Nicolette Milnes Walker volt az első nő, aki egyedül és megállás nélkül vitorlázott át Nagy-Britanniából az Egyesült Államokba.

vitorlas-tudattagitas-nicolette-milnes-walker-00.jpg

28 éves volt, amikor kitűzte maga elé a célt, hogy ő legyen az első nő, aki egyedül és megállás nélkül átvitorlázza az Atlanti-óceánt keletről-nyugatra. Ez 1971-ben történt. Előtte Ann Davison 1952-ben már teljesítette a szóló átkelést, Peggy nevű, 24 láb hosszú fahajójával, de ő a túrázós megközelítést választotta, és többször megállt útközben. Teljesítménye ugyanakkor még így is figyelemre méltó volt egy nőtől.

Majdnem 20 évvel később Nicolette Milnes Walker azonban valami mást tervezett. A hajók és a felszerelések megváltoztak az 1960-as években, Nicolette pedig - több ezer emberhez hasonlóan - épített egy Mirror vitorlást a nyilvánosan elérhető tervek és anyaglista, valamint összeállítási útmutató alapján. Akkoriban egy bristoli egyetemi diákszállásán lakott, és az elkészült hajót az ablakon keresztül juttatta ki a szobából. Az évtized végére az üvegszálas műagyag használatával beindult a tömeggyártás, ami forradalmasította a vitorlázást, mint szabadidős tevékenységet. A korábbinál sokkal több, nem feltétlenül szupergazdag és/vagy többedik generációs hajós ember számára vált elérhetővé, kipróbálhatóvá a vitorlázás.

1971 januárjában Nicolette részt vett az Earl's Court-i Nemzetközi Hajókiállításon, és lenyűgözte a rendelkezésre álló felszerelések sokfélesége. Egy évvel korábban barátaival elhajózott az Azori-szigetekre, a kiállításon tapasztaltak pedig végképp arra indították, hogy katalógusokat gyűjtsön, listákat készítsen, és kiszámolja, mire lenne szüksége ahhoz, hogy egyedül hajózzon Amerikába. Kezdetben mindez csak játék volt, aktuális munkahelyén pszichológusként olyan kísérleteket dolgozott ki, amelyek segítségével tesztelte, hogyan reagálnak stresszhelyzetben a csúcstechnológiát alkalmazó emberek. Az ötlet azonban a „mi lenne, ha?” fázisból lassan átkerült a „miért ne?” státuszba.

vitorlas-tudattagitas-nicolette-milnes-walker-04.jpg

Akadt azonban néhány ellenérv:

Nem volt túl tapasztalt tengerész.

Kishajóval tudott bánni, de egyedül még sosem vezetett tőkesúlyos vitorlást (bár az Azori-szigeteken tett kiránduláson átélhette, milyen érzés egy atlanti szélvihar).

Nem volt jó úszó (igaz, ez az Atlanti-óceánon nem sokat számított volna).

Rövidlátó volt, és nő. (Akadályok-e ezek?)

Ugyanakkor volt egy olyan sejtése, hogy a nők öröklött tapasztalatainak vannak olyan aspektusai, amelyek potenciálisan ellenállóbbá tehetik őket, mint a férfiakat. Ez volt az egyik, amit ki akart próbálni saját magával, mint kísérleti alannyal. Tudni akarta, hogyan reagálna a félelemre és a magányra. És persze szerette volna átélni azt az izgalmat is, hogy elsőként ér el valamit. „Nem találtam okot arra, hogy ne menjek. Így hát úgy döntöttem, elmegyek.

vitorlas-tudattagitas-nicolette-milnes-walker-03.jpg

Felmondott a munkahelyén, és kölcsönkért annyi pénzt, amiből vehetett egy használt Pionier-t. Az 1963-ban épült és hajót ma valószínűleg alkalmatlannak tartanák egykezes távolsági hajózásra: a hagyományos hosszú tőkesúly helyett (amely jó iránystabilitást biztosított), az Aziz pengés bulbával és magában álló (tehát védtelen) kormánylappal rendelkezett. Később Nicolette le is írta, hogy milyen nehéz volt az Azizt stabilan irányban tartani motorozás közben: „egy pillanatnyi figyelmetlenség, és máris kitört, körbe-körbe forogva. Elég nevetséges volt, hogy amikor lerohantam a kabinba cigarettáért és gyufáért, még azelőtt vissza kellett érnem a kormányhoz, mielőtt az Aziz rossz irányba fordult volna” (milyen más világ volt: 1971-ben még egy orvos lánya is szégyenkezés nélkül dohányozhatott).

Vitorlázva azonban az Aziz jól reagált a Hasler Gibbs szélkormány-rendszerre, amely innováció az 1960-as években drasztikusan átalakította az szólóvitorlázók életét. Nicolette világos, praktikus döntéseket hozott arról, hogy mit ne vigyen - például spinakkert. Soha nem használt még olyat, és úgy gondolta, hogy hátszélben a nagyvitorlával ellentétes oldalra kifeszített orrvitorla (lásd még: pillangózás – iSail) sokkal könnyebben kezelhető. Úgy döntött, hogy inkább egy kis vitorlás klubban készül fel, majd onnan is indul útnak, mint a hagyományosnak tekinthető déli parti központokból, amelyekben túlságosan pezseg az élet ahhoz, hogy egy ilyen apró vállalkozással foglalkozzanak. Ráadásul Milford Havenből indulva elkerülte a Csatorna jelentős hajóforgalmának nagy részét is.

vitorlas-tudattagitas-nicolette-milnes-walker-02.jpg

Miután elhagyta a szárazföldet, Nicolette gyakorlatias és analitikus maradt. Kapott egy magnót, amellyel minden nap rögzítette a gondolatait. Amikor az utazás után visszahallgatta ezeket a verbális anyagokat, rájött, hogy sokkal többet mondanak, mint az egyébként gondos naplóbejegyzések. Könyvéből kiderült, hogy keményen bánt magával, és dühös volt az általa ostobának tartott hibák miatt. Ugyanakkor szívesen használta a kezdeményezőkészségét, hogy kijavítsa ezeket. Később azzal viccelődött, hogy szinte várta, hogy a tengeren elromoljanak a dolgok, mert a javítási munkák oldották az egyhangúságot. Mindvégig figyelte magát, mint saját kísérletének alanyát. Azon tűnődött, vajon elveszíti-e a hangját, ha egy ideig nem beszélget emberekkel; észrevette, hogy „nagyon hangosan gondolkodik”. Kétségbeesett időszakokat is átélt, olyankor néha azt hitte, hogy a halállal néz szembe.

Miután épségben megérkezett a Rhode Island-i Newportba, belevetette magát az ünneplésbe. Ám nem sokkal később észrevette, hogy ez a személyiségére is hatással van. Ezen intenzív időszak után - sajtócikkek, tévéinterjúk, az Év Nője ebédek, stb. - úgy döntött, hogy itt az ideje valamilyen új kihívásnak... ez lett ikerlányai, Rosalind és Frances nevelése. Amikor Nicolette úgy döntött, hogy kilép a rivaldafényből, alapos munkát végzett: elpakolta jegyzeteit, újságkivágásait, fényképeit és emléktárgyait, ezen felül nemcsak arra készült, hogy sikeres anyává váljon, hanem arra is, hogy férjével, Bruce Cowarddal együtt profitábilis könyvkereskedést csináljanak a dartmouthi Harbour Bookshopból. Soha nem beszélt a teljesítményéről, így a legtöbben soha nem is hallottak róla.

vitorlas-tudattagitas-nicolette-milnes-walker-05.jpg

Nicolette mellett Sir Robin Knox-Johnston, akitől a képet kapta

 

Nyolcvanadik születésnapjához közeledve rábeszélték, hogy szedjen elő néhányat a korábban oly’ alaposan elrakott csomagokból, és dolgozza bele őket könyvének új kiadásába. Amihez írt egy rövid utószót: „Sokszor felkértek, hogy tartsak előadást az átkelésről, de mindig visszautasítottam, mert úgy éreztem, hogy már nem vagyok az a lány, aki izgatottan vágott bele a kalandba. De amikor nagyon sok év után újraolvastam a könyvet, rájöttem, hogy valóban nem az a lány vagyok, hanem egy új változat. Megváltozott a véleményem a könyvben kifejtett nézetek egy részével kapcsolatban. De emlékszem rá, és tudom, hogy akkori tapasztalataim adtak önbizalmat ahhoz, hogy elfogadjam azt, aki vagyok, és örüljek annak az életnek, amim van. Ez majdnem olyan fontos eredménynek tűnik, mint az Atlanti-óceán átvitorlázása.

vitorlas-tudattagitas-nicolette-milnes-walker-06.jpg

Nicolette Milnes Walker When I Put Out to Sea című könyvét 11,99 fontért árulja a Golden Duck kiadó, az Amazon-on Kindle formátumban is elérhető.

forrás: Practical Boat Owner

  

Érdekelnek további témák is, melyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr2418079422

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

gigabursch 2023.03.30. 04:48:51

Van egy kedves hölgyismerősöm, pont ygy néz ki az arca, a mosolya, a tekintete.

A legjobban tette, hogy nem állt be az idióta femin mozgalmakba és az anyaságot választotta.
Saját döntésként.
süti beállítások módosítása