A Netflix Jessica Watson földkerülő hajózásából készített egészestés játékfilmet. Most az érintett mondja el, szerinte hogyan sikerült a megvalósítás.
2000 körül a vitorlázás elképesztő figyelmet kapott, mivel egy sor tinédzser pályázott arra, hogy ő legyen a legfiatalabb vitorlázó, aki körbehajózza a világot. Az egyik legismertebb Jessica Watson lett, aki 2009-ben, 16 évesen indult útnak Sydneyből, és az Antarktisz megkerülésével - az Egyenlítőt a Csendes-óceánon átszelve - 210 nap tengeren töltött idő után hősként tért haza Ausztráliába.
A történet nagy részét valós időben mesélte el blogjában és videónaplóiban. Tizenhárom évvel később a Netflix az ő utazása alapján készített nagyjátékfilmet a vitorlázásról, True Spirit címmel. Jessica azonos című könyvének filmváltozatában a nézők akkor találkoznak a tizenéves lánnyal az Ella's Pink Lady fedélzetén, amikor ő épp próbavitorlázáson van. Ám Queenslandnél egy 63 000 tonnás teherhajóval való heves ütközés következtében a hajó árbóca kidőlt, amitől Jessica a vízen, családja a parton kapott sokkot. Ugyanezzel a jelenettel kezdődik Watson önéletrajza, és ugyanolyan megrázó látni, mint olvasni az írásos beszámolóját: "Megragadtam a kormányrudat, kikapcsoltam az automata kormányt, és megpróbáltam kormányozni. Reménytelennek tűnt. Nem volt hová menni, semmit sem tehettem. Reszketve és csikorogva dörzsölődtünk a teherhajó oldalának. Láttam, hogy a tatja gyorsan közeledik - tele kiálló alkatrészekkel. A zajok egyre hangosabbak lettek, és mivel tudtam, hogy az árbóc és a kötélzet hamarosan leszakad, lerohantam a szalonba, hátha ott védve leszek. A mellettem lévő szekrény szétszakadt, ahogy a válaszfal mögötti erősítés millió darabra tört. A hajó oldalra dőlt, majd hirtelen felpattant, majd az addigi leghangosabb robbanás következett, ahogy a kötélzet kiszabadult, és az árbóccal együtt a fedélzetre zuhant."
Egy ilyen ütközés bárki számára félelmetes élmény, nemhogy egy tinédzsernek, aki egyedül van, ám a film rávilágít arra, hogy a parton tomboló médiavihar még ennél is félelmetesebb volt. Sokan kérdőjelezték meg a szülők ítélőképességét, ami további nyomást gyakorolt a családra - ezt a film remekül érzékelteti. A ma már 30 éves Watson bevallja, hogy nem töltötte el örömmel a lehetőség, miszerint a film bemutatásával ismét a figyelem középpontjába kerülhet: "Vegyes érzelmekkel vágtam bele. Élvezem az életemet, szeretem, hogy nem ismernek fel, ezért volt bennem izgalom. Ugyanakkor nagyon hálás vagyok, mert ez remélhetőleg jót tesz a vitorlázásnak."
Etikai dilemma
A tini szólóvitorlázó trend figyelemre méltó jelenség volt 2000 környékén. Az ausztrál Jesse Martin afféle úttörőként 1999-ben, 18 évesen, megállás és segítség nélkül, egyedül tette meg a világ körüli utat, Melbourne-ből indulva és oda érkezve. Martin az S&S 34 Lionheart nevű hajóján teljesítette az távot, ez lett könyvének címe is, a leírás nagy hatással volt Watsonra, inspirálta elképzelései megvalósítása során.
Mivel a vitorlássportban, az újságok hasábjain és a beszélgetős műsorokban egyre nagyobb vita bontakozott ki arról, hogy etikus-e fiatal tizenéveseket ilyen potenciálisan veszélyes kihívásokra bátorítani, a vitorlás világrekordokat nyilván tartó szervezet (WSSRC) megszüntette a 'legfiatalabb" vitorlázó' kategória elismerését. Így Martin örökös rekordtartó maradt, annak ellenére, hogy azóta nála sokkal fiatalabb szkippereket követték. A viták nagy része figyelmen kívül hagyta azt a tényt, hogy a tinédzserek gyakran rendkívül tapasztalt vitorlázók voltak, olyan családokból származtak, ahol a mindennapok része volt a hajózás. Minden bizonnyal ez volt a helyzet a holland Laura Dekker, valamint az amerikai testvérpár, Zac és Abby Sunderland esetében, akik mindketten megpróbálták megkerülni a Földet (Zac sikererrel járt, Abby Open 40-es hajójának viszont kidőlt az árbóca).
Jessica Watsonnak meglehetősen nomád gyermekkora volt, a család évekig élt hajón vagy átalakított buszon. A sors iróniája, hogy apjának volt egy tévékölcsönző cége, de a Watson családnak sosem volt sajátja, ahogyan azt önéletrajzában felidézte: "Azt hiszem, apa látta, hogy az emberek mennyire függnek tőlük, hogyan korlátozzák a tulajdonosok életét - bezárva és tétlenül tartva őket -, és úgy döntött, hogy ő soha nem akar ilyen lenni. A Watson család szokatlansága kissé elveszik a filmben, de Jessicából így is erős érzelmeket váltott ki a családi történet megnézése: "Elég megrázó látni azt, amin a családom keresztülment. Azt hiszem, ezt csak évekkel később éltem át igazán, különösen akkor, amikor más tengerészek, akiket ismertem, bajba kerültek a tengeren, és nekem a parton kellett ülnöm. Sokkal rosszabb a hírekre várni, mint bent lenni a sűrűjében. Így látom, milyen rendkívüli dolgot tettek, amikor - vonakodva ugyan, de - elengedtek."
Mennyire áll közel a valósághoz a film?
Bár örömteli, hogy a vitorlázást egy mainstream családi filmben láthatjuk, a tevékenységeket nem mindig sikerül jól ábrázolni a filmvásznon, és a True Spiritnek bizonyos elemei zavaróak lehetnek, ezt Jessica Watson is tudja: "Vannak olyan részei a filmnek, amelyek vitorlázóként nézve kissé őrjítőek. Sosem voltam nyugodt a részletekkel kapcsolatban. Azt akartam, hogy ahol csak lehet, stimmeljenek. Szóval vegyes érzéseim vannak néhány dologgal kapcsolatban. De annyi minden van benne, amit én is szeretek, bemutatja, milyen gyönyörű és milyen különleges a tengeren lenni. Sok időt töltöttem a rendezővel és a szereplőkkel, beszélgettünk az inspirációmról, igyekeztem megértetni velük ezt a világot. Aztán amikor a forgatásra került a sor, hátrébb kellett lépnem, és rájuk hagyni néhány részletet."
Van egy jelenet - egy olyan borulás, amelyet Watson valóban átélt a valóságban -, amely igényli, hogy a néző bizonyos fokig függessze fel a hitetlenségét: "Tényleg jött egy ilyen hatalmas hullám az Atlanti-óceánon, de az események valószínűleg nem ilyen drámai módon zajlottak. Viszont jól megragadták a lényegét annak az érzésnek, hogy az idő valóban megáll, amikor a hajód fejjel lefelé állapotban ragad ilyenkor egy időre."
Akadtak más pillanatok is, ahol a drámaiságot fontosabbnak ítélték, mint a hitelességet, ilyen az, amikor Watsont majdnem lesodorja egy hullám az orrfedélzetről. A valóság sokkal unalmasabb: "Volt egy fockvitorlám és egy belső elővitorlám (utóbbi helyére került fel a viharvitorla, ha szükség volt rá). Az egész mind hihetetlenül jól működött, amikor a szél erősödött, egyszerűen betekertem a fockot, és simán átváltottam az elővitorlára (vagy a viharvitorlára). Büszke vagyok rá, hogy több mint 30 csomós szélben sem mentem ki az orrfedélzetre - sőt, a kokpitot sem hagytam el. Persze ezzel kicsit áldoztam a sebességemből, de ez is része volt annak a nagyon konzervatív vitorlázási módnak, ahogyan végigcsináltam az utat. A negyedik reffet a kokpitből is be tudtam kötni, és ha nagyon rossz körülmények vártak rám, az egész nagyvitorlát lekötöztem."
Nem meglepő módon a filmben kevés olyan hétköznapi feladatot láthatunk, mint például az időjárási fájlok letöltésére való várakozás. Jessicát Bob McDavitt új-zélandi meteorológus támogatta az útvonaltervezésben, naponta többször küldve frissítéseket, amelyeket Watson összevetett a saját időjárási térképeivel. A szóló rekordkísérleteknél mindig is elfogadott volt az efféle tevékenység, ám az ifjúsági vitorlázók esetében az a kérdés, hogy mi számít 'segítség nélkülinek', nyitott volt az értelmezésre. 2007-ben a brit tinédzser Michael Perham lett a legfiatalabb, aki egyedül vitorlázta át az Atlanti-óceánt (14 évesen), ám őt az apja egy másik hajóval kísérte. Watson esetében az volt vitatott, hogy a 23 000 mérföld során elég messzire merészkedett-e az Egyenlítőtől északra ahhoz, hogy útját valódi világkörüli vitorlázásnak lehessen tekinteni. "Ezzel egyáltalán nem foglalkoztam, hiszen nincs hivatalos rekord, mivel egyik testület sem ismeri el a 'legfiatalabb' kategóriát, ami teljesen érthető. Így viszont szerintem nem lehet vita arról, hogy betartasz-e egy nem létező szabályt vagy sem. Az általam választott útvonal, amelyet a csapattal együtt dolgoztam ki, arról szólt, hogy a lehető legbiztonságosabb legyen. A megfelelő helyekre vitt a megfelelő időpontokban, és olyan elemei voltak, amelyek nyomán egy utat általában a világ körüli vitorlázásként ismernek el. Nekem ez így megfelel."
A film előzetese:
Watsont Jesse Martin kalandjainak olvasása inspirálta, így felmerül a kérdés, vajon szívesen látna-e új fiatal vitorlázókat, akiket a True Spirit című film megtekintése indít arra, hogy nekivágjanak egy világkörüli útnak. "Ha komolyan gondolják, akkor abszolút, de egy ilyen projekt nagyban függ a megfelelő hajó meglététől. Sokszor megkérdezik tőlem, hogy újra nekivágnék-e, és a válaszom az, hogy csak akkor, ha a hajó pontosan ugyanolyan lenne, és ugyanaz a támogató személyzet állna mögöttem, különben a leghatározottabban nem. Az én S&S 34-esem lehetővé tette, hogy az álmom megvalósulhasson. Valaki kritikaként mondta, hogy 'Valójában a hajó vitte körbe', és én maximálisan egyetértek ezzel a kijelentéssel. Az S&S 34-es szuper kis hajó. Semmi sem vitorlázik annyira gyönyörűen erős szélben cirkáláskor."
Jessica Watson: True Spirit című könyve az Amazonon.
A Jessicát alakító Teagan Croft és maga Jessica:
Érdekelnek további témák is, melyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
(innen)
fotók: netflix.com, afloat.ie, couriermail.com.au, epigram.org.uk, michigandaily.com
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás földkerülés szólóvitorlázás Jessica Watson Netflix Teagan Croft True Spirit
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.