Miután szombaton elütöttek valamit az egyik svertjükkel, a csapat úgy döntött, nem kísértik a sorsot, hazafelé fordítják a hajó orrát, újra felkészítik a rekordkísérletre, aztán megint várnak.

 

Indulás után - itt még minden szép és jó.

 

A döntést persze halogatták, amíg lehetett, próbálták megszerelni a sérült elemet, de végül fel kellett adniuk.

 

Rohanás - belülről nézve

 

Pascal Bidegorry, szkipper, egy nappal az eset után: a tegnapot azzal töltöttük, hogy lefűrészeljük a sérült svert végét. Viszonylag simára gyalultuk a belső felületet, majd a srácok megpróbálták kitölteni mindennel, ami csak akadt. És még hátra van a külső rész! Úgy néz ki a hajó, mint valami műanyagos műhely, ráadásul a körülmények nem épp ideálisak a déli 46. körön, lévén hideg van, és folyamatos a köd. Maradt két méternyi lap a szükséges és normális 5,8 helyett. A mi hajónk méretei mellett ez nem tűnik elégnek a Kergüelen-szigetekig várható negyedszeles szakaszra. Két és fél napja próbálkozunk, és legjobb esetben is csak holnap délre kerülne helyére az úgy-ahogy kijavított alkatrész. Józan döntést kell hoznunk, elvégre rekordot szeretnénk dönteni, ehhez pedig végig versenyképesnek kell lennünk. Igen valószínű, hogy feladjuk, pláne az előrejelzést is figyelembe véve. Így aztán kicsit még szerelgetünk, aztán indulunk haza, Lorient-be. És, ahogy idáig eljöttünk egymagunk, úgy ez a visszaúton is menni fog. Most még keletnek tartunk, de nemsokára fordul a szél, akkor észak felé vesszük az irányt, aminek köszönhetően 24 óra múlva enyhébb időjárási körülmények közé kerülünk, és befejezhetjük a barkácsolást.

 

Barkácsolás közben

 

Brian Thompson, kormányos, néhány órával később: amint azt már sokan tudják megindultunk Lorient felé. A döntés reggel született, Pascal az egész csapattal és a szponzorokkal is megvitatta a kérdést, és a rekorddöntést más alkalomra halasztotta. Egy svert mínuszban nagyon kicsi az esély a sikerre, ráadásul nem tudjuk, a javított darab hogyan bírná. A fedélzeten mindenki tisztában van vele, hogy ez volt az egyetlen értelmes megoldás. Az eset után mindenki keményen dolgozott azon, hogy folytathassuk, de ez most nem jött össze. Még szerencse, hogy a Jules Verne Trophy-ért bármikor lehet küzdeni, ellentétben például a Vendée Globe-bal, amit négyévente tartanak. Az egy a háromhoz esély különben sem példa nélküli, elvégre a Groupama is kétszer kudarcot vallott.

A keserű szájízt fokozza, hogy a végső döntés meghozatalakor 324 mérfölddel jártak a referencia-idő előtt.

 

(fotók: Team Banque Populaire)

(forrás: Sail-World)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr313439661

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.