Vendée Globe 2024-25, huszadik nap - feladás szóba sem jöhet
2024.11.30. 13:25
„Folyamatosan maradunk le az elöl haladóktól, és igaz, hogy haladunk, de szenvedősen” – elégedetlenkedett Louis Burton (Bureau Vallée).
Legutóbb ott hagytuk abba, hogy mintegy 1700 tengeri mérföldre a Jóreménység-fok hosszúsági fokától az élmezőny továbbra is maximális sebességgel tört előre.
Három nap rekordsebesség közeli tempó árán a Vendée Globe élmezőnye (a flotta szűk harmada) továbbra is front előtt tudott maradni, míg a hátrébb lévők annak nyomában küzdöttek, lényegesen kevésbé ideális szélviszonyok között. Az egyes hajók közötti - korábban csekélynek mondható távolságok – kezdtek látványosan megnőni, főleg az első kilenc (Dalin, Ruyant, Simon, Richomme, Lunven, Beyou, Goodchild, Bestaven, Meilhat) és a többiek viszonylatában. „Folyamatosan maradunk le az elöl haladóktól, és igaz, hogy haladunk, de szenvedősen” – elégedetlenkedett Louis Burton (Bureau Vallée). Közben a versenyigazgatóság úgy döntött, hogy közel 100 mérfölddel délebbre tolja az AEZ (Antarctic Exclusion Zone – Antarktiszi Tiltott Övezet) határát (ennek folyományaként a résztvevők nem csak rövidebb útvonalat tudnak vitorlázni, de a térségben haladó alacsony nyomású övezeteket is jobban ki tudják használni): „A rajt időpontjában és a verseny első napjaiban a CLS (műholdadatok feldolgozásában és az óceáni áramlatok modellezésében utazó szervezet) jéghegyek jelenlétéről és elsodródásáról számolt be. Az azóta elkészült új műholdfelvételek alapján azonban kiderült, hogy a visszhangokat nem jéghegyek, hanem halászhajók okozzák, a jéghegyek meglehetősen távol helyezkednek el” – magyarázta Fabien Delahaye, a versenyigazgatóság tagja.
Pip Hare (Medallia): „Elég szerencsétlen éjszakám volt. Tőlünk délre egy hatalmas front helyezkedik el, mellette hajózunk. Kora este teljesen elült a szél, majd feltámadt – szemből. Beszorultam egy felhő alá, mert akárhányszor kiértem a széléhez, a szél irányt változtatott, a vitorláim a rossz oldalra kerültek, és én újra felhő alatt volt. Négy és fél órát vergődtem így. Közben meghibásodott az egyik csörlőm, a javítását prioritásként kezelem, mert ezen a versenyen egy kis problémából nagyon hamar lehet óriási. Közben már csak két mérföldre van előttem Damien Seguin (Grope Apicil), látom őt, így arra is kell figyelnem, hogy fenntartsam rajta a nyomást.”
November 27-én reggel a vezető négyes 800 mérföldre a Jóreménység-foktól továbbra is veszett tempóban tört keletnek. És bár addig igyekeztek ugyan minél gyorsabban menni, itt már elkezdtek óvatosabban haladni, és kiugró sebességi adatok helyett inkább a jó átlagra törekedtek – ezzel talán kissé csökkentve a kockázatot is. Ennek részleteit a kilencedik helyen vitorlázó Paul Meilhat (Biotherm) igyekezett felfedni: „Igyekszem mindig ugyanolyan intenzitással vitorlázni, meglehetősen stabil átlagsebességgel, hogy óvjam a felszerelést, minél kisebb valószínűséggel hibázzak és kialakuljon egy működési rutin. Az elmúlt napokban végig az egyfajta határt jelentő 20 csomó felett jártunk. Alatta a hajó ultra kényelmes, a fedélzeti élet könnyed nyaralásnak tűnik, fölötte kicsit megváltozik, a 25 csomót átlépve a hajó néha kicsit felszáll, visszaesik, bonyolultabbá válik minden (előrejelzést figyelni, útvonalat tervezni, enni, mozogni…). Amennyire lehetséges, igyekszem sokat pihenni, pláne, ha stabilak a körülmények. Időnként meghosszabbítom az alvási időt, nem csak 20 percet szunyókálok.”
Az egyenes svertes hajóknál hihetetlenül közel volt egymáshoz Louis Duc (Fives Group - Lantana környezet), Violette Dorange (Devenir), Eric Bellion (Stand as One-Altavia) és Jean Le Cam (Tout commence en Finistère), 17 nap versenyzést követően öt mérföldön belül vitorláztak. Nagyjából fele akkora sebességgel, mint az elöl haladók, de talán még szorosabb, még izgalmasabb csatát vívva.
Tiken Jah Fakoly & Tapa: Alou Maye (akusztikus verzió):
A mezőny végéről Jingkun Xu (Singchain Team Haikou) adott hangulatjelentést: „Két hete indultunk, és úgy érzem, nagyon gyorsan telik az idő. A lelkiállapotom stabil, minden napot komolyan veszek, minden pillanatot maximálisan értékelek. Az elmúlt három év kvalifikációs versenyeihez képest kifejezetten kellemesnek tűnik számomra ez az időszak. Kedvező a szél, jó állapotban van a hajó, eddig pazar a Vendée Globe-élmény!”
A szél nem csak neki volt kedvező, az élen egymás után döntögették meg a 24 órás távolsági rekordokat, a legnagyobb számmal Sébastien Simon (Groupe Dubreuil) állt elő, átlépve a 615 tengeri mérföldet: „Szuperül csúszik a hajó, a hullámok csak egy méteresek, a szél 24-26 csomó között fúj, két reff van a nagyvitorlában, előre a Fractional Zero-t húztam föl, ez biztonságos konfiguráció a hajó számára.”
Hátrébb más volt a helyzet: „Együtt haladunk a fronttal, nagyjából a szélén, kicsit instabil körülmények között, a szél 13 és 20 csomó között fúj. De legalább vitorlát nem kellett cserélni az éjszaka folyamán! Elképesztő, amit az élmezőny művel, saját erőfeszítéseiknek köszönhetően most szerencsés helyen vannak. Nyilván irigy vagyok egy kicsit, de azért ez egy nagyon hosszú verseny, arra számítok, hogy a távolság most egy darabig még nőni fog (akár hat-hétszáz mérföldre), de remélem, hogy aztán az Indiai- vagy a Csendes-óceánon lesz lehetőségem visszakapaszkodni rájuk” - Boris Herrmann (Malizia Seaexplorer) a 11. helyen, 492 mérfölddel az akkor még mindig vezető Charlie Dalin (Macif – Santé Prévoyance) mögött. Justine Mettraux (TeamWork-Team Snef) bebukta a J0-ás vitorláját, de szerencsére úgy tudta kiszedni a vízből és leszerelni, hogy a hajója nem szenvedett sérüléseket.
Sébastien Simon őrületes tempója fizetett, 28-án reggelre feljött a második helyre (22 mérföldnyire Dalin mögé), miközben a négyesük továbbra is távolodott a mezőny többi tagjától. A verseny eddig bizonyos tekintetben atipikus volt, többnyire gyenge vagy mérsékelt széllel és nagy vihar nélkül, így tökéletes körülményeket teremtett a foil-os svertekkel épített hajók számára. De a flotta nem szakadt szét teljesen és véglegesen, mindenkinek volt riválisa. A két legjobb egyenes svertes, Jean Le Cam és Louis Duc, valamint Clarisse Crémer (L’Occitaine en Provence) és Justine Mettraux egyaránt két-két mérföldre voltak egymástól, a 32. Guirec Soudée-t (Freelance.com) és a 35. Manu Cousin-t (Coup de Pouce) mindössze 20 mérföld választotta el egymástól, úgy, hogy még Ollie Heer (Tut gut) és Fabrice Amedeo (Nexans Wewise) is befért közéjük.
„Ma reggelre megnyugodott a tenger és a szél is enyhült, elviselhetőbbek a körülmények, mint az elmúlt négy-öt napban. A Kanári-szigetek óta, azaz majdnem tizenkét napja balcsapáson jövünk, ideje, jöjjön valami változatosság, továbblépjünk a következő fázisba. Ha a mostani körülmények kitartanak két napig, akkor normálisan pihenhetünk, jókat ehetünk és körbejárhatjuk a hajót, hogy megjavíthassuk azt, amit meg kell” - Nicolas Lunven (Holcim – PRB).
Estétől a vezető négyes elkezdte finoman érezni az Agulhas-áramlat hatását. Az afrikai kontinens déli csücskében, az Atlanti-, az Indiai- és a Déli-óceán találkozásánál több száz kilométer átmérőjű óriási örvényeket alkotó jelenség 2-3 csomós áramlást simán produkál, így nagyon nem mindegy, a hajósok hol lépnek bele, és milyen irányba haladnak benne. Weöres Szabolcs (New Europe) 20:49:02-kor átkelt az Egyenlítőn, így már a teljes mezőny a déli féltekén tartózkodott.
29-én reggelre némiképp mérséklődött az élmezőny tempója, Charlie Dalinnak még körülbelül 120 mérföld volt hátra a Jóreménység-fok hosszúsági vonaláig. „Azt gyanítom, hogy az első háromnak komoly technikai problémái voltak, mert most az egyszer tényleg lassúnak találtam őket, és ismerve őket, tudom, hogy ennél sokkal többre képesek. Nálam is vannak kopások, apró sérülések, de a hajó általános állapota jó, igyekszem rendszeresen, szinte minden nap körbejárni, és mindent ellenőrizni. Fizikailag persze érződik a 20 nap tengeren töltött hatása, a felsőtestem rendben van, mert sokat mozgatom a karjaimat és a vállaimat, de a lábaim, a hátam, hasizmom nem a régi” - Sébastien Simon. Samantha Davies (Initiatives-Coeur): „békések a körülmények, így lehetőség adódott elkezdeni a komoly felkészülést a déli óceáni szakaszokra, pláne, hogy holnaptól sokkal szelesebb és durvább lesz az idő. Tegnap sikerült jónéhány dolgot elintéznem, összességében a hajó és a vitorlák is jó állapotban vannak. Mindent alaposan átnézek, hogy biztosan ne hagyjak ki semmit, kézközelbe készítettem néhány adag élelmiszert, átpakoltam a zsákokat, hogy a súlyelosztás jobban illeszkedjen a várható körülményekhez."
Isabelle Joschke (MACSF) felfelé néz:
„Úgy érzem magam, mintha ideteleportáltak volna az Egyenlítőtől. Lenyűgöző, milyen gyorsan megtettük ezt a szakaszt a fokig” – nyilatkozta kora este Charlie Dalin, miután 15:45:02-kor (UTC) áthaladt a Jóreménység-fok vonalán. A második helyezett Thomas Ruyant (VULNERABLE) mindössze 17 mérfölddel volt lemaradva, Yoann Richomme (Paprec-Arkéa) 35,6-tal, Sébastien Simon pedig 37,2-vel. „Mindannyian tudtuk, hogy nagyon kiélezett verseny lesz, eddig olyan volt, mintha egy Figaro-t (La Solitaire du Figaro – iSail) nyomnánk a Föld körül. a világ körül. De most a gyorsasági verseny után váltani kell, stratégiai döntéseket meghozni, így a korábbinál több időt töltünk a számítógép előtt ülve, mérlegelve a lehetőségeket.” Pip Hare: „az elmúlt pár nap frusztráló volt, egy-két hiba miatt elrontottam néhány helyet. Az élen haladók pazar körülmények között hajózhattak, mi szinte minden jóról lemaradtunk.” Dalint Simone, Richomme majd Ruyant követte, és utóbbinak is mindössze 2 óra és 10 perc volt a hátránya.
Szél- vagy mezőnytaktika?
Késő délután a fenti videóban szereplő Conrad Colman (MS Amlin) felvette a kapcsolatot csapatával és a versenyvezetőkkel, hogy jelentse a fedélzeten bekövetkezett teljes áramszünetet. Közel 20 csomós sebességgel vitorlázott, 15:30-kor azonban elsötétült körülötte minden, több elektromos elem és alkatrész tönkrement a hajó túlterhelése miatt. Kénytelen volt megállni a javítás elvégzéséhez.
Hajnalban (november 30., 05:22) már Sam Goodchild-on (VULNERABLE) volt a sor a nyolcadik helyen, még mindig csak 13 órával és 37 perccel elmaradva Dalinhoz képest. Clarisse Crémer (L’Occitane en Provence) a 11. helyen: „Kicsit fáradt vagyok, mert a viszonylag nyugodt időjárási körülmények között keményen dolgozunk az előre haladás érdekében és a déli szakaszra való felkészülés miatt. Kicsit tartok a Déli-óceántól, főleg az első vihartól. Amikor az ember ránéz a műszerek széladataira, meg látja a négy méteres hullámokat, bevillan, hogy >ja, tényleg, ez ilyen, egészen elfelejtettem<. Közben sajnos valamelyest kiestem a Justine-nal és Boris-szal vívott meccsből, mert hiányzott a nagy gennakerem, amit Portugáliánál veszítettem el.” Colmannak pedig csak részben sikerült a javítás, délelőtt még mindig voltak olyan rendszerei (fő autopilot, Starlink a nagy videofájlok küldéséhez), amelyek egyáltalán nem működtek.
És a fő üzenet, Justine Mettraux-nak, a csapatától:
fotók és forrás: vendeeglobe.org
Érdekelnek további témák is, amelyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket a Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.