Arcok - Cserép Csaba

2009.11.10. 21:51

Sorozatot indítunk. Most már hivatalosan is. Az első bejegyzés ebben a kategóriában még csak amolyan tessék-lássék módon ment, de ezt rendesen összeraktuk. Már, amennyire tőlünk telik. Interjú következik.

   

 

 

 

 

- Hogyan indultál el ebben a sportágban? 

- 10 éves koromban kezdtem el vitorlázni a Balatonfüredi Yacht Club színeiben. Mint a legtöbben, én is Optimisttel kezdtem, majd hamarosan Cadetot kezdtem kormányozni. 1996-ban ebben a hajóosztályban nyertem meg életem első Magyar Bajnoki címét. Az egyik nagyon fontos fordulópont az volt, amikor 1998-ban elkezdtem legénységként 420-assal versenyezni, Varjas Sanyi kormányzása mellett. A következő lépcső az volt, amikor összeültünk Rauschenberger Mikivel. Elkezdtünk komolyabban külföldre is járni, és jó csapatot alkottunk. 2002-ben felvettek a SOTE-ra, akkor úgy ítéltem meg, az orvosi mellett nem lehet nemzetközi szinten készülni. Egy évvel később mégis részt vettem a zadar-i 470-es VB-n, mégpedig Czégai Péter oldalán. Peti és az edzőnk, Keló (Kelemen Tamás) voltak a legnagyobb hatással rám. Ők mutatták meg azt a fajta vitorlázást, amit az igazi profizmus jellemez, abban az értelemben, hogy a kitűzött cél eléréséhez minden tőled telhetőt megteszel, és minden erőddel azon vagy, hogy ne hibázz. Ha mégis valami rosszul sül el, akkor semmiképp sem adod fel, hanem összeszeded magad, és nyomod tovább. Ez az igazi “bulldog-hozzáállás” az, amivel oda lehet érni. Zadarban kvótát szereztünk az athéni Olimpiára, ez fantasztikus volt. Utána egy elég jó felkészülés következett, majd a nagy esemény előtt beütött a krach, sportpolitikai okokra hivatkozva edző nélkül kellett kiutaznunk. Keló hiánya nagyon súlyosan megmutatkozott az eredményünkön. 2005 egy nagyon rossz év volt, teljesen kimaradt a kishajózás. A versenyzés egy Kékszalag-ra korlátozódott, a Szamuráj Jack fedélzetén. Jelenleg 49er-ben versenyzem. 

 

 

Előfürdő Tempó Koncentráció

 

 

- Hogyan kerültél a szkiffezés közelébe?

- Nagyon hiányzott a jolle, viszont 470-esbe már nem akartam visszaülni, így jött képbe ez a típus. Egyértelmű volt, hogy valami modern, nagyon gyors, extrém és dinamikus hajó kell nekem… Kugler Tamással kezdtünk el menni egy bérelt hajóval, ez a tanulóév volt. 2007-2008-ban már saját hajóval Rauschenberger Mikivel mentem, 2009-től pedig az öcsémmel, Cserép Csongorral versenyzünk együtt. Ez remek döntésnek bizonyult mindkettőnk részéről. Nagyon jól kijövünk egymással, a hajóban és a parton is.

 

- Hosszú távon is el tudod megad képzelni ebben az osztályban? 

- Gyakorlatilag mióta elkezdtem 49er-el menni, egyértelművé vált számomra, hogy a szkiffen kívül más nem jöhet szóba. Mivel a one-design versenyzést tartom a vitorlázóteljesítmény egyedüli elfogadható mércéjének, nem kérdés, hogy a 49er marad a fókuszban, mint a legprofibb one-design szkiff, egyben olimpiai osztály. Természetesen az ember szívesen kipróbálja magát a “nagy testvéren” a 18 lábason is. Bár ez a hajó gyorsabb, mint a 49er, mégsem annyira dinamikus, nem annyira robbanékony, manőverezésben elmarad a kétszemélyes társától. Mivel nem one-design, az új fejlesztések mindig a 18-ason fognak megjelenni, aztán ami nagyon beválik, az átveszi a 49er is (így történt ez például a square-top esetében). Így, ha alkalmunk nyílik “beugrani” egy-két napra egy 18-asba, nem sokat tétovázunk.

 

- Ez a "beugrás" legutóbb egy nemzetközi verseny képében öltött testet... 

- Mivel jó kapcsolatban vagyunk a balatonföldvári 18-as csapatokkal, nagyjából ismerjük a programjukat. Persze a nemzetközi 18-as versenyeket is figyelemmel kísérjük. Azt már jó ideje tudtuk, hogy a Sparisok két hajóval (Liberty és Raiffeisen) utaznak Carnacba, Franciaországba. Már az előrejelzések szerint is az eddigi legnagyobb európai 18-as eseménynek ígérkezett a Mark Foy Trophy. (Mark Foy ausztrál üzletember volt, aki 1892-ben elindította a 18-as szkiff versenyzést Sydney Harbour-ben.) Mivel a verseny egyben Nyílt Európa Bajnokságnak volt meghirdetve, gyakorlatilag az idei szezonban ez volt a 18-as szkiff Világbajnokság.

 

- És te hogyan kerültél oda? 

- Egy héttel a verseny kezdete előtt Goszleth Marcellen keresztül kerültem kapcsolatba Ben Clothier-vel, aki azzal keresett meg, hogy egy barátjától kölcsönkért egy szkiffet, és szeretne elindulni az EB-n, csak nincsen legénysége. 24 óra múlva megvolt a csapat, szállás, út megtervezve. Péntek délelőtt beültünk az autóba és elutaztunk Carnacba. Középső embernek Oroszlán Gábor érkezett, Ben kormányzott, a frontman pozíciót pedig én töltöttem be. Így indult el a versenyen a Grapefruit Graphics (GBR38) magyar legénységgel.

 

- Milyen volt a környezet?

- A helyszín pazar, a Bretagne-félsziget déli részén elhelyezkedő kis halászfalvak közé tartozik Carnac. Az Atlanti-óceán vize nem is volt túl hideg, a vízszint viszont három-négy métert is változott az árapály miatt. Ha valaki azt gondolja, hogy a szörfösök a leglazább társaság a parton, hát téved. A hajópark fantasztikus, sokat nézegettük a legprofibb gépeket. Rengeteg múlik a felszerelésen, hiszen nem egyforma hajók indulnak egymás ellen. A végső győztes angol hajó (Benny) egész groszshott-rendszere a baum-ba volt beépítve, láttunk csigasorral menet közben állítható top-vantnit is, a vitorlák és árbocok széles választéka megtalálható volt. Ami biztos, hogy mindig a legegyszerűbb, legletisztultabb rendszerek működnek a legjobban. A csapatok sokat szereltek, a menők teljes szervíz-parkot hoztak magukkal, találtunk jópár utánfutónak álcázott mobil-barkácsboltot is…

 

 

 

Skalpok

 

 

 

- Hogyan zajlott a verseny?

- A futamok délután fél háromkor kezdődtek, így nem volt nagy rohanás. Kényelmes ebéd után volt idő összerakni a hajókat, majd a pályára vitorlázni. Sajnos egyszer sem volt olyan erős szél, hogy kis rig-et kellet volna szerelni, ettől függetlenül jókat versenyeztünk. A mi hajónk az alu kerettel, alu orrsudárral és baum-mal, csúcsos fejű nagyvirtorlával a mezőny legvégéhez tartozott, mégis jópárszor kaptunk el square-top-os ellenfeleket. Ezt számoltuk is a hajónk hátulján. A verseny felénél már kezdett körvonalazódni, hogy az angol Benny (Robert Greenhalgh, Dan Johnson, Phil Harmer) és az ausztrál SLAM (Grant Rollerson, Anthony Young, Michael Coxon) között dől majd el a bajnoki cím sorsa. Az ausztrálok viszont többet kockáztattak a kelleténél, így a trófeát a hihetetlenül egyenletes teljesítményt nyújtó angol trió vehette át. A harmadik helyet az amerikaiak legjobb csapata (Hamlin Howie, Fritz Lanziger, Matt Noble) szerezte meg. 19. helyre ért be a legjobb magyar egység (Újhelyi-Gáspár Mikós, Majthényi Mátyás, Szépfy Zsombor), mi 26. helyen végeztünk.Összességében remek verseny volt, nagyon jó érzés belekerülni a nemzetközi szkiffezés csúcsosztályának vérkeringésébe.

 

Grépfrút csapat

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr603439429

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.