34. America's Cup - Az amerikaiak nagy visszatérése
2013.09.26. 00:22
A meglehetősen kurta-furcsára sikerült Louis Vuitton kupa után minden szem a győztes kihívóra (Emirates Team New Zealand), illetve a védőre (Oracle Team USA) szegeződött, és valószínűleg mindenki reménykedett benne, hogy a "Summer of Sailing" felemás sikere után a szeptember legalább tartogat izgalmakat. Tulajdonképpen mondhatjuk, hogy így volt...
Az elmúlt hetek két főszereplője:
Itt pedig Dean Barker és csapata:
Alant pedig az Oracle Team USA:
Szolgálati közlemény:
Kövessetek minket a Facebook-on, akadnak finomságaink, amiket csak azon jelenítünk meg! És ott van még Twitter oldalunk is...
Kezdődött mindjárt az OTUSA büntetésével, aminek köszönhetően -2 pontról kellett belevágniuk a küzdelembe, vagyis a kilenc győzelemig tartó párharcban tizenegy meccset kellett nyerniük, ha az Egyesült Államokban akarták tartani a Kupát.
És eljöve a szeptember hetedike.
Első futam (R1) 10:21-nél, második (R2) 1:10:04-nél. Érdemes figyelni az ETNZ "sárga tengeralattjáró" gyakorlatát...
ETNZ - OTUSA 2:0
Majd a folytatásban (szeptember 8.) köddel nehezített pálya.
Első menet (R3), megspékelve a rajtterületre vitorlázáshoz tartozó magyarázattal 10:45-nél, második (R4) 1:10:10-nél, belső kamerás képekkel, plusz rajttaktikával kezdve.
ETNZ - OTUSA 3:0
Bár a tervekben minden napra két futam szerepelt, szeptember 10-én végül csak egyet teljesítettek a csapatok, az pedig (R5) 11:28-tól tekinthető meg. A második menet az OTUSA döntése miatt hiúsult meg, mindkét brigádnak volt ugyanis egy lehetősége a döntő folyamán, amikor kérhette, hogy a soron következő futamot ne indítsák el, a Védő pedig ekkor élt ezzel - valószínűleg technikai probléma miatt, de mivel magyarázatot adniuk nem kellett, mindenki csak tippelt.
A döntő eddigi állása azonban magáért beszélt: az új-zélandiak fölénye annyira szemmel látható volt a futamok alatt, hogy az amerikaiak minden bizonnyal taktikai okokból kértek időt, nem pedig azért, mert bármilyen technikai problémájuk akadt volna - beszédes kép volt, amikor Sir Russel Coutts, az Oracle csapat vezetője a futam után elbeszélgetett Spithillel.
Pár mondat a helyzetről a verseny Főrendezőjétől, Iain Murray-től 1:09:00-tól.
ETNZ - OTUSA 4:0
Az előző napi elgondolkodásnak meg is lett az eredménye: szeptember 12-ére jött a nagy hír: az OTUSA a San Franciscóban született taktikus John Kosteckit a brit, négyszeres olimpiai bajnok finnes Sir "Big" Ben Ainslie-re cserélte. Az akciótól nyilván sikert vártak, ehhez képest aznap beleszaladtak két sima vereségbe*, a futamok (R6 12:15-től, R7 1:12:25-től) után a szakkommentátori székben ülő Ken Read száján még az is kicsúszott, hogy esetleg nem a személyeken múlik a helyezés kérdése - egyértelmű utalás arra, hogy bár csak a Védő folytatott kéthajós kampányt, mégis úgy tűnik, a kivik-nek van a legjobb AC72-ese.
(* Ha igazságosak akarunk lenni - és azok akarunk -, muszáj megjegyeznünk, hogy ebben a két futamban az OTUSA végre komoly ellenfélnek bizonyult, amit lehetett, azt kihozták a helyzetekből.)
ETNZ : OTUSA 6:0
Szeptember 14-én megint csak egy futam jött össze, de ekkor nem a résztvevők valamelyike játszotta ki szabadkártyáját (ezt, ugye, már csak az ETNZ tehette volna meg), hanem a szél lépte túl a felső limitet, így a Rendezőség halasztotta a menetet. Ez az egész verseny alatt sok bosszúságot okozhatott a nézőknek, ami miatt a közvetítés kommentátorai nem győztek folyamatosan mentegetőzni. A szabályt ugyanakkor maguk a csapatok hozták Andrew "Bart" Simpson tragikus halálát követően, a versenyzők biztonsága érdekében, amin a száguldó szörnyetegek rohanását elnézve, nincs mit csodálkozni.
A nyolcadik futam hozta a párviadal egyik leglátványosabb pillanatát, amikor még azoknak a lélegzete is elállt másodpercekre, akik nem sokat értenek a vitorlázáshoz, még kevesebbet a párosversenyzéshez. Az amerikaiak tanulva korábbi hibáikból - elsősorban lassú fordulásaikon javítottak, méghozzá nem is keveset - nagyon az új-zélandiak sarkára léptek, aminek az lett az eredménye, hogy a két katamarán egymáshoz nagyon közeli fordulókkal menetelt a pályán. Az Oracle olyannyira szorította az ETNZ-t, hogy aztán az egyik lekeresztezés előtti fordulóban utóbbi a manőver közepénél, ahelyett, hogy befejezte volna azt, fennakadt a levegőben, mint a gitárszóló közepén a kitartott rikácsoló magas hang, és csak dőlt, dőlt egyhelyben:
A borulás-közeli helyzetet az okozhatta, hogy a szárny közepe a fordulási manőver közben nem lebbent át a másik irányba, ami miatt elkezdte dönteni a katamaránt.
A teljes futam (R8), előtte a mikrók ("pie-warmers") története 10:40-től. És persze az eddigi legmelegebb "pite", majdnem borulás 28:50-től.
ETNZ : OTUSA 6:0
Szeptember 15-én, limit-közeli szélben megint összejött két futam, R9 10:55-től, R10 1:22:45-től. Egy ide, egy oda, a Védő végre ellenfele volt a Kihívónak.
ETNZ : OTUSA 7:1
Szeptember 17-én a 20,3 csomós szélhatár nem engedett futamokat, így azokat 18-ára halasztották. Az elsőben (R11) - eltekintve a kreuz egy rövid pillanatától - végig a kivik vezettek. Jól jöttek el a rajtból, majd fokozatosan növelve előnyüket megnyerték a meccset. A másodikat körülbelül 5 másodperccel a rajt előtt szakították félbe, mert a szél megint túl nagy volt (értsd: 19,9 csomó fölé ment - iSail). 11:02-nél váltunk élőképre:
ETNZ - OTUSA 8:1
Szeptember 19-ére 11-14 csomós szelet jósolt a meteorológia - mindenki remélte, hogy nincs az a szélhatár, amibe ez ne férne bele. A kivik - ugyebár - egy győzelemre voltak a dicsőségtől, teniszmeccsen ilyenkor jön az, hogy "Quiet, please!". Az első rajtnál (R12, 12:30-nál kezdenek el begyorsítani a rajtterület felé) Spithill-ék ügyesen helyezkedtek, ellenfelük alá kerültek, feltartották őket egy rövid ideig, majd kilőttek - és az előnyüket végig megtartották, több száz méter előnnyel értek célba.
Nem, ő nem a pápa.
És aztán (megint) nem volt tovább, a szél - ha csak egy pillanatra is, de - átlépte a határt.
"No more racing today"- az ember kezdte unni ezt a mondatot.
ETNZ - OTUSA 8:2
Szeptember 20-án, pénteken az előrejelzés 10-15 csomót mondott, de délelőtt 11-kor már 15-18 fújt, és további frissülést vártak. Az árapály alapján korrigált szélhatár a két futamra 23,3 és 21,3 csomó volt. Ehhez képest a rajtnál 8 csomó, köd. Kicsi rendezői szerencsétlenkedés a rajtterület kijelölésénél, az első pályajelnél egy könnyed luvcsata, épp 20 csomós tempó (ha éppen bőszélben), így kicsúsztak a 40 perces időhatárból (a futam megtekinthető 10:39-től). Pedig az ETNZ bő egy kilométerrel vezetett...
A második futamra (R13, 1:28:00-nál indul) frissült kicsit a szél, leszerelődtek a Code Zero vitorlák.
ETNZ - OTUSA 8:3
Szeptember 21-én volt szél, nem erős, nem gyenge - de öt fokkal arrébbról, hogy stimmeljen a fixen telepített pályára. Így aztán halasztás másnapra. Ez konkrétan 22-e volt, tökéletes vitorlázóidő ígéretével.
A 14. futamhoz (R14 11:47-től) hasonlóan a második rajtot is lee oldalon kezdi az Oracle (1:18:08), majd az első pályajelnél már három másodperces előnyre tesznek szert, és innen az ETNZ csak nézi az amerikaiak seggét - egyre távolabbról.
ETNZ - OTUSA 8:5
Az amerikaiak egyre inkább kezdik elhinni, hogy behozhatják hátrányukat. A gyenge szélben szeptember 23-án csak egy futam megrendezésére volt lehetőség - a kiviknek esélyük se nagyon volt: a futam (R16, 41:07-től), amit egy rajteljárásban történt koccanás dönt el. Dean Barker ezt a rajtott sem tudta megnyerni, Jimmy Spithill zseniálisan rakta be az OTUSA-t a kivik mellé, hogy kiprovokáljon egy olyan helyzetet, amelyben ellenfelük hibára kényszerül.
ETNZ - OTUSA 8:6
Újra kétfutamos versenynapot láttunk (R17 09:58), a második (R18 1:09:58) lett izgalmasabb, amikor a kivik nagy nehezen, de megnyerték a rajtot, a futamot végül elvesztették, mégpedig a kreuz szakaszon, amikor az Oracle hajója szárnyakon repülve egész egyszerűen legyalogolta őket, majd a pálya jobb széléhez érve előttük fordult, és ezzel megelőzte őket. Dean Barker, tiszta szél reményében kifordult Spithill mögül, ezzel még nagyobbra növelve a távolságot a két egység között. A kivik innen már nem tudtak fordítani, Spithill pedig az AC történetének egyik legnagyobb teljesítményét produkálva kiegyenlítette az állást, hogy két hét versenyzés és 18 futam után egyetlen utolsó futam döntse el a 34. America's Cup sorsát.
A döntő rész képsorozata:
Dean Barker egy lassan már tipikusnak nevezhető pózban:
ETNZ - OTUSA 8:8
A mindent eldöntő futam.
Talán Kenny Read fogalmazta meg a közvetítés alatt a legjobban, miért tudta megnyerni az Oracle az utolsó futamot és ezzel az egész versenyt: "ezek a hajók napról napra jobbak, gyorsabbak - úgy tűnik az Oracle csapata gyorsabban tanul".
A rajtot (R19 kezdete 09:59-nél) az ETNZ jobban teljesítette, megszerezték a létfontosságú belső helyet az első bójánál, majd az Oracle tett is nekik egy nagy szívességet azzal, hogy egy manőverhiba miatt megmosdatták hajójuk orrrészét, ezzel Barkerék még nagyobb előnyre tettek szert, ami azt jelenti, hogy kb. egy orrhegynyivel voltak az Oracle előtt, de mindez csak az első kapuig volt érdekes, mert ott a két hajó különvált, mint az előző nap második futamában - az amerikaiak a part felé, a kivik pedig Alcatraz felé. A kreuz-szakasz feléig, amikor összeért a két hajó útja, az ETNZ előbbre volt, de csak kevéssel, az Oracle pedig minden takkon hajóhossznyit hozott, majd meg is előzte Dean Barkeréket, úgy, hogy az már behozhatatlan volt, fölényesen hozták a futamot, és ezzel megtartották a Kupát az USA-ban, Larry Ellison csapattulajdonos legnagyobb örömére.
ETNZ - OTUSA 8:9
A verseny összefoglalója 3 percben:
Arról, hogy mi lesz a Kupa további sorsa, mármint a versenyé :) e poszt befejezése pillanatában egyelőre csak kevesen tudják, Russell Coutts viszont minden bizonnyal már látja a jövőt.
(fotók: 1: Chris Cameron; 2: Guilain Grenier; 3,4,22,33: Abner Kingman; 5-9,12,13,18-20,25,26,29,30,32,35-37,39: Gilles Martin-Raget; 10,11,16,17,23,24,28: Gárdi Balázs; 14,15,21,27,28,31,34,38: Ricardo Pinto)
(forrás: americascup.com)
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás San Francisco Larry Ellison Russell Coutts Ben Ainslie AC34 ETNZ Guilain Grenier Gilles Martin-Raget Chris Cameron John Kostecki Oracle Team USA Abner Kingman Gárdi Balázs Ricardo Pinto
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.