Akkor engedtük el a mezőnyt, amikor az élboly a déli félteke erősebb szeleibe érve elkezdett egyre tempósabban haladni. Szombatra virradóra gyors egymásutánban négy jelentés is érkezett 24 óra alatt megtett igen nagy távokról, végül Jean-Pierre Dick (Virbac Paprec 3) nyerte a licitet 502,53 tengeri mérfölddel (nov. 30. 9:00 - dec. 1. 9:00 UTC. 20,9 csomós átlag). Így aztán maradt is vezető pozícióban.

 Francois Gabart (MACIF) pedig születésnapi köszöntést küldött:

 

VG_daily_1205_01.jpg

 

 Jean-Pierre Dick: remek érzés ez, ráadásul az erős szél miatt a körülmények ideálisak. Próbáltunk ésszerű döntéseket hozni, a jövő majd megmondja, igazunk volt-e. Bármelyik pillanatban eltörhet valami – ez a veszély egyébként hosszú távon is fennáll, de tudjuk, hogy a hajóink alapvetően kibírják ezeket a körülményeket. Kifejezetten nehéz két lábon megállni vagy elvégezni teljesen egyszerű feladatokat, mint például a főzés, így kénytelen vagyok térdepelni. Kicsit olyan érzés, mintha kempingeznék. Aludni is nehéz, mivel a hajó folyamatosan rázkódik és erősek a zajok – de egy idő után hozzá lehet szokni. Különben is előbb-utóbb muszáj pihenni, ha kitolod, egyszerre olyan fáradt leszel, hogy elalszol, akármi legyen is.

 
 


Day 22 highlights - Saturday, December 1, 2012 by VendeeGlobeTV


 Az első jégkapu elérése előtt némi lassulás várt az élmezőnyre, így ekkor épp az lógott a levegőben, hogy az üldözők valamelyest felzárkózhatnak. Bernard Stamm (Cheminées Poujoulat) elmondása szerint hajójában (terv: Juan Kouyoumdjian) van még tartalék, de egyrészt elégedett a jelenlegi teljesítményével, másrészt nem akarja széthajtani a gépet, így részéről egyelőre elmarad a határok feszegetése. Az első nyolc a nap folyamán szépen átállt jobbcsapásra, melyről Mike Golding (Gamesa) festett plasztikus képet: elég gyorsan jött az új szél, és bár félig sikerült felkészülni, azért nem ment simán. Az iránya annyira más volt, hogy szemből jöttek a hullámok, így aztán a hajó ugrált rendesen, ami nem épp a legjobb halzolás közben. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy majdnem ugyanarra megyünk, mint korábban, ráadásul a vitorla-konfiguráció sem változott sokat. A manőver egyébként meg tud lenni 20 perc alatt: kiereszted a ballasztot a víz felőli oldalról, közben átpakolod a nehezebb dolgokat, mint például a vitorlákat, a szél alattira. Ha maradt még időd, akkor a dobozaid egy részét is. Ha nem, akkor üres ballaszttartállyal halzolsz, és utólag pakolod a tárolókat. Közben elég fura érzés, mivel a rossz irányba dől a hajó, olyan, mintha fejjel lefelé állnál.

 A Javier Sansó (Acciona 100% EcoPowered) – Arnaud Boissiéres (Akena Verandas) – Bertrand De Broc (Votre Nom Autour du Monde) trióból előbbi kettő a direktebb utat választotta délkelet felé, míg utóbbi nyugat felé nyitott.

 Arnaud arról beszélt, hogyan tartja fenn a motivációt: az időjárási helyzet egyre bonyolódik, az élmezőny pedig távolodik. Ez így együtt elég idegtépő, de nyugodtnak kell maradnom. Hogy ez sikerüljön, zenét hallgatok (amikor időm van vagy szükségét érzem), próbálok nagyon odafigyelni a manőverekre – azt képzelem, hogy halad mellettem egy másik hajó, akivel éles csatában vagyok, így pörgetem fel magam. Saját magamra figyelek, nem a többiekre. Váltottunk pár e-mailt Bertrand De Broc-kal, azt írta, türelmesnek kell lennünk. A kormánynál kevés időt töltök, csak mikor vitorlát cserélek. Az automata kormányom jól működik, amiért nem győzök elégszer hálálkodni.

 Szegénnyel aztán vasárnapra kibabrált a sors: az északi szél pont oda vitt, ahol nem akartam lenni! Marad a várakozás, mert nagyon úgy fest, hogy erre a hétvégére ennyi volt a nafta.

 


VG_daily_1205_04.jpg

 

 Aznapra Jean Le Cam (SynerCiel) is markánsan lassult, de mivel a gond éjszaka jelentkezett, ki kellett várnia a napkeltét, hogy kívül is körbenézhessen. Az ok prózai volt, egy halászháló akadt a tőkesúlyára. Eleinte a deckről próbálkozott mindenféle trükkökkel, de nem járt sikerrel, úgyhogy maradt a klasszikus megállítom a hajót, békaruhába bújok, majd késsel levágom. Fél óra alatt végére járt a dolognak, aztán hasított tovább.

 

VG_daily_1205_02.jpg

 

 Este aztán újabb közlemény jött a Rendezőségtől, ahol annak érzezték szükségét, hogy újabb jégkaput állítsanak szolgálatba az Indiai-óceánon tapasztalható markáns jégkoncentráció miatt. Az Amsterdam nevet kapó szakasz végpontjának koordinátái: 40°00S/077°00E - 40°00S/084°00E.

 


Day 23 highlights - Sunday, December 2, 2012 by VendeeGlobeTV

 

 Hétfő délben (11:48 GMT) az újra vezető Armel Le Cléac’h (Banque Populaire) elérte a Jóreménység-fok hosszúsági körét, amivel új rekordot állított fel (22 nap, 23 óra, 48 perc), markánsat javítva Vincent Riou 2004-es idején (24 nap, 2 óra, 18 perc). A verseny szorosságát jól jellemzi, hogy az ekkor negyedik Bernard Stamm 17:48-kor szelte át ugyanezt a képzeletbeli vonalat.

VG_daily_1205_03.jpg

  


Day 24 highlights - Monday, December 3, 2012 by VendeeGlobeTV

 

 Kedden Javier Sansó végzett el egy napok óta halogatott karbantartást: négy latni cseréjére került sor (három törött volt, egy igen rosszul festett), miközben próbált a lehető leginkább dél felé tartani, hogy mihamarabb elérje a nyugati szeleket. Az élen haladók már mélyen bent jártak abban, amit Déli-óceánnak nevez a köznyelv. Ott a viharok ereje a víz és a jég hőmérsékletkülönbsége miatt fokozódik, az átlag hullámmagasság négy méter, ami különösen veszélyes a hajókra, főleg, mivel a szélirány gyors változásait lassan követi a vízmozgás, így össze-vissza hullámzás alakulhat ki. Alex Thomson (Hugo Boss) már megint (vagy még mindig) a generátorral szenved: tegnap azt hittem, megjavítottam, de úgy fest, még mindig van valami baja, mert továbbra sem tölt, takarékoskodnom kell az energiával, úgyhogy csak röviden beszélgessünk! Az a gond, hogy ez lassan rányomja a bélyegét az egész versenyemre. Hogy őszinte legyek, már nagyon fáraszt a dolog. Jó lenne, ha újra kizárólag a vitorlázásra kellene figyelnem.

  

Day 25 highlights - Tuesday, December 4, 2012 by VendeeGlobeTV

 

 Nagy kérdés volt ekkor, hogy a Crozet-kaput hogyan érdemes megközelíteni: a direkt útvonal annak veszélyét rejtette ugyanis magában, hogy az ember belevitorlázik az előtte elhelyezkedő kiszámíthatatlan magasnyomású zónába, míg a dél felé nyitás nem csak a hosszabb úttal, de a jégveszéllyel is riogatott. Az élen Stamm és Thomson választotta az utóbbit (Alex a Hugo Boss-szal konkrétan a vezető ötös legészakabbi pozíciójából ment át legdélebbibe), a Golding – Le Cam – Wavre (Mirabaud) hármas pedig testületileg halad arrafelé. Az üldözőket az ág is húzza alapon nekik még egy extra akadály akadt: egy privát magasnyomású sáv lassítja őket, amin ha nem verekszik át magukat elég gyorsan, végleg leszakadnak. Mike Golding: óriásiak a hullámok, a szélerő 12 és 24 csomó között váltakozik. A hajó felrohan a hullámra, aztán hatalmas döngés keretében lezuhan róla, szanaszét rázva mindent – félelmetes. Azt várom, hogy mikor törik el valami. Mivel ez percenként többször ismétlődik, elég körülményessé vált az élet a fedélzeten. Időjárási adatokat letölteni, útvonalat tervezni, vagy épp főzni – mind lehetetlennek tűnő küldetés.

 A legfrissebb pozíciók:

 

VG_positions_1205_1142.jpg

 

 

 (fotók: 1: Francois Gabart; 2: Arnaud Boissiéres; 3: Jean Le Cam; 4: Armel Le Cléac'h)

 (forrás: vendeeglobe.org)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr344948704

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása