Ha valaki egy mozifilmben akarta volna megjeleníteni az első két nap eseményeit, a forgatókönyv alapján mindenki lazán a fikció kategóriába sorolja az alkotást, hülyének nézve azt, aki folyamatosan bizonygatja: pedig ez így volt, gyerekek!

 

rshyr2015_001.jpg

 

Kezdődött az előrejelzéssel: a kora délutáni rajtot követően 20-30 csomós alapszél és negyven csomós lökések várhatóak délről (vagyis szemből). Ez rázós éjszakát jelent, ugyanakkor esélyt a kisebb hajóknak, hogy az előnyszámításos rendszerben megcsípjék a nagyokat.

 

rshyr2015_002_ka.jpg

  

Aztán folytatódott a rajtnál: egyrészt a technika felmondta a szolgálatot, így aki nem Ausztráliában nézte a TV adást, hanem bízott az internetes közvetítésben az semmit nem látott a cirkuszból (utólag itt nézhető meg), másrészt másfél órával azelőtt, hogy útnak indította volna a mezőnyt (108 egység), a rajthajó elkezdett vizet ereszteni, így a rajta lévő rendezőket és díszvendégeket, valamint az ágyút ki kellett menekíteni. Maradt a tartalék kishajó és a dudálás. Aztán két hajó összeütközött a nagy kavarodásban, a károk olyan komolyak lettek, hogy az Ark323-nak háromszáz méter versenyzést követően kellett visszamotoroznia a kikötőbe. Amikor végre nekiindultak, az egyik nagy esélyes (valamint nyolcszoros első és a pályarekord tartója) Wild Oats XI olyan elegánsan keresztezte le balcsapáson (vagyis nem útjogosan) a komplett mezőnyt, hogy öröm volt nézni (mint később kiderült, összesen ennyi dicsőség jutott nekik ezen a regattán). Az első bójánál a Perpetual Loyal, míg a másodiknál a Comanche (mindkettő százlábas maxi, szintén esélyesek az abszolút győzelemre) állt az élen, utóbbi vezette ki a mezőnyt az öbölből, és kezdte meg elsőként a délre tartó utat, 20 csomó fölötti sebességgel.

 

rshyr2015_003_sg.jpg

 

rshyr2015_004_ka.jpg

 

Estére megérkezett az ígért déli, az Ichi Ban navigátora negyvenhárom csomós lökésekről számolt be. Meg is lett az eredmény: további kiesések, köztük a legnagyobb vad, a nagyvitorla szakadás miatt kiállni kényszerülő Wild Oats XI. A Perpetual Loyal kormánya eltört, mentek vissza Sydney-be. Ahogy a Comache is visszafordult, mert megsérült az egyik kormánylap és az egyik svert. Addigra egyébként volt már árboctörés, hajótest roncsolódás, több kormánysérülés. De legalább személyi sérülés nem történt.Aztán az újabb csavar: a Comanche legénysége úrrá lett a problémán, újra Hobart felé fordították a hajó orrát. De már csak a negyedik helyre voltak jók, a nyolcvannyolc láb hosszú Rambler vezetett (mögötte egy százlábas maxi, a Ragamuffin és egy Volvo70-es, a Maserati).

  

rshyr2015_005_sg.jpg

   

Ken Read, szkipper, Comanche: úgy döntöttünk, megyünk tovább, mert biztonsággal el tudunk jutni Hobartig. Az se érdekel, ha úgy lötyögünk át a célvonalon, de befejezzük ezt az átkozott versenyt! Jó tizenhárom órájukba telt, mire ledolgozták a hátrányukat. Tehát huszonnégy órával a rajt után újra az egyik nagy esélyes állt az élen, huszonhárom hajó pedig kiszállt a versenyből. Ahogy majdnem a Rambler is: mint kiderült, részben azért tudták őket megelőzni, mert ők is eltaláltak valamit a víz alatt, aminek köszönhetően megsérült a jobb oldali svertjük. Ezzel a balcsapásos teljesítményük körülbelül tíz százalékkal rosszabb lett. Ami a továbbra is várható cirkálás fényében pláne nem volt biztató.

 

rshyr2015_006_sg.jpg

 

A második reggelre legyengült bár a szél, de az élen a távolságok állandósultak: a Ragamuffin 100 nem tudott közelebb kerülni a két sánta lóhoz. Lassan mindenki elkezdett felkészülni arra, hogy ezen a versenyen bizony a Comanche ér elsőként célba, a második pedig a Rambler lesz. De persze nem alakult ilyen simán. A Ragamuffin 100-nak is eltört a svertje, méghozzá a bal oldali. Bár a dolognak nem volt különösebb jelentősége, mert barkácsolásba kezdtek. Kiszedték az ép lapot a helyéről, az aljába fúrtak egy lyukat, és elkezdték mindkét oldalon használni, felváltva: nélküle nem sokra mennénk. Viszont amit most csinálunk, az elég veszélyes. Egyik oldalon rendeltetés szerűen van a helyén, a másikon fejjel lefelé. Meglehetősen macerásak a fordulók, szerencsére nem túl erős szél - mondta el David Witt, a fedélzetmester.

 

rshyr2015_007_sg.jpg

   

rshyr2015_007_sg.jpg

   

rshyr2015_008_sg.jpg

 

Helyi idő szerint december 28-án, 21:58:30-kor idegtépően gyenge és forgolódó szélben becsorgott a célba a Comanche. Ken Read-ék menetideje 2 nap, 8 óra, 58 perc, 30 másodperc, amibe benne van az a harminc mérföld is, amit visszafelé mentek.

 

rshyr2015_009_ka.jpg

 

A népi bölcsesség szerint Hobartban a Storm-öblöt és a Derwent-folyó torkolatát éjfél előtt le kell tudni, különben lőttek a befutónak. Ezt saját bőrén tapasztalta meg a Rambler és a Ragamuffin 100 legénysége, amikor is pár méterre egymástól leparkoltak éjszakára. Ezzel egyúttal jó időre nyitva maradt az a kérdés is, hogy ki nyeri az összetett versenyt, vagyis az előnyszám alapján számított listán ki lesz az élen. Bő tíz órával a Comanche után vánszorgott be a páros, a Ragamuffin 100-on örülhettek jobban (2 nap, 19 óra, 47 perc, 30 másodperc),

 

rshyr2015_010_sg.jpg

 

míg a Rambleren izgulhattak, hogy a 2 nap, 19 óra, 51 perc, 42 másodperc az abszolút harmadikon túl az összetett elsőre elég lesz-e.

 

rshyr2015_011_sg.jpg

  

Folytatjuk...

Addig is, kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

fotók: 1,3,8,: Kurt Arrigo; 2,4-7,9,10: Stefano Gattini

forrás: rolexsydneyhobart.com

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr28207546

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.