Rövid áttekintés az előzményekről: február elsején Jean-Baptiste Dejeanty csapata bejelenti, hogy Liz Wardley indul az idei versenyen. Szándéknyilatkozatot adnak ki, szerződéseket írnak alá, sajtótájékoztatókat tartanak, így például a március kilencedikeit, ahol be is mutatják a szponzort*. A lé viszont, ami a kulcsa az egésznek, nem akar jönni...

LizWardley_0426.jpg

 ... így aztán, hét hónappal a rajt előtt hősnőnk kénytelen lemondani a szereplését. Ahogy fogalmazott: a projekt halott, nem indulok. Kaptam egy lehetőséget, hittem benne, erre elvették tőlem. Az elmúlt három hónap minden pillanatában a versennyel éltem. De nem tudom csak úgy kitörölni a fejemből a Vendée Globe-ot és továbblépni! A semmiből a rajtig eljutni ennyi idő alatt elméletileg lehetetlen. De én megpróbálom!

 VG: Liz, március 9-én, La Roche-sur-Yon-ban a Sensation Sailing Team hivatalosan bemutatta a támogatódat. Most meg arról nyilatkozol, hogy a kútba esett a dolog. Hogy van ez?

 LW: Már akkor kétségeim voltak a hitelességet illetően. A csapat már két hónapja várt a pénzre, de semmi sem történt, így gondok támadtak a hajó megszerzésével. A szponzor képviselőjének mindig volt egy jó indoka a késedelemre. Azt a sajtótájékoztatót ők hívták össze, a szerződés alapján nekem ott meg kellett jelennem. Azóta semmi lényegi nem történt, és hiába kértem, hogy teljesítsék a rájuk eső részt, válaszra sem méltattak.

 VG: Egy"csodaszponzor", aki egy évvel a rajt előtt előkerül a semmiből, és ígéretet tesz, hogy segít teljesíteni a Vendée Globe-ot. Nem volt gyanús egy kicsit sem?

 LW: 2011 decemberében, amikor Jean-Baptiste azt mondta, hogy olyan partnert talált, aki két hajót akar támogatni, azt hittem, viccel. Aztán felgyorsultak az események: egy héttel később már egy hajót nézegettünk, a szponzor pedig azt javasolta, tegyünk rá ajánlatot. Pár nappal később már alá is írtunk egy három éves szerződést. Január végén azt kérték, jelezzem a Szervezőknek, hogy indulok a Vendée Globe-on. Ezt egy sajtónyilatkozattal is megfejeltük. Hogyan is kételkedhettem volna?! Szerencsésnek éreztem magam, való válni látszott az álmom.

 VG: Tényleg vége mindennek? Mi a helyzet a másik féllel?

 LW: Magam mögött hagytam őket. Hét hónap múlva rajt, nekünk se pénzünk, se hajónk! Sosem kaptuk meg, amit ígértek. Nekünk is hazudtak. Azért beszélek többesszámban, mert Jean-Baptiste is ugyanezen megy keresztül. Nem okolom őket semmiért, jó okuk volt hinni abban, hogy ez összejön. Most érvénytelenítenünk kell a szerződést. Egyébként nem akarok velük beszélni, vagy akár csak egy szót is vesztegetni arra, amit tettek. Dühös vagyok.

 VG: Düh. Ez a legjellemzőbb rád mostanában?

 LW: Igen. És igazságtalannak érzem az egész történetet. Amikor a Földkerülő-kísérlet (2009. Sol'Ocean) közben odalett az árbocom, akkor éreztem hasonlót. Kiabáltam, sírtam, de az a helyzet, hogy olyankor senki mást nem okolhatsz, legfeljebb a technikát vagy az időjárást. Ezzel együtt kell élni. A mostani játékban a másik fél nem tartotta be a szabályokat. És még én érzem rosszul magam, pedig senkitől nem kértem semmit. Ők jelentkeztek, hogy segítenek. Aztán cserben hagytak. Ez egyszerűen gusztustalan - nincs rá jobb szó.

 VG: Milyen tanulságokat vontál le az esetből?

 LW: Mentálisan elég nehéz megbirkózni ezzel. Ráadásul elég faramuci helyzetbe kerültem. Tavaly decemberben, mielőtt ez az egész elkezdődött volna, a saját projektemen dolgoztam: át akartam kenuzni az Atlanti-óceánt 2012-ben. Már készült a hajó, és épp támogatókat kerestem, amikor majdnem teljesen leálltam négy hónapra. A félbehagyott építést nem lehet csak úgy folytatni, ráadásul az eredeti menetrendhez képest komoly csúszásban vagyok. Most se támogató, se bevétel. De nem adom fel. Más megvilágításba kell helyeznem a velem történteket,  mert bár én tragédiaként élem meg, a probléma nagysága elhanyagolható méretű a világban történő igazi drámák mellett.

 VG: Ha nem indulsz a Vendée Globe-on, akkor mi a cél idénre?

 LW: Nem indulok ezen a projekten keresztül és ezzel a szponzorral - de ettől még nem adom fel. Tudom, hogy nehéz ennyi idő alatt összehozni egy új felállást, de akkor is megpróbálom! Először is, szeretem az ilyen kihívásokat. Másodszor, a Vendée Globe tényleg egy kaland, ki kell érdemelni. 30 éve mindenki azt hitte, lehetetlen körbevitorlázni a Földet, de tizenhárom szkipper nekivágott. Nekik köszönhetően ez ma a legnagyszerűbb vitorlás verseny. Harmadszor - és nézzetek nyugodtan hülyének - nem hagyom, hogy bárki megakadályozzon az álmodozásban.

 VG: Tehát nem tettél le az idei versenyről?

 LW: De nem ám - legalábbis júniusig. Mindent el fogok követni annak érdekében, hogy támogatót találjak. Tudok olyan hajóról, ami vitorlázásra kész állapotban van, és kibérelhető. Ha meg tudom szerezni, azonnal nekivágok a kvalifikációnak, hogy november 10-ére készen legyek. Néhány éve az egyik nagy sportszergyártónak az volt a szlogenje, hogy "a lehetetlen nem létezik". Ez motivál, és ezért merem bejelenteni a projektem nevét: Liz Wardley 2012!

* LPG Luxury Prestige Group Sárl

(fotó: Barbara Bernard)

(forrás: vendeeglobe.org)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr674474661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.