Két boldog ember - Monsoon Cup, WMRT
2013.12.02. 19:31
Öt nap párosversenyzés (november 25-30.), az utolsó forduló előtt hat esélyes a világbajnoki címre (konkrétan: a tavalyi győztes és ranglistavezető Taylor Canfield (ISV, 92 pont), a címvédő Ian Williams (GBR, 82), Björn Hansen (SWE, 81), Adam Minoprio (NZL, 77), Keith Swinton (AUS, 75), Phil Robertson (NZL, 66)), 500 000 USA dollár pénznyeremény. Mi kellhet még az izgalomhoz?
Mondjuk a többi induló: Mathieu Richard (FRA, 53), Johnie Berntsson (SWE, 41), Pierre-Antoine Morvan (FRA, 33), Francesco Bruni (ITA, 25), David Gilmour (AUS, 12), illetve a helyi erő Jeremy Koo Wui Ken (MAS). Vagyis Alpari World Match Racing Tour, Monsoon Cup, Malajzia.
Selejtező, első kör, november 26.: gyenge szél, napsütés (azt errefelé ilyenkor megbecsülik), három-három futam mindenkinek, Morvan és Canfield 3:0-lal nyitotta a év utolsó eseményét, ellenpárjaik Koo és Gilmour voltak 0:3-mal. El kell mondanunk ugyanakkor, hogy a Team Gilmour kormányát Pete Nicholas bowman fogta, mert David aznap reggel kórházba került. A 27-ei második körre igen változatos szél kerekedett, Ian Williams így jellemezte: elképesztő! Eddig nyolcszor jártunk itt, de sosem volt kétszer ugyanolyan idő. A versenyzésbe plusz izgalmat visz, hogy nincs biztos vezetés, a mi hat futamunkból talán kettőben nem került sor helycserére. Taylor Canfield is hasonló véleményen volt: folyamatosan változnak a körülmények. Vannak olyan szélirányok itt, Kuala Terengganu-ban, amikor egyértelmű, hogy a pályának melyik oldala jobb, de idén ilyet még nem tapasztaltunk. Pöffök, szélcsíkok a legkülönbözőbb irányokból, áramlás. Mindig mérlegelni kell, mi fontosabb: a kisebb áramlás vagy a nagyobb szél. Ráadásul utóbbi nem mindig látszik a vízen. A nap végén Canfield és Williams 5:1, míg az alvégen csak Jeremy Koo maradt győzelem nélkül (0:6).
A harmadik napra jutott a selejtezők hátralévő nyolc köréből hat, mindez esőben, még az előző napinál is változékonyabb körülmények között. Williams győzött Canfield ellenében, és nem sokon múlt, hogy nyerje a komplett selejtezőt, de kikapott Hansen-től, így aztán Canfield választhatott, és a negyeddöntő mellé tette le a voksát, hogy a megfelelő időben megválaszthassa ellenfelét. Williams tudta, mi forog kockán: azzal, hogy Taylor megnyerte a selejtezőt, komoly esélyhez jutott. Innentől a sorsunk nem a mi kezünkben van. Ha nem minket választ, aztán hozza negyed- és elődöntőjét, ő a világbajnok. Az itteni körülmények között ez nem egyszerű, mi pedig az utolsó vérünkig küzdünk majd. Canfield 9:2, Koo 0:9, köztük a tíz további versenyző.
Hajósoknak szóló hirdetmény: kövessetek minket a Facebook-on, akadnak finomságaink, amiket csak azon jelenítünk meg! Vagy ott van a Twitter oldalunk...
29-én Canfield 2:0-ra nyert Swinton ellen a negyeddöntőben (a Rendezőség döntése értelmében három helyett elég volt két győzelem), Williams - Bruni 2:1, Hansen - Richard 1-2, Minoprio - Robertson 0:2. Hansen: ebben a pillanatban úgy érzem, soha többet nem jövök még a környékre sem. De ha megkérdezel pár óra múlva, már arról mesélek majd, hogyan alakítjuk át a csapatot, ha kell, és mutatjuk meg jövőre, mire képesek az "öregek". Filozófikus hangulata nem véletlen, ugyanis kevésen múlt a továbbjutásuk: fennálló büntetéssel hátszeleztek a cél felé, próbálták bevárni Richard-ékat, hátha hibára kényszeríthetik őket. 15 csomós szélben azért ez szép mutatvány - klasszikus párosverseny:
Ezzel Williams maradt az egyetlen, aki Canfield és a világbajoki cím közé állhatott. A záró napra (elődöntők, kisdöntő, döntő) erős szél érkezett, éjjel még a reklámtáblákat is megcincálta, reggelre azonban kezelhető erejűre csökkent. A Rendezőség az északkeletiben a parthoz igen közel rakta a pályát, az egyik Williams - Richard meccsen ennek látványos következménye lett (különben pedig 3:1):
A Robertson - Canfield meccstől - tekintve az amerikai addigi formáját - senki nem várt különösebb izgalmat, és többen a végeredményt is borítékolták volna. Csakhogy ehhez az új-zélandiaknak is volt pár szava: nincs vesztenivalónk, nekik pedig a világbajnoki cím közelsége nyomja a vállukat. 3:1, vagyis ezúttal Canfield-nek kellett abban reménykednie, hogy számára kedvezően alakulnak a körülmények. A döntő első meccse jól alakult, Williams büntetést kapott a rajtnál, vezetett, próbálta bevárni Robertson-t, hogy viszonozza a dolgot, de nem jött össze a trükk. Második futam, jobbcsapás-balcsapás majd luvcsata a végén, megint Williams húzta a rövidebbet. A harmadik nekifutásban Williams már a rajt előtt begyűjtött egy büntetést, és hiába vezetett végig a három körben, valamint hiába fékezett megint a befutó előtt, Robertson kikerülte a csapdát, 3:0. Vagyis Phil Robertson megnyerte a Monsoon Cup-ot, Taylor Canfield pedig a világbajnokságot - újoncként, 24 évesen. Utóbbi csapata nem véletlenül vette vállára a fiatal kiwit.
Canfield: ez volt első teljes szezonunk a Tour-on, de harcra készen érkeztünk, valami nagyot akartunk véghez vinni, és sikerült! Köszönöm szuper csapatomnak, akik végig igazi erőt mutattak. Reméljük, még sok év áll előttünk a világbajnoki sorozatban. Ian Williams összetett második helye nyilván nem nevezhető csalódást keltőnek, de azért ott lebegett a szeme előtt az ötödik cím: a büntetéseken úszott el. Mindig arra törekszünk, hogy ne a bírókon múljon, de most nem jött össze. Amikor megkaptuk a sípolásokat, persze mindegyikre azt hittük, jogtalan. Egyet-kettőt utólag is vitatnék, de az az igazság, hogy ma nem kaptuk el a fonalat. Most fordult elő először, hogy esélyesként érkezve nem tudtunk élni a lehetőséggel. Korábban az összetett eredmény már előbb kialakult, nem kellett a záró esemény döntőjéig várni, ennél szemléletesebb példa nem kell, hogy megmutassa a Tour kiélezettségét.
A Döntő, zanzásítva:
Kicsit a bevételi oldalról: Robertson 100 000 + 70 000 USD (győzelem + világbajnoki harmadik), Williams 65 000 + 80 000 USD (második itt és a világbajnokságban), Canfield 48 000 + 100 000 USD (Monsoon Cup harmadik + világbajnok).
A Monsoon Cup végeredménye:
12. Jeremy Koo (MAS) Team KFC – MYA/KRT
A világbajnokság végeredménye:
1. Taylor Canfield (ISV) USone
2. Ian Williams (GBR) GAC Pindar
3. Phil Robertson (NZL) WAKA Racing
4. Björn Hansen (SWE) eWork Sailing Team
5. Adam Minoprio (NZL) Team Alpari FX
6. Keith Swinton (AUS) Black Swan Racing
7. Mathieu Richard (FRA) GEFCO Match Racing Team
8. Johnie Berntsson (SWE) Stena Sailing Team
Teljes lista itt.
(fotók és forrás: wmrt.com)
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás párosverseny Ian Williams World Match Racing Tour Malajzia WMRT Phil Robertson Taylor Canfield
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.