Megint eltelt négy év, és koronavírus ide vagy oda, megint elrajtolt a Vendée Globe szóló földkerülő vitorlás verseny. Igaz, kicsit más körülmények között, mint szokott.
Előzetesen úgy volt, hogy előzetes regisztrációt követően látogatható lesz a versenyfalu, illetve a Port Olona-ból a tengerhez vezető csatorna két oldalán állhatnak nézők (még, ha korlátozott számban is), de a pandémiás helyzet keresztülhúzta a szervezők számításait. Ezzel együtt a harminchárom induló szkipper nem síri csendben vonult ki a nyílt vízre.
A rajtot november 8-ám 13:02-re (UTC) tervezték, de a tengerpartra telepedő köd miatt majdnem 80 perccel később, 14:20-kor vágott neki a mezőny*.
Illetve Louis Burton (Bureau Vallée 2) néhány másodperccel korábban, ami miatt meg is kapta a büntetését: a versenykiírás értelmében az északi szélesség 38°40’ (ez körülbelül Lisszabon vonala) előtt egy ponton fel kellett függesztenie a versenyzést, majd ugyanonnan folytatni, 5 óra múlva. A déli, 10-13 csomós szélben még Boris Herrmann (Seaexplorer-Yacht Club of Monaco) és Sam Davies (Initiatives Coeur) vett jó rajtot, míg az egyik legnagyobb esélyes Alex Thomson (Hugo Boss) abszolút biztonsági játékot folytatott. Hét mérföldre a rajtvonaltól egy "jelet" vett a mezőny, csak utána fordulhattak (volna) délnek, ezt Nicholas Troussel (Corum L’Épargne - a mezőny legújabb hajója) érte el elsőnek, őt Burton, majd Jérémie Beyou (Charal) követték. Fabrice Amedeo (Newrest - Art & Fenêtres) szenvedte el az első veszteséget: valami elromlott az akasztórendszerével, így nem tudta azonnal leszedni a genakkerét. Mivel ez komoly nehézségeket vetített előre a verseny egészét tekintve, úgy döntött, visszafordul. 50 mérföld várt rá, plusz a döntés, hogy beáll-e a kikötőbe, vagy a csatorna bejárata előtti kikötőbóják valamelyikét választja. Az este kilences helyzetjelentés szerint Maxime Sorel (V and B - Mayenne) vezette a nem-foil svertes hajók sorát (tizenhatodik helyen). Reggelre aztán abszolút élre állt, ami azért vált lehetségessé, mert az amúgy lényegesen nagyobb sebességpotenciállal rendelkező foil-os hajókkal ellentétben délre (és nem nyugatra) húzott. Nyomában az ötödik VG-jét teljesítő Jean Le Cam (Yes We Cam!) loholt. Hajnali egykor Amedeo bójára állt, de az árbocára felmászó szerelő az irgalmatlan billegés miatt nem tudta orvosolni a problémát, maradt a kikötőbe menés. Thomas Ruyant-nak (LinkedOut) egy elszabadult vitorla okozott némi fejfájást és 15 mérföld veszteséget.
Nyugodt időszak következett, november 9-én reggel pedig Damien Seguin-en (Groupe APICIL) volt a sor, hogy átvegye a vezetést (szintén egy nem foil-os hajóval). Róla tudni kell, hogy kétszeres paralimpiai (bal kéz nélkül született) aranyérmes, illetve a 2017-es Tour Voile győztese. Ekkor már elkezdett téma lenni a kedden nyugat felől érkező front, ami taktikai döntésre, illetve illetve kockázat/haszon mérlegelésre kényszerítette a mezőnyt. Cape Finisterre gyenge és változékony szelekkel várta a versenyzőket, végül tizenketten - főleg nem-foil-os hajók - választották azt a lehetőséget, hogy a TSS-zónának (ez tiltott terület) a part felőli oldalán haladtak el. Ahogy Pip Hare (Medallia) mondta: a halászhajók miatt szinte egész éjszaka fent voltam, hosszas alvásról szó sem lehetett. 7-10 csomós szél fújt, emiatt folyamatosan állítanom kellett például a tőkesúly döntési szögén. Pedig nem is akartam erre jönni, de hiába tartottam nyugatra, végül csak idesodródtam.
November 10-ére Isabelle Joscke (MACSF) is belerázódott a VG-be: eddig nagyon kellemes körülményeket kaptunk, nyárias a hangulat, ami sokat segített abban, hogy átálljak VG-üzemmódba, mert ez a verseny nagyon különbözik a többitől. Addigra az is kiviláglott, hogy a Theta-vihart gerjesztő alacsony nyomású övezet szélesebb lesz, mint előzetesen gondolták, így még fontosabbá vált, hogy ki melyik oldalról kerüli. A nyugati verzió mellett szólt a front nyomában érkező északnyugati szél, a "dél, majd nyugat" kevésbé durva körülményeket ígért, aki pedig végig a spanyol partok mellett tervezett maradni, abban bízhatott, hogy teljesen kimarad belőle. Damien Seguin: most nagyon okosnak kell lenni. A Vendée Globe-ot itt nem lehet megnyerni, elveszteni viszont annál inkább. Amedeo 22:10-kor elhagyta a kikötőt, és 23:15-kor hivatalosan újra elrajtolt a Nouch-bójától.
Reggelre Armel Tripon-nál merült fel probléma: a J3 vitorla kampója adta fel a szolgálatot, ezért a szkipper úgy döntött, La Coruna felé veszi az irányt. 350 mérföld várt rá, meg egy horgonyzás, hogy szerelni tudjon. Thomas Ruyant és Louis Burton pedig túljutott a nehezén, kikerültek a 40 csomó fölötti, szemből érkező pöfföket produkáló zónából, az északnyugatiban rohantak délnyugatnak. Sebastien Simon (ARKÉA PAPREC): életemben először tengeribeteg lettem. Biztos, hogy a front okozta stressz váltotta ki belőlem. Alexia Barrier (4myPlanet): megijesztett a front, úgy voltam vele, hogy inkább maradok a part közelében, de aztán mégis elindultam nyugatnak. 30-35 csomós szélben, 2-3 méteres hullámok között haladok, kicsit olyan, mintha háborút folytatnék az elemekkel. Kevin Escoffier (PRB): a reggeli ellenőrzésnél vettem észre, hogy lett egy jakuzzim. Eleresztett egy szelep, ezért most fel kell mosnom. 5 csomós szélbe simán megjavítanám, 40-ben kicsit nehezebb. Egy óra múlva átállok jobbcsapásra, akkor fogok tudni szerelni.
Jérmie Beyou pedig eltalált valamit a jobb oldali kormánylapjával (miután megszerelt valamit az automata kormányán). Elsőre megoldhatónak tűnt a probléma, de hamar kiderült, hogy a backstag bekötés is sérült, igen közel az előző nap elszállt csiga helyéhez. Ezért a szkipper (a verseny egyik legnagyobb esélyese) visszafordult Les Sables d'Olonne felé. A szabályok szerint a rajtvonalat - épp az ehhez hasonló esetek miatt - 10 napig tartják nyitva, addig bárki újra nekifuthat. Armel Tripon viszont megoldotta a kampó-problémát, így ismét délnek vehette az irányt.
Samantha Davies (november 12.): tegnap 40 csomós széllel nyitottam, J3 viharfockkal és 3-as reffel a nagyvitorlában, a végére ebből lett tele grósz és A3 (a nagy genakker), végigmentem a teljes vitorlakészleten. Kivoltam, mint a kutya, a továbbiakban pihentem, száradtam, ettem, melegedtem. Közben tartották magukat a nem-foilos hajók, ezúttal Jean Le Cam vezette a sort, igaz, a foil-osok gyenge szelet kaptak este, ekkorra azonban elkezdtek gyorsulni. Estére Alex Thomson élre is állt, Sao Miguel-t (Azori-szigetek) már elsőként hagyta el. A Beyou-val történtekre így reagált: szörnyű hír, ilyesmit senki nem kíván a másiknak. Jérémie keményebben dolgozott a céljáért, mint bárki a mezőnyben, nagyszerű csapata van. Most nehéz helyzetbe került, de biztos vagyok benne, hogy jó döntést hoz majd. Ilyesmi előfordul, én már csak tudom (Thomson eddig négy indulásából kétszer feladni kényszerült a VG-t - a szerk.), borzasztó érzés az is, hogy látom, mással történik meg. Burton kipipálta a büntetését, amivel 70 mérföldet vesztett. És várakozás közben sem unatkozott, mert feltörölt több liter, a tőkesúly munkahengeréből kifolyt olajat, illetve kijavított egy repedést az egyik merevítőfalon.
November 13-án - ahogy ígérték - megérkezett a Theta trópusi vihar, aminek közepéhez Alex Thomson húzódott legközelebb, ahol halzolt egyet (40 csomós szélben, 5 méteres hullámok között), azt remélve a manővertől, hogy az "kilövi" a frontból, amivel aztán el tud lépni foil-os ellenfeleitől. Jean Le Cam hasonlót lépett, így a 61 éves francia, a maga 2007-es építésű, sima svertes hajójával második helyen repesztett: egészen fura érzés magam mögött látni a foilereket. Csak nagyvitorla van fent, egyelőre kivárok, mert semmi értelme azért felhúzni még valamit, hogy fél óra múlva leszedhessem. Ez a legborzasztóbb az egészben: fel-le, fel-le. Boldogsággal tölt el, hogy az emberek követik a kalandomat, ami nem könnyű. Ennek nem lehet nem örülni. Úgyhogy örülök - mikor, ha nem itt és most? Reggel cassoulet volt a menü, úgy találtam, jól illik az alacsony nyomású övezethez. Alex Thomson csak annyit tudott hozzáfűzni mindehhez: Jean Le Cam üldöz engem! Hihetetlen, amit csinál. Az ő korában, azzal a hajóval - brilliáns.
A november 14. legnagyobb híre az volt, hogy Jérémie Beyou - miután megérkezett Les Sables-ba - bejelentette: amennyiben a hajó javítható, visszatérek a versenybe. Mindeközben Kojiro Shiraishi (DMG MORI) sikeresen teljesítette a tervezett halzolását (J2 és két reffre húzott nagyvitorla), ám utána az automata kormánya kihagyott, ami miatt a hajó két spontán halzolást adott elő. Ezt még megúszta baj nélkül, de a tartalék autopilot is kibabrált vele, és a harmadik szándékolatlan csapásváltásban már megsérült a grósz.
Szerelő szamuráj - első rész (egyúttal japán nyelvlecke):
Szerelő szamuráj - második rész:
November 15-én Benjamin Dutreux (OMIA-Water Family) rádiós bejelentkezésében arról mesélt, hogy igyekszik finoman bánni a hajójával, nem bonyolítja túl a fedélzeti létet. A vihar rendesen megdobált, de szerencsére semmi komoly sérülést nem gyűjtöttem be, a hajó is rendben van. A rajt kemény volt, onnantól pedig nem igazán lehetett kihagyni egy percre sem, de most, hogy kikeveredtem a Theta-ból, és bőszélben haladok, van időm jól érezni magamat. Shiraishi le tudta engedni a nagyvitorláját, és kapcsolatba lépett csapatával, valamint a grósz készítőjével, hogy kitalálják, miként lehet legjobban javítani a sérülést. Az időjárás mindenesetre kedvezett neki. Nico Troussel: átmentünk sebességi versenybe, egy darabig most nem nagyon kell manőverezni, de ezzel együtt sem túl kényelmes a fedélzeti lét a tempó és a hullámoknak ütődések miatt. Baj van a hidrogenerátorral, egyelőre nem találtam rá megoldást.
Másnap azonban jött a fekete leves: hajnalban a hetedik helyen haladó Troussel árboca kidőlt. Mindez 260 mérföldre északnyugatra a Zöld-foki szigetektől. A 46 éves szkipper szerencsére nem sérült meg.
Maxim Sorel víz alatti tárggyal ütközött: épp a vízballaszt-tartály ürítettem, amikor hirtelen megállt a hajó. Minden ugrott egyet, a deckre fektetett vitorla három métert. Azonnal felvettem a kapcsolatot a parti csapatommal, folyamatosan beszéltem hozzájuk, miközben átnéztem a bárkát. Úgy fest, minden rendben, igaz, a tőkesúly furcsa hangot ad ki. Lerepült az üzemanyag tartály kupakja, nem kevés időmbe telt feltakarítani, a végére meg is fájdult a fejem. Miranda Merron (Campagne de France): tegnap és éjjel jó tempót diktáltam, most azonban gyengül a szél. Eltávolodtam Ari-tól (Huusela - Stark - a szerk.), már sem az AIS-en, sem a radaron nem látom. Viszont jó az idő, lehet szárogatni a dolgokat. Délutáni sajtótájékoztatóján Jérémie Beyou bejelentette, hogy kedd délután újra elrajtol. Ahogy mondta: vannak még csodák. Hiába hívják szólóvitorlázásnak, ez bizony csapatmunka. És közösen elképesztő teljesítményre vagyunk képesek.
A megismételt rajta - egy órányi próbavitorlázást követően - november 17-én, 17:10-kor került sor. Alex Thomson már a Doldrums-ba (egyenlítői szélcsendes övezet) való belépésére készült, a két versenyzőt körülbelül 2700 tengeri mérföld választotta el egymástól: nem nagyon van min gondolkodnom. Mennem kell előre. Hogy mi fog hajtani még nem tudom, de meg kell találnom az új célokat. Armel Tripon árbocot mászott: másodszor is fel kellett mennem, hogy befejezzem a javítást. Le kellett vágnom az ott maradt alumínium gyűrűt. Rendesen dobált a swell, én meg igyekeztem sem az ujjamat, sem a felszerelést nem tönkretenni az akkus körfűrésszel.
November 18-án a vezető Alex Thomson 13:19-kor átlépte az Egyenlítőt. A rajttól odáig 9 nap, 23 óra és 59 perc telt el, ami több, mint Thomson 2016-os rekordja (9 nap, 7 óra 2 perc - szintén első helyen, 2 óra 54 perccel Armel Le Cléac'h előtt). Közben Beyou békés (és stabil széltől mentes) körülmények között vitorlázott, hol 8, hol 20 csomós sebességgel: sehol egy ellenfél. Hogy ez így versenyzés-e? Nem tudom, de jó újra vízen lenni. Charlie Dalin (APIVIA): Jean nem lehet túl messze, Alex meg mintha már túljutott volna a Doldrums-on. Valószínűleg kedvezőbb pillanatban keresztezte, mint én. De sokat segítenek az infravörös képek, látom rajtuk a felhőaktivitást, ahogy azt is, hogy eltért még egy darabig, mire átjutok.
Helyzetjelentés és zenei ajánló Thomas-tól:
Ezt hallgatta:
Jól mutatja a mezőny széthúzódását, hogy míg ezúttal a második (Thomas Ruyant) 5 órával és 49 perccel később lépett át a déli féltekére, ebbe az időablakba 2016-ban öt hajó is (Banque Populaire VII, PRB, Edmond de Rothschild, SMA) belefért. Az akkor épp huszadik Didac Costa (One Planet One Ocean) ezer mérföld hátrányban volt. Aznap még Ruyant és Le Cam is keresztezték az Egyenlítőt, az ötödik Kevin Escoffier átcsúszott november 19-e hajnalra (03:21). S lettek azóta tízen...
* mi is innen számolunk, amikor meghatározzuk a versenyben töltött időt.
Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg...
fotók: Olivier Blanchet/Alea; Jean-Louis Carli/Alea; Bernard Le Bars / Alea, Pip Hare / Medallia; Kojiro Shiraishi / DMG Mori Global One; Nicolas Troussel / Corum L'Epargne;
Szerző: isail
2 komment
Címkék: szólóvitorlázás Vendée Globe Samantha Davies Jean Le Cam Alex Thomson Charlie Dalin Jérémie Beyou Sebastien Simon Isabelle Joschke Kojiro Shiraishi Fabrice Amedeo Kevin Escoffier Pip Hare Nicolas Troussel Benjamin Dutreux Damien Seguin Maxime Sorel
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.