Vendée Globe - harmadik nap
2012.11.13. 14:30
Pedig olyan simának tűnt az eleje... Nem túl erős szél megfelelő irányból, rengeteg esélyes szkipper, időre felkészített hajók. Aztán mi lett belőle...
Bertrand De Broc (Votre Nom Autour du Monde) kezdte a sort, de róla még elmodhatjuk, hogy olcsón megúszta a balesetet. 25 perccel a rajt előtt orrvitorla nélkül próbált fordulni, hajója tehetetlenül megállt. Segítségül hívta a kísérő motorosát, ugyan lökné már meg valamelyik irányba. A motorossal együtt ért oda egy hullám is, kocc, luk a hajón. Irány a kikötő, szerelés, újra búcsú, bő fél nap hátránnyal már indult is a mezőny után.
Aztán jött a lehető legkisebb baj, ami viszont egy Földkerülő versenyen pláne viccesen hat: öt hajó korai rajtos lett, így vissza kellett térniük a vonal mögé, hogy szabályosan is elindulhassanak. A hirtelenek: Zbigniew Gutkowski (Energa), Vincent Riou (PRB), Francois Gabart (MACIF), Kito de Pavant (Groupe Bel), Armel Le Cléac’h (Banque Populaire). A nagy kapkodásra az lehet a magyarázat, hogy a 12-14 csomós nyugati szélben nem nézett ki túl sok taktikai lehetőség, így a Finisterre-fokig tartó első 300 mérföld lóversenynek ígérkezett, ott pedig minden méter számíthat. Az élen egy darabig váltogatták egymást a versenyzők, állt ott Javier Sanso (Acciona 100% Eco Powered), Marc Guillemot (Safran), vagy épp a mezőny legfiatalabbja, Louis Burton (Bureau Vallée) is.
Alex Thomson (GBR), Hugo Boss: az indulás előtti időszak elég feszült. Az időjárás egyszerű, a szél kicsit balról jön a rajthoz képest, de azt hiszem, legtöbben direktben megcélozzuk a fokot. Én arra megyek, amerre a többség. Éles menet lesz, aztán félszelesedik. Finisterre után vagy egyből nyugatnak tart az ember, de erre kicsi az esély, vagy megy a part mentén lefelé, és akkor halzol a nyílt vít irányába, amikor déli szélbe kerül. Lehet, hogy gyorsan elérjük majd az Egyenlítőt. De nem lesz könnyű: először a sok vitorlacsere miatt, aztán bekerülünk a hajózási útvonalba. Ott okosan kell beosztani a pihenőidőt. Én inkább a biztonságra törekszem, mert hiszem, hogy aki itt nagyon gyorsan akar menni, az lassú lesz.
És ekkor kezdődtek a nagyobb haváriák: Marc Guillemot szombat délután azzal hívta parti csapatát, hogy elütött valamit, két csattanást hallott, majd hajója keményen megdőlt. Visszaindult Les Sables D’Olonne-ba, hogy szemügyre vegyék, mi is történt, illetve mit lehet tenni. Vasárnap hajnali háromra ért a kikötőbe, és hamar kiderült, hogy itt bizony nem lesz folytatás: a Safran tőkesúlya a vízvonal alatt nem sokkal egyszerűen letört. Tartalék ebből nem áll rendelkezésre, így jött a kényszerű döntés, a verseny feladása.
A második napra Francois Gabart elkezdett ragaszkodni az első helyhez, ám pont az esett meg vele, amiről Thomson beszélt, elkezdett csökkenni az előnye, mert tényleg komoly tempót diktált magának a rajt után, ahogy átvágott a mezőnyön. Mögötte a PRB és a Banque Populaire következett (+7,5 mérföld).
Kito de Pavant (Gropue Bel), ekkor épp a kilencedik helyen állt: északon kezd elfogyni a szél, így az élen haladók előnye nőni fog. Ami ma 30 mérföld, az holnapra 60 lesz, holnaputánra 100.
Samantha Davies (Savéol): jó, hogy végre nem lógnak a fejünk felett a fenyegető fekete felhők és gyengülni kezdett a 35 csomós pöffökkel érkező szél, na meg ezzel párhuzamosan a hullámok is csitulnak. A tiszta ég azonban hideget jelent, így be kellett takaróznom alváshoz, de persze minden riasztást beállítottam, legyen szó akár másik hajóról, akár a szélirány változásáról. Szerencsére nem akadt semmi komoly, így alhattam egy jót, ami már rám fért.
Végül aztán szegény Kito de Pavant nem érhette meg, hogy nagyon lemaradjon az élen haladóktól: meg vagyok átkozva. A Vendée Globe egyszerűen nem nekem való.
A keserű kifakadás oka, hogy hétfő délután, 45 mérföldre Portugália partjaitól, egy általa „hülye baleset”-nek nevezett szituációban elütött egy halászhajót: lementem aludni, aztán hallottam, hogy emberek kiabálnak, de már késő volt. A deckre rohantam, hogy legalább a rudazatot megmentsem. Sikerült, ami jó hír, de kevéssé vigasztal. Nem vagyok dühös a halászokra, sokkal inkább magamra, mert ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nyilván nem láthattam előre, de rosszkor mentem le. Egy ütközés mindeig benne van a pakliban, ha az ember egyedül vitorlázik, bárhol megtörténhet. Az elmúlt évek rengeteg befektetett energiája, a felkészülés, minden megy a levesbe. Oda az orrsudár, lukas a hajó eleje, de legalább az árboc áll. Két nap versenyzés után ismét* ki kell állnom a Vendée Globe-ról – ilyen egyszerűen nincs!
Éjszaka bevitorlázott Cascais-ba. Francois Gabart körülbelül ezidőtájt ért a Gibraltári-szoros vonalába, legtovább kitartva a déli irány mellett, előnyét 23 mérföldre növelve, hogy aztán kedden hajnalban halzoljon dél-nyugat felé. Jean-Pierre Dick (Virbac-Paprec 3), a verseny egyik nagy esélyese is elkezdte felvenni a versenytempót, negyedik pozícióig küzdötte fel magát. Vincent Riou (PRB) pedig egy későbbi nyereség (szerda délutánra felépülő alacsony nyomású zóna, frissülő szél) reményében bevállalt némi veszteséget (60 mérfölddel nőtt a hátránya, 150 választja el Gabart-tól), és az elsők között indult nyugat felé.
Ma kora délután így álltak:
*2008-ban az első napon dőlt ki az árboca.
FRISSÍTÉS: mozgóképes összefoglaló a baleset utánról.
Day 3 highlights - Monday, November 12, 2012 by VendeeGlobeTV
(fotók: 1: Mark Lloyd; 2,3: Jean-Marie Liot; 4: Kito de Pavant)
(forrás: vendeeglobe.org)
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás szólóvitorlázás Vendée Globe Samantha Davies Marc Guillemot Francois Gabart Kito de Pavant Mark Lloyd Alex Thomson Bertrand De Broc Jean-Marie Liot
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.