RSHYR - Összefoglaló 1.
2011.12.30. 15:27
A betűkombináció megfejtése: Rolex Sydney Hobart Yacht Race. Van, ki e nevet nem ismeri? De címben leírva hosszú lenne.
Rajt december 26-án, óriási tömeg előtt - ahogy az már lenni szokott. Utána a nézők hazamentek, a csapatok pedig takkolgattak délnek. Az élen haladók csatája idén kifejezetten izgalmasnak bizonyult, az utolsó pillanatig (és még utána is*) kérdéses volt, ki lesz a nyertes.
Ian Burns, másodnavigátor, Wild Oats XI: az Investec Loyal szépen jött mögöttünk, lemásolták, amit csináltunk. Egészen addig, amíg be nem álltunk egy felhő alá, ők pedig szépen körbevitorlázták a szélcsendes részt és elénk kerültek.
Ahogy a szél visszaterjedt, és az álldogálásból haladás lett, a második nap reggelére a Wild Oats újra az élre került, igaz, alig két mérföld előnnyel. A Storm-öbölnél azonban a történelem megismételte önmagát, újabb szélcsendes luk, újabb körülvitorlázás. Ekkor Anthony Bell és legénysége már nem követte el még egyszer a korábbi hibát, folyamatosan ellenfelük elé helyezkedtek, így haladtak be a Derwent folyó torkolatába is. Este negyed nyolckor (19:14:18, így a versenyben töltött idejük 2 nap, 6 óra, 14 perc és 18 másodperc) futottak be, nyomukban Mark Richards-ékkal (+ 3 perc és 8 másodperc).
* A felhőtlen boldogságot beárnyékolta, hogy a Tim Cox vezette Rendezőség beadott egy óvást, miszerint az Investec Loyal megsértette a 41-es szabályt (Külső segítség igénybevétele). A hangfelvétel szerint, amikor az ABC televíziós társaság 27-én reggel riportot készített Michael Coxon navigátorral, ő rákérdezett, hogy a Wild Oats XI épp használja-e a viharvitorláját (trysail). A tárgyalás három órát vett igénybe, és végül a Zsűri elutasította a beadványt. Magyarázatában a Zsűri kifejtette, hogy meggyőződtek róla: Coxon nem versenyzőként tette fel a kérdést, hanem vitorlaszabóként. Mint a North Sails Australia ügyvezetője, részt vett a Wild Oats nagyvitorlájának szabásában, amikor is egy új technológiát próbáltak ki, és az egy másik hajón már részben kudarcot vallott. Így a kapott nemleges válasz szakmai érdeklődését elégítette ki, és nem építette be a versenytaktikába.
Anthony Bell, tulajdonos, Investec Loyal: örülök, hogy a vizsgálat ilyen alapos volt, annak meg pláne, hogy számunkra kedvező eredményt hozott. Így a győzelmünk megkérdőjelezhetetlenné vált. Nagyrészt Michael-nek köszönhetjük a sikert, hiszen egy nálunk gyorsabb hajót tudtunk magunk mögé utasítani. Ha helyt adtak volna az óvásnak, akkor sem haragudhatnánk rá. Hiába mondják, hogy a vízen és nem a parton elért győzelem számít, azért utóbbi is fontos.
Mark Richards, a Wild Oats XI szkippere sietett leszögezni azon reményüket, hogy a döntés Bell-éknek kedvez, ugyanis meggyőződésük volt, hogy a ellenfelük a vízen tisztán győzött.
Ha ennyi izgalom nem lett volna elég, a Tattersall kupáért vívott küzdelem sem volt akármi. Az előnyszámadásos rendszerben számított első helynek járó díjért a második naptól ketten küzdöttek komoly esélyekkel: a Loki és a Wild Rose. A folyamatosan érkező pozíciójelentések során rendszeresen váltakozva írták ki őket, mint lehetséges győzteseket. Utóbbiak sorsa akkor pecsételődött meg, amikor Tasmániától észak-keletre, 44 mérfölddel a cél előtt az éjszakával együtt a szélcsend is rájuk szakadt, és esélyük sem maradt, hogy időben célba érjenek.
És nem ők voltak az egyetlenek. Volt, akit meg is ihletett a zötykölődés. Paul Clitheroe, a Balance tulajdonosa odaült a navigációs pulthoz, elkezdett gépelni: és most valami egészen más. Gyönyörködtük a naplementében, amikor a Tasman Light mellé értünk. Kilenc órányi rohanás után a Raoul-foknál ért minket a napkelte. Ez egészen pontosan 9,8 tengeri mérföld megtételét jelenti. Eddigi Sydney-Hobart-jaim során a Storm-öbölben háromszor volt komoly vihar. Kétszer pedig olyan hullámok, hogy a völgyekből nem látszott a többi hajó. De azért volt jó oldala is a mostani eseményeknek: Hobart-ból származó újoncaimnak mondtam, hogy szerencséjük lesz, láthatják a tasmán napnyugtát. De arra is felkészítettem őket, hogy kimaradnak az orgonasípok (Raoul-fok). Nem tartottam valószínűnek, hogy azokat is megtekinthetik. Ráadásul épp most kezdtünk újra haladni: 3,5 csomós északi fúj! A magam részéről élvezem az ittlétet, de a navigátorunknak valószínűleg szüksége lesz egy pszichológusra. Mi azért minden éles tárgyat eldugtunk.
December 30-án délután negyed négykor az Ella Baché is befutott (37. abszolút, 30. korrigált idő szerint). Ez így nem mond semmit? Könnyítünk a dolgon: a kormánynál Jessica Watson, legénysége a verseny történetében valaha volt legfiatalabb, mindenki 21 év alatt. Teljesítményükkel másodikak lettek osztályukban (Sydney 38 one design), megelőzve még edzőjüket, Chris Lewin-t (Deloitte as One) is.
Részletes eredmények itt, további sztorik kicsit később nálunk.
(fotók: Daniel Forster)
(forrás: rolexsydneyhobart.com)
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás offshore Ausztrália ROLEX Tasmánia Sydney Hobart Wild Oats XI Mark Richards Loki Wild Rose Investec Loyal Ian Burns Anthony Bell Daniel Forster
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.