A Volvo Ocean Race az újonc szemével - Martine Grael
2018.04.21. 23:20
Öt részes sorozatunkban olyanok mesélnek a világ egyik legkeményebb vitorlás versenyéről, akik először vesznek részt rajta. A huszonhét éves brazil lány, aki kormányos és vitorla trimmer a Team AkzoNobel fedélzetén, a családi örökséget viszi tovább, hiszen az édesapja háromszor indult a regattán (és egyszer meg is nyerte azt).
Az apuka, Torben Grael Brazília legeredményesebb olimpiai vitorlázója, öt érmet gyűjtött pályafutása során, három VOR részvétele során 2008-09-ben ért fel a csúcsra, amikor az Erisccon 4 szkippereként győzelemre vitte a csapatát. Martine 2009-ben 420-as ifjúsági világbajnokságot nyert, 2014-ben 49er FX világbajnokságot, majd hazai vizeken, a 2016-os Olimpián lett aranyérmes a 49er FX osztályban - párja végig Kahena Kunze volt.
Mindig is foglalkoztatott a VOR, figyelemmel kísértem, ahogy a Team SCA összeállt, de akkoriban a 2016-is Olimpiára készültem, arra koncentráltam. Aztán amikor a szabályváltoztatás nyomán megnyílt a lehetősége a vegyes legénységnek, elkezdtem helyet keresni magamnak. Gőzerővel dolgoztam a konditeremben, hogy erősödjek. A 49er FX-hez ideális volt a súlyom, oda gyorsaság és fittség kellett, a VOr-hoz azonban izom szükségeltetik, hogy az ember bírja a csörlőzést meg a vitorlák pakolását.
Van, amiben sokkal jobb a verseny, mint előzetesen vártam, és van, amiben rosszabb - hallottam elég sztorit apámtól, nagyjából sejtettem, mi vár rám, de persze azért más átélni. Pazar meneteink voltak a legutóbbi szakaszon (a beszélgetés Itajaí-ban zajlott, a hetedik és nyolcadik szakasz közötti pihenő idején - iSail), bár amikor a mezőny végén kullogtunk, az nem esett jól. A legnagyobb élménynek azt tartom, amikor győztesként érkeztünk meg Auckland-ba. Idegtépő szakasz volt, de a győzelem mindenért kárpótolt. A legrosszabbul talán akkor éreztem magam, amikor az árboc sérülését követően utolsó helyen csorogtunk be Melbourne-be.
Szenvedélyes valakinek tartom magam, ez a regatta ugyanakkor profi módon zajlik. Néha azt hiszem, a legrosszabbat hozza ki az belőlem, aztán változnak a dolgok, és úgy érzem, jobbá válok tőle. Önismeretre tanít, megmutatja, hogyan lehet együtt élni másokkal összezárva. Új perspektívákat nyitott számomra, másként nézek a világra, mint korábban.
Rengeteget tanultam belőle. Sokat tapasztalt, értékes emberekkel vagyok körülvéve a fedélzeten, igyekszem annyi tudást összeszedni tőlük, amennyit csak lehet. Újonc vagyok, hosszú út áll még előttem, és bár fogalmam sincs, mit hoz a holnap, élvezem, hogy napról-napra jobb vitorlázó válik belőlem. Felelősség, önkontroll - ezek egy olimpiai kampányban is jól jöhetnek.
Ha vége lesz ennek a versenynek, ülök is vissza a 49er FX-be, Tokióig teljes gőzzel arra koncentrálok majd, úgyhogy pihenésről egy darabig szó sem lehet. A kisbuszommal felmegyünk Dániába, belevágunk az edzésekbe, hogy sikeresen szerepeljünk a világbajnokságon, Aarhus-ban. Azt a tokiói tesztverseny követi, azután talán jöhet egy szusszanásnyi szünet...
A sorozat többi epizódja:
Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…
fotók: James Blake / Volvo Ocean Race
forrás: yachtsandyachting.co.uk
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.