Megint a vsail.info anyagából dolgozunk, a Valencia Sailing riportere Cascais-ban, az RC44-es verseny aktuális állomásán beszélgetett az ötven éves sportemberrel. Alap felvetésük: ha mindössze egy emberrel lehetne beszélgetni az America's Cup-ról, az kétségkívül ő lenne, egyrészt, mert a Kupa 160 éves történetének legeredményesebb személye (4 győzelem), másrészt - és ez most talán még fontosabb - a Védő Oracle Racing ügyvezető igazgatója.

RussellCoutts_interview_01.JPG

 VS: két év telt el, mióta Valencia-ban megnyertétek a harmincharmadik America's Cup-ot, és másfél év múlva kezdődik a harmincnegyedik, San Francisco-ban. A Szervezőbizottság (America's Cup event Authority) elég komoly változásokon ment át a közelmúltban. Miért került erre sor a félidőben? Netán kudarcot vallottak?

 RC: Szó sincs róla. Richard Worth mostantól a televíziós dolgokért és a helyszínekkel kapcsolatos feladatokért felel - egyébként ezt csinálta San Diego előtt is. A közvetítési ügyek jelentős része az ACWS-re vonatkozik, kivéve az NBC-t az USA-ban, a TV New Zealand-ot és még egy vagy két állomást, amik az AC-re. Utóbbiek listáját kell minél hosszabbra nyújtania. Úgy vélem, itt jól állunk, Gondolom, olvastad, hogy Olaszországban megegyeztünk a Mediaset-tel. Hozzájuk hasonlóan a Sky Sports (GBR) is vesznek át élő műsort az ACWS-ről. 10 órányi anyagról beszélünk állomásonként - szerintem ez fantasztikus eredmény! Különösen, ha azt is figyelembe vesszük, hogy alig egy éve kezdődött a sorozat. Kezdettől fogva arra törekedtünk, hogy jól eladható műsort csináljunk, és úgy fest hamarosan újabb naggyal sikerül megállapodnunk. Nagy lehetőség ez a sport számára, a közvetítők pedig úgy érzik, most már ők is képesek élőben követni az eseményeket. Ez óriási előrelépés, de Richard-nak most az a dolga, hogy ezeket a sugárzási szerződéseket véglegesítse.

 Az volt a stratégia, hogy nem az AC-n keresztük értékesítjük a jogokat, hanem először megpróbáljuk tökéletesre csiszolni a show-t, és aztán tárjuk az érdeklődők elé. Most már lehet tárgyalni, mert tudjuk, hogy a közvetítés jó és működőképes.

 VS: Tehát most kijelenthetjük, hogy elégedett vagy az AC jelenlegi állapotával?

 RC: Van, amivel igen és van, amivel nem.

 VS: Úgy is, mint?

 RC: A fő feladatunk jelenleg, hogy még több üzleti partnert vonjunk be a mostaniak mellé. Ott van, ugye, a Louis Vuitton, amelyik hosszú éveken keresztül állt mellettünk, és most újra velünk van. Szintén nagy siker a Puma bevonása, és reményeink szerint hamarosan újabb társakat jelenthetünk be. Van egy jó ajánlatunk az egyik fő kategóriában, de erről egyelőre nem mondhatok többet. Beindult a gépezet, ám sokat kell még dolgoznunk.

 VS: Larry Ellsion is elégedett a helyzettel?

 RC: Igen és nem. Jónak tartja amit a televízió számára nyújtani tudunk, érzi, hogy ez komoly. Szeretné, ha már most több támogatónk lenne, de az ütemtervünk talán túl optimista volt az elején. Nem volt kész a termék, úgy pedig nehéz eladni! Ezen most már túljutottunk, tudjuk, minek mi az ára, így jobb pozícióban vagyunk, mint fél éve.

 VS: Ha vissza tudnál menni az időben a 33. AC megnyerése utáni napra, másként csinálnál valamit?

 RC: Igen, pár dolgot biztosan. Talán alulértékeltük, milyen jó képanyagot fogunk tudni csinálni az AC45-ösökről. Ha ezt tudtuk volna, talán kisebb (és olcsóbb) hajót építünk. Ez olyan, ami visszatekintve már jól látszik. Sokan úgy gondoltuk (igen, engem is beleértve), hogy egy AC72-es méretű hajó kell a figyelem felkeltéséhez. De ha nézed az AC45-ösöket a tévében, már azok is lenyűgözőek. Ezzel a tapasztalattal felvértezve kell döntenie a győztesnek, bárki legyen is az. Akárhogy is, az AC72-esek igen látványosak lesznek, és akkor talán a költség és az érték is közelebb lesz egymáshoz. Segíthetne például, ha bizonyos elemeket egyformára (one-design) csinálnánk. Nem mondom, hogy az egész hajót, de pár alkatrészt igen, hogy kicsit spóroljunk.

 VS: Ha már az AC72-est említetted... ez a negyedik vagy ötödik RC44-es verseny, amit látok, és egyre jobban lelkesedek ezekért a hajókért. Nem lett volna sokkal egyszerűbb az Kupa (és Russell Coutts) számára csinálni egy RC90-est? Az mégiscsak a te saját alkotásod lett volna.

 RC: Gondolkodtam rajta, de őszintének kell lennünk magunkhoz: ha most leülök tárgyalni a műsorszórókkal, hát más a véleményük. Hadd hozzam fel példának a La Sete olasz csatornát - ők közvetítették a 2007-es AC-t Valencia-ból. A verseny után osztottak-szoroztak, és az jött ki, hogy nem éri meg nekik. Lehet, hogy mi, vitorlázók úgy éreztük, jó volt, de a tévék szempontjából nagyon nem. Persze nem ez volt az egyetlen baj, a két és fél éves jogi huzavona is elrettentette az érdeklődőket. És ilyen véleményeket kaptunk az USA-ból is. Nyíltan megmondták, hogy az akkori forma nem elég vonzó a számukra. Úgyhogy döntenünk kellett, vagy maradunk a bevált metódusnál vagy kísérletezni kezdünk. Az, hogy élőben megyünk a TV-ben, a választás helyességét igazolja. És ne feledjük, hogy egy RC90-es is nagyon nagy és drága lenne.

 VS: Jogos, de a 90-et csak példának mondtam. Lehetne RC80 vagy RC70 is.

 RC: Akkor meg jönne a merülés problémája. Egy csomó kikötőbe nem tudnál beállni. A többtestűek jól pakolhatóak, ha szétszeded őket, beférnek egy 40 lábas konténerbe. Ez igaz az AC72-esre is. Egyszerűbb a logisztika, és ha elmész egy ACWS-re, mindössze két darut látsz, azok elintézik az egész mezőny összes emelési feladatát. Egy nagyobb és súlyosabb hajót nehezebb mozgatni is. És akkor még ott van a tőkesúly levétele. Nehéz olyan egytestűt találni, ami hasonlóan látványos tud lenni ugyanolyan körülmények között. Az AC72-es már hat csomós szélben kiemeli az egyik testét. Gyors hajókkal igen jó versenyt lehet vívni. Visszatérve Valencia-ra: a halasztások sem tettek jót az ügynek. Kellett egy olyan jármű, ami gyenge szélben is halad, de bírja az erőset.

 VS: A válaszaidból az derül ki, hogy a televízió kulcsszerepet játszik nálad. Szerinted nem lehet jó AC a TV-s közvetítés nélkül?

 RC: Nehéz elképzelni, hogy üzleti támogatókat szerezzünk, ha nincs a birtokunkban valami, ami értékes a média számára. Te nem így látod? Ezért is igyekeztünk változtatni a megközelítésen. Az első lépéseken túl vagyunk, és már most látszik, hogy felkeltettük az érdeklődést. Volt néhány alapvető szempont, ami figyelembe kellett vennünk. Először is, nem lehetnek hosszas halasztások. De legalábbis az esélyt kellett minimálisra csökkenteni. Aztán gyors hajók kellenek, de önmagában az, hogy többtestű, nem elég. Erre vannak a pályahatárok, hogy a látványosság meglegyen. Így manőverekre kényszeríted a hajókat, és a futam hossza is tervezhetővé válik. Így beleférsz egy, mondjuk, 35 perces televíziós közvetítésbe. Ha mégsem, akkor elég egy kis változtatás a pályán, ami könnyen kiszámolható.

 Az AC45-ös versenyeken sokszor kerülnek közel egymáshoz a hajók, mindig történik valami izgalmas, majdnem olyan taktikus, mint az egytestűek, és valahogy ugyanazok nyernek, mint ott. Annyira nem borult fel a rend, hogy egy Dean Barker vagy Jimmy Spithill, mint egytestű hajóhoz szokott vitorlázók, ne lehetnének esélyesek. Nathan Outteridge, aki a koreaiakhoz csatlakozott, szintén jó lesz. És szerintem újabb nevek érkezhetnek az olimpiai osztályokból, hiszen ez a típusú vitorlázás közelebb áll a kishajózáshoz. Ben Ainslie-hez, Tom Slingsby-hez vagy Nathan-hoz hasonló arcok mozdulnak majd a Kupa felé, és szerintem uralni is fogják. Ez jó dolog. Régebben tele voltak a hajók deresedő halántékokkal.

 VS: Te is közéjük tartozol...

 RC: Igen, pont erre gondoltam. Nagyszerű dolgokat éltem át az America's Cup-okon, de inkább a fiatalokról kéne már szólnia. És a sportolókról. Ezért terveztük úgy az AC72-est, hogy kevesen legyenek rajta - ez költséghatékony és az energikusabb vitorlázókat hozza helyzetbe. Emiatt gondolom, hogy olimpiai vitorlázókkal fog bővülni a névsor.

 VS: Csalódásként vagy kudarcként élnéd meg, ha jövőre csak három kihívó lenne San Francisco-ban?

 RC: Négy csapat van, aki AC72-es hajót épít. Jó esély van rá, hogy még csatlakoznak hozzánk újabbak. Gondolok itt a franciákra, a koreaiakra és a kínaiakra. Ha jönnek, az szuper lesz. Nyilván szeretném, ha tizenkét csapat lenne, és talán ebbe az irányba kellene elmozdulni a jövőben, de ez most nem fog menni. A költségek túl magasak, de ha jobb megtérülést érnénk el a következő másfél-két évben, akkor több jelentkező lenne. Talán meg kéne határozni, mennyi egy csapat kereskedlmi értéke. Ha mondjuk, ezt 20 millió eurónak lőjük be, és a költséget igyekszük ez alatt tartani, akkor fenntartható a kampány. Ez most nagyon nincs így.

 VS: Ez azt jelenti, hogy a költségplafon híve vagy?

 RC: Meg kell vizsgálni minden szempontot, sőt tanulni más sportágaktól. Számtalan lehetőség áll előttünk, és a vitorlázás is profin fenn tudja tartani magát. Ezért is kerestünk úgy igazgatót, mert az AC most az USA-ban lesz, ott pedig másként közelítenek a sportkereskedelemhez. Tanulmányoznunk kell azokat, akik már átestek ezen a korszakon. Még az NBA is újragondolja önmagát. A PGA megszüntette a kvalifikációs tornákat (Q-school), és a NASCAR-ban is a futamok rövidebbre vágásán gondolkodnak, hogy nézőbarátabb legyen a tv-n keresztül. Nyitottnak kell lennünk, és jobb üzleti struktúrát kell kialakítanunk, hogy a csapatok érezzenek esélyt a szponzorszerzére és a profitra.

 VS: A Szervezőbizottság frissen kinevezett - ideiglenes - ügyvezetője, Stephen Barclay egyúttal az Oracle Racing operatív igazgatója is. Az elmúlt két évben nem győzted hangsúlyozni, hogy alapvető szempontnak tartod az AC függetlenségét. Nem érzel itt ellentmondást? Mennyire lehet függyetlen Barclay ebben a helyzetben?

 RC: Ami most a legfontosabb, hogy az ACRM (America's Cup Race Management), vagyis a vízen történő dolgokért (ideértve a Nemzetközi Zsűrit is) felelős szervezet független. Ezt mindenki elfogadja. Igazad van, az ACEA szintén azzá kell, hogy váljon. De most miből is működnek? Óriási szerencsénkre Larry Ellison aláírja a csekküket. Így aztán felhójogosítva érezheti magát, hogy beleszóljon, mire és hogyan költik el a pénzét. A jövőben az észak-amerikai sportokról kell példát vennünk, ahol a csapatok tulajdonosai irányítják a szervezőket. Ebbe az irányba kell haladnunk, de jelenleg egy valaki fizet, nem várhatjuk el tőle, hogy másnak a kezébe adja az irányítást. De ez csak az üzleti oldal. Ne feledjük, hogy az ACRM-t és Iain Murray-t a csapatok képviselői választották. A versenyzés oldaláról nézve ez a fő. Kereskedelmi szempontból valaki olyat kellene találnunk, mint Larry, hiszen neki jó neve van a világban. Most ő van.

 VS: Larry Ellison két napja azt nyilatkozta a Wall Street Journal-ban, hogy jobban szeretné, ha az AC45-ösök versenyeznének az AC-n, mert akkor "több csapat lenne és több dráma is".

 RC: Jogos. Mint mindenki más, ő is realizálta, hogy az AC45-ös ügy jobb, mint gondoltuk, a nagy dögöknél pedig még mindig csak a költségeket számolgatjuk. Talán elég lett volna valami kisebb is (de a negyvenötösnél azért nagyobb). Ez van a többtestűekkel: már ebben a méretben is látványosak, még a televízón keresztül is. Minden tiszteletem az RC44-esé, de nem hiszem, hogy annyira látványos lenne és a közvetítők annyira imádnák, mint az ugyanakkora AC45-öst. Larry is ezen a véleményen van. Amit tehetünk, hogy megpróbáljuk visszafogni a költségeket, hogy biztosíthassuk a megtérülést.

RussellCoutts_interview_02.JPG

 VS: Eleget beszéltünk a nagy egészről. Mi van a te csapatoddal? Hogy áll most az Oracle Racing a felkészülésben?

 RC: Mostanában sem sok időt töltöttem velük. Inkább a szervezésre koncentráltam.

 VS: De te vagy az ügyvezető, nem?

 RC: Igen, bár nem sok időm volt a közelmúltban, hogy betöltsem ezt a szerepet. Jól haladnak amúgy. Jimmy Spithill irányítja a vitorlázással kapcsolatos ügyeket. 33 éves, meggyőződésem, hogy a csapat vezetésére is képes. Azt akarjuk, hogy ezek a srácok kinőjék magukat. Én legalábbis biztosan. Számára talán nem is lenne kihívás, ha évről-évre ugyanazt csinálná. Egyre több menedzseri felelősséget kell kapnia, és a végén azt csinálnia, amit korábban én az Alinghi-nél vagy legutóbb az Oracle-nél.

 VS: Lehetséges vagy esélyes, hogy nem Spithill kormányozza a védő hajót 2013 szeptemberében?

 RC: Ha igen, akkor nagyon kevéssé. Ő most az egyik legjobb - ezt szerintem mindenki elismeri. Keményen dolgozik, "A" katamaránnal edz, és mindent megtesz, hogy fejlessze a képességeit. Elégedettek vagyunk vele, de - és ezt ő is nagyon jól tudja - Védőként két dolog nagyon fontos. Egyrészt kell egy jó edzőpartner, ezért is hoztuk be Ben Ainslie-t. Ezek a hajók nagyon fekszenek neki. Egyikőnk sem gondolta volna, hogy ezek a vitorlázók ennyire otthon érzik majd magukat bennük, de ez mostanra világossá vált. A Ben Ainslie vagy Iain Percy- típusú sportolók számára tökéletes a forma. Másrészt szükség van tartalékra - ha bármi történne Jimmy-vel. Nevetséges lenne mindent kockára tenni, vagy akár az egész kampányt egy emberre kihegyezni. És szüksége van a kihívásra is. Hogy olyan fickók űzzék, mint Ben vagy Darren Bundock.

 VS: Végül, de nem utolsó sorban: mikor kerül vízre az Oracle AC72-ese?

 RC: Július végén. A szárnnyal jól állunk. Négy csapat készül kéthajós kampánnyal, ha újak jönnek ők csak egyet építenek. Két ilyen gépet megépíteni óriási feladat, én mondom. Sokat kell velük dolgozni.

(fotók: 1: Pierre Orphanidis; 2: Guilain Grenier)

(forrás: vsail.info)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr834360659

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.