Vendée Globe 2024-25, huszonkilencedik nap - hideg van
2024.12.09. 13:29
"Ez csak afféle első teszt a Déli-óceán előtt, amiről tudom, hogy óriási kihívás lesz, de pont ezért jöttünk a Vendée Globe-ra."
November 30-án kora délután zárult az előző fejezet, ott vesszük fel a fonalat: este (20 nap versenyzés után) kevesebb, mint 9 mérföld választotta el egymástól a Vendée Globe vezető triójának tagjait, és a negyedik helyen álló Thomas Ruyant (VULNERABLE) is csak 20 mérfölddel volt mögöttük. Rendre átkavarodott a sorrend, a 3000 mérföldön át élen álló Charlie Dalin (MACIF Santé Prévoyance) épp második volt, Yoann Richomme (Paprec Arkéa) mögött: „Nem volt tervben, hogy újra átvegyem a vezetést, nem is igazán tudom, mi történt, tartottam a tervezett útvonalamat. Volt, hogy 30 csomó feletti tempóval haladtunk, ami azért nem feltétlenül vicces. Pláne, hogy Seb Simon AIS-e csak 1 mérföldre sugároz ki. Így amikor meghallottam a riasztót, villám gyorsan ugrottam ki a priccsemből!”
Hasonlóan szoros a verseny zajlott az egyenes svertes hajók között, Jean Le Cam (Tout commence en Finistère – Armor-lux) VHF rádión beszélgethetett Louis Duc-cal (Fives Group – Lantana Environnement). Le Cam és Duc egy nyolc versenyzőből álló bolyban haladtak, a csapat tagjai 110 mérföldes körön belül voltak - 2000 mérfölddel lemaradva az élmezőnytől. Justine Mettraux (Teamwork-Team SNEF), Clarisse Crémer (L'Occitane en Provence) és Boris Herrmann (Malizia – Sea Explorer) kevesebb mint két mérföldre voltak egymástól, az enyhe szél, a napsütéses idő és a békés tenger lehetőséget adott Crémernek, hogy elvégezze a szükséges javításokat a hidrogenerátorán, illetve cserélje az elkopott köteleit. Pip Hare (Medallia): „Lenyűgöz ez a szoros verseny. Sok hajó van, mindenki igyekszik a legtöbbet kihozni magából és a felszereléséből. És ha hibázol, azonnal fizetsz.”
Sam Goodchild (VULNERABLE) még mindig az első volt a második generációs foil-os hajók között, 250 mérfölddel lemaradva a vezetőktől, ami a korábban történtek fényében nem is tűnt soknak: „mozgalmas 12 órám volt, tegnap este felcsapódott az épp használatban lévő kormánylapom – elromlott a rendszer, aminek lent kellett volna tartania. A technikai csapat útmutatása nyomán sikerült megjavítani, ami mindenképp szerencsés fordulat. Aztán a szél hol 10, hol 30 csomóval fújt, a megfelelő vitorla kiválasztása nehezen ment. Ma reggel pedig pont olyan irányban haladtam, hogy a hajó orra rendre belefúrt a hullámokba. Egyik alkalommal minden elrepült, elborultunk oldalra, a reggelihez feltett forró víz közvetlenül mellettem landolt. Szóval inkább felraktam egy kisebb vitorlát, de ez különböző apró okok miatt 15 helyett körülbelül 45 percet vett igénybe. Azt hiszem, fáradt vagyok, és rossz dolgokat csinálok.”
„Tegnap óta a Szent Heléna magasnyomású övezettől délre vagyok, az szelek zónájában. Ismét teljes sebességgel haladok, magam mögött hagytam az Atlanti-óceán enyhe szeleit. Kicseréltem a vitorlákat, amelyik nem fog kelleni, azt hátra pakoltam” - Isabelle Joschke (MACSF).
December elsejével beköszöntött a tél: „A papucsot csizmára, a rövidgatyát vízhatlanra kell cserélni. Az elmúlt néhány órában felpörögtek a dolgok, a vártnál nagyobb a szél, 30 csomós lökések is vannak benne, az éjszaka sötét, nem látni a tengert. Még tanakodom, hogy egy vagy két reffet húzzak le a nagyvitorlán” - Sébastien Marsset (Foussier).
„Boldogan várom a Déli-óceánt, és talán a szakadék is kisebb lesz kisebb köztem és az előttem haladó hajók között” - Benjamin Dutreux (GUYOT Environnement & Water Family).
Dalin és Richomme fej-fej mellett haladt, sokszor 25 csomós sebességgel: „Vicces és egészen hihetetlen így egymás mellett lenni, a semmi közepén. Olyan, mint a Figaro-korszakban, még akkor is, ha ezt már megtapasztaltuk az IMOCA-ban tavaly, amikor öt perces különbséggel végeztünk első és második helyen a Fastnet Race-en” – értékelte a helyzetet Dalin.
És elérkezett az a pont is, amikor az élmezőny tagjai már nem halogathatták tovább a döntést, hogy északra vagy délre haladjanak el attól az alacsony nyomású rendszertől, amellyel a hét közepén találkoznak. Ez általában egyszerű választás, észak felé nyitva elkerülhető a legrosszabb időjárás, csakhogy most túl nagy kerülővel járt a megoldás…
Jól mutatja az időjárás változékonyságát, hogy a 11 órás pozíciójelentésnél leggyorsabb Samantha Davies (Initiatives Coeur) sebessége délután háromra egy számjegyűre mérséklődött. 150 mérfölddel mögötte Boris Herrmann, Justine Mettraux (Teamwork – Team SNEF) és Clarisse Crémer szintén több mint 20 csomó fölött rohant, miközben a trió tagjait csak pár mérföld választotta el egymástól.
Az éllovastól mintegy 2500 mérfölddel lemaradva Fabrice Amedeo (Nexans – Wewise) is kezdett felkészülni a következő szakaszra: „Nincs több magas nyomás, nincs több enyhe időjárás. Át kell állnunk a déli vizek ritmusára, megszokni a hideget és elfogadni a hajó zaját a zord tengeren.”
December 2-án reggelre kilenc versenyző ért át az Indiai-óceánra. „A szint nagyon hasonló a korábbi versenyeinkhez. És most itt van Seb Simon is, aki új színt hozott a játékba. Hiányolom viszont Boris Herrmann-t, akinek itt lenne a helye” – filozofált Richomme. „A nagy vihar érkezte előtt lesz egy rövid átmeneti zóna, érdekes lesz látni, mi történik majd valójában. A Macif Santé Prévoyance és a Groupe Dubreuil útvonalválasztásában vannak apró különbségek, de nem igazán tudom, hová akarnak menni. Nem igazán tudjuk hova tenni magunkat ezzel az alacsony nyomású övezettel kapcsolatban, fennáll annak a veszélye, hogy jelentős különbségek alakulnak ki.”
Denis van Weynbergh (D’ieteren Group) a 37. helyről: „Minden oké, három hete vagyunk úton, a Mini Transat-on 24 napig voltam egyben a tengeren, most valószínűleg átlépem ezt a határt. Jól érzem magam, haladunk, jól megy a hajó, felkészültem a Déli-óceánra, ma délután 26 csomós szél fújt, de sík volt a tenger, szépen csúsztunk.”
„Már nincs átjárás délre, az összes szólóvitorlázó átmegy a rendszer északi részére. Ha ragaszkodnának a déli irányhoz, sokkal tovább szenvednének a rendszerben, nagy szélben, zavaros tengeren, sőt, valamikor szembe is fújna nekik a szél” - Christian Dumard, a verseny meteorológusa.
A hosszabb, északi út sem ideális, de arra menve megúszhatónak tűntek a 65 csomós széllökések és tízméteres hullámok – cserébe 500 mérföld plusz út a Kerguelen-szigetcsoportig. Igaz, ekkor még mindig úgy tűnt, hogy a vezető trió (Dalin, Richomme, Simon) megúszhatja a délen maradást. Mögöttük Thomas Ruyant (VULNERABLE), Jérémie Beyou (Charal), Nicolas Lunven (Holcim – PRB), Sam Goodchild (VULNERABLE) és Yannick Bestaven (Maitre CoQ) számára csak észak maradt.
December 3-án reggelre Thomas Ruyant és Yoann Richomme egyértelműen észak mellett tették le a voksukat (Richomme még kicsit visszafelé is haladt, hogy tudjon haladni „felfelé”), Charlie Dalin és Seb Simon kettesben maradtak délen. Nicolas Lunven: „Az elöl haladó hajók különböző döntéseket hoztak, amit a két-három nappal ezelőtti, száz mérföldes kis rés tett lehetővé tette számukra. Elemeztem a helyzetet, és látható, hogy Thomas Ruyant nem érte el a vonatot, még az is lehet, hogy visszaesik hozzánk. Közben nyugatról érkezik egy alacsony nyomású övezet, ami végigsöpör a Kerguelen-szigetek környéken, és pont akkor válik kifejezetten szörnyűvé, amikor én ott lennék. 30-40 csomós szélről beszélünk, a rendszer közepén inkább 50-60 csomóról, 8-9 méteres hullámokkal. Ezek olyan körülmények, amelyekbe nem igazán szeretnék belekerülni, naná, hogy északra nyitok.”
A 22. helyen álló, egyik Vendée Globe-újonc Benjamin Ferré (Monnoyeur Duo for a Job) számára a regatta egyszerre verseny és kaland: „Megdöntöttem a tengeren egyedül eltöltött idő rekordomat, sokféle érzelem kavarog bennem. Három napja úgy döntöttem, hogy felhúzom a genakkert, a határ közelében voltam, de kezelhető volt minden. Ennek ellenére az első éjszaka nem aludtam, megbénultam a szorongástól, készen álltam arra, hogy bármikor lekapjam a vitorlát. Ugyanakkor az egésznek volt üdítő oldala is, mert így tovább tudtam növelni a különbséget a versenytársaimmal szemben.”
Yoann Richomme egészen a negyedik helyezett Thomas Ruyant vonaláig kapaszkodott fel. Közben Simon mindössze 12 mérfölddel volt lemaradva a vezető Dalin mögött: „Nagyon óvatosnak kell lennünk a hajóval, hagyni, hogy a vihar legrosszabb része elmúljon, abban a reményben, hogy gond nélkül átvészeljük, és minden rendben lesz. Kicsit félek. 48 órán keresztül ülünk majd összeszorított farpofákkal. A The Ocean Race-en láttam már 67 csomós szelet, egyáltalán nem kellemes, de nincs menekvés. Senkinek sem lesz könnyű. Szenvedni fogunk.”
A 17. helyen álló brit Pip Hare mögött kemény 24 óra állt, miután meghibásodott az az elektromos rendszere, amelyik a tőkesúlyt mozgató motort hajtja. Relét kellett cserélnie, de a tartalék sem működött rendesen, így a két sérült darabból készített egy harmadikat. Amikor megpihent (volna), elszakadt egy vitorla-betekerő kötele, a kibomló vásznak közül megsérült a Fractional Zero és nagy genakker: „Nehéz nap volt, komoly vérengzés, de lépésről-lépésre haladva végig kellett mennem mindenen, hogy túl legyek rajta. 14 órát szereltem egyvégtében, két elrontott relét építettem át, holott azelőtt azt sem tudtam, mi az a relé!”
Manu Cousin (Coup de Pouce) ütközött valamivel, de megúszta a dolgot: „Az útvonaltervezőm szerint mögé kerülök a nagy rendszernek, ami egyáltalán nem baj. Lesz időm magamhoz térni, mert tényleg azt hittem, hogy a versenyem véget ért.”
További három versenyző szelte át a Jóreménység-fok hosszúsági körét: a Bureau Vallée-n tegnap délután 16:09-kor, a Medallia reggel 00:55-kor, a Groupe APICIL 04:39:53-kor.
December 4-én eljött a „próba” ideje, Dalin és Simon készült szembenézni a szörnyeteggel: „A vihar előtti utolsó nyugodt pillanatokban csodálatos pillanatokat élhettem át, miközben igyekeztem megtalálni azt a pontot, ahol esetleg kevésbé lesz durva a szél. Előkészítettem a hajót és mindent.”
Eközben Justine Mettraux: „Fizikailag és lelkileg jól vagyok, csak szeretnék egy kicsit többet aludni. Sajnos pillanatnyilag a tenger állapota megnehezíti a pihenést. Négy-öt óra múlva már talán jobb lesz, a szél is fokozatosan enyhül. Több napja vagyok egy csoportban Sam Davies-szel, különösen Clarisse Crémerrel és Boris Herrmann-nal, és ez nagyszerű, lehetővé teszi számunkra, hogy összehasonlítsuk magunkat, a sebességeket, a választási lehetőségeket. És ez sokkal ösztönzőbb, mint egyedül küzdeni valahol, anélkül, hogy tudnánk, mit csinálunk jól vagy rosszul.”
Finomodtak az előrejelzések, kezelhetőbb körülményeket mutatva a két éllovas számára, de azért legalább 40 csomós szél még mindig kinézett nekik. Viszont egyre inkább úgy tűnt, hogy ha Dalin és Simon megússza a legrosszabbat, akkor győztesen kerülnek ki a csatából, és 200 mérföld előnyre tesznek szert az üldözőkhöz képest. A 12. helyen álló német Boris Herrmann megállni kényszerült, mert ismét problémája támadt a bal oldali svertjét rögzítő csappal, melynek darabjait a hajó mélyéből kellett összeguberálnia, hogy legalább fix dőlésszögön rögzíthesse a foil-t.
December 5-ére Simonnak a harmadik reffet is le kellett húznia a nagyvitorláján. Sima ügy...
Dalin ellépett tőle (100 tmf előny), és északon is nőttek a különbségek, de nem ez volt a legnagyobb baj: Louis Burtonnak (Bureau Vallée) megsérült az állókötélzete, és bár csapatával együtt keményen és 10 órán át dolgozott azon, hogy megoldást találjon, végül kénytelen volt meghozni a nehéz döntést, feladta a versenyt.
Hermann vissza tudott zárkózni a három hölgyhöz: „szépen haladunk, most jut egy kicsit több pihenés, és hamarosan a Nap is felmelegíti a kabint, ami rám fér, mert látom a leheletem.” Oliver Heer (Tut Gut) is fel volt dobva, mert sikerült életet lehelni a motorjába: „A motor és én újra barátok vagyunk. Kellett egy kis munka, szerencsére segített a technikai tapasztalatom. Sokkal konzervatívabban vitorlázom, mint tavaly, mert itt lent fontos, hogy én és a hajó is jó formában maradjunk, hiszen sok-sok mérföld van még hátra, muszáj fegyelmezetten viselkedni.”
„Olyan, mint egy hullámvasút, felmegy, lemegy, gyorsul, lassul – viszont nem kell rendszeresen visszamenni a pénztárhoz, hogy újra jegyet vegyünk, egész nap ezen utazhatunk!" - Yannick Bestaven.
„Az elmúlt két napban elég sokat dobálóztunk. A hajó hirtelen gyorsul, aztán nekiütközik a következő hullámnak. Mindezt a nap 24 órájában, a hét minden napján, végtelenül, megállás nélkül! ez nagyon megterheli a hajót és engem is” – Louis Duc (Fives Group – Lantana Environnement).
Charlie Dalin, tíz méteres hullámok és néha 60 csomós széllökések közül jelentkezett be: „Kicsit fáradtnak érzem magam, pihennem kell. De ettől eltekintve jól vagyok. Versenyzem az alacsony nyomású szörnyeteggel, eddig egész jól megy, tartom az tervezett útvonalat. Remek ütemben haladok kelet felé, keményen küzdök azért, hogy a lehető legtovább elöl legyek. A végén elkapnak, az biztos. De minél később, annál jobb. Amikor pár napja döntést kellett hozni, igaz, hogy én voltam a legdélebbi hajó, de megvolt a lehetőségem északra váltani, csak nekem nagyobb veszteséget okozott volna, mint a többieknek. Tíz órát töltöttem a számítógép előtt, több száz útvonaltervet futtattam le, és megpróbáltam kitalálni, melyik választás a jó és miért. És még mindig nem tudni biztosan, de 24 órán belül kiderül."
December 6-ára annyi már látszott, hogy Dalin ellépett Simontól, 3-400 mérföldre voltak az üldözőket felvezető Yoann Richomme előtt (és 600 mérfölddel délebbre). Clarisse Crémer: „Csak állítani akartam az emelősvertemen, amikor hangos reccsenést hallottam. Nyilván nem kell szakértőnek lenni ahhoz, hogy az ember tudja, valami nincs rendben. A foil tartóhengere adta meg magát, így a foil-t semmi sem fogta előre-hátra. Ezt nem tudom hirtelen megjavítani, ékekkel támasztottam ki, időnként megnézem, hogy megvan-e még, és a dolog működni látszik.”
Másnak sem volt fenékig tejfel, bár a két probléma nagyságrendje nyilván nem összemérhető:
JingKun Xu (Singchain Team Haikou): „Az elmúlt 36 órában alacsony nyomású rendszeren haladtam át, sokszor és gyorsan változott a szél, nehézzé vált a vitorlázás. De ez csak afféle első teszt a Déli-óceán előtt, amiről tudom, hogy óriási kihívás lesz, de pont ezért jöttünk a Vendée Globe-ra.”
Thomas Ruyant: "enyhül a szél, ebben lehet majd gyorsan menni, de Charlie-t nem érjük utol. Azt azért nem szeretném, ha túl nagy lenne a különbség, játékban szeretnék maradni. Időnként előfordul néhány apró hullámnak ütközés, de alapvetően elégedett vagyok a hajó viselkedésével az egyáltalán nem könnyű körülmények között.”
December 7-ére virradóan Dalin átélte a verseny addigi legnehezebb éjszakáját, cserébe úgy tűnt, túl van az alacsony nyomású rendszer legrosszabb szakaszán. Még mindig erős, 35 csomós szélben, komoly hullámok között vitorlázott, de jól haladt, és megkezdte a szlalomozást a jéghatár mentén.
„A morál szorosan kapcsolódik az alváshoz. Amikor sikerül egy jót aludnom, nagyra értékelem a Vendée Globe-ot, a versenyt, a körülményeket, a hajót, mindent, de amikor nem tudok aludni, az alagút olyan hosszúnak tűnik, hogy nem látom a végén a fényt” – Sam Goodchild. „Most már csak két-három méteres hullámaink vannak, jókat siklatunk rajtuk. Öt hetet töltünk délen az összesen tizenegyből, szóval hosszú a verseny, de úgy érzem, csak harmóniában kell lennem, belül maredni a komfortzónám határain, nem túlerőltetni magam és a hajót.”
„A hideg nem csak a bőrt érinti: beszivárog mindenhova, úgy tűnik, hogy a részeddé akar válni. Már értem, hogy a legutóbbi IMOCA-kon miért teljesen zárt a kokpit. Az én hajóm régimódi, ahhoz, hogy megvédjem magam, sok időt kell a belsejében töltenem. Ahol viszont minden nedves, a ruhák és a paplanok ragadósak. Szerintem ez a legnehezebb” - Antoine Cornic (Human Immobilier).
Conrad Colman, a mázlista:
Bár a szkipperek alapvetően arra törekszenek, hogy az általuk megszabott határok között versenyezzenek, következetesen vitorlázzanak és ne kockáztassanak túl nagyot, Sébastien Simon kényszerhelyzetbe került a jéghatár közelsége miatt, így nem volt választása: hétszer halzolt egymás után, amivel csak annyi a baj, hogy darabja 40 percig tart, komoly fizikai munka mellett.
Kojiro Shiraishi (DMG MORI Global One):
Előtte
Utána
Tanguy Le Turquais (Lazare) vezette az egyenes svertes csapatot, de a tőle 350 mérföldre északra lévő Jean Le Cam (Tout commence en Finistère-Armor lux) miatt nem volt nyugta, lévén Jean Király közvetlen, gyors pályán haladt, ideális körülmények között.
December 8-a reggelre, Charlie Dalin kissé lelassult, ahogy mérséklődött körülötte a szél. Előnye stabil volt Seb Simon, Yoann Richomme és Thomas Ruyant előtt is. Ruyant jött a negyedik helyen, Sam Goodchild az ötödiken, de fej-fej mellett Beyou-val. Sam Davies visszazárkózott állandó társaihoz: „Éjszaka fagy, nappal 6 Celsius-fok van kokpitban, a víz 5 fokos, minden rendben. A hajóink igen erősek, gyakran inkább enyhén visszafogom, hogy ne a határon menjek vele, mert a széllökések erősek. Inkább ez, mint hogy tönkre menjen valami. És igyekszem rendesen aludni is, hogy megfelelő legyen az energiaszintem.”
Pip Hare: „Pontosan abba a pozícióba kerültem, ahova szerettem volna, északra az alacsony nyomású rendszer. Érdekes nézni a műholdképeket, mert a front nem lineárisan mozog. A sík vízen sikerült aludnom, be van kapcsolva a fűtés, szóval bent kellemes a klíma.”
A nap legnagyobb (és sajnos rossz) híre az volt, hogy Sébasten Simonnak eltört a jobb oldali foil-ja: „Tegnap este elvesztettem a jobb oldali svertemet. Aludtam, amikor a hajó hirtelen kitört, ugrottam a kokpitba, néztem, mi a helyzet, és hamar megéreztem, mi nem stimmel, mert a hajó nem úgy reagált, ahogy kellett volna neki. Mindez azért is elkeserítő, mert a tenger állapota napok óta javult, én pedig igyekeztem vigyázni a felszerelésre, hiszen az alapvető cél az, hogy teljesítsem a Vendée Globe-ot. Egyelőre sikerül tartanom az előnyömet a többiekkel szemben, és végig fogok menni. A sebességpotenciálom 30%-t vesztettem el balcsapáson.”
„Richomme és Ruyant szépen utolér majd engem azzal a rendszerrel, amiben benne vannak, az 500 mérföldes előnyöm szépen le fog csökkenni. A Kerguelen-szigetek már 1500 mérfölddel vannak mögöttem, pedig olyan, mintha tegnap vagy tegnapelőtt mentem volna el mellettük” – Charlie Dalin.
Egykezes vordeck
December 9.: „Az első hónap mindig gyorsan eltelik, hiszen két óceánt is érintünk. A körülmények nem voltak könnyűek az elmúlt tíz napban, az alacsony nyomású rendszer kerülése teljesen megváltoztatta a versenyemet, kiszorított az előttem álló csatából, amiben voltam. Tegnap este pont megtalált egy alacsony nyomású rendszer, éjszaka 45 csomós szélben küzdöttem. A következő napok kihívása az, hogy ilyen körülmények között ne törjük össze a hajót, a tenger nagyon hullámzik, 20 csomós tempó fölött elképesztően fárasztó” – Jérémie Beyou.
Amikor 30 csomós alapszélre 70 csomós pöff érkezik, annak ritkán van jó vége...
Érdekelnek további témák is, amelyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket a Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
fotók és forrás: Vendée Globe
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2024.12.11. 07:48:25
Esetleg tudtok csatolni valami animációt a ki-hol-merre kérdés könyebb értelmezéséhez?
Előre is köszönöm!
isail · http://isail.blog.hu 2024.12.11. 10:05:23
www.vendeeglobe.org/en/tracker
Alul a csúszkával pedig remekül lehet ugrálni az időben, ha visszanéznél korábbi helyzeteket.