Beszéljünk az ifjúsági vitorlázásról!
2022.02.24. 12:55
Ahogy telnek az évek, az ember elmondhatja magáról, hogy látott már egy-két dolgot. És mivel van összehasonlítási alapja, kialakul értékítélete, képes megfogalmazni azt is, mi tetszik, és mi nem tetszik neki. Én most az utóbbira koncentrálok, igyekezve elkerülni a panaszáradatot.
Nemzetközi szinten és itthon az ifjúsági képzés korábban elsősorban arról szólt, hogy megszerettesse a vitorlázást a gyerekekkel, a programok igyekeztek egyensúlyt tartani szabadidős sport és versenyzés között. Ma ott tartunk, hogy nem csak a versenyzés kapott túlzott hangsúlyt, de a győzelem mindennél fontosabbá lett. Szinte minden ifjúsági/iskolai sportágban azt mantrázzák, hogy "a győzelem a lényeg". Ennek az állapotnak nem szándékolt következménye, hogy a felnőttkorba lépő korábbi - akár igen sikeres - junior vitorlázók érdeklődése elfordul a vitorlázástól. A jelenségre adott magyarázatok sokszor tűnnek inkább kifogásoknak vagy a fennálló helyzet védelmének, mintsem objektív kísérletnek arra, hogy azonosítsuk és megoldjuk a problémát.
Természetesen túlzás lenne kijelenteni, hogy minden junior program beleesett a csapdába, de a többségük sajnos igen. Ennek folyamányaként azonban senkinek sem szabadba meglepődnie azon, hogy a gyerekek jó része elhagyja a sportágat. Hogy miért? Kiégnek a szüntelen versenyzés, az utazás, a versenynyomás és végül az unalom miatt - hiszen ugyanazt csinálják újra és újra. Ha messzebbre tekintünk, feltehetjük azt a kérdést is, vajon az olimpiai szintű vitorlázók fejlődését szolgálta/szolgálja-e ez a rendszer.
A modern junior programok nem igazán figyelnek arra, hogy a vitorlázás szeretetére tanítsák a gyerekeket. Te például hány olyan ifjúsági vitorlázót ismersz, aki alig várja, hogy "csak úgy" vízre szálljon, különösebb cél vagy program nélkül? Más a helyzet azoknál a felnőtteknél, akik megmaradtak a sportban, és jellemzően minden pillanatra vágynak a vízre, függetlenül attól, hogy versenyeznek, túráznak vagy "csak kicsúsznak egy körre".
Kritikus pontok:
1. Az egyszemélyes hajók (főként az Optimist) szinte kizárólagos használata a kezdő és középhaladó képzésben szembemegy a józan ésszel, amikor a legénység fejlődésének segítéséről van szó. Az Optimist által dominált, akár 7 évig is elhúzódó időszakot épp befejezőknek fogalma sincs arról, mit jelent másokkal együtt dolgozni a hajóban. Míg a hajóvezetői képességeik jól fejlettek lehetnek, a legjobb esetben nem szoktak hozzá, hogy a hajón belül bármilyen partnernek (mondjuk a kormányosnak) válaszoljanak, míg ha a legrosszabb forgatókönyv valósul meg, önelégültek és arrogánsak saját vitorlázói képességeiket illetően. Ha csak kormányost képzünk, az nem eredményez, nem is eredményezhet jó legénységet. A hagyományos juniorprogramok során egy hajóban 2-3 gyerek váltogatta egymás között a szerepeket, egyenlő arányban.
2. 8 éves gyereket magában egy hajóba ültetni általában érzéketlen dolog, nem veszi figyelembe a legtöbb ember vízzel szembeni, veleszületett félelmét. Ez a félelem felerősödik, ha valaki egyedül van a vízen. Korábban az első 3-4 évben csak nagyon ritkán vitorlázott egyedül a vízen bárki is. Ráadásul másik gyerekkel egy hajóban való indulás szórakoztató, ha pedig valaki megijed, rögtön ott vannak a társai, hogy erőt öntsenek bele.
3. Csomókötés, fuxolás, evezés, tartalék rudazat készítése, navigációs alapok, éjszakai vitorlázás, vitorlatervezés- és szabás, hajóépítés, aero- és hidrodinamikai alapelvek. Ez része a mai junior vitorlázás alaptantervének?
4. A diákként vízparton eltöltött idő jó részét korábban a puszta szórakozásból való vitorlázás tette ki. Szervezett vízi harcok, pontra vitorlázás, borulási gyakorlatok - ami kívülről bolondozásnak tűnik, az hajókezelési készésgeket fejleszt és megszeretteti a vízen létet. Erre a versenyzés, illetve az állandó edzés nem feltétlenül képes.
5. 4-5 év különdéle hajókban, váltott csapatok és felállások mellett, ez nevezhető természetes szelekciós folyamatnak is. Ennek végére a körülbelül 12 éves fiatalok között kialakul, kiből lesz jó kormányos, jó legénység (és milyen poszton). Aki sok évnyi Optimistezést követően vált, lefokozásnak, rosszabb esetben sértésnek tekinti a legénységi szerepet (ráadásul korábban nem kezelt sem orr-, sem bőszeles vitorlát, nem állt trapézon). De ki hibáztatná őket? Akár 7 évnyi egyedül vitorlázás és egyéni felelősségvállalás után ki ne érezné magát megalázva?
6. Minden ifjúsági sportágban jelen vannak a sokat utazó csapatok (ami nagy változás a korábbi évtizedekhez képest). De a vitorlázásban ezeknek a társaságoknak sok más sportág képviselőihez képest jelentős költségekkel, időbeli elkötelezettséggel és erőfeszítéssel kell szembenézniük. Ezek közé tartozik, hogy néha több száz kilométerre vannak otthonról, drága vitorlás helyszíneken, sok éjszakát töltenek szállodában. A távoli helyszínre el kell juttatni a hajó(ka)t, amihez teherautó(k) vagy minibusz(ok) szükséges(ek) - és valaki, aki vezeti ez(eke)t. Ez pláne régen volt, de ettől még igaz, hogy korábban a klubok főleg egy-két napos meghívásos versenyeket tartottak, a versenyek helyszínén a klub és/vagy tagok tulajdonában lévő hajókat használtak, a különböző hajók okozta előnyök-hátrányok kiegyenlítése érdekében pedig a hajókat és a legénységeket rotálták.
Nem állítom, hogy a földig kéne rombolni mindent, amit ma ifjúsági vitorlázás alatt értünk és csinálunk, de meggyőződésem, hogy a sportágra ráférne egy alapos újragondolás, ahol minden, amit ma teszünk, megkérdőjelezhető, kritizálható és nagymértékben megváltoztatható.
MÁSHOL A VILÁGBAN
1.
Megjelent a Latitudes & Attitudes magazin 2022-es tavaszi száma. Ez a harmincnyolcadik kiadás, a jubileumi, huszonötödik évben. Címlapválasztásból jeles:
És itt olvasható.
2.
Bár a CEEREF 11 pontos előnnyel kezdte a záró napot, a csapat mégsem dőlhetett hátra, egészen az utolsó pillanatig, és még így is majdnem kicsúszott a kezükből a győzelem a 44Cup Calero Marinas Lanzarote versenyen, az évad nyitó regattáján, amikor az aznapi első futamban odalett az előnyük fele (és az RC 44 osztályban nincs kiejtő futam). A végén azért csak behúzták a győzelmet (34 pont), három ponttal a második Team Nika előtt, és tizenkettővel előzve a harmadik Artemis Racinget.
A napi összefoglalókat megtalálod az osztály YouTube-csatornáján, de addig is, amíg ott körbenézel, két videót ajánlok a figyelmedbe.
Belső kamerás felvételek a csapatoktól:
Némafilmes balett a kreuzbójánál, intenzív adok-kapokkal és beférek-nemférekkel:
(innen)
3.
Az Argo (többtestű) rekordidőt futva elsőként ért célba a RORC Caribbean 600 regattán, 29 óra, 38 perc, 44 másodperces idővel. Ez leírva elég simának és izgalommentesnek hangzik, ám a valóság más: kezdetben a PowerPlay vezetett, a 600 mérföld során volt öt-hat pozíciócsere, az utolsó 20 perccel a befutó előtt. Az addig vezető Maserati végül 2 perccel és 13 másodperccel az Argo után ért célba.
Egytestűben a Skorpios "csak" elsőként futott be, új rekordidőt végül nem tudott felállítani, pedig sokáig ígéretesek voltak a körülmények.
Hogy korrigált idő szerint ki nyer, még kérdés, jelen cikk írásakor a fenti videóban Will Oxley által is említett Warrior Won-nak áll a zászló IRC összetettben. Eredménylista.
fotók: marineindustrynews.co.uk, revolutionise.com.au, antiguanewsroom.com, sailing-championsleague.com
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás RC44 Optimist Caribbean 600 CEEREF Argo Will Oxley Skorpios RORC Caribbean 600 Warrior Won
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.