Az America's Cup utóbbi 40 éve fotókon - második rész
2022.04.21. 19:21
Nagyon kevés olyan fotós van a vitorlázás és az America’s Cup világában, mint Gilles Martin-Raget, Daniel Forster és Carlo Borlenghi, akik az utóbbi 40 év alatt több ezer fotón keresztül mutatták meg nekünk a regatta körüli életet.
Most különleges feladatot kaptak: válasszanak ki egy-egy emlékezetes fotót minden eseményről, amin jelen voltak, így mesélve el a Kupa ezen négy évtizedének történetét.
Az első részben: 1977-től 2000-ig.
Auckland 2003
Régi és új találkozása
Carlo Borlenghi: én voltam a "Luna Rossa" hivatalos fotósa, amikor Ernesto Bertarelli benevezett az America's Cupra, és az új svájci kihívó, az Alinghi megnyerte a LVC-t és az America's Cup-ot. Ez az egyik kedvenc fotóm, az olasz "Amerigo Vespucci" haditengerészeti kiképzőhajó és a Luna Rossa találkozása a Hauraki-öbölben.
Vödrös dráma
Gilles Martin-Raget: nagyon furcsa hangulat uralkodott el a nézőtéren a 2003-as döntő első futamán. A Team New Zealand legénysége a felső szélhatár közelében vitorlázva vödrözni kezdett a high-tech hajóján. Kellett még néhány versenynap és némi dráma (többek között egy árboctörés), hogy a kiwi csapat egy másik kiwi csapat ellenében veszítse el a Kupát. Utóbbit Russell Coutts vezette, és a svájci milliárdos Ernesto Bertarelli nevezte be. Mint oly gyakran az America's Cup története során, a sztori jó előre meg volt írva.
Az Alinghi spinakkere
Daniel Forster: 2003. február 15-én rendezték az első futamot, amikor a Team New Zealand megpróbálta megvédeni a Kupát. Úgy döntöttem, hogy a levegőből tudósítok róla, és miután lefoglaltam egy olcsó és kis méretű Robinson 22-es helikoptert. A helikopter-leszállóhoz érve belefutottam Michael Fay-be, aki 1987-88-ban támogatta a TNZ-t. Kérdezte, mit keresek ott, én meg elmeséltem neki a tervemet. „És ezzel a p.csköszörűvel akarsz felszállni?” – kérdezte. Nem sokkal korábban érkezett a Bell 407-es helikopterével, miután meglátogatta Tonga királyát. Beszélt a pilótájával, megkérte, hogy nyújtson be új repülési tervet, hogy megnézhessem a futamot, és azt mondta, pattanjak be a gépbe. Dokumentáltam a teljes kétórás versenyt. Ami nem sült el épp túl jól a TNZ számára, tekintve, hogy a legénység egyik tagja végig egy vödörrel merte a fenékvizet a kokpitból.
Valencia 2007
Árbocok és emberek erdeje
Gilles Martin-Raget: a valenciai kiadás minden szempontból nagyszerű volt, a szárazföldön és a vízen egyaránt. Mivel sok csapat vett részt, a svájci védő azt találta ki, hogy több regattát szervezzenek Európa-szerte, így a közönségnek több futamot láthatott, a szponzorok logói is többször tűntek föl mindenhol. Az IACC jachtok ekkor értek karrierjük csúcsára (az 5-ös verziójukkal). Külön viccesek voltak az árboc tetejére küldött „spotterek”, akik egyrészt forduló után átrugdosták a felső latnit az egyik oldalról a másikra, másrészt pontosabb képet tudtak adni a versenypálya szélviszonyairól. Az Alinghi látványos hajrában, a döntő futam utolsó méterein nyert az Emirates Team New Zealand ellen. Aztán a befutót követően elromlottak a dolgok, a következő Kupa terve nem volt kielégítő sok csapat számára, ami egy bizonytalanabb időszak felé tolta a kupát.
Játék a nézőpontokkal
Carlo Borlenghi: 2007-ben Valenciában én voltam a Kupa hivatalos fotósa, Michel Hodarával, a kommunikációs osztály briliáns vezetőjével dolgoztam együtt. Fotográfiai szempontból ez volt az egyik legérdekesebb Kupa számomra. Michel sosem fogyott ki az ötletekből, és arra bátorított, hogy mindig találjunk különböző témákat és ötleteket a fotózás során.
Valencia 2010
Újabb formabontó esemény
Daniel Forster: az Alinghi csapata túl későn jött rá, hogy az Oracle egy trimaránt épített, méghozzá merev szárnnyal. Addigra ők már terveztek egy katamaránt puha vitorlával, és az egyetlen reményük a gyenge szellő volt. Mivel ez egy Deed of Gift mérkőzés volt, csak három futamot terveztek. Mint most már tudjuk, az Oracle kétszer nyert, és ezzel vége lett... egy időre az Alinghinek is. Svájci kollégámmal, Jürg Kaufmannal együtt tudósítottam az eseményről, hogy két különböző szemszögből adjunk rálátást. A második futamon a helikopterben kellett lennem, így az első futamot a hivatalos médiahajóról tudósítottam. Ez a két szörnyeteg olyan gyors volt, hogy csak a rajtnál kaptuk el a találkozójukat, aztán el kellett engednünk őket az első jelig. Ez a kép hátulról készült, jól látszik rajta a méret- és stílusbeli különbség a két többtestű között.
Ahová kevés katamarán jut el
Carlo Borlenghi: egy újabb Kupa, amin az ügyvédek jelentős szerepet kaptak. ügyvédi kupa. Én voltam az Alinghi hivatalos fotósa az Alinghi - BMW Oracle Racing versenyen, amelynek során az Oracle megnyerte a kupát, és elvitte azt az USA, San Franciscóba. Ez a regatta egyedülálló lehetőséget adott arra, hogy dokumentáljam az Alinghi katamarán szállítását Genfből Genovába, a Monte San Bernardo és a Matterhorn felett.
Szárnyalás
Gilles Martin-Raget: adott volt két férfi, akik rajonganak a vitorlásversenyzésért, küzdelmüknek csak a Deed of Gift szabott határt. Talán épp ez lehet az America’s Cup lényege - legalábbis a 33. alkalommal megrendezett versenyen ez volt a helyzet. A Kupára készült két hajó rendkívüli volt, még akkor is, ha az első futam előtt egyikük sem tudott teljes pályát (20 mérföld cirkálás/hátszél) teljesíteni verseny üzemmódban, mert állandóan eltört rajtuk valami. Szerencsémre csapatfotósként követhettem az Oracle Racing erőfeszítéseit, egy elképesztő kampányt, ahol az emberek és az épített hajó is csúcsminőséget képviseltek. Ezen a képen az USA 17 San Diegóban edz, és a "magasan repülő" üzemmódokat teszteli, hagyományos rigg alatt. Néhány nappal később az árboc eltört, igazi csoda, hogy senki sem sérült meg. A csapat a következő héten egy óriási szárnyvitorlát állított fel, és a hajó radikálisan megváltozott. Tíz nappal a valenciai döntő előtt a szárny egy szerelés során a földre zuhant, de a parti csapat csodával határos módon kijavította a sérüléseket, így a hajó két teljes futamot vitorlázhatott törés nélkül. Ha már szerencséről beszélünk...
San Francisco 2013
Az addigi legnagyobb tempójú verseny
Daniel Forster: mázli, hogy akkor kilenc győzelemig tartott a küzdelem! Mivel a newporti Rolex NYYC meghívásos regattáról kellett tudósítanom a Rolex számára, csak akkor érkeztem meg San Franciscóba, amikor az ETNZ 8:1-re vezetett az Oracle ellen. Éppen csak eljutottam a reptérről a St Francis Yacht Club bejáratához, amikor az első pályajelet vették. De az ETNZ akkor nem nyert, később sem. Az Oracle nyolc futamot nyert zsinórban, és megtartotta a trófeát. Az ikonikus fotó egy klasszikus versenynapot mutat az öbölben, a ködbe burkolózó Golden Gate híddal a háttérben.
A nagy visszatérés
Carlo Borlenghi: én csak egy dologra emlékszem erről a Kupáról, az Oracle Team USA történelminek bizonyuló felállására. Egy ilyen bravúr utólag is szinte lehetetlennek tűnik.
Soha vissza nem térő lehetőség...
Gilles Martin-Raget: hivatalos AC-fotósnak lenni (az előző kiírást megnyerő csapat tagjaként) azt jelenti, hogy az ember a tekintélyes America's Cup-trófea szolgájává válik, és sokszor, sok helyre (többek között a Fehér Házba) kell elkísérni - sok emberrel a környezetében, akik közül néhányan híresek. Furcsa érzés, hogy szinte közeli rokonává válsz egy 170 év történelmét hordozó tárgynak, amelyik oly sok ember álma volt oly sokáig. De az America's Cup trófea fotózása a San Francisco-i Golden Gate híd tetején minden bizonnyal az egyik legcsodálatosabb élmény volt, amit az AC fotózás 40 éve alatt átéltem! Egyenként felmész oda egy nevetségesen kicsi, régi, zajos lifttel, azon tűnődve, hogy mikor szervizelték utoljára, és amikor kint vagy a fagyos szélben, a San Franciscó-i öböl felett, a csodálatos látvány tárul eléd. Amikor a trófea ugyanezen az úton keresztül megérkezik az őre kezében, akkor kezdődik a komoly munka: jól és gyorsan kell dolgoznod, miközben igyekszel kiélvezni annak a kiváltságos pillanatnak minden másodpercét, hiszen soha többé nem fog megismétlődni!
Bermuda 2017
America's Cup, a kerékpárverseny
Daniel Forster: a 2017-es AC közvetítése a hajók sebessége miatt jelentett óriási kihívást. Szerencsére a víz sík volt, a fotós hajók pedig gyorsak, de néhány „sarkot” így is le kellett vágnunk, és nem tudtunk tudósítani minden bójavételről. Ez az eddigi legjobb katamarános fotóm! Bermuda, mint háttér, a két katamarán keresztezi egymást, és mindenki azon tűnődik, melyikük van elöl.
A fenséges J-jachtok
Carlo Borlenghi: az Oracle Team USA hivatalos fotósaként voltam Bermudán, amikor az Emirates Team NZ uralta az egész regattát. Ez egy nagyszerű emlék a történelmi J-jachtokról, ritka esemény, hogy hét ilyen hajót láthattunk egyszerre a Bermuda körüli gyönyörű vizeken.
Akció rossz időben
Gilles Martin-Raget: rossz időjárás egy olyan helyen, ahol általában tökéletesek a körülmények. Persze most már, némi tapasztalattal a hátam mögött tudom, hogy bármikor történhet valami szokatlan dolog, különösen az AC50-es katamaránokkal. Két perccel e fotó elkészülte előtt a TV helikopter hátsó ülésén dekkoltam, az ajtók zárva voltak, mert esett az eső, és a fedélzeti TV-berendezések nem ázhattak el, a világ mégiscsak ezen a laptop- és kábelhalmon keresztül követte a futamokat. Csodával határos módon 15 másodperccel a rajt előtt elállt az eső, és a pilóta beleegyezett, hogy kinyissa a tolóajtót. Ekkor történt, hogy az Emirates Team New Zealand látványosan orra bukott. Csak remélni tudtam, hogy senki sem sérült meg, azóta azt is tudjuk, hogy az eset nem volt negatív hatással az ETNZ számára a Kupa végeredménye szempontjából.
Auckland 2021
A lenyűgöző AC75-ös
Carlo Borlenghi: a Prada Cup és az America's Cup hivatalos fotósaként volt szerencsém négy hónapot Új-Zélandon tölteni, miközben Európát a koronavírus-járvány sújtotta. Ennél jobbat kérni sem lehetett volna! Az új generációs, csodálatos és nagyon gyors AC75-ös arra várt, hogy a világ felfedezze magának.
Elképesztő fröccsök
Gilles Martin-Raget: a mostani AC jachtok már olyan gyorsak, hogy ugyanazt a technikát kell használnunk, amit a versenyautók fotózására szakosodott kollégáink. Elmúltak azok az idők, amikor a fotósokkal telerakott médiamotorosok egyik bójától a másikig rohangálva igyekeztek elkapni az akciót. Most azt játsszuk, hogy valamelyik jel közelében álldogálunk, remélve, hogy valami érdekes történik, ha véletlenül a hajók a mi irányunkba jönnek. Mivel kapukat használnak, sosem lehetsz biztos benne, hogy a megfelelő oldalt választottad. A legénység tagjai szinte láthatatlanok, sisakot viselnek, aerodinamikai panelek mögé rejtik őket, nincs több vitorlacsere, rövidebb a rajt előtti akció, kevesebb a forduló és a halzolás, azokat is egy szempillantás alatt végrehajtják. Az egyetlen látványos akció, amiben reménykedhetsz, az egy váratlan, nagy csobbanással járó landolás, amikor a foliok nem működnek a terv szerint. A Luna Rossa elképesztően stílusosan csinálta végig a sorozatot.
(innen)
Szerző: isail
1 komment
Címkék: fotó vitorlázás Daniel Forster Carlo Borlenghi Gilles Martin-Raget Louis Vuitton Cup Americas Cup
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2022.04.22. 16:20:21
Csodálatosak.
Ha esetleg egyszer a 12 méteresek története feldolgozásra kerülnek (az 1980-as években a Yachting magazinban volt ilyen téma), majd utána a mai napig az IACC hajók fejlődése is, a rengeteg műszaki, meg áramlástani megoldással még rengeteg fitóval, akkor nagyon nagyon nagyon boldog lennék.
Gyerekkoromban az Intrepidet hányszor, de hányszor nézegettem a fényképeken a magazinokban...