Csak mert az első három már célba ért, még nincs vége a versenynek, amiképpen az összefoglalóinknak sem. Mi itt leszünk az utolsó befutóig - és ezt nyugodtan vehetitek fenyegetésnek is!

  

VG_daily_0205_Dick_finish_01.jpg 

 

 Alex Thomson (Hllugo Boss) harmadik helye egyértelmű szenzáció volt. Néhányan az esélyesek közé sorolták, de a latolgatásnál mindenképp figyelembe kellett venni, hogy hajója nem új (konkrétan 2007-es), már a második VG-jén indult, és akkor a kampány során futott egyéb versenyekről nem is ejtettünk szót. Negyedik helyen állt (szó szerint, hiszen lehorgonyzott) Jean-Pierre Dick (Virbac Paprec 3), aki kisebb hírességgé vált San Ciprián-ban, a VP3 oldalára pedig feliratot eszkábált: NE ÉRJ A HAJÓHOZ! A hétvégén Les Sables d'Olonne-ban dúló viharos szél és hozzá társuló eső pedig megmutatta, hogy JP jól döntött, amikor nem erőltette a Vizcayai-öblön való gyors áthaladást.

 Kezdetben örök triót emlegettünk, napjainkra ketten maradtak, Jean Le Cam (SynerCiel) és Mike Golding (Gamesa) küzdelme friss lendületet kapott, miután a brit úrrá lett a beömlő vizen, és a versenyzésre tudott figyelni. A korábbi vonatozásnak vége szakadt, Le Cam lassult, Golding pedig kelet felé nyitott, hogy onnan kerülje az előttük helyezkedő magasnyomású (szélmentes) zónát. Le Cam útja ígérkezett hosszabbnak, ám az előrejelzés szerint hozzá ért előbb friss szél. Dominique Wavre (Mirabaud), Arnaud Boissiéres (Akena Verandas) és Javier Sansó (Acciona 100% EcoPowered) kereskedelmi szelektől hajtva a leggyorsabbak voltak a mezőnyben, Wavre 20 mérföldet hozott a Le Cam - Golding kettősön. A nyakukba megérkezett Bertrand De Broc (Votre Nom Autour du Monde), aki az Atlanti-óceán déli részén remekül hasított, de pechjére eddigre elfogyott a lendülete (és a szele), további zárkózás (esetleg előzés) lehetősége nem merült fel.

 Bertrand De Broc: muszáj sietnem, mert fogyóban az energia. A Vendée Globe különleges verseny. A szétszóródott mezőnyben mindenkinek megvan a saját története. És rengeteg nehéz pillanata, amik között néha akad egy kis öröm - azokra kell emlékezni!

 Arnaud Boissiéres: éjjel akkora szél volt, hogy reffelnem kellett. Most 20  és 25 csomó között fúj és észak felé forog. Az idő lehűlt, ám érdekes, hogy bár a Nap süt, de kicsi a látótávolság. Vasárnap hajnalig marad ez az idő, aztán enyhül a szél. Keményen küzdök a hetedik helyért (nyolcadik volt ekkor - iSail), és mivel az Azori-szigeteknél helyezkedő anticiklonon még át kell verekednünk magunkat, hát bármi megtörténhet.

 Javier Sansó: az éjjel nagyon lassan haladtam, 3 és 12 csomó közötti szélben. Aztán hajnalban egy frissülésnek köszönhetően 15-16 csomóra gyorsultam, mégpedig egyenesen észak felé. Vagy 30 órán át így fogok haladni, addigra eldöntöm, merről kerüljem az anticiklont. A dolgok mostani állása szerint 8-án érek Les Sables d'Olonne-ba, de ennél pontosabbat egyelőre nem tudok mondani. Mindennap használom a hidrogenerátorokat, mert egyre hosszabbak az éjszakák.

 Vasárnap hajnalban (03:18 UTC) az Initiatives-Coeur parti csapata hívást kapott Tanguy De Lamotte-tól, aki elütött valamit a vízben. A kárlista rövidnek volt mondható, de a mérték komolynak: jobb oldali kormánylap alja letört, bal schwert (daggerboard) megsérült, amiképp annak szekrénye is, a keletkezett résen víz áramlott a hajóba.

Reggel (07:20 UTC) Jean-Pierre Dick felhúzta horgonyát, és nekiveselkedett a maradék (légvonalban) 291 tengeri mérföldnek. A várt enyhe szél megérkezett, sima útnak nézett elébe - már amennyire egy tőkesúly nélküli IMOCA 60-assal való vitorlázást hétköznapinak tekintünk.

Golding jobb VMG-vel haladt, mint Le Cam, így ellenfele elé került: enyhült a szél, tisztán kelet felé kell mennem, ha tartani akarom a tempót. De nem zavar, mert idővel a gyengülésben kreuzolni/félszelezni fogok, Jean pedig bőszeles menetre kényszerül, ami nekem kedvez. Minden nyugodt, hűl az idő, és vár rám némi lassulás, de még azelőtt csapást váltok, hogy a Finisterre-fok felé menjek. Ahol vigyáznom kell, nehogy ismét magamra haragítsam a Zsűrit!

Alessando di Benedetto (Team Plastique): a kis genakker egyszerűen szétrobbant és darabokra szakadt. Fel tudtam tekerni, de a továbbiakban használhatatlan. Talán ha egy órát haladtam vele. Igen nehéz a helyzetem, mert ez kihat a lelkivilágomra is, főleg, hogy annyi időt töltöttem a javításával. Vigasztalásul muszáj lesz egy finom sütit készítenem. Hogy a varrás vagy az anyag volt-e gyenge? Fogalmam sincs, de bőszeles vitorla nélkül maradtam.

És hol volt még a nap vége! 10:49-kor (UTC) az Acciona 100% EcoPowered két vészjeladót is aktivált Madeirától 500 mérföldre keletre, Sao Miguel-től 360-ra délre (31° 59.00 É 27 26.24 Ny). A verseny igazgatósága a csapattól kapott értesítést követően 11:10-kor próbálta hívni Bubi-t, de nem kapott választ. Az MRCC (Maritime Rescue Coordination Centre - Tengeri Mentéseket Koordináló Központ) Ponta Delgada-i állomásáról egy repülőt küldtek a térségbe, hogy kutassa fel a valószínűleg szerencsétlenül járt hajóst. 16:30-kor találtak rá, a mentőtutajból integetett. 17:50-kor helikopter szállt fel Terceira szigetéről, hogy kimenekítse szorult helyzetéből.

 Bubi saját szavai, már a parton: nagyon gyorsan történt. 20 csomós szélben kreuzoltam, és épp elküldtem egy e-mailt a versenyközpontba, amelyben megadtam a helyzetemet, és örömködtem egy sort azon, hogy az energiaellátásom hiba nélkül működik. Kimentem a fedélzetre, hogy egy reffet kieresszek, amikor dörrenést hallottam, a hajó pedig eldőlt, mégpedig olyan hirtelen, hogy nem tudtam felkészülni semmire, és a vízbe estem. Onnan láttam, hogy a dőlés nem áll meg, az Acciona hamarosan fejjel lefelé állt. A tathoz úsztam, kiszabadítottam és felfújtam a mentőszigetet. Bemásztam, és próbáltam kihasználni a nap hátralévő részét, hogy megszárítsam a ruháimat. Az erős hullámzás miatt nem tudtam a hajóhoz kötni magam, elsodródtam mellőle. Hat körül láttam meg a repülőt, jelztem nekik, egyúttal megnyugodtam, hogy zajlik a mentésem. Ésfél előtt nem sokkal hallottam újra motorzajt, a helikopter volt, kinéztem, láttam, hogy a hajó körül röpködnek. Két mérföldre voltam onnan, meggyújtottam az utolsó fáklyámat, azt észrevették, odajöttek, egy búvár beugrott értem, a hevederbe bújtatott és felhúztak a fedélzetre. Ott egy orvos megvizsgált és rendben talált. Most Terceira-n vagyok, a Lajes Légibázison, köszönetemet szeretném kifejezni a vendégszeretetükért.

      

VG_daily_0205_Bubi_shirt.jpg

 


Le sauvetage de Javier Sanso by VendeeGlobeTV

 

 Szintén ezen a napon hozott döntést a Zsűri Jean-Pierre Dick ügyében: a szkipper mind a kikötési, mind az elindulási manővert egyedül hajtotta végre, külső segítséget nem vett igénybe. A bójára álláshoz feltörte a motor plombáját, amivel megsértette a Versenykiírás 13.2-es és 13.3-as pontját. Mivel a motort csak biztosítás gyanánt használta, rövid ideig (3-4 perc) járatta, valamint nem származott előnye belőle, és jó hajósként viselkedett (acted as good seaman), a Zsűri kis mértékűnek minősítette a szabálysértést, nem bünteti a versenyzőt.

 Bernard Bonneau (FRA), Ana Sanchez (ESP), Trevor Lewis (GBR), Jack Lloyd (NZL), Georges Priol (FRA)

 Hétfő, Jean Le Cam: hamarosan reffelek. Majdnem pont Les Sables d'Olonne felé tartok, Bordeaux magasságában járok. Most úgy áll, hogy keddről szerdára virradó éjjel érek célba. És már ki is találtam, mit akarok enni: "rare" marhahúst rokfortos szósszal és hasábburgonyával!*

 Aki viszont nem tervezte a dolgot, hanem már be is futott, az Jean-Pierre Dick volt: büszke vagyok arra, hogy visszahoztam a hajót. A versenyhez való hozzáállásom megváltozott, amikor odalett a tőkesúly. Nem volt könnyű lépést tartani az élen haladókkal, mert pokoli tempót diktáltak. Kezdtem hozzászokni a gondolathoz, hogy harmadik leszek, sőt, elkezdtem ragaszkodni ahhoz a pozícióhoz. Aztán beütött a krach. Onnantól csak a célba érésre koncentráltam. Nehezen szántam rá magam, de most már kijelenthetjük, hogy jó döntést hoztam. Három napra "kiálltam", de nem vesztettem helyezést - ez kivételes dolog, nem sok versenyen fordul elő.

 

VG_daily_0205_Dick_finish_02.jpg  

VG_daily_0205_Dick_finish_03.jpg  

22:39-kor (UTC) Alessandro di Benedetto keresztezte az Egyenlítőt, Tanguy De Lamotte pedig már túl volt a szerelés egy részén: ki tudtam mozdítani a schwertet (daggerboard) szorult helyzetéből, visszanyomtam előre. Aztán az egyik felhúzóval megemeltem, 80 centit kint hagytam belőle, ha a másik csapáson szükség lenne rá, majd körbetömködtem ruhákkal a lukat. J3-as orrvitorlára váltottam, négy reffet tettem a nagyvitorlába, 8 csomóval haladok. Ma már nem mászok vissza a vízbe, mert amilyen fáradt vagyok, még baj történne. Inkább háromnegyed óránként ellenőrzöm, tart-e a tömítés. A fenékvízpumpa bírja a terhelést, így pihenhetek.

 Dominique Wavre és Arnaud Boissiéres útja annyi hét egyenes vonatozás után kissé szórakotatóbbá vált, az Azori-szigetek után mindketten keletnek igazítottak egy cseppet.

 

VG_daily_0205_WavreBoissieres_position.jpg    

Mike Golding haladni kezdett: végre gyorsulok. Kivártam eleget, ideje volt, most a hajó orra majdnem pont Les Sables d'Olonne felé áll. Elég szeles befutónk lesz, nekem a part mellett talán könnyebb dolgom lesz az északiban, mint Jean-nak.

 A Golding által említett körülményekről csak annyit, hogy kedden az élő bejelentkezéseket törölték és a Versenyfalut is bezárták a 45 csomós szél miatt.

 Szerda, Arnaud Boissiéres: az útvonaltervező szerint ha tovább mentem volna észak felé, pórul járok. Így legalább nem lassultam le. Most 8 és 15 csomó közötti szelem van, jók a körülmények. Találkoztam egy halászhajóval, próbáltam kommunikálni velük, de nem találtunk közös nyelvet. Amíg a Mirabaud nem ér célba, addig van esélyem a hetedik helyre. A köztünk lévő 75 mérföld az eddig megtett úthoz képest nem sok, a célig lévő távolsághoz képest annál inkább. Ha minden marad, ahogy van, szombaton érek célba.

 

VG_daily_0206_Boissieres_to_east.jpg   

Tanguy De Lamotte: sikerült befednem a három nagy és két kisebb lukat. Úgy fest, be tudom fejezni a versenyt. Gyanítom, hogy a fenékvíz pumpát továbbra is rendszeresen használnom kell, de lényegesen ritkábban, mint eddig.

 

VG_daily_0206_01.jpg   

Mike Golding, akinek reggel hétkor még 160 mérföldje volt hátra (és 90-nel Jean Le Cam mögött járt): csak az érdekel, hogy kezeljem az időjárási helyzetet. Biztonságra törekszem a 40 csomós szélben.

Jean Le Cam: elég idegtépő éjszakám volt. Egy percet sem aludtam, de számítottam rá, hogy így lesz. 35 és 40 csomó közötti szél fújt, az egyik pöffben meg is feküdt a hajó. És reggelre sem lett jobb a helyzet, 40 csomóval dübörög még mindig.

 Les Sables d'Olonne próbált felkészülni a újabb érkezőkre. A vihar miatti narancsszínű riasztás ugyan érvényét vesztette, de a pöffök még mindig elég rendesen cibáltak mindent. A Versenyfalunak csak bizonyos részeit nyitották meg a nagyközönség előtt, talán legfontosabb ezek közül a fedett pódium, ahol a közönség üdvözölheti a szkippereket, egyúttal pár kérdéses villáminterjú is készül velük.

 És délután negyed kettőkör befutott a meglehetősen viharvert Jean Le Cam. Ideje 88 nap, 12 perc, 58 másodperc, ami az ötödik helyet jelenti számára: nagyon nehéz verseny volt - különösen a vége felé. Kevés szép pillanat akadt, de pont emiatt váltaltak különlegessé. Amikor Brazília előtt négy napig úgy rázkódott minden, hogy se kávézni, se hugyozni nem tudtam, akkor akár csak egy másodpercnyi megnyugvás is örömmel töltött el. A Horn-fok különleges volt, persze. A közelében hajóztam el, láttam a partot. Történetem részévé vált az a pont, hiszen négy éve ott borultam fel, és az ilyesmire emlékszik az ember. Sokféle győzelem létezik. Számomra már az is az volt, hogy részt vehettem ezen a Vendée Globe-on, hiszen egy évvel ezelőtt nem volt semmink. Keményen dolgoztunk, hogy itt legyünk, és szeretném megköszönni a csapatomnak, hogy velem vágtak bele ebbe a kalandba. Kis költségvetéssel, rövid idő alatt hoztuk össze a projektet, így ma itt lenni felér egy győzelemmel.

 


Jean Le Cam (SynerCiel) finish - Part 1 by VendeeGlobeTV

 


Jean Le Cam (SynerCiel) finish - Part 2 by VendeeGlobeTV

 

 Már sötétben, fél hétkor érkezett Mike Golding. Befutójával ő lett az első ember, aki három Vendée Globe-ot teljesített: meglepett, hogy ezen a hideg februári estén mennyien jöttek ki az üdvözlésünkre. Megtiszteltetés, hogy részese lehettem ennek a nagyszerű versenynek, és hogy a közönség ennyire figyelemmel kíséri sorsunk alakulását. Az egyik legnehezebb pillanat az volt, amikor odalett a Code Zero vitorlám, ami alapvető része volt a felszerelésnek. Aztán nem sokkal később a ballaszttartályok is felmondták a szolgálatot. És még korábban, keletkezett egy kis tűz, de a lángoló doboz rövidre zárásával megoldottam a problémát. Így a tervezettnél kevesebb energiát tudtam egyszerre termelni, de nem láttunk más kiutat. Nem a rekordok miatt indulok a Vendée Globe-on. Azért jöttem, hogy versenyezzek és nyerjek. A jövőre nézve egyelőre nincsenek terveim, nyitott vagyok minden ajánlara! A Gamesa-val akpcsolatom június végén jár le, és nem hiszem, hogy meghosszabbítják.

 


L'arrivée de Mike Golding by VendeeGlobeTV

   

A nap zárásaként Bernard Stamm (Cheminées Poujoulat) "futott be" (22:30:50 UTC). Az idézőjel nem véletlen, hiszen a svájci versenyzőt, ugye, kizárták a versenyből. Persze neki is járt az üdvözlés a parton, de várt rá egy sort: Mike Golding az apály miatt nem tudott közvetlenül célba érkezése után felhajózni a csatornán, ellenfele így hagyott némi időt neki, kiélvezni a pillanatot, mielőtt utána indult volna.

 


L'arrivée de Bernard Stamm aux Sables d'Olonne by VendeeGlobeTV

 

 És kerekedett egy kisebb spontán buli is:

 


Jean Le Cam allume le feu by VendeeGlobeTV

 

 Javier Sansó nem sokat pihent, csütörtökön útnak indult, hogy megmentse hajóját, a felborult Acciona 100% EcoPowered-et. Tanguy De Lamotte alapvetően meg volt elégedve az elmúlt 48 órában végzett szerelésekkel: 20 csomós szélen, jobbcsapáson haladok. Néhányszor kézzel kell kinyomnom a vizet, mert az automata tegnap egy időre megadta magát. Valamelyest kipihentem már magam, de kell még egy éjszaka, hogy teljesen rendben legyek. Nagy megkönnyebbülés, hogy a kormányt is meg tudtam javítani, így végre újra teljesen kihasználhatom a hajóban lévő potenciált.

 Bernard Stamm: az utolsó vízen töltött órák nem voltak épp kellemesek, mert a tőkesúly egy kisebb alkatrésze eltört. De bármennyire zavaros volt is a tenger, kellemesen meglepődtem, mennyien kijöttek, hogy üdvözöljenek. Család, barátok és egy csomó ismeretlen ember. 7 kilót fogytam. Egyébként sincs túl sok zsír rajtam, de mostanra aztán tényleg minimálisra csökkent a mennyisége. A szárazföldön sokszor ebédelek vagy vacsorázok a barátaimmal, netán iszogatunk is egy kicsit. De a fedélzeten más az élet, nem nyitok ki magamnak egy sört. Nagyon finom ételeket készített nekem egy svájci szakács, de nem vágytam főtt ételre kétszer egy nap. A központi csörlővel folytatott küzdelem sok energiámat vitte el, hiszen a manőverek során direktben kellett húznom a köteleket.

 

* az ínyenc francia....

  

 (fotók: 1, 3, 4: Jean-Marie Liot; 2: Rui Cara)

 (forrás: vendeeglobe.org)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr465063773

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.