A világ egyik legrutinosabb vitorlázója, nemrég döntött meg egy rekordot, amikor is 45 nap alatt vitorlázta körbe a Földet csapatban. A vsail.info munkatársa Ománban, az Extreme Sailing Series idei első versenyén tette fel neki kérdéseit, az utolsó versenynap előtt.

LP_BPV.jpg

 

VS: Ezt mindig is meg akartam kérdezni: amikor a nyílt óceánon 30 csomós sebességgel rohantatok a trimaránnal, a hullámok tiszta erőből ütődtek neki a hajótestnek, te pedig épp aludni szerettél volna, nem érezted, hogy kicsit eleged van ebből az egészből?

 LP: Nem, soha.

 VS: Nem aludnál inkább otthon, kényelmesen?

 LP: De, ha onnan nézzük, persze, hogy inkább azt választanám, mint mindenki, aki távol van, és minden rendben az életében. Ez igaz mindazokra, akinek a munkája megköveteli, hogy hosszabb időre elmenjenek hazulról - vitorlázók, halászok vagy pilóták. Még ha szereted is, amit csinálsz, és élvezed minden percét (a rosszakat is!), mindig haza akarsz térni. Sosem voltam még kiborulva, másrészről az offshore vitorlázásban az idő rugalmassá válik. A szárazföldön is van, hogy gyorsabbnak vagy lassabbnak érezzük a múlását, de itt ez hatványozottan igaz. Az első pár nap még lemegy rendben, körülbelül egyezik amit érzel, és amit az óra mutat. Mivel megválaszthattuk, mikor rajtoljunk, gyorsan haladtunk és jól éreztük magunkat. Pláne, hogy a télből indultunk el a jó időbe, sokat sütött a Nap. Ehhez könnyen hozzászoktunk, valamint a fedélzeten is minden rendben ment. Amikor a déli féltekén vagy, sokkal jobban kell figyelni, az éjszakák rövidek és gyorsan múlnak, de még ez is rendben van. De ha már túljutottál az út felén, már nem a rajttól méred a távolságot, hanem a célig - na ekkor lassul le az idő, de kegyetlenül. A korábbi rekord előtt jársz, jöhet még jéghegy vagy bármi más, és elkezded érezni a nyomást. A lehetséges problémák persze nem nagyobbak, mint korábban, de valószínűbbnek érzed, hogy bekövetkeznek. Eleinte még megengedheted magadnak, hogy hülyeséget csinálj, vagy eltörj valamit, ez eddigre megváltozik.

 VS: Miért?

 LP: Mert hirtelen minden tönkre mehet - és persze ezt nem te döntöd el. Az idő kegyetlenül lelassul. Tavaly, amikor a Barcelona World Race-et teljesítettük Jean-Perre Dick-kel, az utolsó időszak végtelennek tűnt. Három hét kreuz egy egytestű hajóval - na ott mondhatod, hogy eleged van.

 VS: Volt olyan pillanat a Földkerülés során, amikor úgy gondoltad, nem tudjátok megdönteni a rekordot?

 LP: Igen, folyamatosan, még akkor is, amikor a szintidő előtt jártunk. Jöhet egy jéghegy, egy lebegő tárgy, esetleg technikai gond, és már meg is álltál. Az utolsó napokban kerülnünk kellett, de akkor sem az időjárás miatt aggódtunk.

 VS: Megmaradt a magabiztosság annak ellenére, hogy nyugat felé kellett haladnotok észak helyett?

 LP: Teljes mértékben. Ehhez a hajó teljesítménye szolgáltatta az alapot. De észen tartottuk a rajtunk kívül álló erőket is. Amikor egy többtestűvel rohangálsz, bármi megtörténhet. Bármi. Jön egy úszó fatörzs, eltalálja az egyik testet, és vége.

 VS: Mi a legfontosabb tényező egy ilyen rekord megdöntéséhez? Szerencse, hajó, időjárás, legénység?

 LP: Az időjárás. Ha az megvan, még egy régebbi hajóval is képes lehetsz a sikerre.

 VS: Nektek 45 nap kellett. Szerinted van rá esély, hogy ez lemenjen, mondjuk, 40 napra?

 LP: Igen, vagy akár még lejjebb is. 20 éve még a 80 napot sem tudtuk elképzelni. Ott voltam, amikor a testvérem, Blake és a többiek azon tanakodtak, mit kellene csinálni, hogy az alá jussunk. Akkor az volt a határ, ma a 45 nap. Az egyetlen akadály az időjárás. Az alacsony nyomású zónák adott sebességgel haladnak, és mi a déli féltekén nem lehetünk náluk gyorsabbak. Ha mégis, akkor beragadhatunk az átmeneti részeken, ahol gyenge szél fúj. Szóval itt van az akadály, de ha még pontosabb előrejelzésekkel rendelkezünk, vagy valakinek óriási mázlija lesz, akkor rövidülhet az útvonal. Mi most 9500-10000 mérfölddel többet hajóztunk, mint az elméleti legrövidebb. Az már napokban mérhető különbség. Mindamellett a rekordok azért vannak, hogy megdöntsék őket, jelenleg pedig egyetlen hajó létezik, amelyik képes lehet erre: a miénk. Lenyűgöző, jól megépített darab, élvezetes vele vitorlázni. Csodálatos gép, de minden pillanatban megfelelően kell vele bánni, nem lehet odaadni akárkinek egy körre.

 VS: Melyiket élvezed jobban: egy száz láb hosszú óriással körbevitorlázni a Földet, vagy fél mérföldes up&down pályákon rohangálni egy Extreme40-essel?

 LP: Igazából mindkettőt. Lehetőségem van mindegyiket kipróbálni. Ez fenntartja az érdeklődésemet is.

 VS: Hol érzed magad jobban?

 LP: Megintcsak az a válasz, hogy mindkét helyen. Csakhogy egyre többen vannak, akik magabiztosan vitorláznak 40 lábas katamaránokon, mint akik körbe tudják vitorlázni a Földet egy 100 lábas trimaránnal, így itt nehezebb dolgom van.

 VS: Az AC45-ös szárnya katamaránnal is megbarátkoztál?

 LP: Igen. Kivételes hajók! Megint egy másik terep, és persze már nagyon várom az AC72-eseket. Óriási, csodálatos alkotások lesznek, eltérnek minden eddig ismert hajótól. Egyszerűen nincs mivel összehasonlítani őket. Nem mérhetőek máshoz, inkább egy újabb adaléknak számítanak. A Kupa mindig is a vitorlázás csúcsa lesz, és most majd kiváló gépekkel versenyeznek érte. Egyébként olvasgattam a honlapotokat, és azt érzem, nem szeretitek sem az AC45-öst, sem az Extreme40-est.

 VS: Nem erről van szó. Inkább arról, hogy előnyös helyzetbe hozzák az Oracle Racing-et. Szerinted áthidalhatatlan a különbség közte és a többiek között?

 LP: Egyáltalán nem. Megnyerték a 33. America's Cup-ot a trimaránjukkal, másnap közzé tették a szárny terveit. Ne feledjük, az AC45-ös szárnyának koncepciója megegyezik az USA-17-ével. A tény, hogy ezzel a tecnológiával ellátott hajót adnak el vagy bérbe bárkinek, egy jel. És nem az egyetlen. Tudjuk, hogy az AC történetében a Védőnek mindig volt némi előnye, és ha van valami, ami kell a verseny tovább éléséhez: az Oracle győzelme. Nem szabad veszíteniük.

 VS: Mi lesz ha Új-Zéland nyer?

 LP: Akkor a Kupa története véget ér - számomra legalábbis. Ahogy ma látjuk a versenyt, annak lőttek. Szerinted van még valaki ezen a bolygón, aki beleölne annyi pénzt, mint Larry Ellison? Tulajdonképpen ne érdekel, ki győz. Legyen az a legjobb! De a Kupa szempontjából, hogy filmezhető legyen és eljuttassuk egy szélesebb közönséghez - és ez az, amit igazán akarunk -, az Oracle kell. Nem kívánhatjuk, hogy ismét egy zárt eseménnyé váljon, olyan hajókkal, amelyek a parttól 10 mérföldre csak dőlnek, és pár ürge bámulja őket. Egy ilyen regatta engem nem érdekel. Működött korábban, rendben, de már nem életképes, sajnálom. Sőt, jobb, ha azt mondom, boldog vagyok.

 Most van egy lélegzetelállító műsorunk, őrületes hajóink és izgalmas futamaink - ezeket mindenki imádja. Sokmindennel vitorláztam már, de esküszöm, még sosem éreztem olyat, mint az AC45-ösön. Minden, ami a Kupa körül történt, kivételes. Van hozzá eszük, és persze pénzük is. Utóbbi kinek köszönhető? Larry Ellison-nak. Ha nem ő lesz a Védő, hát nem fog befektetni. Magának se, a többieknek se. Hiszen most mindenkire áldoz. Az AC45-ös regattákon fizetendő nevezési díj kevesebb, mint a hajón lévő két kamera ára. Nézted már valaha is a közvetítést? Ilyesmit nem láthattál korábban.

LP_AC45.jpg

 Lehet, hogy tévedek, de ez egyetlen esélyünk, hogy felrázzuk a dolgokat, és egyre több nézőnk legyen. És eddig Larry Ellsion az egyetlen ember, aki erre áldozott. Persze, a csapatára is költ, hogy megvédjék a Kupát, de a többire senki nem kötelezi. Vagy netán valaki kényszerítette, hogy 5 millió dollárt áldozzon a tervekre, amiket a többi csapat megvásárolhat? Esetleg fegyvert fogtak a fejéhez, hogy öljön 10 milliót a TV-közvetítésbe? Nem.

 Ha tényleg csak meg akarná tartani a Kupát, nem tenné ezt meg. Ezt sosem felejthetjük el. És ezt nem azért mondom, mert tartozom neki bármivel is. Nincsenek Oracle részvényeim. Nélküle egyszerűen nem tartanánk ott, ahol most vagyunk.

 VS: A testvéreddel azért döntöttetek az AC-n való indulás mellett, mert átálltak a többtestűekre?

 LP: Nem feltétlenül. Korábban Bertrand Pacé-val is megvizsgáltuk a lehetőséget. Nyilván számít a katamarán, de nem az az egyetlen szempont. Alapvetően arról szól az egész, mint amiről eddig beszéltünk. Lehet, hogy túl korán, de már egy éve éreztük, hogy változik a felfogás. Meg akarták változtatni a játékot, átalakítani, közelebb vinni a nézőkhöz, érdekes versenyt kitalálni. Minden utópia vagy álom, ami az elmúlt 30 évben létezett a vitorlázásban, most ott van az America's Cup-ban.

 VS: Gondolod, hogy Franciaországnak van reális esélye a győzelemre?

 LP: Miért egy országra hivatkozol?

 VS: Mégiscsak francia csapat vagytok. Az ország zászlója ott van a pólótokon.

 LP: Nem a zászló méretén vagy színein múlnak az esélyek. Sosem egy ország indul az AC-n, kivéve Új-Zélandot. 160 éve minden kihívás magán jellegű. Egy ember áll a háttérben, az ő forrásaival kell gazdálkodni. Technikai sportról beszélünk, ahol nélkülözhetetlen a magántőke, de Franciaországban ez hiányzik - ennek számtalan történelmi oka van. Szóval hiába tudunk sokat, mindig lesznek anyagi gondjaink.

 VS: Józan paraszti ésszel az gondolnánk, hogy a franciák előnnyel indulnak a Kupáért, ha a küzdelem többtestű hajókkal zajlik.

 LP: Naná, hogy óriási ez lehetőség, de ha nincs pénz, akkor nincs pénz. Ez tény, amin az sem változtat, ha az ember történetesen francia. Ha nem jön össze, az sem jelenti a világ végét. Sosem vettük készpénznek, hogy ott leszünk.

 VS: Beszéljünk a Team Energy-ről. Hogy álltok most?

 LP: Folytatjuk az AC45-ös sorozatot, ez biztos. De semmilyen garancia nincs arra, hogy építeni tudunk egy AC72-est. Nincs rá pénz - egyelőre legalábbis. Ami azért szomorú, mert a tervezési oldalon mindenünk megvan. Bármikor belekezdhetünk, de az is nyilvánvaló, hogy késésben vagyunk.

 VS: Még ha holnapra meglenne a pénz, akkor is kevésbé lennétek versenyképesek a Louis Vuitton kupán?

 LP: Abszolút. Alaptalanul feltételeznénk, hogy előnyben lennék a másik három kihívóhoz képest. Ez magától értetődő. Ugyanakkor az AC72-es egy nagy többtestű, és nem mondhatnám, hogy ebben van előnyünk, de megvannak a szükséges ismereteink. Sok tapasztalt ember van Franciaországban, aki rendelkeznek ilyen irányú tapasztalatokkal, így a hátrányunk jelentős részét hamar le tudnánk dolgozni. Legalábbis ebben reménykedem, mint olyan lehetőségben, amit meg kellene ragadnunk. Továbbra is csak három kihívó van, szép lenne ezt négyre alakítani.

 VS: Szerinted rossz, hogy csak három kihívó van?

 LP: Nos, jobban hangzana a hat. Ugyanakkor számításba kell venni a kedvezőtlen gazdasági környezetet. Szerintem hibáztak, amikor bejelentették, hogy 15 kihívó van. Nem semmi szükség a túlzó ígéretekre. De ez jópár éve volt, és én nem teszek nekik szemrehányást ezért. Mindig arra törekszünk, hogy a legjobbat hozzuk ki egy helyzetből. És a színvonal három kihívóval is magas lesz.

 VS: tehát 2013 májusáig maradtok az AC45-ösben, akkor is, ha nem lesz pénz az AC72-esre?

 LP: Igen, sőt lehet, hogy tovább is, mert van egy olyan terv, hogy rendeznének egy világbajnokságot San Francisco-ban a Louis Vuitton Trophy és az America's Cup között. Ha ez igaz, akkor nagy ötlet, és ha tényleg csak három kihívó lesz, életképes. Ha létrejön, mi megyünk.

 VS: Nehéz Franciaországban támogatókat találni?

LP: Igen, és mindig is ez volt a baj az AC-vel felénk. A korábbi csapatoknak is gondjaik voltak, pedig az még nem is volt nehéz időszak. A versenynek negatív megítélése van nálunk, pár legenda pedig azt a néhány érdeklődő céget is elriasztotta. Ráadásul, ha Franciaországban vitorlázásról beszélünk, számtalan szép történet van a Kupán kívül - talán túl sok is. És megfizethetőbbek. Ott a Vendée Globe, a Route du Rhum, a Jules Verne Trophy - csak, hogy párat említsek.

 VS: Mennyi volt a Banque Populaire projekt költségvetése?

 LP: Körülbelül évi 3,5 millió euró 5 éven keresztül, ebből 10-12 millió ment el a tervezésre és az építésre.

 VS: A Banque Populaire nem akar téged és a Team Energy-t támogatni?

 LP: Ott a nevükben a 'populaire' szócska. Ez népszerűt, hétköznapit akar jelenteni. És Franciaországban az AC, sajnos, egyik sem. Sőt, inkább az ellenkezője, ezzel meg kell birkózni. Ha ez szóba jön, az mindig a szponzorációról szól. Nézd a mostani csapatok! Mit látsz? Egy amerikai, egy olasz és egy svéd pasit, meg pár havert, akik összeálltak. nem szponzorok, nem matricák. Olyanok nincsenek. Ha mégis, az segít a csapat egyben tartásában. De ha sokat ölsz bele, azt semmiképp sem kaphatod vissza teljesen. Egyszerűen nem lehetséges. Nem mondom, hogy ez rossz, de így van.

 VS: Ha így van, miért próbálkoztok mégis?

 LP: Mert sosem tudunk annyi munícióval támadni, mint amennyi Ellison vagy Bertarelli rendelkezésére áll. Nem felülről jövünk, hanem alulról. Az egytestűeknél esélyed sem volt, ha lentről érkeztél. Szigorúak voltak a hajókra vonatkozó szabályok, sok pénz kellett a kis előnyökhöz. Most viszont, a többtestűekkel bármi megtörténhet, ami a Kupát illeti. Biztos vagyok benne, hogy versenyképes hajónk lehet. Nem mondom biztosra, de van esély. Tervezésben jók vagyunk. Annyi pénz kell, hogy felépíthessük a magunk gépét, és egy fél évig etessük a csapatot. Csak 15 millió euró kell - itt a "csak" szócska nyilván erősen relatív.

 VS: Gondolod, hogy ennyiből már esélyes kampányt folytathattok?

 LP: Természetesen. Hiszen eddig nem költhettük, most meg már csak egy év van hátra. Három évet áldoztunk rá, de fizetést nem kaptunk.

 VS: Nem-e?

 LP: Mégis, kitől?

 VS: Nem is tudom... ott a Corum logója a pólódon.

 LP: Jogos, de az nem elég, hogy 2013 nyaráig fedezze a költségeket. És még csak nem is a sikerért csinálom.

 VS: Akkor, azt hiszem, mondhatjuk, hogy szereted a vitorlázást.

 LP: Igen, sajnos nagyon is. Ez az én nagy bajom... :-)

(fotók: 2: Gilles Martin-Raget)

(forrás: vsail.info)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr94301329

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.