Vendée Globe 2024-2025, nyolcvanadik nap – menekülés a vihar elől
2025.01.28. 15:48
A versenyzők különböző stratégiákat alkalmazva igyekeztek és igyekeznek elkerülni a legrosszabbat.
Előző összefoglalónkat január 21-én délben zártuk le, most onnan folytatjuk.
Sam Goodchild (VULNERABLE) összeragasztotta kettészakadt nagyvitorláját majd megvárta, amíg megkötött a ragasztó, hogy nyugodtan láthasson neki törött latnijai javításának-cseréjének.
Hátrányos helyzete természetesen meglátszott a mezőnybeli pozícióján is, hetedik helyre esett vissza, Nicolas Lunven (HOLCIM PRB) és Paul Meilhat (Biotherm) megelőzték. Pedig nekik sem volt könnyű, mint azt Meilhat lefestette: „Nyolc méteresre nőttek a hullámok, szerencsére szép hosszúak voltak, nem törtek, de persze minimálisra csökkentettem a vitorlafelületet. Az ilyen hullámokat inkább szárazföldről szoktuk megfigyelni, amikor a családdal elmegyünk megcsodálni egy-egy vihart. Ezúttal benne voltunk a sűrűjében. Meglehetősen instabil időjárási helyzettel nézünk szembe, egy eléggé délen elhelyezkedő, lassan mozgó alacsony nyomású zónával, amiről az egyes időjárási előrejelzéseknek teljesen más a véleménye. Marad az óvatosság, próbálunk biztonságosan haladni, mert mindennél fontosabb, hogy elérjük Les Sables-d'Olonne-t. De fogalmam sincs, ez mikor fog bekövetkezni.”
Január 22-én reggel a negyedik helyen haladó Jérémie Beyounak (Charal) kevesebb mint 500 mérföldje volt a célig, mögötte Paul Meilhat és Nicolas Lunven - mindössze 20 mérföldre egymástól – jöttek az ötödik és hatodik helyen.
Goodchild megjavította és felhúzta a grószát. "Hát, nem szép. De jó érzés.”
„Sokat dolgoztam a nagyvitorlán, másra nem is jutott idő. Elfogyott az összes ragasztóm. Fáradtak vagyunk, a hajó és én. Nagyon érződik, hogy két és fél hónapja folyamatosan vitorlázunk, sokszor a határ közelében. Az ember szeretne tudatosan viselkedni, ugyanakkor nem akar túl sok időt alvással tölteni. Próbálom nem elszalasztani a pillanatot, amikor egy kis szundikálás még elég ahhoz, hogy átlendüljek a holtponton, és egyensúlyban maradjak. Persze ennyi idő után ez az elméleti vonal nem igazán számít, vannak adrenalinlöketek, amik nagyokat taszítanak rajtunk, késleltetik az összeomlást, de például, amikor leeresztettem a szakadt nagyvitorlát, összeestem, másfél órát aludtam egyben.”
Kincsvadászat
Az utolsó három napban a Vendée Globe következő befutóinak érkezési idejét egyre csak tolták, csak tolták az útvonaltervező programok, egy héttel korábbi adatok szerint Jérémie Beyou-nak már be kellett volna futnia. Az Atlanti-óceán északi részén, az Azori-szigetek és a Les Sables d’Olonne melletti célvonal között tapasztalható egyre bonyolultabb időjárás azonban túlságosan bizonytalanná tette a pontos jóslást.
„Inkább nem gondolok bele, mennyi van még hátra, nehogy csalódás érjen. Az ötlet az, hogy szépen egymás után elvégzem a szükséges feladatokat, aztán lesz, ahogy lesz. Ha a Vizcayai-öbölben vasárnapra jósolt viharzóna tovább gyorsul, még arra is van esély, hogy lassítanom kell, és ez rosszat tesz a hangulatomnak. Egy részem már „cél” módban van, ami nem ideális. Olyan, mintha meghasadt volna a személyiségem, és több ember lennék egyszerre. Az egyik türelmetlen, alig várja, hogy befuthasson, a másik elmereng az elmúlt 77 napon és nosztalgiázik, a harmadik kezd megkönnyebbülni, hogy itt áll a siker kapujában” – Clarisse Crémer, L'OCCITANE en Provance.
Samantha Davies (Initiatives Coeur) még nem gondolhatott a célra, akkora kihívás előtt állt. Befutás, majd menedékkeresés a létező legkisebb időjárási ablakban, mielőtt a vihar eléri a francia partokat: „Hogy őszinte legyek, nem tudom, hogyan jutok be Les Sables d’Olonne-ba. A cél sem egyszerű, hát még a csatorna! De nem akarok várni, mert egymást követik a viharok, csak nagyon sokára lesz ideális a helyzet. A várakozás azt jelentené, hogy maradok, ahol most vagyok, de még túl korai meghozni a döntést.”
Január 23-ára virradóan – miután a szárazföld felől kerülte a TSS-t – Jérémie Beyou vette a Finisterre-fokot, enyhe északi szélben tartott a cél felé, mögötte nyitott volt a játék, a következő öt hajó még mindig 120 tengeri mérföldön belül haladt. Sőt, kiéleződött a harc Benjamin Dutreux (Guyot Environnement-Water Family) és Clarisse Crémer között, mert az utóbbi látványosan zárkózott. Részben hajója paramétereinek köszönhetően, mert az előző Vendée Globe-on elsőként célba érő Apivia egy generációval újabb, mint 2016-17-ben a második helyen végző Hugo Boss.
06:39-kor (UTC) Denis van Weynbergh (D'Ieteren Group) elhaladt a Horn-fok mellett, ezzel lezárta a verseny csendes-óceáni fejeztét: „A hajó őrülten dübörög, még azelőtt kell csökkentenem a vitorlafelületet, hogy valami eltörik. Ezt most egyáltalán nem élvezem, a fok mellett volt egy kis nyugalmam, meg is ragadtam az alkalmat, hogy aludjak egy órát. Láttam a térképen, hogy áthaladtam, de ennyi, majd később megünneplem.”
Tanguy Le Turquais (Lazaire) továbbra is tartotta vezető pozícióját az egyenes svertes hajók között, igaz, előnye mindössze nyolc mérföld volt Benjamin Ferré (Monoyeur - Duo For A Job) előtt. Isabelle Joschke (MACSF) a 15. helyről: „Felemás érzéseim vannak a dolgok alakulásával kapcsolatban… azt vettem észre, hogy már régóta nem én döntök, hanem az elemek! Megteszem, amit tudok, de hiába igyekszem, van, amikor nem fúj a szél és újra összeállunk, kezdjük elölről az egész cirkuszt. Reméltem, hogy Brazília után szert teszek némi előnyre a nem foilos hajókkal szemben, de a Doldrums könyörtelen volt. Reggel beléptem a passzátszél övezetbe, gyorsan megyek, de ennek ára van, a sok ide-oda csapódásban korábban beütöttem a csípőmet. Már nem sokat tehetek, amennyire lehet, befészkelem magam a babzsákomba. Amikor felkelek enni, az sok energiát és éberséget igényel!”
Oliver Heer (Tut Gut): „Csalódott vagyok a lavór miatt, amibe kerültem. Nem tudom, balszerencse vagy rossz navigáció volt-e, de már mindegy, ezt leszámítva ideálisak a körülmények, a meleg időben kiszárítok mindent. Tényleg nem szabad túl sokat panaszkodnom. Az elmúlt 20 órában jól haladok, ismét 10 csomós az átlagsebességem. Az már a verseny előtt egyértelmű volt, hogy ez egy kétflottás verseny, az egyenes svertes hajókat nem lehet összehasonlítani a modern foilosokkal, viszont élvezettel figyelem, micsoda küzdelmet vívnak ott elöl, a távolban.”
„Nehéz a vége, a Finisterre-fok kerülése is az volt. A szél 35-40 csomóra erősödött, amikor elhaladtam mellette, és ugyan nem tartott sokáig, 4-5 óra volt az egész, az látszik, hogy lesz dolgom egészen a célig. A probléma az, hogy két napja szinte egyetlen modell sem pontos” - Jérémie Beyou.
Paul Meilhat: „Talán van némi mozgásterem, de nem szándékozom kiengedni, mert az előnyöm pár óra alatt semmivé válhat. Nem tudom, mennyi idő telt el azóta, hogy utoljára aludtam, de muszáj pörögnöm. Kétszer egymás után kereszteztem a teherhajók útját, nincs radarom, se Oscar, maradt egy kis antennám, amivel csak akkor látom a teherhajókat, amikor két mérföldnyire vannak.”
Az Egyenlítőtől északra, a passzátszélben Benjamin Ferré körülbelül 15 mérfölddel járt Tanguy Le Turquais előtt, aki nem győzött lelkendezni: „Hihetetlen ilyen kapcsolatban lenni Benjaminnal – pláne, hogy ez a Jóreménység foka óta tart. Időnként elment egy kicsit, de mindig sikerült visszajönnöm. Jean (Le Cam – iSail) és Conrad (Colman – iSail) is visszatér a meccsbe, jó lenne, ha végig küzdhetnénk, mert úgy jobban múlik az idő. Élvezem ezt a Vendée Globe-ot, ez nem csak kaland, hanem kemény verseny, és elmondhatom, minden manővert úgy csinálok, hogy ne veszítsek egy századmásodpercet sem.”
Január 24.
Jérémie Beyou 00:58-kor (UTC) átszelte ötödik Vendée Globe-jának célvonalát, és megszerezte a negyedik helyet. Menetideje 74 nap, 12 óra, 56 perc és 54 másodperc (ez 9 nappal és 17 órával több, mint a győztes Charlie Dalin ideje).
10:40-kor (UTC) 74 nap, 22 óra és 38 perc versenyzés után Paul Meilhat áthaladt a célvonalon Les Sables d'Olonne-ban, és megszerezte az ötödik helyet a 10. Vendée Globe-on.
Samantha Davies: „Nem maradt választásom. El tudnék vitorlázni a célig, de a vonal átlépése után a körülmények olyan durvák lesznek, hogy lehetetlen lesz bejutni Les Sables-be, és túl kockázatos lesz másik kikötőbe menni is. Az előrejelzések szerint 40-50 csomós szél fúj majd, ami közel a parthoz nagyon veszélyes. Döntenem kellett, mert később nehéz lenne megfordulni, biztonságosabb itt várni, pedig még itt is durva lesz! Csalódott vagyok, hogy nem érkezem meg vasárnap, és hosszabbodik a versenyben töltött időm. De vigyáznom kell a hajómra, amely majdnem körbejárta a világot, a kapkodás most bajt okozhatna. Kell találnom egy másik időjárási ablakot, hogy biztonságosan elérjem Les Sables-t, és ez nem könnyű: például kedden 10 méteres hullámok lesznek a Vizcayai-öbölben. Verseny mód kikapcsolva, kaland mód aktiválva.”
„Lehet, hogy az emberek nem látnak minket, mert egyenes svertes hajóinkkal nem vagyunk az élen, de mindent kihozunk a gépeinkből, mindent megteszünk a sikeres szereplés érdekében. Minél közelebb érek a célhoz, annál bonyolultabb a helyzet. Igyekszem tartani magam, összpontosítok, és nem adom fel. Fizikailag is kimerültem, erős passzátszélben hajózunk, de ez most nem igazán hasonlít a normál passzátszélre: sehol egy kék folt az égen, minden szürke és felhős, a szél 23-30 csomó között ingadozik, de a tenger állapota az, ami igazán kicsinál. Csak akkor tudok aludni, ha teljesen kimerülök. Tegnap este például úgy roskadtam össze, mint egy kimerült kutya a párnáján. Közeledünk a célhoz, és a Vendée Globe rajtja óta először érzem igazán, hogy minden hullámnál szenved a hajó” – Benjamin Ferré.
Ferré fotózza Le Turquais-t:
„Három földkörüli és több transzatlanti versennyel a hátam mögött kezdem egész jól kiismerni magam. Önmagunk felülmúlása azt is jelenti, hogy hallgatunk a testünk jelzéseire, és előre látunk. Ezen a versenyen a nehéz pillanatokban soha nem éreztem magam túlterheltnek. Volt egy furcsa pillanat, amikor az áramszünet miatt kézbe kellett vennem a kormányt. Elégedett vagyok azzal, ahogy kezeltem a helyzetet, mert azt jelenti, hogy soha nem voltam mínuszban, tudtam, hogyan kell kezelni az alváshiányt, a fáradtságot, elkerültem, hogy mindent veszélybe sodorjak. Ha van egy felkészített hajód, ami nem tesz túl nagy kárt benned, az is segít egyensúlyban maradni. Most már csak annyi van hátra, hogy el kell jutni Les Sables-be és kiélvezni a célba érést” – Thomas Ruyant.
19:51 UTC-kor 75 nap, 7 óra 49 perc versenyzés után Nicolas Lunven a hatodik helyen haladt át a Vendée Globe célvonalán Les Sables d’Olonne-ban, egy felépülőben lévő téli vihar közepén. Teljesítménye nem csak azért figyelemre méltó, mert első Vendée Globe-ján vett részt, hanem azért is, mert csak 2023 szeptemberében vette át a Holcim – PRB IMOCA kormányát.
Január 25-én 04:49-kor (UTC) befutott Thomas Ruyant, ezzel hetedik lett, menetideje 75 nap, 16 óra, 47 perc: „Már nagyon vártam ezt a pillanatot, örülök. Büszke vagyok a csapatomra és magamra is, mert – ahogy sokaknak - nekem is sok problémám akadt, de sikerült kitartanom az elejétől a végéig. Néhányan jobbak voltak, mint én, hihetetlen versenyt futottak. Sok minden történt a földkerülés során – erre fogok emlékezni. Ez nem az a helyezés, amit vártunk – ha az elején azt mondtad volna, hogy hetedik leszek, nem írom alá, de ez hülyeség lett volna, és nem bánok semmit.”
13.38-kor (UTC) befutott Justine Mettraux (Teamwork - Team Snef), ezzel ő lett a legeredményesebb női versenyző, sőt, az első nem francia is. 76 nap, 1 óra, 36 perc, 52 másodperces ideje óriási javulás a korábbi női rekordhoz képest. Kitartását és hidegvérét jól szemlélteti, hogy még az utolsó éjjel elszakadt nagyvitorlával is sikerült maga mögött tartania Sam Goodchildot. Jérémie Beyou a saját befutója után ezt mondta róla: „Justine vérbeli tengerész, hihetetlen, amit művelt.”
Sam Goodchild régi álmát váltotta valóra, amikor 14:03 UTC-kor átszelte a Vendée Globe célvonalát, 76 nappal, 2 órával és 1 perccel a rajt után.
Tanguy Le Turquais nem örömködhetett, mert újra barkácsolnia kellett:
Január 26-án, valahol a Gibraltári-szoros szélességi fokának közelében Samantha Davies és Boris Herrmann (Malizia-Seaexplorer) azon gondolkodtak, hogy mikor érkezzenek meg Les Sables d’Olonne-ba, de nem voltak sokkal előrébb, mint addig. Davies már haladt valamennyit visszafelé is, Herrmann „csak” lassított, hogy pozícióban maradjon. Davies így számolt be a helyzetükről: „Minden rendben van a fedélzeten, mentálisan borzasztó, amit csinálok. Néztem a befutó hajókat, holnap este látom majd azokat is, akikkel együtt érkezhettem volna. Jó barátaim, de ez nagyon frusztráló. Az nyugtat meg, hogy jól döntöttem, az időjárás olyan, mint az előrejelzésben, szóval nem tudtam volna átmenni a kritikus részen. Valószínűleg akkor is nehéz körülmények lesznek, amikor újra felveszem a versenytempót, szükség lesz az erőmre, ezért addig is mindent megteszek, hogy fizikailag felépüljek. A befejezés rendkívül fontos, várom az ablakot, ami elvileg csütörtökön érkezik. Kedden 10 méteres hullámok lesznek a Vizcayai-öbölben, oda nem lehet menni. A Finisterre-foknál viszont pont akkor kelek majd át, amikor lecsillapodik az idő, 5-6 méteres hullámokkal számolok.”
Denis van Weynbergh: „Parádés a hangulat, boldogság, hogy az Atlanti-óceánon lehetünk, a legnehezebb részt megtettük, de azért messze még a vége. Állandó társunkká lett a fáradtság, vigyázni kell, hogy ne sérüljünk meg. A hajó rendben van, és még mindig ugyanolyan jól jövünk ki egymással, mint eddig! Errefelé bonyolult a válási eljárás vagy a különválás elindítása, ezért kéz a kézben folytatjuk, mint egy pár, egymást támogatva egészen a Les Sables d'Olonne-ig.”
Viharos erejű szél, méretes hullámok, szürke ég - Benjamin Dutreux biztosan nem ilyen körülményekre vágyott a befutója idején, de ettől még 15:41 UTC-kor átszelte a célvonalat, megszerezve a 10. helyet (egy 2015-ös hajóval). Menetideje 77 nap, 3 óra, 39 perc, de a szárazföld még odébb volt, mert el kellett jutni La Rochelle-ig, ahol – Las Sables-al ellentétben - be tudott állni a kikötőbe.
Január 27-én, 03:36 UTC-kor, tizenegyedik helyen megérkezett Clarisse Crémer, 77 nap, 15 óra és 34 perc alatt teljesítve a Vendée Globe távját. A Vendée partjait ostromló hullámok nem engedték, hogy belépjen Les Sables d’Olonne kikötőjébe, ezért ő is La Rochelle felé vette az irányt.
Ezt a fényképet jól nézd meg, mert az egyetlen, ami Crémer befutójáról készült:
Ezt a videót pedig szintén (még akkor is, ha egy szót nem értesz franciául):
Vendée Globe résztvevők La Rochelle-ben:
Dutreux: „A Vendée megyei Les Sables d'Olonne-ból származom, arról a csatornáról álmodom, amióta az eszemet tudom. Alig várom, hogy végigvonuljak rajta, ezúttal valószínűleg más hajók társaságában. Nagyszerű lesz!”
Közben a Vendée Globe elérkezett a 11. versenyhetéhez... Boris Herrmann 65 csomós széllökésekről számolt be, mindössze a három reffre húzott nagyvitorláját tartotta fent, folyamatosan próbálta lassítani a hajóját (ahogy Davies is). Helyzetüket nehezítette, hogy az alacsony nyomású övezet amilyen intenzív volt, olyan lassan mozgott, déli oldalán 12 méteres hullámokat korbácsolt. Vagyis annyira kellett lelassítaniuk, hogy a vihar legrosszabb részét át tudják engedni maguk előtt.
Alsó sor közepe, TWS: True Wind Speed, azaz Valós szélsebesség (csomóban).
1000 mérfölddel hátrébb a pályán Romain Attanasio (Fortinet – Best Western, 14.) és Yannick Bestaven (Maître Coq IV, versenyen kívül) egy magas nyomású területen igyekezett szelet találni, remélve, hogy utána rákapaszkodhatnak egy frontra, amivel elhaladhatnak az Azori-szigetek északnyugati oldalán, onnan pedig a Vizcayai-öböl felé. Egy ilyen forgatókönyv Conrad Colmannak (MS Amlin) is működhetett, hiszen a 19. helyen állt, mindössze 37 mérfölddel lemaradva Benjamin Ferré mögött.
Tanguy Le Turquais nyugatra sodródott, mivel nem volt más választása, 48 órán át dolgozott a hajó javításán: „Szerkezeti probléma volt, ha nem kezdem azonnal javítani, az rövid úton kihathatott volna az egész hajóra. Ki kellett kapcsolnom a verseny üzemmódot, mert a szárazföldön, ha baj van, kaphatsz segítséget, panaszkodhatsz, elmenekülhetsz, de a Vendée Globe-on nincs választásod. Cserébe óriási boldogság tölt el, amikor megoldod a problémát.”
És persze szót ejtett gyermeke anyjáról, Clarisse Crémerről is: „14 éve vagyunk együtt, és még mindig lenyűgöz. Meg vagyok hatva, mert volt olyan időszak, amikor elképzelni sem tudtuk, hogy ott lesz a 2024-es Vendée Globe rajtvonalán. Ezt a Vendée Globe-ot mindazoknak köszönheti, akik hittek benne, és azoknak is, akik nem.”
Szép sorban Kojiro Shiraishi (DMG Mori Global One, 24.), Louis Duc (Fives Group – Lantana Environnement, 25.), Sébastien Marsset (Foussier, 26.) és Violette Dorange (Devenir, 27.) is átlépte az Egyenlítőt, hatan maradtak a déli féltekén. Antoine Cornic (Human Immobilier, 29.) és Éric Bellion (Stand as One – Altavia, versenyen kívül) a brazil partok felé tartottak, Oliver Heer (Tut Gut., 30.) és Jingkun Xu (Singchain Team Haikou, 31.) készültek szembenézni a riói hidegfronttal, Manuel Cousin (Coup de Pouce, 32.), Fabrice Amedeo (Nexans – Wewise, 33.) és Denis Van Weynbergh cirkálva törtek északnak.
A Vendée Globe egyszer csak véget ér, de a blog nem! Ha érdekelnek további témák is, kövess bennünket a Facebook-on, pláne, hogy akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
fotók és forrás: vendeeglobe.org
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.