Vendée Globe 2024-25, negyvennegyedik nap - Horn-fok karácsonyra
2024.12.24. 14:29
A Karácsony a Déli-óceánon, verseny közben is Karácsony.
December 16-án ott hagytuk abba, hogy Weöres Szabolcs (New Europe) bejelentette visszalépését a versenytől.
Charlie Dalin (MACIF Santé Prévoyance) vezetett, de Yoann Richomme (Paprec Arkéa) folyamatosan gyorsabb volt nála, így egyre közelített hozzá. Mögöttük Sebastien Simon (Groupe Dubreuil) egész jól tartotta a tempót, mert bár a jobb oldali foil-ja letört, de ebben az időszakban jobbcsapáson haladtak, és ott nem volt hátrányban.
Boris Herrmann (Malizia-Seaexplorer, 10.), Justine Mettraux (TeamWork-Team Snef, 11.), Clarisse Crémer (L’Occitane en Provence, 12.) és Samantha Davies (Initiatives Cœur, 13.) akkor még nagyjából együtt tartott kelet felé, de Crémer előre tekintve nem volt épp optimista: „Remélem, tévedek, de a következő 24 óra elég durva lesz a tenger állapota miatt. 40-45 csomós oldalszélről beszélünk, amiben, ha nem sikerül jó átlagsebességet tartanom, lemaradhatok a „vonatról”.
Conrad Colman (MS Amlin): „15 csomót mutat a szél műszer, egy hete nem láttam 25 csomónál kisebb értéket. Csodálatos érzés kihúzni a reffeket, és biztonságban körbejárni a fedélzeten. Borzasztó volt, boldog leszek, ha magam mögött hagyom az Indiai-óceánt. Ez a negyedik versenyem a Föld körül, és nem rémlik, hogy bármikor ilyen sűrűn követték volna egymást a frontok. Nem tudom, hogy a Csendes-óceán jobb lesz-e, de eddigi tapasztalataim alapján nagyon bízom benne!”
December 17-én reggelre Yoann Richomme átvette a vezetést (viszont ezen a ponton ezt a motívumot elengedjük, mert annyiszor cseréltek még pozíciót Dalinnal hogy azt lehetetlen nyilvántartani – iSail), és Simon sem volt vészesen lemaradva (50 tmf hátrány). Negyediktől-hatodikig is sűrű volt a mezőny, a Nicolas Lunven (HOLCIM PRB), Thomas Ruyant (VULNERABLE), Jérémie Beyou (Charal) trió 24 mérföldön húzódott szét. Yannick Bestaven (Maître CoQ V), Sam Goodchild (VULNERABLE) és a lassan felzárkózó Boris Herrmann (Malizia Seaexplorer) már jobban látható különbségeket produkált, de Vendée Globe mértékkel nézve ezek még mindig nem voltak szakadéknyi távolságok.
Violette Dorange (Devenir, 26.), aki a maga 23 évével a verseny legfiatalabb vitorlázója, továbbra is lenyűgöző teljesítményt nyújtott, akkor épp egy hét óráig tartó csörlőszerelést fejezett be: „Fáj a karom, merev vagyok, de ez nem számít, mert minden rendben. Segít abban, hogy ne adjam fel, ha azt mondogatom magamnak, mennyire szerencsés vagyok, hogy itt lehetek! Szabadnak érzem magam, összhangban létezem a hajómmal, mert kezdem egyre jobban megérteni, és tiszta öröm itt lenni!”
Nagyvitorla-kocsi probléma a Déli-óceánon:
A 37. napon, félúton a 2016-os 74 napos versenyrekord felé, az első három öt mérföldön belül volt egymáshoz képest.
Mögöttük a negyedik helyezett Nicolas Lunven (Holcim-PRB) és a tizedik brit Sam Goodchild (VULNERABLE) közötti mezőnydarab ismét tömörödni kezdett, Boris Herrmann az előzetes esélylatolgatásokhoz méltó teljesítményt nyújtva haladt előre a csoporton belül. Már volt a helyzet a 12. és 13 helyen, előbbin Clarisse Cremer-t (L'Occitane en Provence) sújtották technikai problémák, míg Samantha Davies (Initiatives Coeur) „csak” lemaradt a gyorsan mozgó alacsony nyomású övezetről (Herrmann több mint 400 mérföldre volt Crémertől).
Paul Meilhat (Biotherm): így foglalta össze a helyzetet: „Utolértük az előttünk haladókat, egy rendszerben vagyunk az élmezőnnyel, aminek nagy előnye, hogy a front elején megyünk, kezelhető méretűek a hullámok, kevesebb a manőver. Ha sikerül benne maradni ebben a frontban, akkor a Csendes-óceán közel egyharmadát kedvező körülmények között teljesíthetjük. És ez lehetővé teszi számunkra, hogy meglehetősen gyorsan jussunk el a Horn-fokig.”
Clarisse Crémer: „Annyira bosszús vagyok! Keményen küzdöttem azért, hogy az élmezőnyben legyek. Erre jön egy csomó technikai apróság (szakadás, akadás, nem akadás)… három órába telt, míg öt méteres hullámok között kicseréltem, a nagyvitorla kocsiját, eltört a J2-es orrvitorla egyik rögzítése és egy latnim… megőrülök!”
Sebastien Marsset (FOUSSIER, 23.) hidrogenerátor-problémával nézett szembe, Guirec Soudée (Freelance.com) erős szélben küzdött az alacsony nyomású rendszerben - Kojrio Shiraishihez (DMG Mori Global One, 30.) és Oliver Heerhez (Tut gut., 31.) hasonlóan.
December 18-án Simon „bekavart”, mert a hajnali jelentés őt mutatta elsőnek: „Vicces arra ébredni, hogy te vezetsz. Először csak az üzenetek jöttek aztán a nyomkövető is megerősítette a dolgot. Valószínűleg frissebb szelet kaptam hátulról, ami lehetővé tette, hogy utolérjem az első kettőt, egyúttal azt gyanítom, hogy lehetnek problémáik a vitorláikkal.”
Giancarlo Pedote (Prysmian), a huszadik helyről: „38 napja vagyunk a tengeren, és én speciel jól érzem magam. Természetesen fáradt vagyok, mint mindenki, de minden rendben, felvettem a verseny ritmusát, az előző Vendée Globe-on szerzett tapasztalatoknak köszönhetően jó munkát végzek. A Kanári-szigeteknél hibáztam, meg is fizettem az árát, de remélem, nyílik még előttem lehetőség – én készen állok rá, hogy kihasználjam.”
Simon jól tippelt, ha Richomme-nak nem is, de Dalinnak valóban gondja volt az egyik vitorlájával: „Kicsit bonyolult volt a fedélzet alatt dolgozni, miközben a hajó 30 csomóval robogott. 36 órába telt a javítás, de kész van. Örömmel jelentem, hogy a MACIF Santé Prévoyance újra 100%-os.” Hatszáz mérfölddel lemaradva, az üldözők is keményen nyomták, Justine Mettraux-nak (TeamWork-Team Snef, 11.) például 524 mérföldet tett meg 24 óra alatt. „Úgy döntöttünk, gyorsasági versenyt futunk a Csendes-óceán közepén, így egyszer és mindenkorra eldönthetjük, ki a jobb” – vigyorgott videós bejelentkezésében Yoann Richomme. „Viszonylag sima a víz, átlag 20 csomós szél fúj, 35 csomó a teteje.”
Sam Goodchild (VULNERABLE) próbált megbékélni a ténnyel, hogy 2019-es hajójával folyamatosan veszít az új generációs versenytársakhoz képest, és igyekezett továbbra is kontrollálni a teljesítményét hiszen elsődleges célja a verseny teljesítése, az eredmény másodlagos számára.
„Naponta egy probléma vagy több” – mondta annak idején a kétszeres Vendée Globe-győztes Michel Desjoyeaux, és Tanguy Le Turquais (Lazare, 22.) épp átélte ezt, amikor kiderült, hogy meg kell erősítenie egy hosszanti bordát a hajójában. Képes volt elvégezni a feladatot, de hosszú, kemény munka volt, ami rendesen kimerítette. Ám még mindig jobban járt, mint a verseny feladását korábban bejelentő Weöres Szabolcs, akkor ekkortájt kötött ki Fokvárosban.
December 19-én reggelre az élmezőny nagyjából 350 mérföldre volt a Némó-ponttól, ami szó szerint „a semmi közepe”, lévén a Földnek ez a része van legmesszebb bármilyen szárazföldtől. A vezető trió ekkor előtte járt Armel Le Cléac'h 2016-os rekordidejének, és akkor úgy festett, december 24-én este érik el a Horn-fokot. Yannick Bestaven (Maitre CoQ V) kicsit ellépett a csoportjától, és azon volt, hogy felzárkózzon a második trióhoz (Lunven, Beyou, Ruyant) – bárvagy 100 mérföld még mindig elválasztotta tőlük: „Nehéz körülményekben volt részem az elmúlt napokban, de elég jól teljesítettem. Fizikailag jó formában vagyok, lelkileg is minden rendben, már nincs időérzékem, inkább a hajó és az időjárás szabja meg a tempót, gyorsan telnek a napok az útvonaltervezés, a beállítások és az apró karbantartási munkák háromszögében. Hogy nézek ki 5 hét tengeren töltött idő után? Nincs tükröm! Szinte biztos, hogy rosszul áll a hajam, a szakállam pedig tele van sóval.”
Kojiro Shiraishi: „Majdnem a Leeuwin-foknál tartunk, de számomra sokkal fontosabb, hogy áthaladjak Japán hosszúsági fokán (135). Nagyjából félúton vagyunk, a cél, hogy Franciaországba érjünk, egyre közelebb kerül, és a motiváció egyre nő. Érzem a koromat és azt, hogy mennyire fáradt vagyok. 2020-ban szívműtéten estem át, az gyenge pontom volt akkor, de most jobba bírom. Manu, Denis és én nagyjából egyidősek vagyunk, Jean Le Cam pedig öregebb nálunk, lenyűgöz, milyen jól vitorlázik. Megtisztelő, hogy ilyen emberekkel versenyezhetek ezen a Vendée Globe-on. Ha a 30-as vagy 40-es éveimet taposnám, sokkal jobban nyomnám ezzel a hajóval, de most reálisan ennyit tudok kihozni magamból.”
Benjamin Ferré: „Tegnap egy kicsit egyedül éreztem magam – először a rajt óta! Volt egy kis szünet, de tudtam, hogy visszajön a rossz idő, ezért a délutáni enyhülésben rendbe raktam az egész hajót, mindent kitakarítottam, bekapcsoltam a fűtést. És akkor rövid időre rám tört a melankólia. Pedig minden szuper, óriásiakat csatázunk Tanguy barátommal!”
Három nappal azárbóctörése után Pip Hare úton volt Ausztrália felé, terveket szőtt Melbourne-be érkezésére, és megpróbálta feldolgozni a vele történteket. Ennek egyik megnyilvánulása lett a „Lassú hajóval Melbourne-be” videós sorozata, melynek ugyan kicsit hosszúak az epizódjai, de érdemes megnézni őket, mert bepillantást engednek nem csak a fizikai, de a lelki munkába is!
Első, második, harmadik, negyedik, ötödik, hatodik rész.
Clarisse Crémer és Samantha Davies komoly bűnt követhetett el, mert a sors kreuzolást mért ki rájuk, miközben mindenki bőszélben haladhatott. Az Isabelle Joschke (MACSF, 17.) vezette csoport lendületesen rohant előre, míg Antoine Cornic (Human Immobilier, 32.) és Jingkun Xu (Singchain Team Haikou, 33.) erős széllel küzdött.
„Széljelző-probléma miatt nem rendelkeztem pontos információval a szél erősségéről és irányáról. Mindez különösen azért nehezítette meg a helyzetem, mert a hajót nem lassíthattam le. Szerintem életem legbonyolultabb IMOCA-s időszakát hagyom magam mögött” – Justine Mettraux. Jingkun Xu megalkuvást nem ismerő bátorságról tett tanúbizonyságot, mert egyre délebbre vitorlázott, pedig a helyzet arrafelé egyre fokozódott, szombatra 60 csomós széllökéseket jósolt a meteorológia arrafelé. Denis Van Weynbergh-nak (D'Ieteren Group, 36.) elmúlt a széljelző hibája által okozott fejfájása, Manuel Cousin (Coup de Pouce, 34.) és Fabrice Amedeo (Nexans – Wewise, 35.) közelében vitorlázott: „Amíg a Vendée Globe-ban vagyok, mosolygok!" Rengeteg apró öröm ér, a naplemente, a hajó könnyed siklása, egy darab csokoládé, egy csésze finom kávé csésze, aperitif az árbócmászás után…”
December 20-ára virradóra Boris Herrmann kicserélt egy kötelet a hajója orrában, és állítólag élvezte a kihívást: „Klassz érzés volt magasan a víz felett repülni, miközben a kötelekkel bütykölgettem, aztán végre felhúztam a vitorlát. Közben valószínűleg vesztettem néhány mérföldet, de semmi drámai. Az általános helyzet változatlan, Yannick néha eltávolodik tőlem, aztán én felzárkózom.” Samantha Davies: „A hajó úgy ugrál a hullámokon, mint egy kenguru, maga a pokol! És még legalább hat óra hátra van belőle, de legalább nem vagyok egyedül, Clarisse-szal támogatjuk egymást. A Justine-nal és Boris-szal alkotott kis csoportunkból sajnos néhány technikai probléma miatt kiestem, de azzal vigasztalom magam, hogy legalább még mindig versenyben vagyok.”
Antoine Cornic (Human Immobilier) pedig valószínűleg összehozta a verseny legbizarrabbb találkozóját: „Hihetetlen dolog történt velem, találkoztam egy 11 méter hosszú hajóval, aminek a fedélzetén egy norvég srác épp megkerüli a Földet – pusztán szórakozásból. Szerintem ő még nálunk is őrültebb. Öt percig csevegtünk a VHF-en, mert 110 napja nem látott másik hajót, így szívese beszélgetett.”
Dalin optimista hangulatban nyilatkozott: „Minden jól megy, a front elején vagyunk, valószínűleg nőni fog a távolság Sebastien és köztünk. Jön egy hosszú, manőverek nélküli szakasz, amiben könnyebb aludni és regenerálódni. Örülök, hogy az élen állhatok, örülök, hogy van egy nagyon jó állapotban lévő hajóm az atlanti szakaszra. Jelentős előnyünk van a többiekkel szemben, és két ellenfelet könnyebb kezelni, mint egy egész mezőnyt. Nagy szerencsémre eddig mindig verseny üzemmódban tudtam maradni, soha nem kellett túlélő üzemmódba váltanom. Élem a kis életemet a fedélzeten, és soha nem érzem magam egyedül.”
A nyolc hajóból álló üldözőcsoport (Ruyanttól - Mettraux-ig) el tudott távolodni a hátrébb lévőktől, Clarisse Crémer és Samantha Davies 900 mérfölddel hátrébb, már inkább Benjamin Dutreux (GUYOT Environment – Water Family, 14.) és Romain Attanasio (Fortinet-Best Western, 15.) társaságát élvezte. Mögöttük Isabelle Joschke (MACIF 17.) és Alan Roura (Hublot 18.) kevesebb mint hat mérföldre volt egymástól, egy öt fős csoport élén, amely előző nap áthaladt Tasmánia hosszúsági körén, és így már a Csendes-óceánon küzdött.
„A szeretteimmel való kapcsolatteremtés a világgal való kapcsolat érzését kelti. A fedélzeten is kellemesebb így, és temérdek apróság van, ami miatt jobban értékelem azt, amit átélek. Szeretem ennek az életnek a ritmusát, a reggeli kávémat, a jó energiákat a hajón. Van, hogy kint maradok a fedélzeten, és évezem a pillanatot. Ezek a dolgok kikapcsolódást jelentenek bezárt életünkből” – Boris Herrmann.
December 21-én reggelre Richomme-nak nagyjából 1500 mérföld volt még hátra a Horn-fokig (Dalinnak sem sokkal több), és már mert előre tekinteni, a fok utáni szakaszra, ahol nyitásnak enyhébb szelek várhatnak rájuk: „20-25 csomós szélben haladunk, és ez valószínűleg így marad a fokig. Ha sikerül eltalálni a megfelelő vitorlaállítást, a hajó nagyjából magától vitorlázik. Nem kell sokat gondolkodni, mert mostanra egyszerűvé vált a helyzet, két halzunk maradt a Hornig. Remélem, nem leszünk túl messze a sziklától, és talán láthatjuk is, de egyelőre az előrejelzések szerint éjszaka megyünk el mellette!”
JingKun Xu: „Hamarosan jön a Leeuwin-fok, de előtte még a keleti 110 fok, ez szponzorom, Haikou városának hosszúsági köre, és ez van a legközelebb a szülővárosomhoz! Gyorsan telik az idő, sok a tennivaló: napi két biztonsági ellenőrzést végzek, tanulmányoznom kell az időjárást, sok apró javítás van, és néha szakítok időt a tengeri madarakkal való beszélgetésre.”
A vezető páros most több mint 200 mérfölddel előzte a harmadik helyen álló Simon-t, és 1000 mérfölddel a negyedik Thomas Ruyant-t. Kettejük közül Dalin húzódott közelebb a jéghatárhoz, mert úgy számolt, hogy onnan jobb szögben jöhet vissza halzolás után. Mögöttük korántsem volt ilyen „könnyű” a helyzet, ki viharral, ki hullámokkal, ki szélcsenddel nézett szembe: „A magam részéről nem nézem, nem hallgatom és nem olvasom, mit mondanak és csinálnak az előttem álló srácok. Ez pont az ellenkezője annak, amit én tapasztalok! Siklatnak előre, miközben én azért küzdök, hogy egyáltalán haladni tudjak. Teljesen más univerzumban vagyunk, és ez dühítő!” - Éric Bellion (Stand as One – Altavia) a 22. helyről.
Guirec Soudée katapultált – az ágyából: „20-30 perce mélyen aludtam, amikor a hajó hirtelen az oldalára fordult. Beletelt egy-két percbe, mire megértettem, mi történt. Bevertem a bal vállam, de szerencsére nagyobb volt az ijedség, mint a kár.” Nicolas Lunven gószkocsit szerelt, Jérémie Beyou a nagyvitorla beakasztóját cserélte ki, Boris Herrmann pedig egy önkéntelen piruettből lábadozott.
Téli napforduló 60 csomós szélben:
December 22-én Boris Hermannak beköszöntött a fehér Karácsony: hiába déli félteke, hiába nyár, hó esett a Malizia Seaexplorer fedélzetére! Közben pedig a német megelőzte Bestavent.
Mindössze 20 mérfölddel mögöttük Paul Meilhat a kilencedik helyen készült első szóló Horn-fok kerülésére: „Szivárog a víz a hajóba, találtam megoldást, ami nem tökéletes ugyan, de legalább megkönnyíti az életemet."
Antoine Cornic közben három óra időbüntetést kapott a nemzetközi zsűritől, amiért használta a motorját, amikor a Saint Paul-szigetnél horgonyzott: „Fizikailag sokkal jobban vagyok, mint néhány nappal ezelőtt, mert szerelés közben rengetegszer nekiütődtem az árbócnak. Zúzódások voltak az egész testemen, de most már kezdek kilábalni ebből a megpróbáltatásból. Elégedett vagyok azzal a munkával, amit a rendelkezésemre álló eszközökkel el tudtam végezni, bár még van némi munka a nagyvitorla sínjével, hogy rendesen fel tudjam húzni a vitorlát. Nem aggódom, sorra veszem a napokat, vigyázok a hajóra és magamra.”
Sebastien Simon fáradtságról és kimerültségről beszélt: „Örülök, hogy túl vagyok a jéghatár melletti halzolgatáson, mert a végén már fájt. Most jön egy hosszú, 1400 mérföldes szakasz a Horn-fokig. Próbálok pihenni is, mert jelentős az alváshiányom. Alig várom, hogy megkerülhessem a fokot, mert az a Déli-óceán végét jelenti, és remek karácsonyi ajándék! Természetesen frusztráló látni, hogy a két jóbarátnak sikerült megszöknie, de sajnos ebben a küzdelemben most nem tudok részt venni.”
„Tegnap este – nagyjából 11 mérfölddel előttünk - bezárult a keleti kapu, és ez a tizenegy mérföld hamarosan 500-ra vagy akár 1000-re változik Jean Le Camhez (Tout Commence en Finistère – Armor-lux) vagy Isabelle Joschkéhoz képest” - mondta Benjamin Ferré.
December 23-ára szinte biztossá vált, hogy a két vezető hajó gyors egymásutánban kerüli meg a Horn-fokot, ameddig még 300 mérföldjük volt hátra. Simon hátránya 400 mérföldre nőtt, viszont rá nem jöttek fel az üldözők, akik viharos szélben, kereszthullámzásban szenvedtek. Ruyant meglehetősen filozofikusan nyilatkozott erről: „Nem könnyű, olyan, mintha a Déli-óceánon újraélnénk a Doldrums-ot. Egymást érik a „kis” viharok, a szél pillanatok alatt vált tizenöt csomóról negyvenre. De ez van.”
Clarisse Crémer: „A Vendée Globe nagy, hosszú verseny, de a sportban és a vitorlázásban nincs olyan, hogy „igazság”, csak hát fáj, hogy az utóbbi napokban rendre mi húzzuk a rövidebbet. De elnézve, mi történik Tanguy-al és Benjamin Ferrével, hát rendesen rájuk jár a rúd! Lehet, hogy családi átok (Crémer és Le Turquais egy pár – iSail), de rendre lekéssük a vonatokat. Igyekszem túltenni magam rajta, de nehéz a kis „csapatom” nélkül, mert rájöttem, hogy Justine és Boris közelsége tartott éberen, miattuk hoztam ki magamból a legjobbat. Az élmezőny tagjai négy nappal előttünk kerülik majd meg a Horn-fokot, ez olyan, mintha sót dörzsölnének a sebedbe. Benjamin Dutreux már ránk esett, és ugyan még nem néztem Romain (Attanasio, Fortinet – Best Western, „civilben” Samantha Davies párja - iSail) és Damien (Seguin, Groupe APICIL) útvonalát, de gyanús, hogy ők is utolérnek hamarosan.”
Charlie Dalin: „Yoann? Együtt vitorláztunk a Csendes-óceánon, ő az egyes számú riválisom, és azt hiszem, sokat nézzük majd egymást az Atlanti-óceánon is. A barátom, és nagyra értékelem, mint ellenfelemet. 2005-ben vitorláztunk először együtt… szóval majd’ 20 éve. Örülök, hogy előtte vagyok, de nem könnyű a helyzetem, mert kemény versenyző. Embert próbáló menet vár ránk felfelé az Atlanti-óceánon. Én akarok elöl lenni a Horn-foknál, ha már a Jóreménységnél és a Leuwinnél is én vezettem. A hosszúsági fokot tekintve egy kicsit Yoann előtt vagyok, de mélységből kell feljönnöm. Majd meglátjuk.”
Jérémie Beyou, kicsit hátrébbról: „Nehéz előre tekinteni anélkül, hogy közben néha ne nézz hátra. A szél hátulról fúj és frissül, folyamatosan nyomni kell, ahogy csak tudod. Nico (Lunven), Thomas (Ruyant) és én ugyanabban az időjárási káoszban vagyunk. Nincs más dolgunk, mint drukkolni, nehogy utolérjenek a mögöttünk lévők, akik - velünk ellentétben - tudnak egyenesen menni. Az Indiai-óceánon az első alacsony nyomású zónával lépett meg az első három, 1000 mérföldet kaptunk, én meg azóta imádkozom, hogy kapjunk lehetőséget feljönni rájuk. A Csendes-óceánon ilyen nem volt, már csak az Atlanti maradt. Szinte félek megnézni, mi vár ránk ott, mert félek a csalódástól.”
Delfin!
Richomme és Dalin este – több szempontból is figyelemre méltó módon – elhaladtak a Horn-fok mellett, ezzel maguk mögött hagyták a Csendes-óceánt. Richomme hétfő este 23:27:20-kor (UTC), még világosban (helyi idő szerint fél kilenc előtt) keresztezte a fok hosszúsági vonalát, 43 nap, 11 óra 25 perc, 20 másodperccel a november 10-ei rajt után, ezzel 3 nap, 13 óra, 9 perc, 26 másodpercet faragott Armel Le Cléac'h 2016-os rekordjából (47 nap, 34 perc, 46 másodperc) rekordját. A Leeuwin-fok – Horn-fok szakaszra is új rekordot állított fel13 nap, 9 óra, 13 perc, 43 másodperccel. Dalin kicsit távolabb húzódott a parttól, és mindössze 9 perc, 30 másodperccel lemaradva követte Richomme-ot (23:36:50-kor, 43 nap, 11 óra, 34 perc, 50 másodperccel a rajt után), vagyis összehozták minden idők legszorosabb Horn-fok keresztezését. Mire kijött a reggel hét órás pozíciójelentés, Richomme már kicsit el is távolodott ellenfelétől, előnye 10 mérföldre nőtt.
„Hihetetlen pillanat volt így haladni el a Horn mellett, soha nem gondoltam volna, hogy ilyen körülmények között fog megtörténni velem. Viszonylag nyugodt időben, két mérföldre a parttól, még a havas csúcsokat is látom a háttérben. Jó volt földet látni, igazi jutalom, mindez Charlie-val a nyomomban. A munka nagy részén talán túl vagyunk.”
Arnaud Boissières (La Mie Câline) és Eric Bellion (Stand as One - Altavia) a 26. és 27. pozícióban egymástól három mérföldre készülődött a Karácsonyra, sík vízen, napsütésben. Boris Herrmann: „Az ég szürke, de egy kicsit kevésbé, mint az elmúlt napokban! Megtapasztaltuk a szürke minden árnyalatát itt lent, kevésszer lehet felmenni a fedélzetre megfelelő ruházat nélkül. Halzoláshoz viszont neki kell vetkőznöm, mert a mozgástól kimelegszem, olyan a kokpit, mint egy edzőterem. Remélem, Karácsonykor elővehetem a drónomat, és lefotózhatom a naplementét, mert erre Fokváros óta nem volt lehetőségem!”
Vitorla a vízben, merd és puten… nem csak a Code Zero kuka, de a jobb oldali foil is megsérült.
Érdekelnek további témák is, amelyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket a Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.