(Hajós) vers mindenkinek

2022.04.11. 13:28

Száztizenhét éve született József Attila. Ebben nem az évek száma, hanem a nap a lényeg, 1964 óta ugyanis ez a Magyar Költészet Napja. Mi pedig - legalább ilyenkor - adunk a kultúrának.

vitorlas-tudattagitas-vitorlazas-kolteszet-napja-tompa-mihaly-2022.jpg

Tompa Mihály: A hajó

Megszünt már a vihar, felhők nem dörgenek,
S még zúg a tenger, e tajtékzó szörnyeteg;
Keblében, amelyet a szélvész fölzavart,
Önerő táplálja a rémes zürzavart.

Hol a hajó, mely a habok gyüremletén,
Az örvények felett átsiklott könnyedén,
S vitorla-szárnyakon vigan repülve ment?
Hol a kevély s erős hajó ...? temetve lent!

Derékban heveder szorítva s védve pánt.
Pontos kormánya volt s ügyes, ki véle bánt;
A szélbe sokszoros vitorlát fejte ki;
Nagy s drága kincseket tiitkoltak rejteki.

Kik a hajót birák: vidáman, délcegen
Járdaltak a szellős, napos fedélzeten:
De a nyirkos fenék deszkái közt, alúl
Zord képü emberek ülének szótlanúl.

Habár közel, mily más világ az ott s ez itt!
Mig járja a hajó vizek sík mezeit,
Melyet kimond az ajk s titkon az elme sző:
Hang, vágy és gondolat mind oly különböző.

,Mily pillanat! most kél a nap ...! s ég, viz kigyúl ...
Káprázik a szem s a lélek, csudáitúl!'
«Az ég boltját homály vagy fény borítsa bár:
A szűk hajóüreg nekünk a láthatár!»

,Elmult már ennyi nap ... elmulva annyi még:
Feltűnik a part, rév s az ösmerős vidék ...'
«Mindegy: ha tán nyugodt öbölbe zárkozunk,
Vagy a nyilt tengeren kóvályog árbocunk».

,Színt vált a víz ... im a nap arca mint tüzel ...
Félő, hogy változik ... hogy a vihar közel ...
«Mily lomhaság! hajónk alig lendül s megyen,
Az éjjel még kemény tánc lesz, - de hadd legyen!»

,Kitört a vész! ropog vitorla, és kötél ...
Munkára, aki bir! helyére, aki él!'
Szorúl a szív, de a válságos pillanat
Erőt fokoz, s ijedt bátorsággal ragad.

«Szél s tenger összevész ... szegény naszád, neked
Szerencse, a vitát ha végig nézheted!»
És minden arc nyugodt, minden kar öszvefont; -
Egykedvűn nézik, hogy a gyilkos ár beront.

S mig összeütnek a zajgó hullámkörök:
Valami ugy kacag, sikoltozik, hörög ...
Mily zakkanás, robaj, midőn, a vad futam
Közben, egy-egy sulyos horgony alázuhan!

Örvény fogadja be az olcsó s drága sulyt,
De a haszon kevés, mit kidobása nyujt;
A lég örvényzik fent, alant a mély özön ...
Sírnak ... kiáltanak ... nincsenek eszökön.

,Lohadj hullám, lohadj! fáradjatok szelek!
Oh éltem s kincseim, mikép is mentselek!
Csupán egy deszkaszált: gyarló, kétes tutajt,
Min a szél valamely sziget partjára hajt!'

«Zuhanj hullám, zuhanj! kacagjuk bősz dühöd,
Melyben e nyomorúlt hajót hányod s ütöd.
Nyisd fel mélységeid, szilaj, sötét elem:
Benyelsz, elveszni látsz, - de félni ... félni nem!

Élet, halál? velök minket alkudva láss!
Mit nyujta? mit vesz el, könnyű a számadás ...
És szörnyü? mig együtt pöröl, kiált s felel
A lázongó tenger, a lázongó kebel!

Hallá a mélység e merész, vad szózatot,
S ingerlé tán e nép, mely meg se borzadott,
Vagy rokonszenv hatá meg a borzalmas árt:
Mert annyi zord szivet rögtön karjába zárt.

Hol a kevély hajó, mely mint madár repült?
Boldog, boldogtalan népével elmerült ...
A vész felhői már csak távol dörgenek:
S még zúg a tenger, e tajtékzó szörnyeteg.

 

Korábbi válogatások:

2011 (Henri Michaux és August Strindberg)

2012 (Mihail Jurjevics Lermontov és Ady Endre)

2013 (Ady Endre és Arthur Rimbaud)

2016 (Szabó Rita és Pósa Lajos)

  

Érdekelnek további témák is, melyekből esetleg nem írunk cikket? Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg!

  

fotó: sws-yachts.com

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr1517803533

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása