Vendée Globe - harmadik nap

2012.11.13. 14:30

 Pedig olyan simának tűnt az eleje... Nem túl erős szél megfelelő irányból, rengeteg esélyes szkipper, időre felkészített hajók. Aztán mi lett belőle...

VG_start_Mirabaud.jpg

 

Bertrand De Broc (Votre Nom Autour du Monde) kezdte a sort, de róla még elmodhatjuk, hogy olcsón megúszta a balesetet. 25 perccel a rajt előtt orrvitorla nélkül próbált fordulni, hajója tehetetlenül megállt. Segítségül hívta a kísérő motorosát, ugyan lökné már meg valamelyik irányba. A motorossal együtt ért oda egy hullám is, kocc, luk a hajón. Irány a kikötő, szerelés, újra búcsú, bő fél nap hátránnyal már indult is a mezőny után.

VG_deBroc_bow_whole.jpg

 Aztán jött a lehető legkisebb baj, ami viszont egy Földkerülő versenyen pláne viccesen hat: öt hajó korai rajtos lett, így vissza kellett térniük a vonal mögé, hogy szabályosan is elindulhassanak. A hirtelenek: Zbigniew Gutkowski (Energa), Vincent Riou (PRB), Francois Gabart (MACIF), Kito de Pavant (Groupe Bel), Armel Le Cléac’h (Banque Populaire). A nagy kapkodásra az lehet a magyarázat, hogy a 12-14 csomós nyugati szélben nem nézett ki túl sok taktikai lehetőség, így a Finisterre-fokig tartó első 300 mérföld lóversenynek ígérkezett, ott pedig minden méter számíthat. Az élen egy darabig váltogatták egymást a versenyzők, állt ott Javier Sanso (Acciona 100% Eco Powered), Marc Guillemot (Safran), vagy épp a mezőny legfiatalabbja, Louis Burton (Bureau Vallée) is.

 Alex Thomson (GBR), Hugo Boss: az indulás előtti időszak elég feszült. Az időjárás egyszerű, a szél kicsit balról jön a rajthoz képest, de azt hiszem, legtöbben direktben megcélozzuk a fokot. Én arra megyek, amerre a többség. Éles menet lesz, aztán félszelesedik. Finisterre után vagy egyből nyugatnak tart az ember, de erre kicsi az esély, vagy megy a part mentén lefelé, és akkor halzol a nyílt vít irányába, amikor déli szélbe kerül. Lehet, hogy gyorsan elérjük majd az Egyenlítőt. De nem lesz könnyű: először a sok vitorlacsere miatt, aztán bekerülünk a hajózási útvonalba. Ott okosan kell beosztani a pihenőidőt. Én inkább a biztonságra törekszem, mert hiszem, hogy aki itt nagyon gyorsan akar menni, az lassú lesz.

 És ekkor kezdődtek a nagyobb haváriák: Marc Guillemot szombat délután azzal hívta parti csapatát, hogy elütött valamit, két csattanást hallott, majd hajója keményen megdőlt. Visszaindult Les Sables D’Olonne-ba, hogy szemügyre vegyék, mi is történt, illetve mit lehet tenni. Vasárnap hajnali háromra ért a kikötőbe, és hamar kiderült, hogy itt bizony nem lesz folytatás: a Safran tőkesúlya a vízvonal alatt nem sokkal egyszerűen letört. Tartalék ebből nem áll rendelkezésre, így jött a kényszerű döntés, a verseny feladása.

VG_Guillemot_Safran.jpg

 A második napra Francois Gabart elkezdett ragaszkodni az első helyhez, ám pont az esett meg vele, amiről Thomson beszélt, elkezdett csökkenni az előnye, mert tényleg komoly tempót diktált magának a rajt után, ahogy átvágott a mezőnyön. Mögötte a PRB  és a Banque Populaire következett (+7,5 mérföld).

 Kito de Pavant (Gropue Bel), ekkor épp a kilencedik helyen állt: északon kezd elfogyni a szél, így az élen haladók előnye nőni fog. Ami ma 30 mérföld, az holnapra 60 lesz, holnaputánra 100.

 Samantha Davies (Savéol): jó, hogy végre nem lógnak a fejünk felett a fenyegető fekete felhők és gyengülni kezdett a 35 csomós pöffökkel érkező szél, na meg ezzel párhuzamosan a hullámok is csitulnak. A tiszta ég azonban hideget jelent, így be kellett takaróznom alváshoz, de persze minden riasztást beállítottam, legyen szó akár másik hajóról, akár a szélirány változásáról. Szerencsére nem akadt semmi komoly, így alhattam egy jót, ami már rám fért.

 Végül aztán szegény Kito de Pavant nem érhette meg, hogy nagyon lemaradjon az élen haladóktól: meg vagyok átkozva. A Vendée Globe egyszerűen nem nekem való.

 A keserű kifakadás oka, hogy hétfő délután, 45 mérföldre Portugália partjaitól, egy általa „hülye baleset”-nek nevezett szituációban elütött egy halászhajót: lementem aludni, aztán hallottam, hogy emberek kiabálnak, de már késő volt. A deckre rohantam, hogy legalább a rudazatot megmentsem. Sikerült, ami jó hír, de kevéssé vigasztal. Nem vagyok dühös a halászokra, sokkal inkább magamra, mert ennek nem lett volna szabad megtörténnie. Nyilván nem láthattam előre, de rosszkor mentem le. Egy ütközés mindeig benne van a pakliban, ha az ember egyedül vitorlázik, bárhol megtörténhet. Az elmúlt évek rengeteg befektetett energiája, a felkészülés, minden megy a levesbe. Oda az orrsudár, lukas a hajó eleje, de legalább az árboc áll. Két nap versenyzés után ismét* ki kell állnom a Vendée Globe-ról – ilyen egyszerűen nincs!

VG_avarie-kito-r-644-0.jpg

 Éjszaka bevitorlázott Cascais-ba. Francois Gabart körülbelül ezidőtájt ért a Gibraltári-szoros vonalába, legtovább kitartva a déli irány mellett, előnyét 23 mérföldre növelve, hogy aztán kedden hajnalban halzoljon dél-nyugat felé. Jean-Pierre Dick (Virbac-Paprec 3), a verseny egyik nagy esélyese is elkezdte felvenni a versenytempót, negyedik pozícióig küzdötte fel magát. Vincent Riou (PRB) pedig egy későbbi nyereség (szerda délutánra felépülő alacsony nyomású zóna, frissülő szél) reményében bevállalt némi veszteséget (60 mérfölddel nőtt a hátránya, 150 választja el Gabart-tól), és az elsők között indult nyugat felé.

 Ma kora délután így álltak:

VG_position_20121113_1406_2.jpg

 

*2008-ban az első napon dőlt ki az árboca.

 

FRISSÍTÉS: mozgóképes összefoglaló a baleset utánról.


Day 3 highlights - Monday, November 12, 2012 by VendeeGlobeTV

(fotók: 1: Mark Lloyd; 2,3: Jean-Marie Liot; 4: Kito de Pavant)

(forrás: vendeeglobe.org)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr264905152

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.