Június 17-19. között, Lipnón rendezték meg a D-One osztály idei Európa-bajnokságát, ahol hazánkat négy versenyző képviselte. Közülük a legjobb eredményt Tomai Balázs (Pufi) érte el, aranyéremmel a nyakában távozhatott, Szamódy Tamás (Totó) harmadik lett, Gémesi Gyula a középmezőnyben végzett, Matyasovszki Géza - számtalan technikai gondtól hátráltatva - sajnos a mezőny hátsó traktusába szorult.

 

done_eb_2016_001.jpg

 

Péntekre három futamot tervezett a rendezőség, ezeket 15 csomó körüli, pöffös, forgolódó szélben tartották meg, Pufi rögtön két első és egy harmadik hellyel kezdett, a nap végén az összesítésbe Totó állt mögötte (4,4,1), a cseh, osztrák és angol ellenfelek csak pisloghattak. Szombaton, ha lehet, még hektikusabbak voltak a körülmények, ami főleg Tomai Balázs teljesítményén (15,1) látszott meg, míg Szamódy Tamás egyenletesen tudott vitorlázni még ekkor is (4,3). Vasárnap szélcsend és csendes eső fogadta a partra érkező mezőnyt, ám délben kitisztult az ég, lengedezni kezdtek a zászlók, hogy sor kerülhessen a hatodik, majd a hetedik futamokra. Pufi erősen koncentrálva, taktikusan és higgadtan vitorlázva küzdött (2,3), Totó - szorosan az élmenők nyomában - ötödikként futott be, majd második hellyel zárt, bebiztosítva ezzel dobogós helyét.

 

done_eb_2016_002.jpg

 

Összesítésben tehát Tomai Balázs Európa-bajnok lett, Szamódy Tamás pedig Európa-bajnoki bronzérmes. Kettejük közé a cseh Petr Fiala furakodott be.

Jobb  később, mint soha alapon - segítségül hívva a hazai forgalmazót - tisztázzuk, mi is az a D-One!

A hajót Luca Devoti álmodta meg, és 2009-ben kezdődött meg a típus gyártása, de még 2010-ben is finomítottak néhány részleten, csiszolgatták, tökéletesítették. Az egész hajó karbon, és vitorlákkal együtt is mindössze 75 kg. 4 méter 23 centiméter hosszú, 2 méter 31 centiméter széles. Kétféle rudazattal rendelhető: a nagyobbik esetében 11,5 m² a nagyvitorla és 13,2 m² a genakker, míg a kisebbnél a nagyvitorla „csak” 9,5 m², a gennaker ugyanakkora. Ezt a könnyebb, illetve női versenyzőknek ajánlják, 50 és 70 kg között. A nagy rigg az állítható szárny miatt 70 kg-tól akár 100-110 kg-ig tökéletes választás. A hajó bő szélben már 6–7 csomónál könnyedén megsiklik, kiemeli az orrát és kezdődik a gyönyör. Négyes, ötös szélhez már sok gyakorlás szükséges, az elején sokat fog borulni még a kishajóban edzett profi vitorlázó is.

 

done_eb_2016_003.jpg

 

Olaszországban 2010 óta Volvo Cup versenysorozat folyik, különböző helyszíneken, 30-40 hajó részvételével. Magyarországon kívül van már D-One flotta Angliában, Lengyelországban, Csehországban, Németországban, Hollandiában és Ausztriában. A nagy versenyekre pedig érkeznek versenyzők már a tengerentúlról is, főként ausztrálok, új-zélandiak, argentinok. Ami a hazai flottát illeti, jelenleg összesen 8 hajó van a Balatonon, 2014-ben megalapítottuk a D-One Sportegyesületet, és folyamatosan azon dolgozunk, hogy minél többen közelebb kerüljenek, megismerjék a hajót. És a legfontosabb hír, sportdiplomáciai siker, hogy a Balatonon rendezhetjük a D-One világbajnokságot 2017-ben.

 

done_eb_2016_004.jpg

 

Most pedig a versenyzőké a szó:

Tomai Balázs: 2011-ben próbáltam ki először a D-One-t, a Garda-tavon. Előtte sosem vitorláztam egyszemélyes genakkeres hajóval, teljesen új volt az élmény. Akkor ősszel elindultam egy versenyen is, azóta, amikor időm engedte, részt vettem különféle regattákon. Az idei EB-t egy hosszabb kihagyás előzte meg, Laser hajóosztályban készültem az Olimpiára (Pufi olimpiai kvótát szerzett Magyarországnak, de a válogató versenyeken alulmaradt Vadnai Benjáminnal szemben - iSail), amikor ott eldőltek a dolgok, a Balatonon edzettem pár napot, majd még Lipnón egyet a verseny előtt. Az már akkor látszott, hogy a cirkáló szakaszokban nagyon jó vagyok, a bőszél miatt kicsit aggódtam. Mint utóbb kiderült, feleslegesen, csak egy rossz futameredményem volt. A végén nagyon jó érzéssel töltött el, hogy mindenki gratulált, meg nekem szólt a Himnusz. Az osztály és a közösség barátságos, összetartó.

done_eb_2016_007.JPG

 

Szamódy Tamás: 2013-ban, egy csehországi versenyen ültem először ilyen hajóban. Előtte sok-sok éven át kétszemélyes dingikkel (470, 49er) versenyeztem, szerettem azokat is, de az a helyzet, hogy sokkal egyszerűbb az életem, mióta egyszemélyes hajóban ülök. Nagy reményekkel indultam neki az EB-nek, tavasszal nyertem egy verseny Olaszországban, az olasz bajnokságon második lettem. Azt sejtettem, hogy Pufi profizmusával nehéz lesz akármit is kezdeni, de a dobogó elérhetőnek tűnt, még ha legalább négyen aspiráltunk is rá.

 

done_eb_2016_005.jpg

 

Gémesi Gyula: Litkey Árpival vitorláztam Melges24 osztályban és nem tudott számomra nem feltűnni, hogy esetlen mozgásom a kormánynál megakadályoz a sikeres nemzetközi szereplés dicsőségtől fényes útjára lépnem. Árpi ezt úgy fogalmazta meg, amikor a probléma okát firtattam, hogy úgy látja, mintha a szükségesnél többször tompán állnék a pályán. Átlépve a megfogalmazásban rejlő lesajnálást és pozitív irányba terelve a beszélgetést, megkérdeztem, hogy milyen eszközt és módszertant javasolna számomra, ami felcsillantja a fejlődés lehetőségét. Ekkor említette a D-One-t, mint olyan hajót, ami vagy agyonüt, vagy megtanít genakkerrel vitorlázni. Számára mindkét kimenet megoldást jelentett, én az önerős túlélési ösztöntől vezérelve a tanulást preferáltam. Ekkor megrendeltem a hajót, ami az első vízre szállás alkalmával határozott kísérletet tett a vízbefojtásomra, de azóta szelídült a viszonyunk.

 

done_eb_2016_009.JPG

 

A téli genovai edzőtáborban felszívtam magam és a ligur versenyeken + olasz bajnokságon elért apró részsikerek miatt úgy éreztem, hogy ha meg nem is nyerem a versenyt, azért a második 30%-ba be fogok szépen férni, így ezt elvárásként meg is fogalmaztam magamnak, majd rátértem a taktikai felkészítésemre, ami a célomat elérhetővé teszi. Az első napon meggondolatlannak minősítettem magamat és a versenyrendezőséget, amikor a 30 csomó feletti szélben a parton a sólyakocsikon pajkosan ugrándozó D-ket próbáltuk vízre ügyeskedni. A pályára tartva irigykedve néztem a mezőny meggondoltabb részét, akik meg sem próbálták a vízre szállást. Ennek ellenére a 3 futamban 10 körüli helyeket elérve kezdtem jól érezni magam. Egy ilyen szeles verseny mindig elképesztő élmény a hajó vágtatása miatt, vigyorogva vitorlázol akár az első, akár az utolsó helyen mész. A másik két napon kisebb szélben pár rossz rajttal támogattam a többieket, illetve amikor illetlenül elöl vitorláztam, akkor az ettől indokoltan fellépő stresszt a cirkáló bójánál történő, külső szemlélő számára megmagyarázhatatlan borulással vezettem le, majd immár a helyemet megtalálva ügyesen a többiek után eredtem. Összességében szuper volt, kár, hogy nem én nyertem.

  

done_eb_2016_006.jpg

 

Matyasovszki Géza: 2011-ben eladtam a Melges 24 hajómat, részben azért, mert „hétvégi vitorlázóként” túl sok energiát emésztett fel a csapat és a hajó egyben tartása, sikeres működtetése. Kerestem egy olyan egyszemélyes hajót, ami frissen tartja és fejleszti a vitorlázó tudást, és van benne fantázia is. 2011 áprilisában vettem meg jelenlegi hajómat. Részben a hosszú kihagyásnak, részben a „master koromnak” köszönhetően nem indultam nagy elvárásokkal a versenyen, ami azért – így utólag - nem volt helyes hozzáállás, mert ennek megfelelően is szerepeltem. A kezdeti balszerencsés megmozdulások után (eltörött a kormányom, első nap a nagy szél miatt kihagyott futam, majd 2 perccel lekésett rajt, második nap nem vettem a Pufi által arrébb szállított terelő bóját, aztán persze visszamentem, amit nem mindenki tett meg), a vége felé már élvezetes csatákat vívtam a mezőnyben, a fej-fej melletti párharcokból többször jól jöttem ki, főleg az osztrák sógorok ellen. Először 3, majd 5-6 hajót sikerült megvernem. Összességében a versenytől fellelkesültem, újra és újra meg lehet szeretni ezt a hajót. Tudod, amikor úgy hagyod ott a kikötőben, hogy vissza-visszapislogsz rá elmenetben…

  

done_eb_2016_008.JPG

  

  

fotók: Adéla Černá / camplipno.com

 

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr518847110

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.