Eljött ez is, a verseny (egész pontosan: az óceánban lebegő szemét) két áldozatot gyűjtött: Bertrand de Broc (MACSF) és Vincent Riou (PRB) már sajnos kívülről szemléli az eseményeket. A harmadik (időrendben első) pedig Tanguy de Lamotte (Initiatives Couer) - ő, bár hivatalosan nem állt ki, de dél helyett északra tart, megy vissza Les Sables d'Olonne-ba. Tizenegy nap eseményei, zanzában.

vg2016-17_d17_00_ruyant.jpg

 

November 12-én azt kürtöltük világgá, hogy még mindenki versenyben van, de nem sokkal a cikk élesítése után megvolt az első baleset: Tanguy de Lamotte árbocának teteje letört. A szkipper Mindelo felé vette az irányt, tervei szerint egy szélcsendes öbölben horgonyozva szerelte volna újra menetkészre a hajót (nem volt alaptalan a bizakodása), de a pózna tetején végzett vizsgálat szertefoszlatta a reményeit. Nem kért azonban külső segítséget, önerőből vitorlázik vissza Franciaországba. Ekkor épp Armel le Cléac'h (Banque Popilaire VIII) állt az élen, de Alex Thomson (Hugo Boss) érdekeset húzott - bement a Santa Antao és Sao Vicente (Zöld-foki szigetek) közé, ahova senki sem követte -, amivel az élre állt (és azóta is tartja a pozíciót): nagyot nyertem ezzel a dologgal, meglepő, hogy senki sem tartott velem. A többiek kihalzoltak nyugatra, a víz felől kerülték a szigeteket, Thomson ért először a friss szélbe, hirtelen lett tizenhét mérföld előnye, ami estére harmincöt mérföldre hízott (a PRB előtt). Morgan Lagraviére (SAFRAN): Alex vagy nagyon gyors vagy nagyon lassú, nincs középút. Tegnap mögötte mentem, aztán egy pöffben úgy megindult, hogy nem tudtam vele tartani a lépést. Az ő mély foil svertjeinek fekszenek ezek a körülmények, a mieinkből még nem lehetett kihozni a teljes potenciált. Jean-Pierre Dick (StMichel - Virbac) a spinakker, Conrad Colman (Foresight Natural Energy) a genakker betekerőjével küzdött órákat, de végül mindketten felül kerekedtek a problémán. Nem így Kojiro Shiraishi (Spirit of Yukoh), akinek egy ledőlésnél a Code Zero-ja a vízbe ért, megtelt vízzel, majd kettészakadt. Szóljon a vitorla mentségére, hogy eddig már két Földkerülést teljesített (VG és BWR).

vg2016-17_d17_01_shiraishi.jpg

A mezőny jó része már ekkor fél szemmel a Doldrums-ra vetette, mert az Egyenlítő környéki konvergencia-zóna szélcsendjei mindig megtréfálják a hajósokat. Armel le Cléac'h: 12-15 csomóval haladok, génua és grósz van fent, nyugodtak a körülmények, próbálok pihenni. A Doldrums 140 mérföld széles, az Egyenlítő 500 mérföldre van tőlünk, elég gyorsan fogjuk elérni. Bertrand de Broc (még nem realizálván a problémát): csodálatos minden, rövidgatyában és pólóban vitorlázom, sajnos bizonyos orrvitorlákat nem tudok felhúzni, egy technikai gond miatt, de azt is hamarosan megoldom. El ne kiabáljam, de a Doldrums mintha nem lenne olyan vészes. Hétfő reggel kezdtek belemenni az övezetbe, Alex Thomson lassult le elsőként, ami abból is látszott, hogy a hetedikhez mért 110 mérföld előnye 71-re csökkent. Közben a 12-15. helyen haladóknak 4-500 mérföld hátrány gyűlt össze, ami bő egy nap vitorlázást jelent (jó szélben). Nem állt sokkal jobban a harmadik blokk sem, Kito de Pavant (Bastide Otio) ezt úgy írta le, hogy a kellemesnél kicsit nyugodtabb. Didac Costa (One Planet One Ocean) az utolsó helyen legalább friss szélben rohant, de érthetően magányosnak érezte magát: nem aludtam túl sokat az éjjel, mert csak most kezdem kiismerni az új automata kormányt, lassan alakulnak a beállítások. No meg azt is elfelejtettem, milyen hangot adnak ezek a hajók a hullámokon rohanva. Nagyvitorla és A5 van fent, igyekszem elkerülni Madeira takarását, valószínűleg így megyek a Kanári-szigetekig. Felfedeztem pár nedves akkumulátort, ezek valahogy átcsúsztak a szereléskori ellenőrzésen, de úgy vélem, a tartalékokkal rendben leszek. Olvastam, mi történt Tanguy-al, remélem, újra be tud majd szállni a versenybe. Elég egyedül vagyok pláne az elmúlt hetek tömegjeleneteihez viszonyítva.

vg2016-17_d17_02_costa.jpg

Utólag persze könnyen lehet dumálni, de a Doldrums végül tényleg kegyes volt a versenyzőkhöz - legalábbis az első héthez: kedd reggelre túl voltak a szélcsendes zónán, sőt, kinézett, hogy Alex Thomson új rekordot állít fel a Les Sables - Egyenlítő távon. Jean Le Cam (Finistére Mer Vent): változékony, főleg gyenge szelünk van, rengeteget kell benne melózni. Nagyvitorlával és J1-el haladok de gondolkodom a genakker felhúzásán. Egészen különleges Vendée Globe-ban van részünk, hiszen nagyon kevés kár érte eddig a versenyzőket. Ráadásul Alex valószínűleg megdönti az általam 2004-ben felállított rekordot - ideje volt, hogy valaki végre megtegye. Ami engem illet, fogalmam sincs, mikor szabadulok ki innen, mert az útvonaltervezők semmit sem érnek itt. Az sajnos biztos, hogy az élmenők távolodni fognak. Én csak Thomas Ruyant-t (Le Souffle du Nord pour le Projet Imagine) figyelem, ő van a közelemben. Alex Thomson (az Egyenlítőhöz közeledvén): a többiekétől eltérő foil svertjeim jól funkcionálnak, szerintem csak cirkáláskor lennék hátrányban. Magabiztosság tölt el, amikor a hajó gyorsan megy. A New York - Vendée versenyen kaptam némi ízelítőt a tudásából, aztán elkezdtük rendesen tesztelni. Futtatott menetekben szerintem senki nem ér a nyomomba, ezért is tudtam ellépni a többiektől. A lapok már kis dőlésnél emelnek (5 foknál volt, hogy 10 tonnát mutatott a műszer).

vg2016-17_d17_03_thomson.jpg

Romain Attanasio (Famille Mary-Etamine du Lys) valahol a Zöld-foki szigetek környékén: a Doldrums nem lesz egyszerű, mégis alig várom, hogy odaérjek. Szakaszokra osztottam a távot, különben megőrülnék, az elsőnek a Doldrumson való átjutást jelenti a végét. Ezt a megoldást Catherine Chabaud (1996-ban hatodik a VG-n - iSail) javasolta, a következők sorban az Egyenlítő, majd a Jóreménység foka, aztán óceánonként ugrok tovább. A japán fickó (Kojiro Shiraishi - iSail) halad előttem, ő diktálja kettőnk tempóját. Kedd este meglett a rekord: 9 nap, 7 óra, 2 perc (ez mínusz 1 nap és 4 óra). Az éjjel folyamán elég sokan átléptek a déli féltekére, közben a nyugati szélesség 27 fokánál kialakult egy afféle átkelő, ahol a Doldrums nem tűnt túl aktívnak, tehát Kito de Pavant, Louis Burton (Bureau Vallée), Bertrand de Broc és Arnaud Boissiéres (La Mie Caline) bízhatott benne, hogy nem esik hat csomó alá a tempó a kritikus részen. Tanguy de Lamotte pedig megindult észak felé, mert kiviláglott, hogy a tervezett szerelés kivitelezhetetlen. Hivatalosan nem lépett vissza a versenytől. Újabb technikai problémák merültek fel, Jérémie Beyou (Maitre Coq) az automata kormánnyal küzdött: azóta gond van vele, hogy beléptem a Doldrumsba. Kettőt már elhasználtam a rajt óta, ez a harmadik, úgyhogy muszáj lesz valamilyen megoldást találnom. Conrad Colmannak a padlót kellett felszednie, hogy a tőkesúly billentéséért felelős hidraulikus rendszert javítsa. Aztán még a kilencedik helyen haladó Jean Le Cam is a korábbi időn belül lépett át délre.

vg2016-17_d17_04_curutchet.jpg

Csütörtök reggel Thomas Ruyant tizedik helyen keresztezte az Egyenlítőt, épp időben, hogy a reggeli kávémat már ott fogyasszam el. A Doldrums kicsinált, utána az első éjszakán nem tudtam pihenni, de mára jobban vagyok. A felépülő kereskedelmi szelekben szuperül lehet szunyókálni. Éjszaka kellemes a klíma, de a nap folyamán tikkasztó a hőség. Alex Thomson már Brazília előtt járt, sőt, elhagyta azt a pontot, ahol a Barcelona World Race során kidőlt az árbocuk, rákészült az egyre frissebb szélben való rohanásra. Sebastien Josse (Edmond de Rotschild) felkúszott a harmadik helyre, letaszítva ezzel a dobogóról Vincent Riou-t, aki egyébként szépen tartotta a lépést a foil-os hajókkal. Eric Bellion (Commeunseulhomme) a huszonkettedik helyen, ezer mérföld hátrány birtokában pedig megelőzött egy komolyabb tragédiát: a szokásos ellenőrzést végeztem, amikor észre vettem, hogy a baum kétharmadig lecsúszott a csatlakozójáról. Fél órás küzdelem volt visszatenni a helyére, szerencsére nyugodt volt a tenger. Ha nem veszem észre időben, a baum leeshetett volna a helyéről - ebbe bele sem akarok gondolni.

vg2016-17_d17_05_bellion.jpg

Péntek reggel az élen haladóknak elkezdett nagyon jó lenni, a szél ugyanis észak felé fordult, illetve kicsit frissült, a kettő együtt komoly rohanást ígért a foil-os hajóknak, ami akár 23 csomós tempót is jelenthet. Egyúttal végre lerázhatták magukról a Vincent Riou és Paul Meilhat (SMA) egyenes svertekkel haladó kettősét. Guillaume Verdier hajótervező, aki a VPLP irodával együtt dolgozott a HB-n: szerkezetekért felelős mérnökként a megbízhatóság jobban izgat, mint a teljesítmény, ezért külön öröm, hogy kevés a kieső hajó. Nem lep meg Thomson első helye, bár nagyot kockáztatott, mert leszűkítette azt a tartományt, ahol jó teljesítményt akar kisajtolni a gépből. A többiek inkább minden téren megfelelőt alkottak. Csakhogy amikor Alex-nek kedveznek a körülmények, akkor jelentős az előnye. Nem hiszem ugyanakkor, hogy jobban hajtaná magát és a hajót, mint az ellenfelei, de az biztos, hogy a nagyobb tempó miatt a stresszfaktor is nagyobb. Viharok idején és a Déli-óceánon óvatosnak kell lennie, időben fel kell húznia a sverteket.

vg2016-17_d17_06_liot.jpg

Bertrand de Broc Fernando de Noronha felé vette az irányt, mert kezdett elviselhetetlen lenni a zaj, amit 14 csomós tempó fölött a hajó produkált. Még Portugáliánál ütött el valamit, de azóta nem volt gond, remélte, hogy az ellenőrzés során mindent rendben (vagy javítható állapotban) talál.

Szombaton Alex Thomson friss sérülést gyűjtött be, jobb oldali svertjével eltrafált valamit, a szárny jó része letört. Ross Daniel, csapatfőnök, Hugo Boss: a felkészülési időszak folyamán az ember minimálisra csökkenti a rizikófaktorokat, de ilyesmire nem lehet felkészülni. Persze tudtuk, hogy ennek fennáll a veszélye, a terveket eszerint készítettük el. Tud haladni nélküle, úgyhogy nincs nagy baj, de értelemszerűen balcsapáson lassabb lesz, mint jobbcsapáson. Szerencsére Fokváros után több lesz az utóbbiból. Bertrand de Broc vizsgálatának viszont sajnos kiállás lett a vége, a kárfelmérés során ugyanis kiderült, hogy a tőkesúly környékén vészesen megsérült a hajó, amivel ilyen állapotban istenkísértés lett volna a verseny folytatása: nehéz volt meghozni a döntést, az elviselését nem könnyíti meg, hogy az ilyesmi előfordulhat bárkivel. Csalódott vagyok, de ezzel a bárkával így nem lehetett nekivágni a Déli-óceánnak.

vg2016-17_d17_07_debroc.jpg

Alan Roura (La Fabrique) és Pieter Heerema (No Way Back) a szombatról vasárnapra virradó éjszaka lépte át az Egyenlítőt, már csak Enda O'Coineen (Kilcullen Voyager Team Ireland), Sébastien Destremau (TechoFirst faceOcean) és Didac Costa volt az északi féltekén. Az ír kissé ostorozta magát: stabil körülöttem az időjárás, várom az átkelést és hogy újra ott legyek a többiek között. Túlságosan elnyitottam keletre, reméltem, hogy bejön, de pórul jártam. Tegnap megszületett az első unokám, ami minden mást elhomályosít, valószínűleg a magány felfokozza az érzelmeimet, de azért nem engedek az eddigi óvatosságból.

vg2016-17_d17_08_liot.jpg

Hétfő, két külön világ. Sébastien Josse: 25 csomós északi fúj, kezd hullámos lenni a tenger, de még nem vészes, lehet rohanni. A cél, hogy fenntartsam a 20 csomó körüli átlagot, mert a többiek is ennyivel mennek körülöttem. Két alátámasztóm eltört még a Vizcayai-öbölben, de azóta semmilyen technikai gond nem hátráltat. Jó a tempónk, semmi szükség arra, hogy keményebben nyomjuk, majd eljön annak is az ideje. Fabrice Amedeo (Newrest MATMUT): nyolc csomós szelem van, 160 fokról. Úgy döntöttem, nyitok kelet felé. Már napok óta gondolkodtam rajta, mert van előttünk egy front, plusz mögötte ott a magas nyomású zóna, mielőtt elérhetnénk a Déli-óceánt. Alakult itt körülöttem egy kis csapat, Louis Burton vezeti, aztán ott van Arnaud Boissiéres, Stéphane le Diraison (Compagie du Lit - Boulogne Billancourt), Conrad Colman, én, Kjiro Shiraishi, Fa Nándor (Spirit of Hungary). Stéphane-hoz és Arnaud-hoz mérem a sebességemet, hogy lássam, bejön-e a húzás. Ez a mi kis külön versenyünk érdekessé teszi a dolgot, aki ezen a körön kívül van, az olyan távoli, hogy nem érdemes számolni vele.

vg2016-17_d17_09_amedeo.jpg

Hétfői földrajz óra Enda O'Coineen-el: jobb kéz felől Fernando de Noronha , ami ötszáz mérföldre fekszik a brazil partoktól. Itt horgonyoz jelenleg Bertrand de Broc. A sziget egyébként az UNESCO listáján szerepelt, mint természetvédelmi terület, csak külön engedély birtokában lehet a partra lépni. Kito de Pavant: tegnap éjjel elfeketedett az ég, a gyengülő kereskedelmi szél helyét déli légáramlat vette át, ami esőt is hozott. Bőszélből cirkálásra váltottunk, vitorlacsere, ballaszttartályok feltöltése, svert lenyomása, dőlés, hullámokba csapódás. Mese nincs, át kell menni rajta. De legalább elmúlt a hőség, éjjel egy már egy pólót is fel kellett vennem. Rich Wilson (Great American IV): négy napomba telt, de végre megint működik a hidrogenerátor, úgyhogy tudtam rendesen aludni. Az élmezőny hét hajója ellépett, nincs mit tenni, ráadásul közéjük és közénk felépült egy zavaros időjárási zóna, ami lényegében lehetetlenné teszi, hogy felzárkózzunk. És azt tudtad, Alan Roura miért ment olyan közel Brazíliához, látszólag értelmetlenül? Van egy kis gond a kommunikációs rendszerrel, az erre hivatott antennám nem veszi a műholdak jeleit. A fő eszközöm a VHF rádió, de így olyan szoftverem, ami begyűjtené a szükséges adatokat, a letöltés a műholdas telefonon zajlana. A parthoz közel talán lesz 3G, hogy gyorsan hozzá jussak, amihez kell. A Doldrums óta vakon jöttem, csak találgattam, milyen időjárás várható. Ha végül mégsem jön össze a dolog, attól még megyek tovább.

vg2016-17_d17_10_liot.jpg

Keddre az a bizonyos éllovas hetes szűkült, a Thomson - Josse - le Cléac'h - Lagraviére négyes ellépett a Riou - Meilhat - Beyou triótól, akiket utolért egy gyors mozgású magas nyomású rendszer. De még mindig jobban jártak, mint Le Cam, Dick és Ruyant, akiknek egy számjegyű volt a sebessége. Morgan Lagraviére: a cél minél jobban nyitni délkelet felé, ott van jó szél. Aki előbb ér oda, előbb gyorsul fel. Kivéve Vincent Riou-t, a 2004-05-ös verseny győztesét, akit nagyjából ott ért utol a végzet,mint 2012-ben. Még vasárnap ütközött egy úszó tárggyal, de simán tudta folytatni az útját. Aztán hasonló játszódott le nála, mint Bertrand de Broc hajóján, csak épp gyorsabban: három órával később már vibrált a tőkesúly, vasárnap este zaj is jött belőle. Keddre virradóra tudta elvégezi a szükséges vizsgálatokat, amiknek nyomán kiderült, hogy a kíl titánium tengelyét a hajótesthez kapcsoló műanyag elem sérült: csalódott vagyok. De, ahogy mindig, az élet megy tovább, most az a dolgom, hogy épségben partot érjek. Nem volt abban semmi extra, hogy eltaláltam valamit a tőkesúllyal, ez előfordul, a csattanás is halk volt. De aztán jött a recsegés, majd az erősödő hang, amibe aztán fémes csikorgás vegyült. Konzultáltam a csapat mérnökeivel, akiket leginkább az utóbbi zavart. Ilyen sérüléssel nem lehet nekivágni a Déli-óceánnak, itt a vége. Megyek Fokvárosba, remélem, ott megvan minden eszköz a javításhoz. Amikor pár napja elhaladtam Salvador előtt, eszembe jutott a négy évvel ezelőtti eset, de megnyugodtam, amikor magam mögött tudtam azt a részt. Azt hittem, megszabadultam az engem sújtó átoktól. Sébastien Josse sokkal olcsóbban megúszta éjjel, amikor egy ütéstől felcsapódott a jobb oldali kormánya. A kár felméréséhez lassított, kiderült, hogy a lapot lent tartó szerkezet eltört. Parti csapatának telefonos támogatása mellett négy óra alatt úrrá lett a problémán, de 60 mérföldet vesztett. Amikor újra felvette a tempót, 21 csomóval kezdett rohanni, mint Thomson és le Cléac'h, míg mögöttük Lagraviére, Meilhat és Beyou tíz csomóval lassabb volt. Yann Eliés (Quégunier - Leucémie Espoir), Dick, Le Cam és Ruyant 15 csomó körül ment, mindenki más 10 csomó alatt vergődött.

vg2016-17_d17_11_colman.jpg

A legutóbbi (2016.november 23. 12:00) jelentés szerint Alex Thomson áll az élen, a második Armel le Cléac'h, hátránya 102,39 tmf, a harmadik Sébastien Josse-é 188,89 tmf. Fa Nándor tizenhetedik (+2400,15 tmf), Didac Costa a huszonhatodik, ő 3520,39 tmf-el van lemaradva.

vg2016-17_d17_12_costa.jpg

 

Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

  

fotók: Thomas Ruyant; Kojiro Shiraishi; Didac Costa (3,12); Alex Thomson; Vincent Curutchet; Eric Bellion; Jean-Marie Liot (6,8,10); Bertrand de Broc; Fabrice Amedeo; Conrad Colma / Vendée Globe

forrás: vendeeglobe.org

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr9611992530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása