Híreinket a Telefónica befutása óta nem frissítettük (rövid bejegyzéseink Facebook-oldalunkon nem számítanak), most ledolgozzuk az adósságot.

 

Másodiknak beérkezett a Camper with Emirates Team New Zealand, bő 16 óra hátránnyal. Tulajdonképpen sima útjuk volt, lényegében végigbánkódták ezt a három hetet, lévén még az első napokban nehezen tudták eldönteni, melyik utat válasszák Tristan de Cunha felé, és hezitálásuk sokba került, onnantól csak haladtak a vezető hajók nyomában. Közben a Mar Mostro motorozott a szárazföld felé.

A francia csapat (nem volt ilyen Eric Tabarly-ék (1993-94) óta) szintén a szakasz elején dűlőre akarta vinni a dolgot, és maradtak Afrika mellet, ami csak kezdetben tűnt jó ötletnek. A kiwi-k mögött két és fél nappal értek célba, megszenvedve az utolsó mérföldeket, mert hol gyenge, hol semmilyen szélben kellett (volna) haladniuk. Franck Cammas (szkipper) a befutó után: nem rossz ez a harmadik hely. Az Atlanti-óceán északi részén rosszul döntöttünk, de beértünk, és megkaptuk érte a pontokat. Hosszú szakasz volt, de így akadt idő kiismerni a hajót és a legénységet is. Felkészültünk a következő etapra.

Jean-Luc Nélias, navigátor: huszonegy napra terveztük, huszonnégy lett, hosszú volt, na. Az utolsó két éjjelen is szélcsendben álltunk, vagyis sok lett a lötyögős idő. A hangulatra nem lehetett panasz, kezdettől fogva tudtuk, hogy nagy kockázatot vállaltunk. A rajt után elértünk 27 csomós sebességet is, átrohantunk a mezőnyön, és vezettünk bőszélben. Kreuzban is gyorsnak tűntünk, tán csak a Camper volt gyorsabb nálunk. Az első dolgunk ma este egy jó vacsora! Úgy tudom, jó borok vannak errefelé. Holnap megbeszélés, aztán egy kis pihenés.

Mindeközben a Puma srácai motoroztak pár napot, mire megérkeztek Tristan da Cunha-ra. Be kell várniuk az értük küldött szállítóhajót, és bármennyire szorítja is őket az idő, jelenleg golfleckéket vesznek a helyiektől, éjszakánként pedig horgonyőrséget tartanak a hajón.

 

Tristan da Cunha a vízről nézve

 

Kimo Worthington, a csapat menedzsere elmondta, akadt jópár dolog, amit végig kellett csinálniuk: megtankolni a hajót, hogy elérjék a szigetet, egyeztetni a helyiekkel, hogy várják őket, a már Fokvárosban székelő parti csapatnak bepakolni a szerelőkonténerbe, annak berakása (egy daruval és Chris Hill-el együtt), nekiindítani Tristan felé, új árbocot elküldetni Fokvárosba. És nincs vége a sornak, van még feladat: árbocot átvenni, szállítóhajót a szigetre irányítani (és remélni, hogy az időjárás engedi a bedaruzást), mindenkit visszajuttatni Fokvárosba, új árbocot beállítani, hajót menetkészre tenni, vízen tesztelni.

"Befutott" a másik két kiállni kényszerült hajó, a Sanya és az Azzam kompon érkezett Dél-Afrika csücskére. Ők legalább már helyben vannak, de nem örülhetnek felszabadultan, mert igen sok munka vár még rájuk, mire hajóik rajtra készek lesznek.

Egészen új fejlemény, hogy a Groupama ismét beadott egy óvást a Camper ellen. A franciák továbbra is szabálytalannak érzik a kiwi-k orrmerevítő rendszerét. Chris Nicholson, szkipper, Camper: még várunk a részletekre, de alapvetően értetlenül állunk az akció előtt. Azt hittük, hogy ezt a kérdést már lezártuk, hiszen tárgyalt róla a választott bíróság és a Nemzetközi Zsűri is.

Az összetett állása (kikötői futam+első szakasz):

1.: Telefónica, 31 pont (1+30)

2.: Camper, 29 (4+25)

3.: Groupama, 22 (2+20)

4.: Abu Dhabi, 6 (6+0)

5.: Puma, 5 (5+0)

6.: Team Sanya, 3 (3+0)

 

(fotó: Amory Ross)

(forrás: volvooceanrace.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr503439749

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.