Eső után köpönyeg - AC34
2013.06.26. 15:06
Több, mint egy hónapja nem tudunk semmit az Andrew Simpson életét követelő baleset okairól. Következmények már vannak, de jelenleg azokkal sem megyünk sokra.
Vasárnap négy napos tárgyalássorozat ért véget, melyen a Nemzetközi Zsűri két tagja szerepelt mediátorként. Bryan Willis: a csapatok megegyeztek a biztonsági szempontok jó részéről. Hasznos időtöltés volt, csak néhány megoldatlan pont marad. A Versenyigazgató 37 javaslata képezte a megbeszélés alapját, a csomag kidolgozásában minden egység részt vett, végleges formájában csatolni fogják az Egyesült Államok Parti Őrségéhez beadott engedélykérelem mellé.
És itt véget is ér a biztos tudás. A vsail.info belsős információkra alapozott cikke lényegesen több ismeretlennel dolgozik. Az alapvető kérdés: hogyan vehet ennyire rossz irányt AC72-es hajója tervezésénél egy olyan csapat, melynek alapítója a világ egyik legfontosabb energia-kereskedője, Torbjörn Tornqvist, irányítója egy elismert vitorlázó, Paul Cayard, dizájnere pedig a világ egyik legelismertebb és legsikeresebb figurája, Juan Kouyoumdjian?
- a végén kezdve: Juan K valóban sikeres tervező, de csak egytestű hajókra van jó sebesség-előrejelző programja. Testvére, Gonzalo próbálkozott többtestűekre megfelelő képlet kidolgozásával, de nem járt sikerrel, a kapott értékek ugyanis "furcsák" voltak, külső segítséget pedig nem kért. Paul Cayard-ot pedig könnyen meg lehetett győzni arról, hogy a Kupát nem repülő hajó fogja megnyerni.
- kihagytak vagy elbocsájtottak korábbi kulcsfigurákat, így mellőzött lett Tom Schnakenberg, aki 1977 óta 12(!) AC-kampányban gyűjtögette a tapasztalatokat tervezőként, Jared Henderson-t, aki évekig volt a csapat menedzsere, hamar szélnek eresztették.
- érdekesen alakult a menetrend: 2010 őszén kezdtek bele a tervezésbe (bőven a Luna Rossa és az ETNZ előtt), 2011 májusában egy Orma60-as trimaránt (Gitana) szállítottak Valencia-ba, ahol kissé módosították (konkrétan: 72 lábasra hosszabbították), majd 2011 októberében megkezdték az edzéseket. Az AC72-es építése decemberben kezdődött, de a szárny már javában készen volt, így azt a trimaránon kezdték használni 2012 márciusában, ám májusban a cucc megadta magát és összerogyott - 13 csomós szélben, sima vízen. A források ezt a tapasztalat hiányával magyarázzák, de simán lehet, hogy tervezési és/vagy kivitelezési hiba is becsúszott.
- a csapaton belül sokakban felmerült, hogy bármennyire kiváló vitorlázó is Cayard, csapatvezetőnek nem megfelelő, mivel nehéz vele beszélni, és abszolút nem "meghallgató" típus.
- kész van ugyan a második hajó, de a jó ég tudja, az képes lesz-e stabilan és biztonságosan repülni - végtére is nem más, mint az előző példány módosított verziója.
Szolgálati közlemény: kövessetek minket a Facebook-on, akadnak finomságaink, amiket csak azon jelenítünk meg! És ott van még Twitter oldalunk is...
Nem a fenti írásra reagálva (hiszen két nappal előtte jelent meg), de érdekes megfigyelni Paul Cayard nyilatkozatát, melyet a San Francisco Gate-nek adott. Szemelvények:
- az AC72-es katamaránok túl nagyok, túl erősek, túl veszélyesek.
- San Francisco a világ egyik legszelesebb helye. Ez jó dolog, ha rendelkezésünkre áll a megfelelő eszköz. Ám most nem ez a helyzet, hiszen egy San Diego-ra (ahol gyengébb a szél) tervezett hajót próbálunk megvitorlázni San Francisco-ban.
- régóta tudta mindenki, hogy veszélyes lesz a versenyzés, de senki nem tett ellene semmit. Aztán az Oracle borulása felnyitotta a szemeket: igen, még egy AC72-es is fel tud borulni. Akkor szerencsére senki sem sérült meg, de a hajó tropára ment. Végül a mi balesetünknél borult ki a bili.
- a most javasolt biztonsági módosítások lehet, hogy megmenti öt ember életét. Kérdéses azonban, hogy ha nincs a baleset, vajon sor került volna-e az előírások felülbírálatára. Szó esne nagyobb kormánylapokról és kisebb szélerőlimitről?
- pedig a kezünkben volt a lehetőség, hogy minden idők legjobb AC-jét hozzuk össze. Ha maradunk az AC45-ösöknél, úgy kéne elzavarni néhány jelentkezőt. Többen lennének, mint ahányan itt elférnek. Lehet, hogy nem lenne annyira határon táncoló esemény, a "sportág csúcsa", de a globális érdeklődés ellensúlyozná ezt. Kína, Dél-Korea, Franciaország, Nagy-Britannia - mind itt lenne.*
- ami nekünk most jutott, az egy nagyon exkluzív regatta, ami lehet, hogy abszolút hidegen hagyja a nem-vitorlázó közönséget.
Jelenleg úgy fest, három kihívó verseng majd a Louis Vuitton kupáért, de inkább csak kettő, mert az Artemis hajója nem lesz kész a júliusi selejtezőkre.
* vagyis Cayard az ACWS-ről álmodozik, és rendkívül okos - utólag.
(forrás: vsail.info; sfgate.com)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.