Ez a verseny eddig is a rekordokról szólt (legtöbb nemzetközi induló, legjobb idők az Egyenlítőig, a Jóreménység-fokáig, a Horn-fokig), ezután sincs másképp. Január 7-én a vezető Armel le Cléac'h és a második helyen hajózó Alex Thomso (Hugo Boss) átlépte az Egyenlítőt, így a mezőny most már két különböző óceánon és két féltekén halad. A célhoz viszonyítva ez majdnem tízezer mérföldet jelent az első és az utolsó Sébastien Destremau (TechnoFirst - faceOcean) között.

vg2016-17_d65_00_roura.jpg

 

Karácsonykor ott hagytuk abba, hogy a Főnök végre jobbcsapásra tudott halzolni, ezzel esélye támadt felzárkózni a Sakálra. Azóta sajnos nem tudtunk összefoglalóval jelentkezni, az eltelt majdnem két hetet viszont borzasztó ideig tartana feldolgozni, így az eddigieknél kicsivel vázlatosabbak leszünk, ezt nézzétek el nekünk!

Szombat (december 24.): Armel le Cléac'h a gyenge szél miatt keletre húzódott Isla de los Estados-tól, sokszor csak 4-5 csomóval haladva. Közben Thomson 17 csomóval rohant a délnyugatiban, Jérémie Beyou (Maitre Coq) meg hússzal az északiban. A szélviszonyok ugyanakkor senkinél sem voltak ideálisak hosszú időn keresztül, jól érzékelteti ezt a tény, hogy Conrad Colman (Foresight Natural Energy) 351,5 mérfölddel a legjobb 24 órát teljesítette: kellemes az idő - már persze amúgy Déli-óceán módra. De persze jön a következő feketeleves, 45 csomós szél, meg arra a 20 százalékkal erősebb lökések. De legalább van időm felkészülni! És akkor utólag Boldog Karácsonyt nektek, onnan lentről, angolul:


D48 : Alex Thomson wishes you a Merry Christmas... by VendeeGlobeTV

Plusz a szomorú, de várt hír: Paul Meilhat (SMA) 14:39-kor hivatalosan bejelentette visszalépését a versenytől. Francia Polinéziába érkezését 28-29-ére várták.

Vasárnap (december 25.): 48 nap, 23 óra, 40 perc - ennyi idő kellett Alex Thomsonnak, hogy Les Sables d'Olonne-tól elérjen a Horn-fokig. Rich Wilson (Great American IV), a tizennegyedik helyről, 46 mérfölddel Fabrice Amedeo (Newrest-Matmut) előtt, és 59 mérfölddel Eric Bellion (Commeunseulhomme) mögött: a vihar elég gyorsan mozog kelet felé, szerencsére nem egyszerre fog elérni mindannyiunkat. Egy ötös csoport része vagyok, Fabrice-szal és Stéphane-nal (Le Diraison - iSail) rendszeresen beszélünk. Utóbbi most Melbourne-be tart, van egy bostoni barátom, aki ott él, ő fog neki segíteni. Enda O'Coineen (Kilcullen Voyager - Team Ireland): az a tanács érkezett, hogy lassítsunk, mert úgy elkerülhetjük a vihar legrosszabb részét. A két, hozzám legközelebb lévő hajóval megragadtuk a lehetőséget, és rendeztünk egy karácsonyi bulit. Még meg is ajándékoztuk egymást.

vg2016-17_d65_01_bellion.jpg

Pieter Heerema (No Way Back): lassan megyek, be a magas nyomású övezet közepébe, mert rengeteg szerelni valóm van, amiknek az elvégzéséhez nyugodt körülmények kellenek. A nagyvitorlára tíz folt ment fel, a sínjén megszereltem három kocsit, most meg olyan mintha valami nyaraláson vennék részt.

Hétfő (december 26.): Romain Attanasio (Famille Mary-Etamine du Lys): két napja gondban vagyok, mert a vihar megrongálta az árboc tetején a műszereket, így most nem kapok pontos széladatokat. Kicseréltem a kábeleket és az egységet, ellenőriztem a kezelőt. Arra sem volt időm, hogy kibontsam a karácsonyi ajándékaimat. Stéphane Le Diraison megtankolt.

Kedd (december 27.): Thomson 300 mérföldön belül került le Cléac'h-hez képest. Fabrice Amedeo-nak be kellett áldoznia a genakkerét, mert az fent az árboccsúcson megragadt, így levágta. 13:44-kor Beyou elérte a Horn-fokot (életében először - pedig eddig ötször indult neki a Földkerülésnek). A nap eseménye volt még, hogy Attanasio és Destremau elhagyta a Leeuwin-fokot. Arnaud Boissiéres (La Mie Câline): öten együtt várakoztunk, most indul újra a verseny. Örülök, hogy végre áthaladt fölöttem a vihar. Aggódom viszont Conrad-ért, ő a közepébe került.

Szerda (december 28.): Louis Burton (Bureau Vallée) a semmibe tartott, északias szélben közelítette a Point Nemo-t, a Csendes-óceán azon részét, amelyik a legmesszebb van bármilyen szárazföldtől. Közben a Jean Le Cam (Finistère Mer Vent) - Yann Eliés (Quéguiner-Leucémie Espoir) kettős délies szélben, barátságos tengeren ezer mérföldön belülre került a Horn-fokhoz képest. Enda O'Coineen eltért az iránytól, az ír ugyanis megindult a Stewart-sziget felé (tőle 360 mérföldre északnyugatra), hogy a felgyűlt szerelni valókat letudva biztonságban folytathassa a versenyt: ez az Indiai-óceánon töltött három hét eredménye. Több apró problémával küzdök, ezek mostanra egy nagy masszává álltak össze. Gondom van az automata kormánnyal, a nagyvitorla sínjével és a kommunikációs rendszerrel. Ezzel a kitérővel vesztek pár napot, de legalább megszerelek mindent. Úgy érzem, nagyot kockáztattam volna, ha ilyen állapotú hajóval megyek tovább. Conrad Colman: idegesített a mögöttem formálódó alacsony nyomású zóna, mert az automata kormány megint szórakozott, és elképzeltem, milyen lenne, amint negyven csomós szélben kitör a hajó. Úgyhogy az árboc tetején szerelés helyett a tartalékot felszereltem a hátsó korlátra.

Csütörtök (december 29.): Sébastien Destremau szintén megállást tervezgetett, Paul Meilhat pedig élérte Tahitit.

vg2016-17_d65_02_domenicmosqueira.jpg

Louis Burton: napok óta sima a menet. A jéghatáron megyek, 20-30 csomós északnyugatiban, hullámmentes vízen. 1880 mérföldem van hátra a Horn-fokig. Az élen le Cléac'h kénytelen volt belemenni egy magas nyomású övezetbe Uruguay előtt, míg üldözőjének még maradt lehetősége kerülni, így a kettejük közötti különbség további csökkenését várhattuk. Jean-Pierre Dick (StMichel-Virbac): egyik előrejelzés sem szólt arról a szélcsendes övezetről, amiből most szabadulok. Egy egész napot töltöttem benne, legalább tizenkét órát (avagy 100-150 mérföldet) vesztettem Jérémie Beyou-hoz, Jean Le Cam-hoz és Yann Eliés-hez képest. Eric Bellion: sosem hittem volna, hogy beférek az első tízbe. Nem volt célom, most sem az. Örülök neki, de csak óvatosan. Most az a lényeg, hogy elérjük a Horn-fokot, onnan újra kezdődik a verseny.

Péntek (december 30.): Thomson feljött 28 mérföldre le Cléac'h mögé, ami 800 mérföld hátrányból nem rossz! 06:34-kor JP Dick elérte a Horn-fokot (versenyzői karrierje során ötödször),

vg2016-17_d65_03_dick.jpg

Stéphane Le Diraison pedig végre kikötött Melbourne-ben. Szép hosszú menet volt, hiszen árboca december 17-én tört darabokra.

vg2016-17_d65_20_vg.jpg

Jérémie Beyou: eltartott egy darabig a Horn-fok után, mire rendesen felépült a szél, de végül délnyugatról megérkezett, most negyven csomó fúj. De nemsokára gyengül, aztán az iránya is változik. Észnél kell lennem, mert itt bármi megtörténhet. JP Dick-re nem figyelek, mert nyolcszáz mérfölddel, és ami fontosabb, több időjárási rendszerre van mögöttem, vagyis nincs értelme az összehasonlításnak. Remélem, hogy a passzátszelekbe érve egyszerűbb lesz. Szegény Enda O'Coineen-t az ág is húzta: nem elég, hogy kitérőt kellett tennie a szerelni valói miatt, de a kinézett Pegasus-öbölben nem tudott normálisan lehorgonyozni, így kénytelen volt újra számba venni a lehetőségeit. JP Dick nyomában Sébastien Destremau és Pieter Heerema is úgy tervezte, hogy a Bass-szoroson át vitorlázva kerül ki egy csúnya időjárási helyzetet, sőt, előbbi még Új-Zélandra is be akart nézni - nyilván nem jókedvében.

vg2016-17_d65_04_heerema.jpg

Szombat (december 31.): Yann Eliés: életemben először megyek el egyedül a Horn-foknál, de nincs nagy különbség, mert ugyanúgy nem látom, mint az előző két alkalommal. Közben még a nagyvitorlán is kellett szerelem, úgyhogy nem volt épp ünnepi a pillanat. Jean Le Cam ött mérföldre van tőlem, de rossz a VHF rádióm, így nem tudunk beszélni egymással. Jean-Pierre Dick: tegnap láttam Patagónia partját és Staten Island-et, ahogy átkeltem a Le Maire-szoroson. Csodálatos volt. Agresszív alacsony nyomású övezet tart felém, 50 csomó fölötti széllel, az megkavarja majd a helyzetet. Conrad Colman: nehéz út vezetett idáig, és nagyon élvezem a dolgot, de örülök neki, hogy jövőre nem kell újabb földkerülő útra indulnom. Még egy vitorlámról le kellett mondanom (kettes számú fock - iSail), ez már azért baj! Közepes cirkálásban és erős bőszélben hátrányban leszek a többiekhez képest, ami az Atlanti-óceánon fájni fog.

vg2016-17_d65_05_colman.jpg

Alan Roura (La Fabrique): a Csendes-óceán ezen része nem épp könnyű terep. Életemben nem féltem annyira, mint itt, miközben a viharok között szlalomoztam. 8-10 méteres hullámok, 20-ról 40 csomóra egy pillanat alatt frissülő szél. Ha korábban esetleg kimaradt volna a lecke, itt megtanulod, hogy az óceán erősebb, mint te. Armel le Cléac'h: négy évvel ezelőtt, Argentína mellett haladva Francois-nak (Gabart - iSail) pont annyi előnye volt hozzám képest, mint nekem most Alex előtt. Ő meg bírta tartani, remélem, nekem is menni fog. Enda O'Coineen végzett a szereléssel, újra versenybe állt.

Vasárnap (január 1.): a nap drámája: nem sokkal azután, hogy visszatért a versenybe, Enda O'Coineen-nek véget is ért a Vendée Globe, ugyanis kidőlt az árboca. Minderről 08:30-kor értesítette a Rendezőséget: kicsit elbambultam. 20-25 csomós szélben haladtam, amikor jött egy 35 csomós pöff, az automata kormány pedig pont a legrosszabbkor hagyott ki egy pillanatra. Két spontán halzolás következett, én pedig nem tudtam lekövetni a backstaggal így az árboc összerogyott. Muszáj nevetnem, mert különben sírnék. A rúd a fedélzet szintjén tört el, a hajó mellé dőlt, félő volt, hogy kilyukasztja a testet, így nem sokáig élt az az opció, hogy megmentsem. Első a biztonság, így levágtam. Most egy lyuk tátong a fedélzeten, a helyén. Pedig minden olyan jól nézett ki! Úgy voltam vele, ha idáig eljutottunk, bármivel megbirkózunk.Január elseje van, új nap, új év. Tovább kell lépni. A Vendée Globe-omnak lőttek, hálás vagyok minden segítségért, amit eddig kaptam. A Le Cam - Eliés párosból utóbbi ment előrébb (igaz, mindössze nyolc mérfölddel), amint elhaladtak a Falkland-szigetek mellett. Fa Nándornak (Spirit of Hungary) nem volt választása, ki kellett bekkelnie, amíg elhalad fölötte a magas nyomású zóna, ami vele együtt mozgott kelet felé. Az Eric Bellion, Alan Roura, Fabrice Amedeo, Arnaud Boissières négyes szépen beállt a várva-várt alacsony nyomású zóna elé, merthogy korábban szépen felhúzódtak északkeletnek, így jó pozícióban várták a szelet. Didac Costa (One Planet One Ocean) belépett a Csendes-óceánra.

vg2016-17_d65_06_costa.jpg

Rich Wilson: egyre kevesebb hosszúsági kör áll köztünk és a Horn, illetve Franciaország között - bár mindkettő elég távolinak tűnik ebben a pillanatban, mivel még két viharon át kell verekednünk magunkat addig. Sébastien Destremau: az ünnep kapcsán sokat telefonáltam, elsőként anyámmal beszéltem. Ez a szilveszter teljesen más volt, mint eddig bármelyik. Finom gombás kacsát vacsoráztam, egyúttal eldöntöttem, hogy megállok a Recherche-öbölben - pláne Enda balesetének fényében muszáj megszerelnem a megszerelni valót.

Hétfő (január 2.): az élen le Cléac'h és Thomson között 130 mérföld volt az észak-déli távolság, az előrejelzés alapján azt várhattuk, hogy egyszerre érik el a kedvező szelet, amiből Thomson profitál többet, lévén keletebbre pozicionálta magát. Hasonló párosként működött Colman és Fa, akiknek ráadásul az előttük formálódó magas nyomású zóna miatt majdnem négyszáz mérföldre el kellett távolodniuk északra az "ideális ívtől". Az ötödik helyért Eliés és Le Cam csatázott, akkor épp előbbi ment 15 mérfölddel előrébb. A hetedik helyen haladó Louis Burtonnak körülbelül 48 órája (660 mérföldje) volt hátra a Horn-fokig. Aztán Colman kihúzta a legrövidebb gyufát: a semmi közepén 60 csomót elérő pöffökkel támadó viharban küzdött, ami közben megsérült a vorstagja, így 4-5 csomóra kellett lassítania, kivárva, amíg elvonul a rettenet, és szerelni tud.

Kedd (január 3.): a javítás megtörtént, de nem volt épp méznyalás, mert közben 40-50 csomós szél fújt. Mire végzett, annyira kimerült, hogy úgy döntött, pihen egyet, mielőtt tovább indul. 01:30-kor Destremau megállt a tasmániai Esperance-öbölben, mert feltétlenül át akarta nézni a rudazatát a Csendes-óceáni menet előtt. Alan Roura szintén szerelt, este elütött valamit a jobb oldali kormányával, a lap eltört, illetve némi víz áramlott a hajóba. Reggelre megvolt a javítás, új lap a helyén, lék betömve, a La Fabrique újra versenyzett.

vg2016-17_d65_07_roura.jpg

Közben napvilágra kerültek a részletek Colman problémájáról: a fő vorstag csapja szűnt meg funkcionálni, ettől a drót és a rá tekert vitorla elszállt. Utóbbi a pöffök hatására kitekeredett, majd lefektette a hajót. A pozíció néhány órán át megmaradt, kinézett, hogy Colman a ható erők miatt elveszti az árbocot. Felkészült a menekülésre, aztán amikor a vihar magja távozott, kikúszott előre, és egy 12 milliméter vastag dyneema kötelet kötött be a vorstaggal párhuzamosan. Ez elégnek tűnt arra az időre, amíg normalizálódik annyira a helyzet, hogy fel tudjon mászni az árbocra, végleges megoldást intézni. Elöl Beyou 400 mérföldre (ez kb. egy napi vitorlázás) felzárkózott Thomson mögé.

Szerda (január 4.): reggelre Colman legalább a J1-et le tudta szedni (igaz, hat órájába telt), a vorstag még mindig az ideiglenes rögzítéssel működött. Bellion, Boissières, Amedeo, Roura és Wilson ötöse az éjszaka közepétől fogva már-már barátságos körülmények között nyomult keletnek. Enda O'Coineen nyolcvan mérföldre volt Dunedin kikötőjétől, ahonnan vontatóhajó indult érte, hogy a vihar távoztával csatlakozzon hozzá. Ugyanez a vihar elszakította Didac Costa (One Planet One Ocean) nagyvitorláját: még mindig nagyon fúj, épp az imént rohant át rajtam egy negyven csomós pöff. Amikor tegnap elérte a 28 csomót, lehúztam a grószt a harmadik reffre, akkor vettem észre a lyukat a közepén. Előző nap a Code Zero-n volt a sor, most meg ez. Nem volt hosszú a hasadás, talán harminc centi, de azonnali ragasztást követelt. Épp álltam volna neki, amikor jött a következő 40 csomós lökés, inkább lehúztam az egészet.

vg2016-17_d65_08_costa.jpg

Arnaud Boissiéres: remekül érzem magam. Részben azért, mert kisütött a Nap, ami rég történt utoljára, másrészt azért, mert eltávolodtunk attól a ronda alacsony nyomású zónától. Az utóbbi tíz napban mindent (hajót, csizmát, viharruhát) sikerült megszárítani. A Horn-fok még 2500 mérföld - az pont annyi, mint egy atlanti átkelés. Yann Eliés: igazi csatatér ez itt, a 30 csomós szélben, olyan hullámok között, amik kikezdik a hajót. És még vagy négy-öt órán át ez lesz. Kezdek aggódni a cucc miatt, de nyomom, mert a többiek itt lihegnek körülöttem. Öt napja még a déli szélesség 58-adik fokánál jártunk, ahhoz képest most nyár van. Meg is fürödtem gyorsan - ilyesmire a Jóreménység foka óta nem volt példa.

Csütörtök (január 5.): Colman végre meg tudta szerelni a vorstagot, újra irányt vett a Horn-fok felé. Roura és Costa is végzett, már csak Destremau szerelt, bójára állva. Közben Armel le Cléac'h 18-20 csomós passzátban rohant észak felé, Louis Burton (hetedik helyen) déli szélben haladt északnak, miután jobb kéz felől elhagyta a Staten Island-et. Romain Attanasio: bosszant, hogy nem tudom felhúzni a genakkeremet. Balcsapáson megyek, 20-25 csomós szélben, de a rosszabbik kormány van a vízben. Ez egy fél lapot jelent, vagyis nehezen irányítható hajót. Két reff van a grószban, de így is kétszer elfeküdtem. Ilyen körülmények között az automata kormánynak esélye sincs. Húsz csomó helyett tizenöttel megyek, de legalább nincs túl hideg. Paul Meilhat SMA-jának tőkesúly-házáról kiderült, hogy nem javítható: úgy tudtuk, hogy a Maitre-Coq alkatrésze pont megfelelő, de nem ment be a helyére, az átalakításhoz pedig nem álltak a rendelkezésünkre megfelelő szerszámok. Úgy egy hónapba telt volna, mire végzünk, úgy döntöttünk, hazaszállítjuk a hajót. Amikor elkezdtük szétszedni a keretet, akkor feltárultak a ház további sérülései. Ez a pár nap itt Polinéziában elég volt a gőz kiengedésére, alig várom, hogy hazaérjek Franciaországba, mesélhessek a versenyemről.

vg2016-17_d65_09_domenicmosqueira.jpg

Péntek (január 6.): a vezető kettős, a Doldrumshoz közeledvén, lassulni kezdett, de le Cléac'h bő 300 mérfölddel járt előrébb. A harmadik helyen Beyou-nak frissebb szele volt, de nem elegendő a foil nyújtotta előny kihasználásához. Le Cam és Eliés - óriási csatában az első, nem foil-os hajó címért - elkezdte megkerülni JP Dicket. Délután épp Le Cam volt legelöl hármuk közül, az 57 éves "veterán" egyenletes teljesítménye, amit a rajttól produkál, igen lenyűgöző.

Szombat (január 7.): 00:23-kor kezdődött a nap, méghozzá azzal, hogy Armel le Cléac'h keresztezte az Egyenlítőt (Thomson aztán 17:12-kor követte). Az Atlanti-óceánon haladók közül Louis Burtonnak jutott a legerősebb, 35 csomós szél, ami az előrejelzések szerint egész hétvégén vele maradt. A Csendes-óceánon tartózkodók 4000 mérföld hosszan húzódtak szét, elöl Fa Nándor haladt (nyolcadik), a sort Sébastien Destremau zárta, aki a szerelés végeztével újra vitorlázott. Alex Thomson: meglátjuk, lesz-e lehetőségem felzárkózni. Az előrejelzés nem egyértelmű, de figyelek, mikor adódik valami. Kimerült vagyok, de már hozzá szoktam. Továbbra is a győzelemre hajtok, keményen fogok küzdeni a célvonalig. JP Dick meglépett az "ikrektől", Rich Wilson pedig - hála két zajszigetelt fülhallgatónak - aludt egy kiválót: elegem lett abból, hogy állandóan behallatszott a szél fütyülése. A New York - Vendée verseny után olvastam arról, hogy Jérémie Beyou használt ilyesmit, én is vettem egyet tegnap éjjel próbáltam ki. Alap esetben az ember akarja hallani a zajokat, abból tájékozódik, mi van a hajóval, de muszáj volt kiszakadnom. Pazar alvás kerekedett belőle! Conrad Colman: kelet felé megyek, az árboc az égre mutat,a vitorlák középen, a tőkesúly a helyén, a vízben - sokkal jobb, mint oldalt feküdni, égnek álló kíllel!

Vasárnap (január 8.): Sébastien Destremau: adódott egy időjárási ablak, hogy kijöjjek az öbölből, megragadtam, pedig tudtam, még vár rám egy árbocmászás. Pár óra alatt eltávolodtam a parttól, lelassítottam, felmentem, csiszoltam, ragasztottam, lamináltam. A hajó végre jó állapotban van, az árboc a lehető legerősebb.

vg2016-17_d65_10_jeremyfirth.jpg

Armel le Cléac'h finoman keletre húzódott, hogy beálljon Thomson elé, illetve mert nyugat felé kevesebb volt a szél. És akkor egy kis Vendée Globe kulinária:


D63 : Cooking workshop with Alex Thomson... by VendeeGlobeTV

Mike Golding (négy VG-indulással a háta mögött): feszült időszak lesz ez Armelnak és Alexnek, de főleg az előbbinek. Régóta vezet, és végig kellett néznie, ahogy az az óriási előnye szinte semmivé foszlott. Amilyen időjárás vár rájuk, nincs könnyű helyzetben, lévén szeles és széltelen foltok váltogatják egymást. Alex helyzete szerencsésebb, mert látja, mi történik az ellenfelével, hol van elkerülendő zóna.

Hétfő (január 9.):  a Doldrums szélesedése miatt a Sakál tovább szenvedett a gyenge szélben, 100 mérföldet vesztett Thomsonhoz képest. Közben Beyou is rohant, korábbi 1000 mérföld hátránya 567-re csökkent. JP Dick stabilizálta magát a negyedik helyen. 06:38-kor - életében ötödször - Fa Nándor, a nyolcadik helyen haladva, megkerülte a Horn-fokot. Reggel Eliés és Le Cam között mindössze egy mérföld volt a távolság a célhoz mérten.

vg2016-17_d65_11_fa.jpg

Kedd (január 10.): két napja Eric Bellion a mezőny leggyorsabbja, utolsó huszonnégy órájában 350 mérföldet teljesített. Az aktuális előrejelzést figyelembe véve az első helyezett várható célba érése: január 19., csütörtök.

vg2016-17_d65_12_thomson.jpg

 

Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

fotók: Alan Roura (1,8); Eric Bellion; Domenic Mosqueira (3,10); Jean-Pierre Dick; Vendée Globe; Pieter Heerema; Conrad Colman; Didac Costa (7,9); Jeremy Firth / DPPI; Fa Nándor; Alex Thomson

forrás: vendeeglobe.org

 

 

A bejegyzés trackback címe:

http://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr2412108039

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.