Még egy olyan „egyszerű” hajón, mint a Team Plastique (ne feledjünk, a mezőny egyetlen fix tőkesúlyos darabja –iSail) is akadhatnak technikai gondok. Alessandro di Benedetto csütörtökön napközben jelentette, hogy jobb oldali kormányának felső tengelye eltört.

 

alessandro-di-benedetto-team-plastique-r-644-0.jpg 

 

 Egyelőre kötelekkel és ragasztószalaggal rögzítettem. Két tartalékom van, egy felülre, egy alulra. De most olyan az idő, hogy nem tudom megszerelni, pedig épp ez az a lap, amelyik vízben van. Egyik szemem folyamatosan rajta lesz. A hidrogenerátort viszont kiemeltem a vízből, mert rengeteg hínár úszkál a víz felszínén. Tartok tőle, hogy a Burdwood Bank-ig (ez a Horn-fok után jön majd) így kell hagynom. Szeretném megóvni a bajoktól, úgyhogy majd a motorról töltöm az akkumulátoraimat.

 Alex Thomson-nak (Hugo Boss) bejött a parti takk, rendesen lecsökkentette a hátrányát az előtte haladókhoz képest. Jean-Pierre Dick (Virbac Paprec 3) elméletileg hat mérfölddel volt előtte, igaz „oldalirányban” több száz választotta el őket. Viszont az angol továbbra is kedvező körülmények között haladt északnak. Az élen elsőként Francois Gabart (MACIF) váltott takkot, és kezdett jobbcsapáson kreuzolni. Armel Le Cléac’h (Banque Populaire) hét órával később követte. Jean Le Cam (SynerCiel) a Falkland-szigetek vonalába ért, de őt is gyenge szél hátráltatta, így a hatodik helyen hajózó Mike Golding (Gamesa) közelebb jutott hozzá.

 Bernard Stamm (Cheminées Poujoulat): továbbra sem nagyon alszom. Majd akkor akarok, ha már újra úton leszek. De legalább az üzemanyagnak köszönhetően egyenesbe kerültem. Kihasználtam Unai jelenlétét, és felmásztam az árbocra, hogy ellenőrizzem. Aztán a barátnője készített egy finom ebédet. Még nem tudom teljesen kiaknázni a bennem rejlő potenciált, mert bizonytalanok a körülmények – óvatosnak kell lennem a jég miatt is. Csalódottságom ellenére megpróbálom élvezni a Les Sables D’Olonne-ba vezető utat. Az a helyzet, hogy olyan gondoktól sújtva, amilyeneket én kaptam a nyakamba, nem lehet megnyerni a Vendée Globe-ot.

 Jean-Pierre Dick: a tervezőprogram szerint olyan útvonalat futok majd végig, mint az élboly kettőse. Alex viszont nagyon megy, valószínűleg újra kell gondolnom mindent. Alapvetően jó volt a stratégiám, de a kis technikai gondom miatt felborult a menetrend.

 A kora esti jelentés alapján aztán kiviláglott, mennyire jó volt Thomson döntése, miszerint a part mellett maradt: a Horn-foknál meglévő többszáz mérföldes hátrányát addigra ledolgozta, és átvette a harmadik helyet. Ez egyelőre elméleti pozíció, körülbelül az Egyenlítőt elérve zárnak majd össze, akkor derül ki a valós helyzet.

 


Day 65 highlights by VendeeGlobeTV

 

 Pénteken már tisztán látszott, hogy Gabart távolodik Le Cléac’h-től, lévén szemből jött a frissülés. Hátrébb, még a csendes-óceánon Bertrand De Broc (Votre Nom Autour du Monde) is manőverbe fogott, mégpedig mindjárt kettőbe: négy órán belül kétszer is meghalzolt. Mivel ez nem megy csak úgy pikk-pakk, kimerült rendesen. Dominique Wavre (Mirabaud) eleinte a Falkland-szigetek és Dél-Amerika közé célzott, de az utolsó előtti pillanatban úgy döntött, a szigeteket is bal kéz felől veszi. A plusz úthoz gyenge szél járult, így a Boissiéres – Sansó kettős erősen közelíteni kezdett hozzá, veszélyeztetve hetedik helyét. Érdekesség: Alessando di Benedeto és Jean Le Cam azonos zélességi körön vitorlázott ezidőtájt – igaz, egy kontinens választotta el őket.

 Alex Thomson: egész jó 24 óra van mögöttem, remekül haladtam, mostanra viszont bekerültem egy frissen felépült rendszerbe, szelem alig, egy csomóval vánszorgok. Szerintem egy napot még várni kell, mire kiderül, tényleg a Virbac Paprec 3 előtt vagyok-e, a tervezőprogram szerint bőven – igaz, ő azzal azámol, hogy épp 15 csomóval rohanok. Nagyon várom már, hogy végre üzembe helyezhessem a hidrogenerátoromat, felmehessek az internetre, telefonálhassak a családomnak. Hogy őszinte legyek, azt hittem, ez a rádiócsendes időszak rosszabb lesz, de aztán hozzászoktam. Meg úgyis történik annyi minden, ami leköt. Ott van például az alvás: amit megspóroltam a csacsogáson vagy a monitor bámulásán, azt majdnem mind arra tudtam fordítani. Előnyömre fordítottam a helyzetet.

 Francois Gabart: felemelő látni, amikor a kidolgozott elmélet bejön a gyakorlatban. Én keletre voltam attól a magasnyomású övezettől, amibe Armel beleszaladt, így nőtt a köztünk lévő távolság. A hajót olyan gyakran ellenőrzöm, amennyire csak lehet, figyelem a kritikus pontokat, fülelek a zajokra. Hogy a nyolcvan napon belül leszek-e? Nem érdekel. Jó lenne, persze, felérne egy Jules Verne előtti főhajtással. De az igazság az, hogy akár 74, akár 100 nap alatt érünk körbe, én szeretnék pár perccel, vagy akár csak pár másodperccel a második előtt befutni!

 

 

 

 A szombati rádióadásban Dominique Wavre azt állította, hogy kezdetektől a nyílt vízre akart menni, még ha ez a partról nézve hihetetlennek és érthetetlennek tűnik is. Márpedig az időjárási modellek szerint nem a jó megoldást választotta...

 Mike Golding: tegnap este az élet császárának éreztem magam, amikor megejtettem a hajót és gyorsulni kezdtem, de aztán ma reggel láttam, hogy Jean is ugyanezt csinálta. Meg kell hagyni, ez volt a jó döntés. Az útvonaltervező a part felé terelne minket, de szerintem akkor beszorulunk. Én inkább kihasználnám a magasnyomású zóna forgását, és északkelet felé tartanék.

 Dominique Wavre: 40 csomós szél fújt, épp Michéle-vel beszéltem telefonon, amikor sipítani kezdett az automata kormány vészjelzője. Mellbevágó érzés volt, ahogy a hajó 90 fokkal eltért a beállított iránytól, miközben csapást váltott. Minden a feje tetejére állt, ekkora haváriám még nem volt ezen a versenyen. Aztán az iszonyat hullámokon elkezdtünk tolatni. És mindezt nem túl messze attól a ponttól, ahol két éve kidőlt az árbocunk! A jó hír az, hogy minden rendben, kikapcsoltam a hibás automatát, helyette szolgálatba állítottam a másikat. A még jobb hír pedig az, hogy most egy darabig nem kell manővereznem, csak rohanni előre.

 Délutánra a Zsűri letárgyalta Bernard Stamm újranyitott ügyét, de korábbi döntésükön nem változtattak, a svájcit kióvták a versenyből.

 

VG_BS_DSQ.jpg
 

 Tanguy De Lamotte (Initiatives Couer): undorító idő volt odakint, így inkább bent maradtam, megjavítottam a reacher-t, plusz a motorból jövő meleg levegővel kiszárítottam. Aztán nem bírtam magammal, visszahúztam a helyére, lehetőleg minél gyorsabban, ne essen már a vízbe! Minden rendben ment. Igazi győzelemként éltem meg, mert az adott körülmények között arra a vitorlára volt szükségem.

 


Day 64 highlights by VendeeGlobeTV

  

 Vasárnap, Arnaud Boissiéres (Akena Verandas): éreztem, hogy a déli vizek nem hagynak meglepetés nélkül. Nos, megvolt ez is, a hat méteres hullámokban a fedélzeten tárolt vitorlák majdnem a vízbe ugrottak a korlát fölött. Kettő is kitekeredett a zsákjából, eltartott egy darabig, mire rendet raktam. Kimaradtam a mai televíziós közvetítésből, cserébe itt van nektek egy remek fotó a Staten-szigetről.

 

ile-des-etats-vues-depuis-akena-verandas-r-644-0.jpg

 

 Javier Sansó (Acciona 100% EcoPowered): minden pillanatban a lehető leggyorsabban akarom vinni a hajót, ezért sok manővert végzek. Nem tudom, taktikailag a legjobb döntést hoztam-e, de számomra az tűnt logikusnak. 600 mérfölddel előttünk meglehetősen össze-vissza helyzet uralkodik, remélem, ott sem rontok majd. Az időjárási előrejelzések nem könnyítik meg a dolgomat, ahogy érkeznek egymás után, mindegyik mást ígér.

 Ma reggelre Francois Gabart előnye 263 mérföldre nőtt Armel Le Cléac’ előtt, a mezőny középső szekciójában az ő távolodásukkal ellentétes trend volt megfigyelhető: összeállt a Dick – Thomson és Le Cam – Golding páros, valamint a Wavre – Boissiéres – Sansó trió.

 Mike Golding: lassan haladok, ezen felül, ha előre tekintek, meglehetősen kaotikus viszonyokat látok. Az előrejelzések még véletlenül sem hasonlítanak egymásra, ami azért elég idegesítő. Most 15 csomós szél fúj, de csak a jó ég tudja, kitart-e hosszabban.

 De legalább a szkipperrel együtt átnézhetjük a hajót:

 


Two minutes onboard Gamesa by VendeeGlobeTV

 

 Alex Thomson: végre-végre a kereskedelmi szelek! Bár sajnos nem ígérkeznek túl erősnek – és ez így lesz az Egyenlítőig. Az elmúlt 24 órában beszorultam néhány felhő alá, hol északról, hol keletről fújt a 22 csomós szél. Az Indiai-óceán óta először voltak újra 100%-ra töltve az akkumulátoraim, a vízkészletet is teljessé tettem. És a verseny első borotválkozásával ünnepeltem.

 

thomson-fumanchu-r-644-0.jpg  


Day 65 highlights by VendeeGlobeTV

 

 A pillanatnyi állás:

  


Clipboard03.jpg

 

   

 Folyamatosan frissülő galériánk fedélzeti képekkel itt. 


(fotó: 1: Vincent Curutchet; 2: Arnaud Boissiéres; 3: Alex Thomson)

(forrás: vendeeglobe.org)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr785017534

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.