A mezőny elszenvedte első komoly sérülését, méghozzá sokkal komolyabbat, mint amire bárki gondolt volna.

  

vor8_ADO_141130_knighton_1381.jpg

   

november 26.

A verseny meteorológusa Gonzalo Infante: itt nem lesz Doldrums. Nem lehet megjósolni, mi lesz a jövő. Egy igen jelentős erejű trópusi vihart várnak a verseny rendezői. Már a vihar alap szívása is elérte a 20-30 csomós szelet.  A gondot a következő tulajdonságai okozzák:

- brutálisan pöffös tud lenni: 30-50 csomós alapra, 40%-al is erősebb szél ki tud alakulni.

- hatalmas hullámokat tud korbácsolni amik elérheti a 6-7 métert is.

A Team Brunel kormányosa csak annyit mondott a szituációról: biztos, hogy valami szakadni fog. Aközött kell majd egyensúlyozni, hogy gyors is legyél, de a hajó is egy darabban maradjon.

 

vor6_DFG_141129_riou_83627164.jpg

  

Stratégiailag két opció merül fel.  Vagy nyugatról kerülik a vihart, és akkor egy raumos-hátszeles rohanással végig mennek benne, vagy egyszerűbben, keletről. Mind a kettőnek megvan a maga veszélye.

Az első azért veszélyesebb manőver, mert 30-tól 50 csomós szélig bármi lehet, és abban kell tudni haladni,  viszont a megfelelő irányban van. Ezzel szemben, ha megkerülik ezt a trópusi vihart, akkor biztonságban átvészelik, viszont nagy lesz a vargabetű.

 

vor3_SCA_141127_halloran_P128077.jpg

 

november 27.

A Dongfeng csapatának egy kisebb problémája támadt, ugyanis a nagy vitorla sínje elkezdett lejönni az árbocról, ami alapjában véve ijesztő pillanat lehetett. Mint a videón is lehet látni, ideiglenes megoldást alkalmaznak addig, amíg nem tudják megragasztani rendesen, de ezt nem lehet úgy hagyni ahogy most van, mert így a reffelés nem igazán működik, és anélkül eljutni Abu Dhabi-ig csodaszámba menne!

 

Azért, hogy ne mindig csak arról essen szó, mi nem működik, egy videó arról, hogy  a családok és barátok milyen üdvözletet küldenek Team Alvimedicának az USA-ban hagyományos Hálaadás alkalmából:

 

  

És arról, hogy a hajókon, ahol főleg szárított kaján élnek, hogyan ünnepelnek ilyenkor:

 

 

november 28.

A csapatok készülnek a legrosszabbra. A hajókon azzal töltik az időt, hogy minden tiszta és rendezett legyen, a szerelvények pontosan működjenek, mert már nincs sok idő hátra, hogy az idő megváltozzon, és egy csatatér közepén érezzék magukat. Szerintük attól, hogy az óceán most nyugodt, csak egy téves biztonságérzetet kelt az emberben. Ez hamarosan változik, és jön nagy csavar a sztoriban!

Team SCA, pozitívan várja a vihart, szegényeknek az elmúlt pár napban mindig szélmentes övezetet sikerült kifogniuk, így kissé lemaradtak. A céljuk az, hogy a nyugati részén kapják el az alacsony nyomású zónát, így hozva be lemaradásukat a mezőnnyel szemben. Be akarnak vállalni mindent, mert úgy gondolják, hogy csak akkor lehet nagyot nyerni, ha nagyot kockáztatnak.

november 29-30.

Megtörtént az, amit mindenki el akar kerülni. Az ami miatt a versenyzőket a családjuk félti egy ilyen versenytől. A Team Vestas Wind Cargados Carajos-nál zátonyra futott. Szerencsére magában a balesetben nem sérült meg senki, sajnos a hajóról nem mondható el ugyanez: mind a két kormánya eltört, és az egyik légkasztni is sérült.

A hír futótűként terjedt el. A Team Alvimedica volt a legközelebb a szerencsétlenség helyszínéhez. A legnagyobb díjat már most nekik lehetne adni, hiszen amint értesültek a dologról, a Versenyigazgatóság kérésére félbe szakították a versenyüket, és a pórul járt hajóhoz siettek segíteni. Fél óránként rádiókapcsolatot létesítettek velük, nem spórolva az energiájukkal és az idejükkel. Ott rostokoltak mellettük addig, amíg a „Parti Őrség” meg nem jött. Arra is fel voltak készülve, hogy ha elfajul a helyzet, egy komplett csapatot fel kell venniük, végül szerencsésen megoldódott minden. A lényeg: mindenki jól van.

Will Oxley, navigátor, Team Alvimedica: arra a 12 órára a verseny teljes mértékben háttérbe szorult. Egyszerűen lényegtelenné vált.

 

 

Lesújtó látvány ezt egy vitorlázónak látnia:

  

 vor1_ALV_141130_ross_0218.jpg

   

A Vestas tagjait az Íle du Sud nevű szigetre szállították, ami 430 kilométerre található Mauritiustól.

Will Oxley, navigátor, Team Alvimedica: nálunk minden rendben, de meg kell mondanom, mindannyiunkat megráztak, ugyanakkor mélyen megérintettek a történtek. Örömünkre szolgál, hogy a Vestas legénységének segítségére lehettünk, és hogy a csapat tagjai mind jól vannak. Nagyon várjuk, hogy mihamarabb együtt sörözhessünk velük.

 

vor4_TVW_141128_carlin_IMG_2458.jpg

 

A jelenlegi időjárás mindenre alkalmas, csak vitorlázásra nem. 

Stefan Coppers, fedélzeti riporter, Team Brunel: A legtöbb vitorlázó számára ez az idő, amikor beindítod a motort, elmész a legközelebbi szigetre, ott horgonyt dobsz és kinyitsz egy friss üveg rosét.

Mi sem szemlélteti jobban, hogy milyen szélviszonyok között tudnak vágtatni: a Team Brunel 1,6 csomós szuper sebességgel halad keletre. A következő pár napban nem valószínű, hogy egyszer is 10 csomónál nagyobb szélben tudnak versenyezni. Ez olyan szempontból kellemes, hogy lesz idejük mindenre a hajón, amire szeles időben nincs lehetőségük (például fürdeni). Viszont a kis szél, nagy meleggel párosulva, izzasztó napokat fog okozni!

  

vor7_SCA_141129_halloran_DSC01592.jpg

 

Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

vor5_MAP_141128_vignale_0769.jpg

 

A legfrissebb jelentés szerint: ADOR (2440 tengeri mérföld a célig), Team Brunel (+3,9 tmf), Dongfeng Race Team (+4,4 tmf), Team Alvimedica (+110,3 tmf), Team SCA (+121,3 tmf), MAPFRE (+127,4 tmf). Az utolsó három óra átlagát tekintve a leggyorsabb épp a MAPFRE volt 4,8 csomóval, míg az utolsó negyed órát tekintve az SCA, 6 csomóval.

 

Zárszóként pedig egy interjú Chris Nicholsonnal. a szerencsétlenül járt Vestas szkipperével (riporter: Mark Covell, a versenyigazgatóság tagja), még a baleset másnapján:

MC: Hogy vagy?

CN: Hááát... hajótöröttként dekkolunk egy szigeten, ami nyilván gyönyörű, de sötét van, mert a generátort egy órája kikapcsolták. Az előző éjszaka talán a legcsodálatosabb volt, amit valaha láttam, rengeteg telefonhívást bonyolítottam. Aztán jött ez a mai - a legszörnyebb.

MC: El tudom képzelni. A legénység hangulata milyen?

CN: Elképesztően jó! Meglehetősen szimpla vacsoráz fogyasztottunk itt a szigeten, Épp azt fejtegettem a srácoknak, hány ilyen típusú balesetet szenvedhet el az ember sportpályafutása során, mint ez volt, és sehol senki - média, család, barátok. Ténylegesen hajótöröttek vagyunk. Vacsoránál mindenki meglehetősen őszintén beszélt az érzéseiről, a helyzetről, illetve ahogy azt kezeltük. Az adott körülmények között igen alaposan körbejártuk a témát.

MC: Ezek szerint mindenki megkönnyebbült, és szerencsésnek érzi magát. A hajó milyen állapotban van?

CN: Komoly sérüléseket szenvedett. Elvégre masszív ütéseket kapott. Csodálkozom is, hogy ehhez képest egyben maradt.

MC: Biztonságban voltatok a hajónak köszönhetően, az egyszer biztos. Téged mik foglalkoztatnak most első sorban?

CN: Természetesen a legénységem és az értük aggódok sorsa. Az ütközést követően először a versenyigazgatóságot informáltam, utána jött Neil Cox, a parti menedzserünk, kértem, hogy folyamatosan tájékoztassa a családokat. Ahogy haladtunk előre az időben, kifogytunk az elektromosságból, elment a műholdas telefon térereje Ahogy az lenni szokott. El sem merem képzelni, mi zajlott le ezalatt a hozzátartozók fejében. Szóval ez az elsőrendű, utána jön a hajó: egyben kell tartani, amennyire lehet.

MC: Sikerült-e már kimenteni belőle valamit, illetve tervezitek-e, hogy visszamenjetek, és további felszerelést, vizet, ételt hozzatok el belőle?

CN: Természetesen. Amit lehetett, ma elhoztunk: üzemanyagot, olajat. És holnapra egész napos szállítást tervezünk. Egészen elképesztő, hogy szó szerint nem tudom elküldeni a fotókat, amiket csináltunk. Ez innen egyszerűen lehetetlen. Ahogy már mondtam, teljes mértékben átéljük a hajótöröttek létét.

MC: Le tudod nekünk írni a szigetet, ahol vagytok?

CN: A lagúnán túl látom a zátonyon megtörő hullámokat, amiket tegnap éjjel volt szerencsém túl közelről megszemlélni. Elképzelni sem lehetne nagyobb kontrasztot az elmúlt 24 órához képest. Lenyűgöző a lagúna és a szigetek madárvilága, alig ismerik páran a vidéket, meglehetősen érintetlen. Ezért aztán mi is megpróbáljuk eltüntetni minden nyomunkat.

MC: Vissza a tegnap estéhez: elmeséled az evakuálást? Milyen volt meghozni a döntést, mentőcsónakba szállni, aztán elhagyni a hajót?

CN: Az életben hoz az ember pár súlyos döntést, szerintem nekem ez volt életem legnehezebbje. Próbáltam a fedélzeten tartani a srácokat, amíg csak lehetett, hogy időt nyerjünk. De a helyzet nem javult, sőt, a hajó szinte önmagát pusztította a köveken, ahogy vergődött. Rajta maradni sem volt egyszerű. Átbeszéltük, gyakoroltuk, hogyan csináljuk, de eszem ágában nem volt éjjel nekivágni egy ilyen feladatnak. 7-8 óra volt napkeltéig, végül másfél-két órával a hajnalhasadás előtt hívtam a rendezőséget, hogy el kell hagynunk a hajót.

MC: Beszéltél sziklákról, zátonyról, mély és sekély vízről, hullámokról. Mi zavart leginkább? Miért döntöttél úgy, ahogy?

CN: Tudtuk, hogy a zátony túloldalán, a lagúnában sekély a víz. A problémát az okozta, hogy a tőkesúly a mélyvizes oldalon akadt el, ott verődött a szikláknak, a megtörő hullámok gyilkolták. Ilyen körülmények között kellett rajta maradnunk, közben hullottak a darabok, aztán nagy nehezen a zátonyra sodródtunk, és kicsit lenyugodtak a dolgok - de biztonságosan akkor sem tudtunk volna leszállni. Aztán két órával napkelte előtt letört a bulba, és a ajó megdőlt. Talán ekkor esett le a hajó fara is, a fedélzet kezdett összecsuklani, nem lehetett halogatni a döntést. Éjszaka kísérleteztünk az egyik mentőszigettel, néztük, merre és mennyire sodródik, leadtuk a hívást, aztán nekivágtunk.

MC: Profi kivitelezésnek hangzik. Mi most egy Inmarsat telefonon beszélgetünk, és sejtésem szerint értékes energiát használunk, amit éppenséggel a szükséges logisztika megszervezésére is fordíthatnátok. Tudjátok tölteni valahogy? Például napelemmel?

CN: Igen, napközben is csináltuk. De legközelebb hosszabb zsinór kell hozzá, mert le kell feküdnöm a homokba, hogy használjam. Életmentő cucc amúgy. Olyan gyorsan sérült a hajó, és ömlött be a víz, hogy elázott minden elektronikai felszerelésünk, ezt a vésztartalékból vettük elő. Amíg nem történik veled ilyesmi, azt hiszed, felkészültél rá, de amikor benne vagy a sűrűjében, már nem így gondolod. Így pláne megnyugató volt, hogy értesíthettünk embereket. Engem és a legénységet is megnyugtatta a tudat, hogy nem maradtunk magunkra a bajban.

MC: Ha már itt tartunk, szurkolók ezrei kívánnak nektek minden jót, amit ezúton tolmácsolok. Van számukra bármi üzeneted?

CN: Talán érthető, hogy feldúlt vagyok... nem is tudom... azt mondtam a srácoknak....

MC: Csak nyugodtan, amennyi idő csak kell!

CN: .... .... ... azt mondtam a srácoknak: erős csapatnak hittük magunkat, tegnap azonban hibák sorát követtük el. Ők viszont elképesztően profin kezelték a helyzetet, és próbálták mindenből a legjobbat kihozni.

MC: Azt már mondtad, hogy próbáljátok csökkenteni a környezeti hatást. És tudom, hogy a Volvo ehhez minden támogatást megad. A szigetről hogyan fogtok távozni?

CN: A holnapunk rámegy arra, hogy az összes kötelet és kábelt elhozzuk a hajóról. Aztán a nap véégn meglátjuk, mit lehet kezdeni a maradékkal. Kedd reggel egy körülbelül 20 órás hajóútra indulunk, Mauritiusra, ahol találkozunk Neil Cox-szal. Már ott van, és mentőcsapatot szervez, egyezteti velük, mit lehet és mit nem tenni a hajóval. Van nálunk egy csomó fotó és videó, amit egyelőre nem tudunk megosztani a világgal, átnézzük őket, de sajnos sejtem, mi lesz a vizsgálat vége.

Ha valaki, hát a projektünkben részt vevők kezelni tudják ezt a helyzetet is, és nem hiszem, hogy a történetünk itt véget ért. Különleges emberekkel vagyok körbe véve, akik a Volvo-val karöltve a lehet legjobbat hozták ki a tegnap éjszakából.

MC: Remélem, Brian is végezte a munkáját. Remek fedélzeti riporter, és biztos vagyok benne, hogy kiváló anyagokat rögzített. Mennyi nyersanyaga van?

CN: Ennél bonyolultabb a dolog, mert van itt egy óriási sztori, amit el kell mesélni, ő viszont a felszerelése jó részét elvesztette. A tegnap éjszakai anyagot most nem tudjuk átnézni még egyszer, de amikor vágta, a válla fölött belepislantottam - mindenki el fogja dobni tőle az agyát!

MC: Van bármi kérdésed hozzánk?

CN: Nincs, személy szerint hálás vagyok a támogatásért, amit kapunk.

  

fotók: Matt Knighton; Yann Riou; Corinna Halloran (3, 6); Amory Ross; Brian Carlin; Francisco Vignale

forrás: volvooceanrace.com

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr636948793

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.