Vendée Globe 2020-21, negyvenötödik nap – jöhet az újrakezdés
2020.12.23. 14:18
Az Indiai-óceán szokatlanul kegyes volt a mezőnyhöz, így nem fogyatkozott tovább a mezőny, de a felszerelés sok helyen kezd fáradni. Louis Burton konkrétan megállt szerelni.
December 16.: szokták mondani, hogy „összefújja a szemetet a szél”. Nos, ez néha a VG mezőnyére is igaz. Négy éve hárman karácsonyoztak együtt a Déli-óceánon, most öten kerültek közel egymáshoz:
Bal oldali foil-rendszerének sérülése (azon a ponton, ahol a svert kilép a hajótestből) miatt az addigra 23 napja vezető Charlie Dalin (APIVIA) visszaesett a harmadik helyre, és bukott gyorsan 120 mérföldet, de hamarosan úgy tűnt, ismét felveszi a versenytempót. Maxime Sorel (V and B – Mayenne) átdolgozta az éjszakát, ezzel meg tudta javítani a négy méternyi szakadást a J2 vitorláján: este tíztől reggel fél nyolcig csak akkor álltam le, amikor a jéghatáron már muszáj volt halzolnom, meg egy órányi alvás kedvéért. Ez utóbbit megismétlem, hogy legyen erőm kivinni és felszerelni a vitorlát a helyére. 100 négyzetméter a felülete, merev az anyaga, bele kell applikálnom a kábelét, aztán felmászni az árbócra, hogy rögzítsem. Kálváriáját végignézheted, 8 percbe sűrítve:
Isabelle Joschke (MACSF): végre rendesen belerázódtam a versenybe, egyre jobban érzem magam. Volt némi gond a genakker betekerőjével, emiatt rendesen tornáznom kellett az orrban, hogy felhúzzam, meg aztán leszedjem. Gyorsan fáradok, a hideg is sokat kivesz belőlem, aludnom kéne, de amikor csendesebb az idő, a hajót nézem át. Thomas Ruyant (LinkedOut) és Yannick Bestaven (Maitre CoQ IV) keletre tudott halzolni, így elvileg néhány napig erre nem lesz gondjuk, de a 350 mérfölddel mögöttük érkezőknek sűrűbb a programjuk, mert tőlük délre ott a jéghatár, így rendszeresen manőverre kényszerülnek, egy-egy halzolás pedig 30-40 percet is igénybe vesz a pakolással, az előkészületekkel és a végrehajtással.
Giancarlo Pedote (Prysmian Group): tegnap lezuhanyoztam. Az Indiai-óceán vize 10 fokos, de ez akkor is egy rendes zuhany volt. A ballasztpumpával felszívtam a vizet, átdörzsöltem magam a szappanos szivaccsal, sőt megmostam a hajamat samponnal. Tiszta ruhát vettem fel, akár egy esküvőre is elmehetnék.
A Nemzetközi Zsűri kihirdette döntését a Kevin Escoffier (PRB) mentésében érintett szkipperek időjóváírásával kapcsolatban. A Rendezőség négy hajóst kért arra, hogy módosítsa útvonalát, de mivel azóta Sébastien Simon (ARKEA PAPREC) kiállni kényszerült, vele kapcsolatban ez nem értelmezhető, így három versenyzőről született döntés:
- Boris Herrmann (SeaExplorer - Yacht Club de Monaco): 6 óra
- Yannick Bestaven (Maître-CoQ): 10 óra és 15 perc
- Jean le Cam (Yes We Cam!): 16 óra és 15 perc.
Célba érésük után ennyivel fogják csökkenteni a menetidejüket. A döntésnél nem csak a közvetlen időveszteséget vették figyelembe, hanem azt is, hogy „megállásuk” mennyiben befolyásolta későbbi teljesítményüket.
És, ha már idő, egy kicsit sem diszkrét órareklám Boris-tól:
Praktikus tipp Kojiro Shiraishi-tól (DMG MORI GLOBAL ONE) arra az esetre, ha a jövőben elromlana a vízszűrőd, de szeretnéd kideríteni, vannak-e műanyag szemcsék a vizedben:
Este Thomas Ruyant vízbetörést észlelt a hajója orrában, lezárta az érintett részt, szinte állóra lassított, és beüzemelte a szivattyúit.
December 17.: Ruyant végül 15 000 liter vizet pumpált ki, de más baj nem érte: a hullámzás miatt kinyílt az orrfedélzet két felső nyílása, 25 csomóval mentem, közben aludtam, a hajó orra pedig 30 perc alatt megtelt.
Így fest 15 000 liter víz egy IMOCA 60-as orrában:
Ezalatt Bestaven ellépett tőle, 127 mérföldre növelve az előnyét (és átlépve a Csendes-óceánra). Dalin 36 mérföldre lemaradva követte Ruyant-t. A trió 19-20 csomós szélben, balcsapáson vágatott a jéghatár mentén, folyamatosan növelve előnyét az üldöző bolyhoz képest. Louis Burton (Bureau Vallée 2): 20 csomós szelünk van, egy front előtt haladunk, a tenger sima. Nem gondoltam volna, hogy itt lehetnek ilyen körülmények! Ehhez jön a társaság, egészen csodálatos a dolog.
December 18.: Jérémie Beyou (Charal) örült is, meg nem is: élvezem, hogy emberek vannak körülöttem, így egészen verseny-jellege van a dolognak, tudom kihez viszonyítani a teljesítményemet. Sajnos a szél folyamatosan gyengül, pedig nagyon bíztam benne, hogy az a front, amivel most utazom, kitart. Louis Burton (akkor épp a nyolcadik helyen haladva) nyilvánosságra hozta a tervét, miszerint megáll a Macquarie-szigetnél. Reményei szerint a 15 mérföld hosszú sziget takarásában nyugodt körülmények között fel tud mászni hajója árbocára, hogy elvégezze a szükséges javításokat: úgy kell felmásznom, hogy közben a nagyvitorla lent van. Megpróbáltam párszor, de a hullámzás rendre odavágott az árbochoz, lehetetlen volt dolgozni. A sziget némelyik hegye 300 méter magas, az talán az elég védelmet. Szétvágom odafent a grósz sérült síndarabját, aztán újrafabrikálom. Utána felmászom a csúcsra, kicserélni a törött kampókat. Mivel a környék és az élővilága védett, szeretném elkerülni a horgonyzást, a sziget 15 mérföld hosszú, ha elég lassan csorgok, van három órám szerelni. Most csak két reffre húzva tudom használni a nagyvitorlát, csak vánszorgok, ehhez képest semmi az a 4-5 óra, amit veszítek a megállással, ha utána teljes gázra kapcsolhatok. Ruyant az újraindulása után komoly kockázatot vállalva északabbra pozícionálta magát, mint az első két hajó, benyelt némi veszteséget egy későbbi nagy nyereség reményében. Sébastien Destremeau (Merci) szenvedései egy időre véget értek, úgy tűnt, sikerült megszerelnie az automata kormányát: még nem megbízható a működése, így lassan vitorlázom, de már ez is haladás az eddigi sodródáshoz képest. A Vendée Globe sokszor a rögtönzésekről szól, most én is erre kényszerültem fémfúró hiányában. Próbáltam merev kapcsolatot teremteni a két kormány között, plusz a letört darabról új helyre rögzíteni a kormányszög-érzékelőt, az ugyanis mindennek az alapja.
December 19.: Yannick Bestaven: takkolgatok a jéghatár és a még értékelhető erejű szél pereme között, ehhez jön a bizonytalanság, hogy merre mozdul el a front, így aztán nem nagyon jut idő pihenésre. 200 mérfölddel hátrébbb Jean Le Cam északi pozíciót elfoglalva vezette fel az üldözőket, Boris Herrmann és Benjamin Dutreux (OMIA Water Family) délen, a jéghatárnál húzott keletnek, Herrmann pedig joggal bízhatott abban, hogy lassan negyedik helyre lép elő.
December 20.: épp Miranda Merronon (Campagne de France) volt a sor, hogy az automata kormányával küszködjön: a jobb oldali hidrogenerátor nem működik tökéletesen, balcsapáson kénytelen vagyok generátort kapcsolni, ha töltenem kell valamit. Erre tegnap leállt a generátor. Mindent szétszedtem, újradugtam, azóta megint működik. Hajnalra minden összeállt, én pedig engedtem a csábításnak, hogy a pár hete még remekül funkcionáló távirányítóval adjak parancsot az automata kormánynak (vizes voltam, nem akartam telecsöpögni a térképasztalt, sem kimenni a hidegbe). Ez a huncut azonban most szabotálta a munkát, szabadjára engedte a kormányt, a hajó kitört, elfeküdt. Szóval minden a rossz oldalon, én meg nem tudtam újra bekapcsolni az automatát. Kikapcs-bekapcs, erre elkezdett működni. Felállt a hajó, de a csapkodó vitorlák kötelei egy óriási csomóvá álltak össze, ezért inkább befűztem új schottot, hogy megindulhassak végre, és csak azután álltam neki a rendrakásnak. Bestaven 13:37-kor (UTC) átlépte a dátumválasztót, letudva egy újabb „mérföldkövet”, közben előnye 120 mérföldre nőtt a második Dalinnal szemben. Burton szerelt (két helyszín, három nekifutás):
életem legnehezebb melója volt, de fent van az új sín, végre újra az egész grószt tudom használni!
December 21.: a mezőny eddig a szokásosnál jóval enyhébb időjárási körülmények között hajózott a déli óceánokon, erre reagálva Ruyant kijelentette: kezdek örülni annak, hogy nyolcvan napra való élelemmel készültem. Van itt egy sáv, amiben 13-15 csomós szél fúj, északra még kevesebb, délre ott a jéghatár, előttünk meg egy magasnyomású övezet, ami teljesen elzárja az utat. Sajnos benne van a pakliban, hogy Yannick kis szerencsével meg tud szökni, amikor elöl kilép a gyenge szeles övezetből, remélem, ez nem történik meg. Boris Herrmann: 300 négyzetméteres a genakkerem, így ebben a gyenge szélben Jean Le Cam jön rám az ő 400-asával. 10 fokkal mélyebbre tud menni, ami a VMG (Velocity Made Good – kb.: Jó irányba ható sebesség – iSail) szempontjából igen sokat számít. Olvasgatom egy IMOCA-anyagban Jérémie Beyou korábbi okfejtését, mennyivel lassabb ez a verseny, mint a négy évvel ezelőtti, és mit számít szélirányban 10 fok meg erőben 2-3 csomó. Isabelle Joschke (MACSF), akkor épp a nyolcadik helyről: volt pár nyugodt éjszakám, ki tudtam pihenni magam. A délutánok egész kellemesek, olyankor lehet dolgozni, regenerálódni, de ha éjjel kell csinálni valamit, az borzasztó, a hideg miatt. Igyekszem tartani a lépést a körülöttem levőkkel, hogy lehetőleg együtt lépjünk majd ki az Atlanti-óceánra.
December 22.: lehet, hogy lassú a verseny, de semmiképp sem mentes az izgalmaktól és szoros csatáktól! 2013-ban Francois Gabart és Armel Le Cléac’h (3 óra 17 perc) mögött a harmadik Alex Thomson 2 nap és 10 óra lemaradásban volt, 2016-ban Thomson 16 órával követte Le Cléac’h-t, a harmadik Beyou bő négy nappal loholt utánuk. Ehhez képest idén az első tízen belül 17 óra volt legnagyobb különbség (Ruyant – Le Cam) Tasmánia alatt, a Csendes-óceánra belépéskor. Burton – ahogy korábban is – lehúzott délre, az erősebb szélért cserébe bevállalva a göröngyösebb tengert. A mezőny leggyorsabbjának Armel Tripon (L’Occitane en Provance) bizonyult, és úgy festett, még növelheti a tempóját az érkező alacsony nyomású övezetben, tovább zárkózva Clarisse Cremer-re (Banque Populaire X). Az első hat (Bestaven, Dalin, Ruyant, Herrmann, Le Cam, Dutreux) megszenvedte a gyenge szelet, Didac Costa (One Planet One Ocean) születésnapot ünnepelt.
December 23.: Ruyant északi takkja kezdett jól festeni, de legalábbis inkább az ő tempója zavarta Bestaven-t, mint Dalin-é: 13 csomóval megyek, 16 fok van, mindent kinyitottam, hadd száradjon a hajó belseje. Másfél-két órákat tudok egyben aludni, pihentnek érzem magam. A szemem sarkából figyelek Thomas-ra, és míg Charlie lassabb nálam, ő egy percre sem állt le. Mindent jól beállítottam, dagad a genakker, nem nyúlok semmihez. Miranda Merron: holnap Karácsony, de nekem nem hiányzik sem a plázák légterébe fújt mesterséges fahéj-illat, sem az ünnepre hangolt liftzene. Sébastien Destremau pedig Port Esperance-ba (Tasmánia) készül, egy öbölben tervez megállni, problémáinak megoldása ugyanis már nem igazán lehetséges menet közben. És bár benne van a pakliban, hogy a szereléshez külső segítséget kell majd igénybe vennie, bízik a négy éve már szerencsét hozó helyben, és a magányos megoldás sikerében.
Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg...
fotók és forrás: vendeeglobe.org
Szerző: isail
1 komment
Címkék: szólóvitorlázás Vendée Globe Jean Le Cam IMOCA Yannick Bestaven Thomas Ruyant Charlie Dalin Jérémie Beyou Louis Burton Isabelle Joschke Kojiro Shiraishi Didac Costa Sébastien Destremau Benjamin Dutreux Boris Herrmann Miranda Merron Maxime Sorel Glasshütte Original
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
gigabursch 2020.12.28. 00:30:54
Idpnként elképesztő tempókat mennek...