Helyszíni tudósítás: Antigua Sailing Week - 3
2016.05.05. 12:15
Most itt ülök az apartman teraszán, még mindig pihenem a hét eseményeit. Szerdán pihenőnap volt, szokásos tengerparti bulival, tengerben táncolással, sült csirkével.
Aztán folytattuk a versenyzést...
4. versenynap
A mai nap indult a legszelesebben, 20 csomó körül, így a közepes orrvitorla került fel. Mára kikristályosodott, hogy a dobogó harmadik helye köztünk és a Lee Overlay csapata (Cookson 50-es hajó, olyannal Sydney-Hobartot lehet nyerni - iSail) között fog eldőlni, ennek megfelelően kemény párosverseny alakult ki. Az első futamon jobban startoltunk, de sajnos jobbcsapáson kelet felé haladva túl közel mentünk a parthoz, Lee Overlay-el a nyomunkban. Amikor fordultunk, persze balcsapásra (nem útjogos csapásra) kerültünk, aminek a másik hajó hangot is adott. Kértünk helyet, de akkor már túl közel voltak, így újra fordultunk, elég bénán, és megálltunk, mint a szög. Mire onnan összeszedtük magunkat, nagy volt a különbség. 4. hely.
A második futamra jobban koncentráltunk. Egy gyönyörű start után pontosan trimmelt hátszeles szakaszokon sikerült kihozni a maximumot magunkból, sokszor húsz csomós sebességgel siklatva. Nagyon jó az összhang a spi trimmerekkel, én a nagyvitorlát csörlőzöm, egy hullámot se hagyunk ki - mint egy nagy szörfdeszka. Az egyik cserénél elszakítottuk az A2-t, a következő méret jóval kisebb, de ennek ellenére még Tonnere se tudott nagyon elhúzni tőlünk. Lee Overlay lassabb nálunk a hátszeles szakaszokon, jól otthagytuk őket, a végén csak 20 másodperccel lemaradva Tonnere mögött!
5. versenynap
Tudtuk, hogy ma a maximumot kell hozni. Egy ponttal vezettünk csak Lee Overlay előtt, ha kikapunk, oda a dobogó. Én mi nagyon ott akartunk lenni.
A cél: mi jól rajtoljunk, ők meg ne. Kicsit nehezteltünk rájuk a tegnapiért, hogy majdnem partra raktak. A vonal előtt folyamatosan rájuk tapadtunk, takartuk és nem hagytuk gyorsulni őket. Az most nem volt szempont, hogy késünk pár másodpercet, Tonnere és Gladiator már tuti, hogy első és második.
Egy nekünk tökéletes pillanatban rájuk fordultunk és jó sebességgel, elegánsan elsiklottunk. A pálya ugyanaz, mint a második nap: nyolcas, aminek az egyik hurka jó hosszú, tehát a célba egy spinakker menettel csúszunk be. A forduló előtt Overlay-ék küzdöttek rendesen, nem volt sok a különbség, de az éjjel megvarrt A2 felhúzása után már csak integettek. A tetejébe egy rosszul kiszámított halzolással olyan rossz pozícióba kerültek, hogy a végén a vízen 6, korrigált időben 4 perccel voltunk gyorsabbak! Dobogó lesz este!
A díjkiosztó után hatalmas parti volt persze, a trinik jól megtáncoltattak minket, Bernie a kapitány vigyorgott mint egy óvodás, mi pedig csak ráztuk a langyos karibi éjszakában hajnalig. Csak tudnám, hova lett a jobblábas flipflopom.
Az egész sztori tanulsága az, hogy minden, de minden sikerülhet, a semmiből is. Hajóra mindig kell ember, a tulajdonosoknak kell az utánpótlás, csak ismerkedni kell, e-mailben, Facebookon, fórumokon. Ki kell jönni, meg kell próbálni, mert az élmény mindent felülmúl.
Vigyázat, addiktív!
Felkészülés a Mordorba való visszatérés előtt:
Zárszó: amikor Londonban beszálltam a taxiba, erősen el kellett gondolkodnom a házszámon... erre mondják, hogy rendes nyaralás!
fotók: 1,2,4: sailingweek.com; 3,5,6:Paul Wyeth; 7: Ted Martin
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.