéz nap, de mindig lehet rosszabb. A hajó biztonságban van, én sértetlen vagyok, megyünk tovább. Mindent megteszünk a célba érés érdekében, mint mindig.”
Sébastien Simonnak nem maradt más választása, türelmesnek kellett lennie, saját magára és a hajójára koncentrálni, hogy elkerülje az utolsó pillanatban esedékes buktatókat, amelyek veszélyeztethették esélyeit a harmadik hely megszerzésére az akkor hátralévő 160 mérföldön: „Nagyon várom, hogy megérkezzek. A körülmények nagyszerűek, minden jól megy, de szeretném végre bezsebelni ezt a harmadik helyet, visszatérni a szárazföldre, a szeretteimhez. Furcsa, mert úgy érzem, tegnap volt a rajt. Gyorsan eltelt ez a bő két hónap, és ezek az utolsó mérföldek mégis végtelennek tűnnek. Már elfelejtettem a nehéz pillanatokat, mintha egy másik élethez tartoznának.”
Körülbelül 2200 mérfölddel mögötte folyamatos küzdelem zajlott a negyedik és az ötödik között, akiknek körülbelül egy hét és két nagy akadály leküzdése volt hátra a célig: „Vasárnap jön egy komoly alacsony nyomású övezet, elég csúnyán néz ki, 50 csomó fölötti szelet és nyolc-kilenc méteres hullámokat hoz magával, meg kell próbálni minimális veszteséggel átkelni rajta. Három, esetleg négy napunk van rá, hogy döntsünk, hogyan kezeljük, most csak nézzük, és reméljük, hogy javul az előrejelzés. Kezdem egyre közelebb érezni az otthont, és egyre hosszabbnak a versenyt, de gondolom ez főleg azért van, mert a jövő héten befuthatunk. Igyekszem nem gondolni a célra, próbálok továbbra is úgy vitorlázni, mint az elmúlt pár hónapban” – Sam Goodchild.
A csoport a Zöld-foki-szigetektől nyugatra tartott északra, továbbra is meglehetősen kompakt módon, Beyou és az épp tizedik Boris Herrmann között mindössze 320 mérföld volt. Hátrébb Benjamin Dutreux a 11. helyre lépett előre, ő vezette ki Clarisse Crémer-t a Doldrumsból, némi sebességi előnnyel. Kettejük között 7-8 mérföld volt a különbség, míg Samantha Davies 93 mérfölddel lemaradt.
Jean Le Cam ritmusa megtört, ami nem csoda: eltört a J2-es vitorlája merevítője, 24 órájába telt, mire megjavította. De csak azt, a sérült FR0 (kis frakcionált gennaker) olyan sérülést szenvedett, amivel nem tudott mit kezdeni. Az addig mögötte haladó csoport tagjai kezdték megelőzni. Kevesebb mint tíz csomós északi szélben, nyugodt vízen vitorlázott a 22. helyen, az Atlanti-óceán déli részén, 4542 mérföldre a célvonaltól.
Paul Meilhat két napja veszítette el a J2 bekötését, némi javítás után a J3 vitorlát használva, hajója potenciáljának 70%-ával vitorlázott: „Az óceáni versenyeken nincsenek általános szabályok, minden szituáció egyedi. Semmi sem fekete vagy fehér, mindenhol megjelennek árnyalatok és kompromisszumok. Első helyen a biztonság áll, a verseny csak utána következik. A helyzetem nem ideális, de így legalább a körülmények lehetővé teszik, hogy a lehető leghamarabb (két nap múlva) felmásszak az árbócra, felszereljem az új felhúzót… tudható, hogy az Atlanti-óceán északi része télen sokkal keményebb lehet, mint a déli óceánok az ausztrál nyárban.”
Sébastien Simon harmadik helyen haladt át a Vendée Globe célvonalán január 17-én, 00:27-kor (UTC), 67 nap, 12 óra 25 percnyi versenyzés után, 2 nap és 17 óra hátránnyal a győztes mögött. A Groupe Dubreuil versenyét számos kihívás jellemezte, amelyek éles ellentétben álltak a nagy siker pillanataival. Új 24 órás egyszemélyes rekordot (615,33 mérföld) állított fel, jobb oldali foil-jának törése veszélyeztette dobogós pozícióját, de kitartott, és sikerrel járt.
Január 18-án megint Sam Goodchild-on volt a sor, hogy vezesse a bolyt, előnye kilenc mérföld volt legnagyobb riválisa, Jérémie Beyou előtt, miközben hajóik sebessége időnként csak egy számjegyű értéket ért el. Paul Meilhat kompromisszumai ellenére nem sokkal lemaradva a hatodik helyen állt, kevesebb mint 60 mérfölddel lemaradva.
Körülbelül 70 tengeren töltött nap után már állandóan jelen van az alattomos fáradtság, ami jelentősen befolyásolja az érzelmeket: „Rengeteg érzelmet él át az ember, amíg egyedül vitorlázva megkerüli a Földet. Az egyik pillanatban a világon semmire nem cserélnéd el a helyed, szerencsés és kiváltságos embernek tartod magad – rengeteg ilyen pillanat van. Néha viszont bármit megadnál pusztán csak azért, hogy olyan ágyban aludj, ami nem mozog, hogy ne kelljen foglalkoznod a problémákkal. Nehéz nem féltékenynek lenni az első háromra. Egyre fáradtabb vagyok, egyre jobban félek a károktól, hiszen olyan közel a cél... 8 nap maradt addig, ami egy Vendée Globe-hoz képest nem sok (egy transzatlanti verseny), de három dolog lassan megőrjít: a magány, a fáradtság és a verseny, ami miatt 36 000 kérdést teszek fel magamnak” – Clarisse Crémer.
A 24. helyen álló Seb Marsset (FOUSSIER) korábban teljes legénységgel vitorlázta körül a világot, rekord üzemmódban, most fedezi fel a szóló földkerülést: „Amikor kicsit megzuhanok, általában arra biztatom magam, hogy egyek pár falatot és aludjak egy kicsit. Az éhezés és az alváshiány két olyan tényező, amelyek hatására a dolgokat sokkal negatívabban látjuk, mint amilyenek valójában. A szólóvitorlázás felerősíti az érzelmeket, olyan dolgokat élünk meg, amelyek elég intenzívek, kihívást jelentenek, és normális, hogy ez heves érzelmeket vált ki. Kiabálunk örömünkben, ha jól mennek a dolgok, és kiabálunk akkor is, ha csalódás ér bennünket. A fáradtság mindezt súlyosbítja, most már hiába alszom, hiába eszek, szedek vitaminokat, érzem, hogy a szervezetem elfáradt, és majd csak a szárazföldön fogja tudni kipihenni magát. Előzetesen alapos mentális felkészülést végeztem, ami segít kezelni ezeket a pillanatokat, de persze így is csalódott voltam, amikor láttam, hogy az addig körülöttem lévő hajók csoportja messzire távolodik tőlem. Rendkívül frusztráló volt, mert aznap két nagyobb meghibásodás ért, azok miatt nem tudtam elhaladni a front előtt. Aztán sikerült megoldani a problémákat, visszatértem a versenybe, elégedett voltam mindennel.”
Antoine Cornic (Human Immobilier): „Jól vagyok. Nagy boldogság, hogy megkerültem a Horn-fokot. Ez egy hosszú távú projekt, sok időbe telt, mire el tudtam indulni a Vendée Globe-on, már 20 éve szerettem volna megcsinálni. A Horn-fok elérése jelentős mérföldkő, csütörtök este már a Falkland-szigeteket is vettem. Oliver és Eric lelassultak előttem, kicsit össze fogunk tömörödni, szép lesz a verseny hátralévő része.”
Benjamin Ferré (miután megadta magát a korábbi javítása): „Kezd elegem lenni a károkból. Kétnaponta rángatom ki 130 négyzetméteres vitorlát a tengerből, leszakadnak a karjaim, a morálom romokban. Igyekszem filozofikusan felfogni, és nem feladni.”
Ferré szerel, le Turquais elhalad mellette, és lefilmezi:
Napi összefoglaló:
„Annyira szerettem volna, ha ezúttal könnyebb lesz, mint négy éve, de ez van. Békés, nyugodt befejezésről álmodoztam, de láthatóan nem ez jut osztályrészül. Az alacsony nyomású rendszer lelassult, és rendesen bele fog kavarni az utunkba” - Clarisse Crémer.
„Mindez egy olyan időszakban történik, amikor már ember és hajó egyaránt elhasználódott” – Jérémie Beyou.
Justine Mettraux: „Ilyen körülmények között végképp nem szabad hibázni. Három hete nincs megállás, így még nehezebb ébernek maradni, de muszáj, mert vigyáznunk kell a felszerelésre.”
Január 19-én, vasárnap hajnali 1 óra után Oliver Heer elvesztette a nagy genakkerét. 10 csomós szélben riadt fel arra, hogy a vitorla hirtelen leszakadt és a vízbe zuhant. Több mint egy órájába telt a fedélzetre húzni a cafatokban lógó vásznat, amiről az első pillanatban látszott, hogy javíthatatlan. Heer kimerült, de jól volt, és semmilyen más kár nem esett a hajóban.
Sam Goodchild továbbra is ellenállt Jérémie Beyou támadásainak, miközben mindössze 5 mérföld volt köztük a különbség, 8-9 csomós tempó mellett. Paul Meilhat 63 mérfölddel mögöttük jött, Nicolas Lunven további 30 mérfölddel lemaradva. A nyolcadik helyen Justine Mettraux 40 mérfölddel Lunven mögött vitorlázott, és arra készült, hogy az enyhébb időjárást kihasználva elvégez néhány apró javítást, hogy készen álljon az érkező (és remélhetőleg utolsó) vihar átvészelésére. Boris Herrmann sérült foil-ja miatt visszaesett a 12. helyre, a 11. pozíciót Clarisse Crémer foglalta el. A mezőnyben Isabelle Joschke (MACSF) volt a leggyorsabb a maga 17 csomójával, míg az egyenes svertesek között vezető Benjamin Ferré-t és Tanguy Le Turquais-t szűk egy mérföld választotta el egymástól. Violette Dorange (Devenir): „Nehéz napom volt, megkönnyebbülés és fáradtság keveredik bennem. Péntekről-szombatra nem aludtam egy percet sem, 30 csomós szél fújt, vigyáztam a hajómra. Hét napja nem működik a nagy csörlőm (lásd még: kávédaráló – iSail), mindent a kisebbekkel oldok meg, ami elég fárasztó. Tegnap délelőtt aludtam egy órát, de hirtelen leesett a nagyvitorla, mert a bekötése elengedett, kénytelen voltam felmászni az árbóc tetejére - 20 csomós szélben, két méteres hullámok között, mert látszott, hogy ennél jobb nem lesz egy darabig. Rémálom volt, azon aggódtam, hogy begyűjtök valami komoly sérülést. Kiderült, hogy eltört az alkatrész, kicseréltem egy másikra, elment vele az egész nap, közben nem ettem, nem aludtam. Három napja már felmásztam az árbócra ideális körülmények között, de már akkor is nehéz volt, és most azt mondom, soha életemben nem fogom újra megtenni ilyen környezetben, mert túlságosan féltem.”
Sam Goodchild, 1500 mérfölddel a cél előtt: „Nehezen tudtam kisakkozni, mit kéne tennem, ezért nem igazán figyeltem a többiek mozgását. Ez része a versenynek, biztonságban akarom tudni magam, ésszel vitorlázni, és nem vállalni semmilyen kockázatot. Ha a többiek utolérnek, ám legyen. Éjszaka 5 csomóról 25 csomóra erősödött a szél, átpakoltam a cuccokat, mozgalmas időszak volt. Az előrejelzés szerint 45 csomóra erősödik a szél (50 csomós pöffökkel), rövid életű, de annál vadabb vihart várok.”
A stratégiai lehetőségek korlátozottak voltak, ahogy azt Nicolas Lunven is megerősítette: „A helyzet rendkívül bonyolult, mert nincs sok menekülési útvonal. Ha módosítanék az irányomon, 40-45 csomós szelem lenne, csak épp 7-8 méteres, rövid hullámokkal, ami nem túl jó. Ha keletnek, Madeira felé veszem az irányt, 35-40 csomót kapok, ami szintén nem ideális, pláne, hogy lelassulok, elkap a következő alacsony nyomású rendszer, méghozzá a Vizcayai-öbölben. Röviden: valódi megoldás nélküli problémával állunk szemben. A prioritás egyértelműen a biztonság lesz.”
„Minél közelebb érünk a célhoz, annál többet gondolunk rá. Remélem, hogy végig megmaradunk párban Tanguy-jal, igaz, Jean Le Cam hiányzik ebből a csatából” – Benjamin Ferré.
Január 20-ára, körülbelül 150 mérföldre délre az Azori-szigetektől Jérémie Beyou és Sam Goodchild elérte az alacsony nyomású területet és a fokozatosan erősödő szelet.
„Annyit csörlőztem a verseny alatt, hogy láthatóan megerősödött a vállam. A lábaim viszont elvékonyodtak, annyit ültem és feküdtem, hiszen állva a lehető legkevesebb időt töltjük. Kicsit fáj a kezem és a hátam, de semmi komoly, tartja magát a test, egész jó formában vagyok” – Thomas Ruyant.
Guirec Soudée: „Ma elhaladtam egy brazil sziget mellett körülbelül harminc mérföldre, tisztán láttam. Korábban kipipálhattam a Kerguelent, aztán a Horn-fokot. Melegszik az idő, sokat süt a Nap, le is égtem. Ha nem tévedek, a hétvégén hetedszer másztam fel az árbócra, kezdem egészen gyorsan és hatékonyan csinálni! Foltokat akartam ragasztani a J2-re, felül kezdtem, az első kettő simán felkerült, a harmadik kiesett a kezemből, le a fedélzetre. Lemásztam érte, aztán vissza magasba. Az utolsó kettőt már nem sikerült feltenni, mert a melegben megszáradt a sika. Az elöl haladó hajók messze vannak, nem lesz egyszerű utolérni őket. A hátul lévők távolinak tűnnek, de fúj a szél, és nagyon gyorsan jönnek, Kojiro 300 mérföldet tett meg 24 óra alatt, míg én 120-at, szóval gyorsan le kell lassulnia, különben hamarosan viszontlátom!”
Sam Goodchild nem sokkal dél előtt tájékoztatta műszaki csapatát, hogy elszakadt a nagyvitorlája. A vászon szó szerint felrobbant egy spontán halzolásnál, amit az automata kormány kihagyása okozott. A szakadás a harmadik latni vonalában keletkezett, az első éltől a hátsóig tart.
1200 mérfölddel a cél előtt, a Beyou-val vívott szoros csatában ez nyilván nem jött jól, de Goodchild nem adta fel: „Veszettül hullámzik a tenger, 30 csomós szél fúj, nem ideális körülmények javításhoz. Elmegyek keletre, amennyire csak tudok, ki az északi szélből, ott hátha jobb lesz a helyzet. Ez nem azt jelenti, hogy a Vendée Globe számomra véget ért, de más lesz a vége, mint ahogy reméltem. Kiábrándító helyzet, de tudtuk, mik a kockázatok, és most az egyik lecsapott rám.”
Boris Herrmann: „Az a cél, hogy menjek tovább, és hazajussak, ezt elfogadtam, de remélem, nem széllel szemben kell megtennem az egész hátralévő utat! A Horn-fok óta szinte végig abban jöttünk, és most a sérült foil mindkét csapáson akadályoz, mert vagy a szél felőli oldalon lóg bele a vízbe, vagy szél alatt nem dolgozik rendesen, és csak 10-11 csomós sebességre vagyok képes.”
Alan Roura - aki a harmadik Vendée Globe-ját teljesíti - csalódott, hogy nem tudott előrébb kerülni a mezőnyben, bár aznap épp ő volt a leggyorsabb a délkeleti passzátszélben: „Jó ideig vergődtem szélcsendről-szélcsendre, jó újra repülni. Ezzel együtt most nem túl vidám a helyzetem, de ha az előttem lévő hajókat megfogja a Doldrums, lehet esélyem a felzárkózásra.”
Január 21-én Isabelle Joschke 04:04 UTC-kor, Damien Seguin 1 óra 33 perccel később átlépték az Egyenlítőt: „A körülmények nem túl bonyolultak a vitorlázáshoz, de még mindig hiányzik a szél! Jelenleg a trópusi konvergencia zónában vagyok, ami nagyon délre esik, ez meglehetősen ritka, még ebben az évszakban is. Nem könnyű gyorsan haladni, mert bár elkerülnek a heves zivatarok, de sokszor esetleges a szél, nehéz egyenesen és egyenletesen vitorlázni. Azt mondogatom magamnak, hogy minden megtett mérfölddel eggyel közelebb vagyok a célhoz. Meleg van, naponta kétszer-háromszor zuhanyozom, hogy felfrissüljek, jó érzés. Ez az első alkalom a Vendée Globe kezdete óta, hogy sikerült egy időjárási rendszer jó oldalára kerülnöm, de így is keményen meg kellett dolgoznom azért, hogy a mögöttem kialakult szélcsendes zóna elé kerüljek. A mostani versenyem semmiben sem hasonlít a négy évvel ezelőttihez, akkor az időjárási körülmények kedvezőbbek voltak, ahogy telt az idő, egyre könnyebbé vált minden, míg most úgy érzem, hogy folyamatosan küzdenem kell” - Damien Seguin.
Reggelre Beyou már 100 mérfölddel járt Goodchild előtt, aki legalább el tudta kezdeni megjavítani a vitorláját, de persze lassabb volt, mint a körülötte lévők, Nicolas Lunven pedig – ha nem is sokkal, de - megelőzte Paul Meilhat-t.
Nyolcszáz mérfölddel délnyugatra, a második csoport kedvezőbb feltételek között jobb sebességet produkált, ami rájuk fért, ha időben – értsd: a nagy vihar előtt – akartak Les Sables d’Olonne-ba érni: „Igyekszünk rákapcsolódni a következő alacsony nyomású övezetre, egyikről a másikra lépve, hogy rövid átmeneti fázisokkal kapaszkodjunk észak felé. Mindezt a célig, ami nem lesz könnyű, ráadásul az utolsó vihar előtt kell bejutnunk, mert az nagyon erős lesz. Boris előtt vagyok, nem tettem semmi extrát, hogy elmenjek mellette, hiszen a sérült foil-ja lelassítja. Olyan volt, mintha sebesült állatra lőnék. Jó csatát vívunk Clarisse-szal, egyikőnk sem adja fel soha, közben jókat nevetünk, ez segít, hogy együtt haladjunk előre” – Benjamin Dutreux.
Alan Roura: „A korábbi Vendée Globe-okhoz képest most mintha nem lennének könnyű szakaszok. Mész előre, megállsz, megvárod a többieket, és újra kezded. Lelkileg nehéz.”
Denis van Weynbergh (D’Ieteren Group) némiképp felzárkózott Manuel Cousin-ra (Coup de Pouce) és Fabrice Amedeo-ra (Nexans – Wewise), már csak bő 300 mérföldje volt hátra a Horn-fokig, így jó eséllyel mindhárman még azelőtt léphettek be az Atlanti-óceánra, hogy a negyedik befutott volna.
A Vendée Globe egyszer csak véget ér, de a blog nem! Ha érdekelnek további témák is, kövess bennünket a Facebook-on, pláne, hogy akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
fotók és forrás: vendeeglobe.org
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.