Az Oracle felől nézve - James Spithill interjú
2013.03.15. 18:32
Múlt héten a Sail-World munkatársa hosszasan beszélgetett a fiatal szkipperrel. Voltak előre várható és diplomatikus válaszok, ugyanakkor akadt olyan, ahol az ausztrál kevésbé csomagolta be a mondanivalóját.
SW: az elmúlt években azt figyeltük meg, hogy a San Francisco-i öbölben szeptemberben délután fél háromkor 20-22 csomós szél fúj, pont a híd (a Golden Gate - iSail) felől. Az America's Cup-on egykor lesznek a rajtok, ami azt jelenti, hogy 15 csomós szélben kezdtek, aztán frissül, esetleg az iránya is változik kissé. Erre edzetek?
JS: Nyaranta 10 és 20 csomó között bármi fújhat. Szeptemberben feljebb van az átlag, kicsi az esély a 10 alatti vagy a 30 körüli szélre. Egyébként, ahogy mondod, 15-20 csomó a legvalószínűbb. Épp ez a legjobb, vitorlázási és média szempontból egyaránt. A megbízható szél teszi kiváló helyszínné. Tavaly két World Series fordulót is tartottunk itt (egyet augusztusban, egyet októberben). Lehet számítani a szélre, ahogy azt az AC45-ösökkel megmutattuk, plusz mindenféle körülmények között tudtunk versenyezni. Ettől jó az egész, megfelel a közvetítők szándékainak, akik nem szeretik a csúszást. Másrészről, az Artemis pórul járt a télen, ami a szelet illeti. Ahogy a srácok mesélték, kevés időt töltöttek a vízen, és két edzés között sok idő telt el. Mi februárban kezdtünk, azóta 10 és 20 csomó között fújt, néha felment 25-re.
SW: Tanultatok a borulásból?
JS: Rengeteget! Elképesztő mennyiségű tapasztalatot halmoztunk fel. Számomra a legnagyobb az, hogy láttam, miként viselkednek az emberek egy nehéz helyzetben (és utána), mint csapat. Kemény próbatétel volt, de aztán lenyűgözött a parti csapat, a hajóépítők és a mérnökök hozzáállása, a szituáció kezelése. Ebből a szempontból nehezebb vizsgán mentünk át, mint bármelyik másik csapat. Senki nem ment át ehhez hasonlókon, mi azoban felálltunk, hogy egy jobb, gyorsabb és biztonságosabb hajóval térjünk vissza. Ez komoly üzenet az ellenfeleinknek.
SW: Kormányrúd helyett kerék van. Neked, mint kormányosnak jobb ez?
JS: Ha nem a víz fölött mennénk ("foiling"), szerintem jobb lenne a bot. Open60-asok, MOD70-esek, TP52-esek - mindnek kormányrúdja van. Azzal finomabban lehet dolgozni. De amint elkezdődik a "lebegés", a kerékkel inkább eggyé lehet válni. Az ember megveti a lábát, és nincs gond a nagy sebességgel. Mindig javítani akarunk a teljesítményen, így a kerék mellett döntöttünk, mert úgy éreztük, az az előnyösebb. A hajó teljesen másképp néz ki most, mint mikor először vízre került. A Kupa ezekről a folyamatokról szól, a folyamatos fejlesztésről, amik a rajtig zajlanak. Most nagy lépést tettünk, sok ponton javultunk. Már a borulás előtt megvolt a lista, hol kell változtatni a tél folyamán. Az események miatt korábban kellett nekiállnunk, és a tervezett dolgokon felül más területeket is át kellett gondolni. A jelenlegi állapottal elégedettek vagyunk, de persze nem ülünk a babérjainkon, folyamatosan javítunk valamin. Gyorsabbak vagyunk, mint az elején. Annyira új az osztály, hogy eszméletlen mennyiségű ponton lehet bütykölni. Ehhez azonban néha be kell tolni a gépet a műhelybe, és hagyni, hogy a mérnökök és hajóépítők dolgozzanak rajta. A méretek és a terhelések nagysága miatt időbe telik bizonyos alkatrészek legyártása. A cserék nagy része nincs meg egy éjszaka alatt.
SW: Más változások?
JS: A svertszárnyak alakja. Mindenkinek sok fejtörés okoz, hogyan maradjon siklásban halzolás közben.
SW: Így volt a Molyok (Moth) hőskokrában is: bója, megállás, manőver, aztán vissza a szárnyakra. Most futtában lenyomják az egészet. Van tehát hova fejlődni?
JS: A Moly egyik kulcspontja a hajókezelés. Aki lendületből megcsinálja a manővereket, az komoly előnyre tesz szert - nem lesz ez másképp az AC72-eseknél sem. Itt nem elég azonban egy területre koncentrálni. Egy gyenge pont sem lehet! A siklás nyilván kiemelten fontos, de figyelembe kell venni a szárnyat, a vitorlákat és a csapatmunkát is. Ezek összeadódnak.
SW: Hogy álltok a második hajóval?
JS: Jól. Megy minden a maga útján. Ezen a borulás nem változtatott. Most még mindenképp az elsővel edzenénk. Borzalmasan sok munkaóra kell egy ilyen dög megépítéséhez.
SW: Hány napot mentek még ezzel, mielőtt átültök az újba?
JS: Sokmindentől függ, nem tudom. Voltak fennakadások és változtatások is az eredeti elképzelésekhez képest. Ugyanakkor az a helyzet, hogy az első hajó igen megbízhatóan működik. Múlt héten négy napot voltunk vízen, ami jól mutatja, mekkora energiát feccöl a parti csapat a projektbe. Az építési tempótól függünk. Mondjuk azt, hogy egy darabig még maradunk ebben a járgányban.
SW: Mennyit fogtok a kettővel együtt vitorlázni?
JS: Készülünk rá egy ideje, ezért építettünk akkora csapatot, hogy legyen elég kéz mindenhova. Meglátjuk, mennyi idő jut rá. Egyébként már csak a két hajót egyszerre vízre rakni is komoly logisztikai feladat, de majd megoldjuk!
SW: Lehet tudni, hogy a rövid együtt vitorlázásaitokból az Artemis rengeteget tanult. Ti is profitáltatok belőlük?
JS: Hogyne! Amikor az ember magában megy fel és alá, nehéz felmérnie a teljesítményét. De amikor látod a másikat, ahogy rád reagál, vagy épp mit csinálnak másképp, nos, azt hiszem mindkét fél elégedett lehet.
SW: Várod már, hogy az ETNZ és a Luna Rossa is itt legyen?
JS: Jó lenne mihamarabb. Rengeteget készültek Új-Zélandon, és a közös edzés minden előnyét kihasználták.
SW: Kívülről nézve úgy fest, hogy az ETNZ elég jól áll. Mindenkinél több időt töltöttek a vízen, még a második hajójukkal is. Nem szeretnél a helyükben lenni?
JS: Hidd el, nem akarnék új-zélandi lenni! Sose történjen velem ilyesmi! Sokat edzettek, nagy felhajtást csináltak ekörül, az tény. Ugyanakkor nem szabad elfelejteni, hogy ez egy verseny, és ők szenvedtek az AC45-ösben. Amikor a tavalyi ACWS záró állomásán, Newport-ban nőtt a vállukon a teher, nem bírták el. És a két San Francisco-i regattán (augusztus, október) sem teljesítettek jól. Mondhatjuk persze, hogy ez csak egyforma hajók esetén érvényes. Nyilván az America's Cup is olyasmi, de ott azért több faktort kell figyelembe venni. Másrészről ez nem egy napszámláló verseny, senki nem kap díjat azért, mert sokat vitorlázott. Most jól hangzik a rengeteg vízen töltött idő, de a Kupát ezért még nem adják oda. Vettem már részt olyan kampányban, ahol mi készültünk a legtöbbet, de nem számított. Inkább arra kell figyelni, hogy az edzésidőt jól használja ki az ember. Hogy átlássa a lényeget. Az érmet annak akasztják a nyakába, aki nyer a futamok alapján.
SW: Szóval elégedettek vagytok azzal, ahogy most, hat hónappal a Kupa előtt álltok?
JS: Inkább úgy mondanám, hogy az eddigi fejlődésünkkel. Sok munka áll még előttünk, és szeretnénk egyre több időt a vízen tölteni. Ebben a Luna Rossa és az ETNZ némi előnyre tett szert, de most jön a "veszteség", ugyanis ide kell juttatniuk a hajóikat.
SW: Amik nagyon nagyok! Egy kreuz-hátszél pályán egy forduló-egy halz. Túl gyorsan történik minden. Itt viszont szűk a hely. Eszerint több lesz a manőver?
JS: Egy kicsivel. Elég mély szögeket tudunk menni hátszélben, de hasonlítani fog az ACWS-re. A pálya széle közel lesz a nézőkhöz, ott pedig muszáj lesz irányt váltani. Szerintem körülbelül három halzolásról és négy-öt fordulásról beszélünk, az áramlás függvényében.
SW: Ott vannak még a partról visszaverődő hullámok és a szél ellenében mozgó dagály. Ez rátok befolyással lesz?
JS: Igen. Amikor az áramlás teljes erőből jön, akkor kialakulnak meredek hullámok. Amiket ezekben a hajókban kevésbé érezni, mint az AC45-ösökben. De ettől még vannak, még ha nem is kell velük annyira számolni. Sokkal inkább a nagy motorosok és a rengeteg nézőhajó által keltettekkel. Azok ugyanis eltérnek a megszokottól.
SW: Milyen adatokkal dolgozol a pályán?
JS: Csak a szokásosakkal: szélsebesség, hajósebesség, szél szögei, iránypontok - nincs újdonság. Rövid a pálya, nem igazán kell navigálni. Inkább kifelé nézel a hajóból, különben sincs túl sok idő a műszereket bámulni. Kipillantasz a part felé, és előre tervezel, mint bármilyen másik gyors hajóban.
SW: 2000-ben, amikor 20 éves voltál, Syd Fischer-nek a Youth Australia kampányában vettél részt. Ehhez képest a 2013-as Red Bull ifjúsági programja mennyiben más?
JS: Van különbség bőven: pédául biztosan nem voltak egyenruhás hoszteszlányok, akik üdítőt osztogattak volna. Pedig micsoda lehetőség! Szerencsésnek mondhatom magam, ami a fiatalkoromat illeti, de a csapat 30-as, de főleg 40-es és 50-es tagjai irigykednek. Elég csak ránézni a bejutott srácokra: tele vannak energiával, felajzottak. És ami a legfontosabb, sok köztük a tehetséges gyerek. Páran kint voltuk velük a vízen, figyeltük őket, ott ültünk a hajók hátulján. Lenyűgőző a parti szervezettségük, a hozzáállásuk, az edzettségük, a mentális felkészültségük. Jó kis küzdelmeket vívnak majd, ahol egyértelműen a legjobb győz. Az AC45-ösök egyformák, és bár sokan képesek jól menni egy kétszemélyes hajóval, de négy-öt fős csapattal vitorlázni más tészta. És ők ebből is felkészültek. Minden plusz embernél bonyolultabbá és fontosabbá válik az együttműködés. Most látják, mekkora kihívás ez. Csapatmunka, koordináció, kommunikáció - mindez egy olyan hajón, amivel egyrészt keményen kell bánni, hogykiadja magából, amit tud, másrészt borzasztóan gyors. Ha rontasz, nincs idő javítani, azonnal büntet. Ezek a srácok sziffekkel és többtestűekkel mentek eddig is, jó vitorlázók, tehetségesek, elképesztő színvonalat képviselnek. Sok országból jöttek, versenyképesek, szerintem bárki nyerhet közülük.
SW: Valencia, 2010: merevszárnyas trimarán a puha vitorlákkal szerelt katamarán ellenében. Nehéz lenne egyenlő felek küzdelmének nevezni. Ezúttal másképp lesz?
JS: Az a helyzet, hogy nekünk akkor egy sokkal erősebb hajónk volt, nagyobb visszaállító nyomatékkal és stabilitással. Most minden hajó egyforma nehéz, egyforma hosszú, a szárnyak felülete megegyezik, ahogy a visszaállító nyomaték is. A hajókezelésen és a taktikán múlik majd minden.
SW: Ki kormányozza a kettes hajót a felkészülés hátralévő szakaszában?
JS: Ben (Ainslie - a szerk.). Darren Bundock, aki szintén jó kormányos, mindekettőnket segítette az ACWS alatt. De Ben meg én működünk majd együtt, és űzzük egymást. Izgalmas lesz, már csak azért is, mert feldobjuk egymás játékát. A világ egyik legjobb vitorlázója, a csapatunkban pedig rengeteg erő rejlik a kormányosokon kívül is.
SW: Jut időd más hajókon vitorlázni, vagy marad a Moth - ha éppen?
JS: Nehéz ügy. Amit most csinálok, egész embert kíván. Rugalmasnak kell lenni, hiszen bármikor indulhatunk edzeni. Néha kimegyünk mókázni a Molyokkal. Én pluszban kiteboardozni is tervezek. Bánom, hogy nem leszek ott Nápolyban (április 16-21. - iSail), ugyanakkor elégedett is vagyok, hiszen Tom Slingsby nagy lehetőséget kap. Néhány fiatal srác alkotja majd a csapatát, mind tanulnak majd a versenyből, ami minket is erősebbé tesz.
SW: Ki lesz a taktikus az AC72-esen?
JS: Nagy a választék. John Kostecki, Tom Slingsby, Darren Bundock, Russell Coutts, Murray Jones. Ezeken a hajókon mindenkinek jut szerep. Az AC45-ösön is egyik pillanatban a műszert nézi a taktikus, a másikban segít felhúzni egy vitolrlát. Olyan, mint a rugby: lehet, hogy a második vonalban játszol, de bármelyik pillanatban a dzsumbuj közepén találhatod magad, labdával a kezedben. És ezt a játékot nem csak a kivik tudják jól játszani!
SW: Mit gondolsz még a kihívókról?
JS: Valahányszor rólunk kérdezik, Grant Dalton (ETNZ) minden alkalommal elmondja, hogy végtelenek a forrásaink és bármit megtehetünk. Ez hülyeség, úgy, ahogy van. Lary Ellsion nem azért jutott oda, ahol tart, mert két kézzel szórta a pénzt. Igenis van keretünk, amin belül kell maradnunk, kompromisszumokat kell kötnünk, áldozatokat hoznunk. Ők meg úgy csinálnak, mintha ők lennének a kis csapat az óriás ellenében. Pedig nekik is sok pénzük van. Nagyon sok. Amikor azt állítja, hogy mi tele vagyunk lével, akkor valótlanságot állít.
SW: Több pénzt költenek, mint ti?
JS: Nem tudom. Azt látom, hogy sokat, többet, mint amennyiük állításuk szerint van.
Rob Kothe
(fotók: 1,2,4,5: Guilain Grenier; 3: Richard Gladwell)
(forrás: Sail-World)
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.