Auckland adott otthont a 34. America's Cup-ra készülő, illetve az America's Cup World Series-ben részt vevő csapatok legutóbbi ötletbörzéjének (Competitors' Forum). A találkozót követően Iain Murray versenyigazgató tartott sajtótájékoztatót.

AC34_mediahearing.jpg

 Ennek során elmondta, hogy elég sok minden felmerült, ráadásul a megjelentek egy része inkább az AC45-ös vonal iránt érdeklődött, míg a másik brancs már az AC72-esről szeretne mindent tudni.

 "A kérdések jó része az átmenethez kapcsolódott, június 30-a után ugyanis már a nagyobb katamaránokkal folynak az ACWS küzdelmei. Jelenleg az AC45-ösök és a széria fut, teljesen saját jogon, ennek kell átalakulnia a Kupáért folyó küzdelemmé, de a konkrét időpont és a bonyolítás rendje elég sok kérdést hozott felszínre. Közben változott a forma és az irányultság is: kezdünk ráérezni, mit szeretnek és mit nem a nézők, átalakulóban vannak a futamhosszok, a pálya alakja, a napi futamszám és a pontszámítási rendszer is. Aztán persze mindezt be kell(ene) illeszteni valamiféle időkeretbe. A csapatok kezdenek kiművelődni, és egyre aktívabbak a szervezésben is."

 Az AC72-est favorizálók elsősorban azt szeretnék, ha végre meglenne a pályarajz, a versenyforma és a pontozási metódus. Jelenleg mindössze három Kihívó van, érdekes lesz nézni a szervezők erőfeszítéseit, amint megpróbálják fenntartani a média és a nézők érdeklődését egy hat hetes(!) időszakban.

 Bár a nagy hajók még csak papíron (vagy nagyon kezdetleges formában) léteznek, azt már lehet sejteni, hogy 18 csomós cirkálósebességük is lehet, bőszélben pedig nem kizárt a 30-35 csomó sem. Ezért aztán alaposan meg kell gondolni, milyen hosszú legyen egy-egy menet. Lehetőségként felmerült, hogy egy nap három futamot bonyolítanának, és aki kétszer győz (valószínűleg párosversenyben), az kapja a pontot. Azt nem sikerült tisztázni, hogyan lehet ezt hat hétig csinálni, ahogy azt sem, mi van, ha valamelyik hajó nyeri a napi első két futamot.

 "Fent kell tartanunk az érdeklődést, és nagyon nem akarunk napi egy futamos regattát, hiszen akkor megnézik a rajtot, esetleg az első szakaszt, aztán egy óra múlva visszanéznek ránk, és lesik a befutót."

 Valószínű a három rövid (körülbelül 30 perces) futam naponta, ahol egy szakasz 5-6 perces. Mindez nem véletlen, a nézőkön kívül azért a versenyzőkre is gondolni kell, akiknek ugyancsak megterhelő lesz a dög nagy hajókat kezelni. Továbbra sem tisztázott ugyanakkor, mi legyen a futamok közötti idővel. Ez mostanában negyven perc - de csak akkor, ha nincs sérülés! Hogy ezt át lehet-e hidalni elemzésekkel és visszajátszásokkal, az egyelőre rejtély.

 "A mostani forma működőképes, a 45-ösök 12-45 perces pályákat (három mérföld, két kör) teljesítenek , és sosem lehet tudni előre, ki nyer. Ha ezt 75 perce akarjuk növelni, az öt kört követelne meg, a visszajelzések azonban azt sugallják, hogy három rövidebb futam jobb, mint egy hosszú."

 Valaki megjegyezte, hogy a Forma-1 képes egy órán túl is lekötni a nézőt (ezzel lehet, hogy vitatkoznánk - iSail). Miért nem képes ugyanerre az AC?

 A válasz szerint egyrészt, ha ott bármi történik, azonnal a pályára jön a biztonsági autó, a versenyt felfüggesztik, és az új rajt majdhogynem új futamot is jelent. Másrészről újból előjött a fizikai igénybevétel. Murray korábban 18 lábas szkiffeken vitorlázott, bő egy órás menetekkel, de meggyőződése, hogy az AC72-es megterhelőbb: ha vesszük a Cityfront-szakaszt, ami három mérföld, ott van egy spihúzás, három halz és a leszedés, mindez hat perc alatt. Ehhez tudás kell, koordináció és erőnlét - nagy falat. A mostani hajókat ezeken a pályákon alapul véve a legénység tagjai ugyancsak kilesznek 30 perc után.

 Murray maga elé vett egy lapot, és belekezdett egy összehasonlításba a Wild Oats XI-gyel: hat nagylevegő csak egy halzolás, és akkor még szót sem ejtettünk a vitorlafelhúzásról. Ha azt is belevesszük, már nyolcnál járunk, és lehet, hogy mindezt 55 csomós látszólagos szélerő fejeli meg. Sok kakaó kell ide, amit 11 ember ad össze, szóval olajozottan kell működnie mindennek. Erre jön még a körönként 16 masszív csörlőzés. Különben is, már régóta tendencia, hogy rövidülnek a futamok. Amikor én először bekerültem a játékba (Fremantle, 1987.), 24 mérföldes pályákat teljesítettünk négy és fél óra alatt. Aztán San Diego gyenge szelei miatt ez csökkent, és a trend azóta is tart. Végül vegyük figyelembe, hogy egy AC72-esnek nagyjából annyi a vitorlafelülete, mint az adott szupermaxié. Csakhogy itt a már említett 11 embernek kell rövid szakaszokra bontott pályán vinnie a hajót, nem pedig nyílt tengeren.

 Kétszer kellett rákérdezni, mire válasz született, de csak kibújt a szög a zsákból, miszerint nincs újabb jelentkező a nagy katamaránok közé. Ráadásul az idő szorít, aki érdemben részt akar venni a Kupáért folyó csatározásokban, annak májusig döntenie kellene, hiszen az építés mintegy nyolc hónapot vesz igénybe. És ugyan Ben Ainslie jelentkezését elfogadták, róla is tudható, hogy nem készül a felső kategóriába.

AC34_ETNZ_LunaRossa.jpg

 "Sokat tettünk az újakért, amikor engedélyeztük a közös tervezést. A Luna Rossa összeállt az ETNZ-vel (erről ejtettünk szót korábban - iSail), ami segített nekik, hogy behozzák a lemaradásukat. De ha most valaki azon ábrándozik, hogy a felelős szervezők (America's Cup Event Authority) pénzügyi támogatást nyújtanak neki, hát azt ki kell ábrándítanom. Egyébként mostanra mindenki kezdi felfogni a szabályokat is. Próbáljuk elérni, hogy a lehet legegyértelműbbek legyenek, ezáltal minél kevesebbet kelljen később a Zsűriszobában ülni. Ebben a csapatok is együttműködőek, úgy vannak vele, hogy inkább most derüljön ki minden, ne kelljen a bíróságra rohangálni. Ennek egy része persze elmélet: a Luna Rossa szeptemberig nem vitorlázik, addigra viszont a kiwik második hajója kész lesz. Plusz, ha vesszük a vitorlázásra fordítható és az utazásokra szánt időt, hát kiderül, hogy az egész ügy csak vihar a biliben. Még ha szabad kezet kapnának, és négyből egy napot nyomhatnák az AC72-essel (ez most egy a hatból/hétből a szabály szerint), akkor lehetne kötekedni. De így? Amiről még szintén szó esett, az a déli féltekén versenyzés, persze kívül a jelenlegi 30 napos kereten. Ha a csapatok meg tudnak egyezni (minden AC72-es csapatnak van egy szavazata, így négyen kell dűlőre jutniuk - iSail), akkor megcsináljuk. Igazából bármit megcsinálunk, amit ők akarnak."

 Visszatérve az AC45-ösökre elhangzott, hogy egy tárgyaló delegáció épp Nápolyban dolgozik a helyi futamon, és a városvezetéssel történt egyeztetéseik biztatóak. Az ACWS első körének (Round 1) záróeseménye június második felében lesz Newport-ban. A közvetítések maradnak, de a jövőben kevesebb lesz a töltelék anyag, és a vízi eseményekre koncentrálnak. Megpróbálják növelni a futamok számát, és elérni, hogy a csapatok minden nap elhagyják a kikötőt.

 "Most már nem mehetünk olyan helyekre, ahol veszíthetünk. Ez komoly szempont akkor is, amikor a déli féltekéről döntünk. Ráadásul annak igen magas költségei, egy alkalomért cserébe. Fontos még megjegyeznem, hogy a Kupa örökségét és történelmét tiszteletben tartjuk, és magas színvonalú párosversenyzésben gondolkodunk. Az, hogy a futamok rövidebbek, véleményem szerint nem számít, sokkal inkább a minőségük."

 Szó esett még a Kupa helyszínéről és rendezőgárdájáról is. A versenyigazgatónak meggyőződése, hogy minden és mindenki jól fog működni. A kiszemelt 80-as móló rendelkezik elég szabad hellyel arra az esetre is, ha a rendezvény nagyobb lenne a vártnál. Hosszú a szabad vízpart is, így elég rugalmasan lehet kezelni az esemény igényeit, lehetőségként felmerült például, hogy kísérőprogramként az AC45-ösök is jelen lennének.

AC34_lookplan.jpg

(fotók: Richard Gladwell)

(forrás: Sail-World)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr784050971

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.