Vendée Globe 2024-25, ötödik nap - megvan az első kieső
2024.11.15. 22:25
A Vendée Globe versenyzői számára nem is lehetne nagyobb kontraszt a Les Sables d'Olonne-ból való indulást övező óriási tömeg és intenzív ünneplés, valamint a következő három hónap tengeri egyedülléte között.
A 40 szólóvitorlázóból álló rekordméretű mezőny november 10-én 13:02 órakor szerény, 5-6 csomós szélben szelte át az egyszemélyes földkerülő verseny rajtvonalát. A 24 500 tengeri mérföldes útvonal első méterein Boris Herrmann (Malizia-Seaexplorer) vezette a flottát, az első csoportban volt a verseny újonca, Weöres Szabolcs (New Europe) is. Conrad Colman (MS Amlin) még a kikötőben félig vízbe esett, aztán kötél tekeredett a propellerére, így nem tudott elrajtolni. Visszafordult a kikötő irányába, és kénytelen volt segítséget kérni a probléma megoldásához, így csak 14:17-kor eredhetett a többiek után - épp a legjobbkor. Akkor ért ugyanis a part közelébe az ígért északkeleti frissülés, amiben szépen megkerülte mind a 39 ellenfelét, és ő vezette nyugat felé a társaságot, várva az éjszakára ígért 25 csomós szelet.
És amikor azt hiszed, hogy már végleg egyedül maradtál...
A 40 csomós szél meg is jött meg nem is, a mezőny sűrű halzolgatásokkal tartott délnyugatnak. Plusz élénk rádióforgalom mellett, mert a hajósoknak sokszor kellet egyeztetniük, hogy elkerüljék az olyan helyzeteket, ahol túl közel kerülnének egymáshoz. Sébastien Simon (Groupe Dubreil), a 2018-as La Solitaire du Figaro győztese, az éjszaka folyamán az élre állt, néhány mérfölddel megelőzve Charlie Dalin-t (MACIF Santé Prévoyance), aki négyszer volt dobogós a La Solitaire-en, valamint 2021-ben elsőként érte el a Vendée Globe célját (de nem nyert, mert néhány, később érkező ellenfelének időjóváírása volt Kevin Escoffier mentése miatt, így végül Yannick Bestaven emelhette magasba a trófeát). Dalin a verseny egyik favoritja is, reggel hatkor már őt mutatta elsőnek a nyomkövető, míg Sam Goodchild (VULNERABLE) feljött harmadiknak. A szintén esélyes Yoann Richomme (Paprec Arkéa) a 24. helyen állt, míg az egyenes svertes hajók között Jean Le Cam (Tout commence en Finistère-Armor Lux) vezetett (összetettben a tizedik helyen).
Nagyjából így zárták az első 24 órát, hétfő este várt rájuk az első nagy próbatétel, a hírhedt Finisterre-fok megkerülése. Dalin addigra 24 mérföldes előnyre tett szert, így tartott a várhatóan 40 csomós lökésekkel érkező ÉK-É-i szél felé. Hab volt a tortán, hogy a hullámok viszont nyugatról jöttek, olyan körülényeket teremtve, amik igencsak próbára tesznek embert és hajót egyaránt.
Élete első VG-jén gyönyörűen vitorlázva Sam Goodchild keményen tartotta magát a harmadik helyen: „A szél erős lesz, de ez csak viszonylag rövid ideig tarthat. Itt nem szabad semmi hülyeséget csinálnunk, hogy biztosan versenyben maradjunk. A következő dolog az, hogy eldöntsük, hogy a TSS-t (a forgalomelválasztó rendszer, amely a hajókat a hajózási útvonalakon kívül tartja) belülről vagy kívülről kerüljük-e. Mindkettőre felkészültem, de még nem döntöttem, megvárom, mit tesznek a többiek. Minden rendben van, boldog Sam vagyok.” Boris Herrmann visszafogott teljesítményt nyújtott, 26. helyen állt, mintegy 96 mérfölddel lemaradva a vezető Dalin mögött. Ennek azonban oka volt: az automata kormányt működtető elektronikus dugattyúval gond támadt, ki kellett cserélnie. Maga a szerelés nem tartott sokáig, azért volt hosszú ideig lassú, mert a probléma diagnosztizálása viszont igen.
Kedd reggelre a mezőny több mint fele maga mögött hagyta a Finisterre-fokot, a vezető Charlie Dalin hétfő este 18:45 óra körül haladt el mellette (a TSS-en belül). A nyomvonalak azt mutatták, hogy nem volt mindenkinek sima útja, a kissé cakkos pályák arra utaltak, hogy sokan kényszeültek vitorlacseré(k)re, de ezzel együtt is mindenki jól vizsgázott a 40 csomót is elérő szélben. Alakult az előzetes várakozásoknak megfelelő erősorrend, Jérémie Beyou (Charal) a hatodik helyen állt, Thomas Ruyant (VULNERABLE) is felzárkózott az élmezőnyhöz. Benjamin Ferré (Monnoyeur - Duo for a Job) vezette a "daggerboard"-os csapatot, hajója a 2012-es verseny győztes vitorlása (még François Gabart irányítása mellett). Sébastien Marsset (Foussier): "Ami a Finisterre-fokot illeti, azt hittem, sima ügy lesz a TSS déli oldalán elhaladni, de nem is tévedhettem volna nagyobbat! Voltak szélcsendes területek, nagyon szélcsendes területek, és főleg szélcsendes területek, amelyek ráadásul nem feltétlenül ott bukkantak fel, ahol számítottunk rájuk!"
A második nap - amikor még nyilvántartod, hanyadiknál is jársz:
A második 24 óra azzal zárult, hogy Sam Goodchild átvette a vezetést, amikor kedd délután elhaladt Lisszabon mellett, Dalin 22 mérfölddel mögötte loholt. Az első Vendée Globe-versenyén induló britnek az vált előnyére, hogy rövidebb útvonalon vitorlázott, mint ellenfelei, ráadásul kevesebb manővert is hajtott végre. Reggelre fordult a kocka, a több szél ígérete miatt nyugatra húzó Yoann Richomme állt az élre, főleg annak köszönhetően, hogy addigra már majd' 24 órája ugyanazon a takkon vitorlázott. Boris Herrmann megrázta magát, a legjobb 24 órát produkálta a mezőnyben (436 tmf), ezzel az ötödik helyre ugrott előre. Egyenes sverteséket Conrad Colman vezette föl, mintegy hét mérfölddel megelőzve Benjamin Ferré-t.
Szerdán volt esedékes, hogy az élmezőny elhaladjon Madeira mellett, szép nagy ívben elkerülve a szigetcsoport szélárnyékát, míg akinek javításokat kellett elvégeznie, az közelebb húzódott, hogy a magas hegyek takarását kihasználva nyugodt körülmények között dolgozhasson. Yoann Richomme ragaszkodott első helyéhez, mögötte Dalin, Goodchild, Nicolas Lunven (Holcim-PRB) volt a sorrend - utóbbi akkorát sprintelt, hogy 546,6 tengeri mérfölddel (1012,30 km) új egytestű 24 órás távolsági szóló rekordot állított be (ezt a WSSRC-nek még hitelesítenie kell). Mindezt azzal a hajóval, amelyik 2023 májusában csapatos rekordot (640,48 tmf) is futott. Ezzel egy időben sűrűsödni kezdtek a problémák is, különösen Maxime Sorel (V and B - Monbana - Mayenne), Clarisse Crémer (L'Occitane en Provence) és Weöres Szabolcs (New Europe) volt érintve: „Borzalmas éjszaka volt, 35-40 csomós szél, hatalmas hullámok, az egyik oldalról érkező ledöntött, az árbóc a vízbe csapódott, a gennaker elsőélének kötele kicsúszott mindkét stopperéből. Amikor a hajó visszaállt, láttam egy hatalmas lyukat a nagyvitorlán, olyan mint egy nagy ablak. Az A7-es gennaker az A2 orrvitorla köré tekeredett, ezzel ilyen erős szélben nem tudok mit kezdeni. Keresnem kell egy szélcsendes helyet, hogy le tudjam szedni az A7-es darabjait, és meglátjuk, mit tudok kezdeni a nagyvitorlával. Nem tűnik ígéretesnek a helyzet. Nagyon csalódott vagyok. Meglátjuk, mit tehetek, törekszem arra, hogy a legjobbat hozzam ki magamból."
Maxime Sorelnek előző nap megsérült a bokája, ehhez jött a nagyvitorla kampójának töréséből fakadó problémája. Erre lehet (lehetne) kiakasztani a grószt, hogy azt ne a felhúzó tartsa. Ő is Madeirára tartott, hogy menedéket találjon, és fel tudjon mászni az árbócra: „Nem számítottam arra, hogy a Vendée Globe rajtja ilyen bonyolult lesz”. Thomas Ruyant még mindig küzdött a rajt után nem sokkal jelentkező vízbetöréssel, ami rendszeresen megtöltötte a vitorlatároló rekeszét: "Rengeteg energiát igényel a szivattyúzás, hogy kiürítsem, kétóránként harminc percet vesz igénybe, de ez nem akadályoz meg a vitorlázásban. Aztán meg úgyis jönnek még új gondok - és nem csak nekem!"
Clarisse Cremer-nek „pokoli éjszakája” volt, mivel elvesztette a legnagyobb orrvitorláját (Masthead Zero), "ami nélkül a következő napok gyenge szélben, bőszélben nem lesznek épp szórakoztatóak”. Guirec Soudée (Freelance.com): "Vízbe esett a nagy genakkerem, és egyelőre a kicsit sem lehet használni. Frusztráló, hogy nem tudom kihozni a hajóból kapacitásának maximumát. Várom a körülmények kedvezőbbre fordulását, menedéket keresek Madeira közelében, hogy nekiállhassak a javításnak."
És így, bár a 40 hajós flotta még teljes volt, azért akadt nehézség bőven...
Csütörtök reggelre némiképp összetömörült a mezőny eleje, amikor a vezető hajók belefutottak az előttük álló gyengébb szeles zónába, miközben a többiek még jó tempóval haladhattak. Az éjszaka legnagyobb kihívása az volt, hogy ki-ki elkerülje az esőfelhők alatti szélcsendes részeket. Jérémie Beyou (Charal) aznap épp harmadik helyen vitorlázott, de már látta, hogy az addigi szerencséje lassan elhagyja: „Megint kezd minden bonyolódni, ott van egy óriási felhőtömeg, ami elállja az utunkat, szóval nem sokat aludtunk, és enni is tudnék többet. Az előttünk álló időszak rendkívül bonyolult, nem nagyon van hova kitérni, emiatt aztán próbálom visszafogni magam, késleltetni a vitorlacseréket, óvatosan bánok a hajóval, kár lenne ilyen körülmények között megsérülni."
A negyedik versenynap új elsőt is hozott, ezúttal Nicolas Lunven-en volt a sor. A mezőny addigra 400 mérföldre húzódott szét, ennyit mérhettünk Lunven és a 40. helyen álló JingKun Xu (Singchain Team Haikou) között. Miközben az élen állók azon dolgoztak, hogy megtalálják a legjobb útvonalat délre, az Egyenlítő felé, hátrébb Maxime Sorel még mindig szenvedett a bokája miatt, és várt rá egy árbócmászás is, ami Weöres Szabolcsnak reggel sikerült, részben le tudta vágni a rongyokra szakadt A7-et, de a nagyvitorla javításához még mindig keresnie kellett egy menedéket.
A Kanári-szigetek nyugati oldalán elhaladó élmezőnyre a folytatásban gyengébb szél várt egy anticiklon keleti oldalán, és már a péntekre virradó éjszakájuk is szenvedősnek bizonyult, mert hiába a telihold, nehéz volt észrevenni a szélváltókat. A szél hét és tíz csomó között fújt, a foil-ok néha inkább hátrányt jelentettek, mint előnyt. Giancarlo Pedote (Prysmian) kezdettől stabilan vitorlázott a 14. hely környékén, közvetlenül Clarisse Crémer mögött, és Sam Davies (Initiatives-Coeur) előtt. Benjamin Ferré (Monnoyeur-Duo for A Job) továbbra is vezette az egyenes svertesek csapatát (18. helyen). Jean Le Cam (Tout commence en Finistère-Armor Lux) maradt legközelebb a Kanári-szigetekhez, őt Conrad Colman követte.
Az ötödik 24 óra szomorú hírrel ért véget: Maxime Sorel feladta a Vendée Globe-ot. A második nap óta szenvedett feldagadt bokája miatt (a kampó-nagyvitorla első javítási kísérletei közben sérült meg), ráadásul a nagyvitorla problémája „egyedül javíthatatlan" kategóriájúnak minősült, pláne annak fényében, hogy lépni is alig bírt. Most az elsődleges feladat, hogy mielőbb megfelelő orvosi ellátást kapjon: "A bokám négy napja súlyosan megsérült. Csak az idő múlásával és a fedélzeten végrehajtott manőverek során duzzadt meg, különösen amitt, mert igyekeztem megoldani a felmerült problémámat. Nehezen tudok mozogni a fedélzeten, még pihenés közben is nagy fájdalmaim vannak, ebben az állapotban nem tudok biztonságosan vitorlázni. Tegnap este, Madeiránál felmásztam az árbócomra, nem minden nehézség nélkül sikerült leengednem a nagyvitorlámat. Nem csak a kampó tört el, de a grósz sínje is súlyosan megsérült. Ennek cseréje lehetetlen. Lemondok a második Vendée Globe-omról! Négy évnyi felkészülésbe telt, hogy idáig eljussunk a csapatommal, minden varázslatos volt az elejétől a végéig, de úgy érzem, hogy a vasárnapi indulás óta semmi sem működik normálisan. A pozitívum a nagy csalódottság ellenére az, hogy ez lendületet ad nekem a jövőre nézve."
Érdekelnek további témák is, melyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
És amit nem láttál jönni: Giancarlo Pedote az élre állt.
fotók és forrás: Vendée Globe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.