Fordulatokban gazdag napok - WMRT Marseille
2012.10.02. 11:54
Visszatért Adam Minoprio, hogy 2009 után ismét világbajnok lehessen (persze, csak jövőre). Itt most csak az aktuális állomást akarta megnyerni - mint mindenki más. És bár elismeri, hogy a Volvo Ocean Race nagy kaland volt, és jó volna esetleg újra elindulni rajta, de esténként hiányzott neki a partra lépés, egy meleg ágy valamint egy jó vacsora.
Az összetett verseny élén álló Björn Hansen (SWE) és a második helyen álló Ian Williams (GBR) kiemelkedett a mezőnyből, bár a végső győzelemre matematikai eséllyel rendelkezett még Keith Swinton (AUS), Phil Robertson (NZL), Pierre-Antoine Morvan (FRA) és Peter Gilmour (AUS) is.
A második selejtező nap végére meg is lett az első dráma: Björn Hansen 4-7-es mutatóval nem jutott be a legjobb nyolc közé. Az ifjú titán William Tiller (NZL) ellen volt az utolsó bukott meccse, amikor még rajt előtt begyűjtött két büntetést. Nem győzött elnézést kérni a csapattársaktól. Maradt a reménykedés, hogy a nagy ellenfelek rosszul teljesítenek, és akkor nem lépnek el nagyon. A legszebb az egészben, hogy Ian Williams is küzdött Tiller-rel, mintegy záróakkordként, és muszáj volt nyernie, ha tovább akart jutni.
A negyeddöntőkben Williams - Iehl (FRA) sima 3:0, pedig a francia nyert itt tavaly. Igaz, akkor még másik csapattal, mostanra teljesen kicserélődtek előtte a srácok. Korábbi taktikusa, Fred Guilmin ezúttal Peter Gilmour-t segítette. A brit pedig elkezdett kacsintgatni a győzelem felé, hiszen azzal az összetettben átvehette a vezetést.
További eredmények:
Laurie Jury (NZL) - Simone Ferrarese (ITA) 3:1
William Tiller (NZL) - Pierre-Antoine Morvan (FRA) 3:1
Keith Swinton (AUS) - Peter Gilmour (AUS) 3:2
Az utolsó páros esetében a számok híven tükrözik a vízen történteket, a nap legizgalmasabb párharca zajlott a két ausztrál között. Keith Swinton: az a helyzet, hogy nehéz Gilmour ellen küzdeni, mert lehetetlen megszabadulni tőle. Az istennek nem akar lemaradni! Az utolsó futam szorosra sikerült, végig a sarkunkban lihegett. Aztán az utolsó kreuzban jobbra nyitottunk, ami jó döntésnek bizonyult. Most más volt, mint St. Moritz-ban. Ott folyamatosan javultunk, itt viszont kezdetektől magas színvonalat hoztunk. Elődöntősök vagyunk, ez nagy lépés előre!
Mindez videón összefoglalva:
Pénteken az elődöntőkben tehát a Brit Nemzetközösség különböző tagjai mérkőztek, az egyik ágon kiwi párharc (Tiller - Jury), a másikon Williams - Swinton.
Tiller, aki a szentpétervári White Nights versenyt (Grade 1) megnyerve kvalifikálta magát a Riviérára, meglehetősen magabiztossá vált eddigre. És bár a 3:0 könnyű győzelmekre utal, azt ő is elismerte, hogy kemény dió volt legyőzni honfitársát. A legtöbb izgalmat a második meccs tarogatta, amikor Jury ugyan vezetett, de büntetést cipelt. Az utolsó hátszélben próbálta bevárni ellenfelét, hogy hibára késztethesse, és bár Tiller közel került, de megúszta.
A másik ágon Swinton 0:2-ről állt fel, de Williams annyira összekapta magát, hogy az egyenlítés után az ötödik futamban egy elrontott rajt miatti hátrányból is győzni tudott (3:2). Swinton boldogtalan volt: a St. Moritz-ban elért győzelem után ez az eredmény csalódás. Nehéz meccs volt, elkövettünk néhány kisebb hibát és értek apró balszerencsék. Ami igazán idegesítő, hogy minden futamban vezettünk, de sosem tudtunk ellépni tőle.
Ian Williams már ezzel az eredménnyel is elégedett lehetett volna, hiszen az összetettben már ő állt az élen, de persze nem ült a babérjain.
A döntő idejére odalett az addigi megbízható szél, így a Rendezőség halasztani volt kénytelen. Méghozzá addig, hogy végül le kellett rövidíteniük a folyamatot, és három helyett csak két győzelemig tartott a párharc. Az első rajtnál Williams megugrott, lényegében azonnal szert tett két hajóhossznyi előnyre, és onnan nem volt megállás (1:0). A második futamra frissülő szél, szakadó eső, jól induló Tiller. Pozícióját a második kreuzig tudta tartani, az utolsó pályajelet már Williams vette elsőként, jó hajóhossznyi előnnyel. Amit aztán meg is tartott (2:0).
Ian Williams: határtalanul boldogok vagyunk. Ma minden nagyon gyorsan változott, főleg a szél iránya. Több dologabn voltunk jók, mint ők. Ilyen körülmények között nehéz a részletekre figyelni, így muszáj a nagy képpel tisztában lenni. Jó, hogy nem kellett egy harmadik futamnak is nekivágni, de azt hiszem, azt is megnyertük volna.
A bronzhoz is könnyebben lehetett hozzájutni, azt Keith Swinton zsebelte be, miután 1:0-ra nyert Jury ellen.
Az állás:
Ian Williams (GBR) GAC Pindar – 102
Björn Hansen (SWE) Mekonomen Sailing Team – 93
Keith Swinton (AUS) Black Swan Racing – 79
Peter Gilmour (AUS) YANMAR Racing – 71
Pierre-Antoine Morvan (FRA) Vannes Agglo Sailing Team - 71
Laurie Jury (NZL) Kiwi Match Sailing – 65
Phil Robertson (NZL) WAKA Racing Team – 56
William Tiller (NZL) Full Metal Jacket Racing – 37
Johnie Berntsson (SWE) Berntsson Sailing Team – 35
Simone Ferrarese (ITA) Ferrarese Racing Team – 29
Következő állomás (ami már zajlik is), az Argo Group Gold Cup Bermudán, október 1-7-ig.
(fotók: Gilles Martin-Raget)
(forrás: wmrt.com)
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás párosverseny Volvo Ocean Race Ian Williams World Match Racing Tour William Tiller Marseille Adam Minoprio Björn Hansen Keith Swinton
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.