A Volvo Ocean Race az újonc szemével - Blair Tuke
2018.04.23. 22:43
Öt részes sorozatunkban olyanok mesélnek a világ egyik legkeményebb vitorlás versenyéről, akik először vesznek részt rajta. Ezúttal ismét egy huszonhét éves, ismét egy kiwi. Londonban ezüst, Rióban arany került a nyakába, Peter Burlinggel párban éveken át verhetetlennek bizonyultak a 49er osztályban. És tagja volt a 35. AC-n győztes új-zélandi csapatnak is. A VOR-on azonban most jár először.
Ő azonban - ellentétben Peter Burlinggel - látott már nyílt tengeri versenyt közelről, lévén teljesítette párszor a New Zealand Coastal Classic-ot*, illetve az Auckland-Fiji regattát. Csapata, a MAPFRE navigátora, Juan Vila azt mondta róla, olyan, mintha háromszoros VOR-veterán lenne - ez elég komoly elismerés.
Eddig pont olyan az egész, mint amilyenre számítottam: kemény, kegyetlen, de jó buli. Az eddigi legjobb és a legrosszabb dolog is a Déli-óceánhoz kötődik. Ott valami egészen hihetetlen élmény hajózni, a világ egyetlen más helyéhez sem hasonlítható. Csakhogy az ottani klíma minden erőt kiszív az emberből, nehéz ott boldogulni. Aki azt állítja, az egészet élvezte, hazudik. Igaz ugyanakkor, hogy a kellemes időszakok bőven kompenzálják a szar periódusokat. Az biztos, hogy ennek a versenynek köszönhetően végre pontosan tudom, hol vannak a fizikai határaim. Számtalan képességem fejlődött látványosan az elmúlt hónapok során, ezeket más típusú vitorlázásaim során biztosan hasznosítani tudom majd. Egyik célom az volt a részvétellel, hogy sokoldalú vitorlázóvá váljak, és azt érzem, összejön a dolog.
A regatta gyötri a testet, komoly állóképesség kell elviselni ezt terhelést, én alapvetően egészséges maradtam. Veszettem némi súlyt a regatta elejéhez képest, de nem sérültem meg, így a pihenők során tudtam rendesen edzeni, felkészülni a következő szakaszra.
Kissé idegesítő, hogy utoljára a Fokváros-Melbourne etapot tudtuk megnyerni de legalább Auckland-ben dobogóra állhattunk. Őszintén szólva, csalódásként éljük meg a saját teljesítményünket, össze kell kapnunk magunkat, ha komolyan gondoljuk, hogy meg akarjuk nyerni az összetettet. Jól állunk** a tabellán (másodikak a hetedik szakasz után, egy ponttal lemaradva az elsőtől - iSail), ha néhány apróságot rendbe rakunk, versenyben maradunk. Izgatottan és felkészülten várjuk az előttünk álló kihívást.
Szeretném még legalább egyszer teljesíteni a VOR-t, de most még nem tudnám megmondani, hogy a következőt vagy az az utánit. Alapvetően attól függ, miként alakulnak a vitorlás karrierem más részei. Imádom ezt a versenyt, rengeteget tanultam a MAPFRE stábjától, el tudnék vezetni egy saját csapatot valamikor a jövőben. De egyelőre nem tervezgetek, a mostani feladatra koncentrálok, arra, hogy élni tudjunk a lehetőségeinkkel.
Nyolc hajtós év van mögöttem: Olimpia, America's Cup, most meg a Volvo Ocean Race. Amikor ennek vége lesz, tuti, hogy legalább egy, de inkább két hónapot pihenek otthon, Új-Zélandon.
*egyszer 49errel, valószínűleg az volt a leginkább emlékezetes.
**az interjú a hetedik szakasz után, Itajaí-ban készült.
A sorozatban korábban:
Kövess bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…
fotók:
forrás: yachtsandyachting.co.uk
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.