Öt részes sorozatunkban olyanok mesélnek a világ egyik legkeményebb vitorlás versenyéről, akik először vesznek részt rajta. Marie harminchat éves, 2012-ben, a londoni Olimpián hatodik helyen végzett női párosversenyzésben (Claire Leroy és Elodie Bertrand társaként), majd Nacra 17-re váltott, de ott eddig nem úgy jött ki a lépés, ahogy szerették volna...

rookies_5_00_lecaudey.jpg

 Párjával, Billy Bessonnal uralták az osztályt, abszolút esélyesek voltak a győzelemre Rióban, 2016-ban, csakhogy Billy háta megsérült: a futamok közötti időben sokszor lehetett kerekesszékben látni. Azóta szerencsére teljesen felépült, a kettős célja a sikeres szereplés Tokióban.

Rio után kellett a levegőváltozás, és ez a verseny ezt megadta. 2017 márciusában kezdődtek meg a Dongfeng vízi edzései, és úgy érzem, jó sikerült a felkészülésünk, amibe a saját fejlődésemet is beleértem. Nem sok közöm volt eddig a nyílt tengeri versenyzéshez, rengeteget tanultam, mostanra* magabiztosan végzem a dolgom. Azt tudtam, hogy a két déli-óceáni szakasz kemény lesz, utólag az is kijelenthető, hogy nem cáfoltak rá a hírnevükre.

rookies_5_01_keruzore.jpg

Remek a verseny, a legnagyszerűbb pillanat az volt, amikor elértük a Horn-fokot. Onnan még elég sokáig tartott, mire befutottunk, de én elértem egy fontos és menő mérföldkövet. A legrosszabb természetesen John Fisher elvesztésének híre, akkor eluralkodott rajtunk a szomorúság. Vitorlás szempontból a jéghatás menti halzolások sorától voltam ki, amikor Fokvárosból mentünk Melbourne-be.

Kishajós világból a VOR-ra érkezve a létszámban látom a legnagyobb változást: komplett csapat dolgozik a fedélzeten, több mindenkire kell figyelni. Ennek köszönhetően nyitottabbá válik az ember. Az biztos, hogy amit itt tanulok, az a jövőben segítségemre lesz - függetlenül a hajóosztálytól és a verseny típusától.

rookies_5_02_keruzore.jpg

Az elmúlt két évben rengeteget erősödtem, a csörlőzéshez és a vitorlák cipeléséhez kell az izom. Mindeközben pedig szerencsére nem sérültem meg. Még a hosszú szakaszokon sem veszítettem a súlyomból, hála a megfelelő táplálkozásnak. Ettől még persze élmény kikötni, és végre nem szárított kaján élni. Igyekszem mindenhol a helyi specialitásokat előnyben részesíteni, itt Brazíliában például a feijado-t próbáltam ki. És természetesen a caipirinha-t.

Amikor ez a regatta véget ér Hágában, lesz három-négy hét szabadságom, aztán július utolsó hetében megkezdjük az edzéseket Billy-vel. Talán el tudunk indulni szeptemberben az olimpiai tesztversenyen, de ez egyelőre nem biztos. Kezdetnek pont elég lesz újra megtanulni a Nacra 17-est, pláne, hogy most már teljes a foil rendszere.

Még egy VOR? Nem hiszem. Ez volt az első, egyben ez lesz az utolsó is. Ha felkérés érkezik, egy-két szakaszt bevállalok, de még egyszer nem teszem be a lábam a Déli-óceánra.

rookies_5_03_keruzore.jpg 

A sorozatban korábban:

- Peter Burling

- Martine Grael

- Francesca Clapcich

- Blair Tuke

 

*az interjú a hetedik szakasz után, a pihenőidőben készült, Itajaí-ban.

 

Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

fotók: Jeremie Lecaudey; Martin Keruzore (2-4) / Volvo Ocean Race

forrás: yachtsandyachting.co.uk

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr6613871088

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.