Vendée Globe 2016-17, D44 - menekülés a viharok elől
2016.12.20. 14:57
A mezőny tagjai "Megy a vonat, megy a vonat"-ot játszanak, de az elmúlt napokban mind a huszonkettő, még versenyben lévő szkipper kissé eltért a fő iránytól, a címben említett frontok ugyanis jó részüket érintették, ki-ki a pozíciójához illő megoldást választott - mert az ígért 65 csomó viccesnek semmiképp sem volt nevezhető. Mindezt úgy, hogy a huszonkettő valójában már csak húsz.
Szombat (december 10.): Brutális. Abszolút brutális. Ilyenkor komolyan elgondolkozom, miért is csinálom ezt az egészet. Aztán elkezd járni az ember agya: mi van, ha a hajó felmondja a szolgálatot? Mi van, ha elütök valamit? Éjszaka, a korom sötétben még rosszabb - Alex Thomson (Hugo Boss) valószínűleg nem túlzott, amikor ezt írta, hiszen a 35-45 csomós alapszélre 50 csomós lökések érkeztek, a hajó pedig a hullámokba belerohanva állóra fékezett a 30 csomós rohanásból. És hétfőre még ennél is durvább körülményeket vártak. Rich Wilson (Great American IV): tegnap éjjel a jelzettnél három-négy órával hamarabb jött meg a front. Én épp szunyókáltam, arra ébredtem, hogy mintha kreuzolnánk. Így is volt, mert száz fokkal arrébbról jött a szél, mint korábban.Mivel a halzolást veszélyesnek éreztem, az északi irányból vissza kellett jutni valahogy, feltekertem a viharfockot (staysail), megfordultam, újra délnek. Louis Burton (Bureau Valllée): gyors vagyok! 150 mérföldre északra a Kerguelen-szigetektől 40 csomós szélben, relatív normális körülmények között száguldok. Kicsit eltértem a legrövidebb úttól, de így tovább maradok ebben az alacsony nyomású zónában. Conrad Colman (Foresight Natural Energy): álltam a kokpitban, és azon tanakodtam, ki kellene húznom egy reffet, hogy a nagyobb sebesség stabilizálja, amikor jött egy 35 csomós pöff, a sebességmérő pedig felugrott 27,2 csomóra. Elvetettem az ötletet. Sébastien Destremau (TechnoFirst – faceOcean): kicsit dühös vagyok. Lejöttünk az Üvöltő Negyvenesek övezetébe, erre négy csomós szél fúj! Inkább betekertem a J2-t, nehogy tönkre menjen az üres csapkodástól. Ráadásul az áramlás rossz irányba sodor. Szerintem amíg nem néztem oda, valaki ideszállította a Doldrums-ot.
Vasárnap (december 11.): Armel le Cléac'h (Banque Populaire VIII) és Thomson ezen a napon keresztezte a dátumválasztót, úgyhogy hosszú hétvégéjük volt, de pihenni nem tudtak, mert el kellett kezdeniük felkészülni a következő viharra. Armel le Cléac'h: nincs megállás. Eric Bellion (CommeUnSeulHomme): rohanunk. Élvezem a versenyt és az albatroszok társaságát. Pedig a rajt előtt nem nagyon foglalkoztatott a regatta, csak harmóniába akartam kerülni a természettel. Nehéz volt belerázódni a ritmusba. Ráadásul az egész teljesen más, mint amit vártam. Tudtam hogy idegörlő, tudtam, hogy hosszú. Ennek ellenére már most, az út harmadánál nagyon egyedül érzem magam. Bármikor történhet valami, őrület az egész. Közben pedig hihetetlenül gyönyörű. Jean-Pierre Dick (StMichel - Virbac): a szárazföldön ingázás, munka, alvás, itt manőverek, evés, pihenés. Az élen le Cléac'h kénytelen volt észak-kelet felé mozdulni, mivel az előtte formálódó alacsony nyomású övezet útvonala módosult. Alex Thomson hátránya ezzel 195-ről 80 mérföldre csökkent: ki kell várunk, milyen lesz a helyzet a második front mögött. Armel keletebbre van, mint én, gyorsabban fog átkelni rajta, de aztán hozzám hasonlóan beleáll a gyenge szélbe. Utána minden attól függ, milyen szögön jön vissza a légmozgás. Eközben a mezőny végén Sébastien Destremau tíz csomós sebességgel csorgott a kellemes északnyugatiban. Hajója 1998-ban épült, a hátsó részét csak úgy hívja, "patio". Itt üldögélt gatyában és pólóban, kávézgatott, miközben 14:30-kor keresztezte a Jóreménység fokának hosszúsági körét (a déli szélesség negyvenegyedik fokán).
Hétfő (december 12.): Thomson és le Cléac'h száz mérföldre egymástól, az alacsony nyomású zóna közepén, hét-nyolc nap balcsapásos menet ígéretével a tarsolyban. Emlékezzünk, ez Thomsonnak most a legkevésbé sem hiányzik! A tizenötödik helyen Enda O'Coineen (Kilcullen Voyager-Team Ireland) előadott egy "Alex Thomson-t": elkelt volna egy tükör, rátekeredett ugyanis egy kötél a kormányra, én meg nem láttam, hogyan és miért. Kezdett izgalmassá válni a helyzet, sima ügy lett volna, ha a sarok mögé látok. Végül rossz oldalra kibillentettem a tőkesúlyt, ráhúztam a vitorlákra, hadd feküdjön a gép - egészen stabilan tartotta magát 60 fokra ledőlve. A taton kimásztam a bal oldali kormánylapra, stabilan álltam rajta, amíg szereltem. Hatszáz mérfölddel előttem ott a Kerguelen-szigetek, még meglátom, beállok-e oda, hogy megszereljem a felhúzóimat. Ezen a napon esett meg az a csoda is, hogy Thomson volt a mezőny leglassabbja (reggel 5 és 9 között 4 csomós átlagot produkált, néha 2 csomóval vánszorgott, 7:00 és 7:30 között NULLA volt a VMG-je - vagyis egy centit nem haladt a cél felé). Közben le Cléac'h 10,3-as átlaggal távolodott. A JP Dick, Yann Eliés (Quéguiner-Leucémie Espoir), Jean Le Cam (Finistère Mer Vent) trióra várt talán a legkeményebb időszak. Dick: ilyenkor ember és hajó biztonsága fontosabb, mint a verseny. Erős vihar várható, 45 csomó fölötti alappal, 60-70 csomós erősödésekkel. A hullámok tíz méternél is nagyobbak lehetnek. Ebbe biztos, hogy nem megy bele egyikőnk sem. Két út áll előttünk: lassítani, közel maradni a jéghatárhoz, de ott még durvább lehet a tenger, vagy a Bass-szoroson át, ami hosszabb, de simább utat ígér. Én az utóbbit választom. Conrad Colman: lemaradtam a vonatról, amin Stephane-nal és Nándorral (le Diraison és Fa - iSail) utaztunk eddig, emiatt délebbre kellett húzódnom, közel egy olyan jéghegyhez, amit már négy napja kiszúrtak a műholdak. Ezen sorok írása közben keresztezem a nyomvonalát - merthogy azt találtam ki az elkerülésére, hogy arra tartok, ahol legutóbb látták!
Kedd (december 13.): Thomas Ruyant (Le Souffle du Nord pour le Projet Imagine) kaszálta a legnagyobbat 24 óra alatt, 427 mérföldjével az egyik legjobb volt a versenyben, 300 mérföldet jött Eliés-re. Ahogy párok, úgy magányos harcosok is akadnak a mezőnyben, egyikük Pieter Herrema (No Way Back) - előtte (Eric Bellion) és mögötte (Didac Costa - One Planet One Ocean) is hatszáz mérföldre volt a legközelebbi ellenfél: északkelet felé megyek 40 csomós szelet várok, de remélem, nem tart majd sokáig.
Szerda (december 14.): Arnaud Boissiéres (La Mie Caline): két nap halogatást követően tegnap este halzoltam, még mindig előbb, mint az útvonaltervező szoftver javasolta. De biztosra akartam menni, mert az éjszaka folyamán húsz és negyvenhárom csomó közötti szelek jöttek sorban. Reffeltem, most húszhoz kevés, negyvenháromhoz sok a vitorla. Ekkorra az is kiderült, hogy a három viharkerülési módból Le Cam-é volt a legjobb (ez nagyrészt pozíciójából fakadt), 48 óra alatt 400 mérföld hátrányt ledolgozva átvette a hatodik helyet. JP Dick körülbelül 300 mérföldet vesztett az északi kitérővel, de ami sokkal fontosabb, épségben vészelte át a rontást.
J38 : Incroyables images de StMICHEL-VIRBAC... by VendeeGlobeTV
Az időjárási modellek szerint a vezető kettős Karácsonyra várható a Horn-fokhoz, ami nem rossz, csakhogy az addig hátra lévő 3000 mérföld jó része balcsapásosnak ígérkezett, Alex Thomsonnak pedig már összejött háromszáz mérföld hátrány: a verseny és annak megnyerése szempontjából minden mérföld számít. Armel most messze van tőlem, jelenleg nem ellene versenyzem, csak próbálok minél gyorsabb lenni. A Horn-fok egy dolog, én Rio de Janeiro-n szeretnék túl lenni, onnan jönnek a hosszú jobbcsapások.
Csütörtök (december 15.): Paul Meilhat (SMA): mára lenyugodott minden, 15 csomós északi szél fúj. Végre lehetett szerelni, a felhúzómon javítottam, egy reffre fel tudtam húzni a grószt. A következő pár napra is gyenge szelet ígérnek, úgyhogy indulhatnak a karbantartási munkák. Az alacsony nyomású zóna délre húzódott, a Csendes-óceán most békés. Armel és Alex vakarhatja a fejét, de Jérémie (Beyou - iSail) és én sem vagyunk könnyű helyzetben. Stéphane Le Diraison (Compagnie du Lit-Boulogne Billancourt): őrült hetünk volt, háromezer mérföldet nyomtam 15 csomós átlaggal, péntekre elérhetem a Leeuwin-fokot. Enyhült a szél, éjjel még pluszban lassítottam is, hogy rendesen kipihenjem az Indiai-óceánt. Újra formában vagyok, folytatódik a Franciaország-Magyarország párharc. Motivál Nándor közelsége. Elöl Armel le Cléac'h kicsit hátra dőlhetett, Alex Thomsonnal szembeni 300 mérföld előnye engedett neki némi mozgásteret, illetve elült a vihar, pár nap nyugit jósolt a meteorológia.Thomson továbbra is vergődött, amit jól szemléltet Paul Meilhat előre törése (hozzá képest legalábbis), az SMA szkippere ugyanis öt nappal azelőtti 1300 mérföld hátrányát 835-re csökkentette. Akkor épp Alan Roura (La Fabrique), Rich Wilson és Enda O'Coineen kapta a legrosszabbat. Roura: túlélő módban vagyunk. 35-40 csomós szél, a hajó minden hullámon döng. Muszáj rohannom vele, különben széttörik. Három napig ez lesz.
Péntek (december 16.): Armel le Cléac'h: érdekes lesz első helyen kerülni a Horn-fokot. Nyolc éve harmadik, legutóbb második voltam ott, úgyhogy megint előrébb léptem. Remélem, összejön. Négy éve elég sok volt arrafelé a jéghegy. Jérémie Beyou (Maitre Coq) átvette a harmadik helyet Paul Meilhattól. Thomson végre megindult - még ha nem is rohanva.
D39 : Images from Alex Thomson / Vendée Globe by VendeeGlobeTV
Eric Bellion: vitorlázó pályafutásom talán legszörnyebb éjszakáján vagyok túl, a hatvan csomós szélhez méretes hullámok társultak. A motor nem akart beindulni, úgyhogy nem tudtam tölteni az akkumulátorokat, pedig rájuk fért volna. Aztán egy hullám megfektetett. De tulajdonképpen örülök, hogy mindez megtörtént, mert innentől tudom, hogy én és a hajó is kibírjuk. Romain Attanasio (Famille Mary-Etamine du Lys): csoda történt. Egy hete lyuk tátongott a hajón, most meg itt versenyzem. És még csak nem is vagyok utolsó helyen! Amikor megláttam a sérülést, lelki szemeim előtt lepergett a film, amint visszafelé, haza tartok az Atlantin. Be akarom fejezni a versenyt, mindig ez volt a célom, de hosszú még az út. Fa Nándor (Spirit of Hungary) 19:10-kor (UTC) keresztezte a Leeuwin-fok hosszúsági körét, nem sokkal utána párja, Stéphane le Diraison is kipipálta ezt a mérföldkövet - friss északnyugati szélben.
Szombat (december 17.): Alan Roura: átment előttem egy akkora hullám, ami az alsó szálingokig ért, az automata kormány nem bírt vele - ezt maximálisan megértem. 45 csomós szélben feldőltem, tőkesúly a rossz oldalon. Erre jött egy újabb hullám ezúttal a másik irányból, az meg felállított. Hiába volt három reff a grószon, óriási erők ébredtek, eltört egy nyolc tonnát bíró acélszem. Lőttek a grószschottnak, a backstag tartja a baumot, de egyelőre semmit nem tudok csinálni. Ha gyengül a szél, az árbocra is fel kell másznom. Fa Nándor: egy kis palack pezsgővel megünnepeltem, hogy elértem a fokot. Jól haladok, élvezem. Nem a végső helyezésem érdekel, jó teljesítményt akarok nyújtani. Nem akarom eladni a helyezésemet, ha valaki jobb nálam, menjen, de ha csak a szerencsének köszönhetően előz meg, szomorú leszek. Aztán bevágott az újabb ménkű: 17:42-kor Stéphane le Diraison jelentette, hogy árboca kettétört. Mindez 30-35 csomós északnyugatiban, 770 mérföldre Ausztrália partjaitól. Épségben volt, megindult Melbourne felé.
Thomas Ruyant (Le Souffle du Nord pour le Projet Imagine) meglépett az őt üldöző front elől: megúsztam a legrosszabb részét, de így is volt 45 csomós szelem. Mentem előre, még ha kis kitérővel is, tegnap este 10 óta ismét délkeletnek tartok, de még 24 órán keresztül nem tudok több vásznat felhúzni. Louis Burton (Bureau Vallée): a ballaszttartály fala mintha megvékonyodott volna, úgyhogy laminálgattam egy sort a bilgében. A bal oldali svertház is sérült, arra is ráfért a plusz műanyag. De legalább végre elment az alacsony nyomású zóna, béke van, 20 csomós nyugat-északnyugati fúj.
Vasárnap (december 18.): a nap híre egyértelműen Thomas Ruyant ütközése. Hogy mivel, azt nem tudni, de eléggé megreccsent a hajó, a szkipper vízbetörést észlelt az orrban található vitorlatárolóba, megsérült a jobb oldali kormánylap, a hajó szerkezete sem volt intakt. Ruyant ennek ellenére nem kért mentést. Laurent Bourgués, a csapat technikai igazgatója: Thomas jelenleg alapos vizsgálatnak veti alá a hajót, kideríti, lehet-e vele vitorlázni egyáltalán. Természetesen felkészült arra is, hogy rosszabbra fordul a helyzet, a keze ügyébe készítette a túlélő-felszerelést. A baleset pillanatában negyven csomós szele volt, nagy hullámokkal. Új-Zélandra próbál eljutni. Ez 260 mérföld, ami nem hangzik soknak, de egy megreccsent hajóval csak lassan lehet haladni.
Hétfő (december 19.): Stéphane le Diraison-nak bő egy hetébe telik, mire eléri Ausztráliát, van tehát ideje elmesélni, mi történt pontosan: bent voltam, huszonnyolc csomóval száguldottunk, nagy volt a hangzavar. Egyszer csak valami dörrenés, azt hittem, az egyik kitámasztó. Zokniban és gatyában rohantam ki a kormányhoz, előre fordulva láttam, hogy már nincs árbocom. A pózna általában az első vagy a második száling környékén nyekken ketté, az enyém a fedélzet vonalában. Karbon darabok mindenhol, egy három méteres cső meg a rajta lévő szálingok a decket verték, vitorlák a vízben. Levágtam az összes merevítőt, hogy az egész cucc a hajó mögé kerüljön, megpróbáltam behúzni a genakkert, de esélyem se volt a hullámok miatt. Úgyhogy elengedtem az egészet... az szíven ütött. Eszembe jutott, mi meló volt finanszírozást szerezni a vitorlakészletre, most meg egy jó része ment az óceánba. Pedig addig minden rendben volt, pár órával korábban beszéltem a versenyközponttal, nekik is ezt mondtam. Úgy vélem, egy backstag bekötési pont tört el. Pedig azt a rajt előtt cseréltük, ki kellett volna bírnia. Tizenkét órámba telt rendet rakni a fedélzeten, közben felépítettem a szükségárbocot is, ez már kibír mindent. Felhúztam rá a viharvitorlát, hogy mihamarabb eltávolodjak a jégzónától. Thomas Ruyant: olyan volt, mint egy autóbaleset. A hajó egyik pillanatról a másikra megállt. Nagyon erős ütést kapott. Tegnap meg voltam zuhanva, de mára találtam motivációt, kikötőbe kell őt juttatnom. A dolog zamatát az adja, hogy kedd délre vihart várnak a környékre, 15:00-kor (UTC) még 205 mérföld volt hátra Bluffig.
D43 : Thomas Ruyant's reaction to the damage... by VendeeGlobeTV
Kedd (december 20.): Thomas Ruyant hivatalossá tette a versenytől való visszalépését, lévén segítséget kért és fog kapni az új-zélandi Parti Őrségtől, illetve a mentőcsapat érkezésekor két társa száll a fedélzetre (ez kióvást eredményezne, ha akkor még versenyben lenne). Hajójának orra egyre kevésbé emelkedett ki a hullámok közül, de bízott benne, hogy meg tudja menteni a bárkát. De legalább az ötven csomó körüli szél alábbhagyott. Thomas Ruyant (10:30 UTC): két új-zélandi társam a hajóra szállt, épp az általuk hozott pumpát szereljük össze, ezzel több vizet tudunk kiszivattyúzni az orrból. Nyolc csomós szél fúj, a tenger nyugodt, szerintem innen már jók leszünk. Pár órája, a 45 csomós szembeszélben már majdnem letettem a hajóról. Új-Zéland déli csücskének megkerülése óta védett vízen vagyunk. Bluffba érkezésük este kilenc körül várható.
Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…
fotók: Conrad Colman (1,4); Rich Wilson; Romain Attanasio; Stéphane le Diraison (5,6); Thomas Ruyant
forrás: vendeeglobe.org
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: szólóvitorlázás Vendée Globe Thomas Ruyant Armel Le Cléach Conrad Colman Rich Wilson Stéphane le Diraison Romain Attanasio
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.