Egy hír kapcsán

2014.09.26. 08:20

lara_01.jpg

"Vasárnap véget ért a 2014. évi ISAF Vitorlás Világbajnokság a spanyolországi Santanderben. A látványos, up-and-down pályákon zajló, gyors éremfutamokat a partról közel 3000 néző figyelte – a valós idejű online közvetítést pedig sokkal többen. A legtöbb érmet szerző nemzet Franciaország lett (RS:X női és férfi arany, férfi bronz, Nacra 17 arany), a riói olimpiára 39 nemzet sportolói kvalifikálták magukat (közöttük Finnben legnagyobb örömünkre Berecz Zsombor), a létező helyek mintegy 50%-át kisajátítva, a 2018-as VB-re készülni kezd a dániai Aarhus. A VB egyik legérdekesebb győzelme két fiatal lányhoz köthető: női 470-esben az osztrák Lara Vadlau – Jolanta Ogar páros nyert, akiknek történetesen magyar az edzőjük, Fundák György személyében." Eddig a hír. De mit kezdjünk vele?

Az első opció, hogy megvonjuk a vállunkat, vagy még azt sem, és tovább görgetünk, hiszen kit érdekel az, hogy ki nyert vagy éppen lett helyezett kishajóban az olimpiai hajóosztályok világbajnokságán a néhány maroknyi hazai hajóosztály-fanatikuson kívül.

A második, hogy elkezdünk vekengeni, bús magyar sorsot emlegetve. Sztorizgatunk a szebb időkről, okosságokat sorolunk a hazai kishajós vitorlázás egyre mélyülő lejtőjéről. (Például, hogy alig maradt klub, ahol komolyan foglalkoznak utánpótlás-neveléssel, a fent említett VB-n is induló hajóosztályok zömében kérdés, hogy összejön-e elegendő versenyző egy-egy magyar bajnokság megrendezéséhez, az ifjúságiként sikeres magyar vitorlázók felnőtté válva faképnél hagyják a kishajózást, miközben évente 200 új nagyhajót regisztrálnak a Balatonon, a klubok és kikötők többsége elegáns fürdő- és divatozótelepekké válik, és így tovább.)

A harmadik, hogy elgondolkodunk közösen, mindannyian, vitorlázók és a vitorlázásért aggódók, összefogunk, és végre teszünk valamit. Ha a fent említett Lara Vadlau életrajzát megnézzük, bizony sok ismerős pontot látunk, azon túl is, hogy a kisasszony Facebook-oldalán több olyan magyar vitorlázó hölgy is a barátjaként jelenik meg, akik lehetnének akár komoly versenytársai is, ha történetesen még vitorláznának.

(Az összevetés kedvéért: Ausztriának ugyebár közismerten nincs tengerpartja, a keret edzőközpontja az idehaza sokak által lenézett Fertő-tó partján található, éppen csak a szemlélet különbözik, az viszont jelentősen. A kezdeti fejlesztést a klubokra bízzák, támogatják, hogy a fiatal vitorlázók több hajóosztályt is kipróbáljanak, hiszen a lényeg, hogy megtanuljanak vitorlázni, és megszeressék a sportot. Ha elég ügyesek, elkötelezettek, vannak eredményeik, akkor pedig elkezdenek központi támogatással hosszú távon és céltudatosan dolgozni velük. Ennek lehet az eredménye az aktuális VB-címen túl az utóbbi évek 5 olimpiai aranya, számos érme, a nemzetközi címek, és az is, hogy már most tudják, kit indítanak a 2020-as Olimpia kvótájának megszerzéséért, még ha az illető most éppen ifjúsági versenyző is.)

lara_03.jpg

Lássuk akkor Lara példáját! Optimisttel kezdett vitorlázni, szépen fejlődött, 9 évesen már versenyzett, 10 évesen nyerte az első versenyét, 13 évesen Optimistben a VB-n 10. helyen végzett. Kipróbálta magát Laser 4.7-ben, de belátta, hogy a mérete miatt inkább kétszemélyes hajóosztályban érdemes folytatnia, így 15 évesen átült 420-asba, ahol egy év leforgása alatt az Ifjúsági VB 46. helyről felmásztak a 3. helyre. Közben sportdiplomáciai (értsd: éremmaximalizálási) okokból röviden beült ByteCII-be is, hogy az Ifjúsági VB-n 2., az Ifjúsági Olimpián pedig 1. helyen végezzen. 16 évesen logikusan hajóosztályt váltva az olimpiai hajóosztály 470-esbe ült át, hogy a nemzetközi felnőtt mezőnyben kezdjen vitorlázni. Rövid intermezzóként közben 420-asba visszaülve azért nyertek még egy Ifjúsági VB-t is. A 470-es felnőtt női mezőnyben utolsó kvalifikálóként összeszedték a kvótát a londoni Olimpiára, ahol Lara a legfiatalabb kormányosként 20 indulóból a 20. helyen végzett. London (pontosabban Weymouth, ahol a vitorlásversenyeket rendezték) több szempontból is döntőnek bizonyult, hiszen egy utolsó helyezés után sokan feladnák. Lara mancsaftja, Eva-Maria Schimak végre a kormánynál és Laser Radialban szerette volna folytatni vitorlázó karrierjét, Lara pedig összehaverkodott a 12. helyen végzett lengyel páros mancsaftjával, Jolanta Ogarral, akivel – függetlenül attól, hogy egyelőre két külön állam polgárai és van közöttük vagy egy tucat év – össze is ültek, és elkezdtek keményen edzeni, évente több mint 200 napot vitorlázva. Mellettük állt család, klub, edző, szövetség, kapitány, menedzser, szponzor, ország, miegymás, akik hittek abban, hogy sokkal többre képes az akkor még csak 18 éves versenyző és társa.

Azóta pedig a nemzetközi szaksajtó is csak üstökösként tekint rájuk és fejlődésükre. Fél év közös edzésmunka után megnyerték Palamost és az Észak-Amerikai Bajnokságot, 4. helyen végeztek két Világkupa versenyen is. A 2013-as Nyílt EB-n 3., a VB-n és a mostani ISAF VB tesztversenyén Santanderben 2. helyen végeztek, és megnyerték a Semaine Olympique Francaise-t. Idén hoztak egy ezüstöt a Kieli Nemzetközi Vitorlás Hét-ről, megnyerték egy idegtépő éremfutammal a brit páros előtt az athéni EB-t, 3. helyen végeztek a riói Aquace Regattán, ami az elkövetkező Olimpia tesztversenye volt, és végül most meggyőző fölénnyel nyerték a santanderi VB-t (4 futamot, köztük az éremfutamot is megnyerve, ismét elpáholva a briteket és a harmadik helyre szorítva a 2014-es Olimpiai bajnok új-zélandi párost).

Mindezek tetejébe a megnyert éremfutam befutója és a szaltó után, amit a mancsaft ugrott a vízbe, képesek azt nyilatkozni, hogy ez csak egy lépés volt Rió felé, merthogy az a nagy cél - hozzátéve, hogy az éremfutamon azért is hajtottak, mert szerették volna az arany pötty viselésének a jogát megszerezni a nagyvitorlájukra:-). Meg azt is ki tudják mondani, hogy Londonból azt tanulták meg, néha esni kell, akár pofára is, ahhoz, hogy az ember felállhasson belőle. Meg azt, hogy milyen szerencsésnek gondolják magukat, hogy gimi (és London) után nem ültek be egyenesen az egyetemre, mert így vitorlázhatnak, utazhatnak, jó barátok lehetnek, és így tovább.

Harmadik opcióként tehát őszintén gondoljuk végig azt, amit olvastunk, akár be is helyettesítve a neveket hazai versenyzőkre az egyenletben, lássuk meg a még elkapható esélyeket, tehetségeket, és lépjünk.

lara_02.jpg

Vagy negyedik opcióként zárjuk be ezt a cikket, felejtsük el ezt a problémát örökre, és fogadjuk el békésen, hogy Magyarországon a vitorlázás rekreációs célú sportolás marad, a kikötőink pedig fürdő-, üdülő- és pénzfialó-telepek. Az a néhány tucat ember, akit érdekel még a vitorlázás nemzetközi mércével is minőségi világa, majd követi élőben vagy online a versenyeket, vagy elolvassa a róluk szóló beszámolókat. Például itt, a Vitorlás tudattágítás oldalán.

lara_04.jpg

 

Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

Forrás és linkek:

Santander 2014 ISAF Sailing World Championship

ISAF Sailor Biography - Lara Vadlau

Austrian Sailing Team / Lara Vadlau - Jolanta Ogar

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr586733081

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.