...már akinek, ugye. Armel le Cléac'h (Banque Populaire VIII) repesztett át elsőként, nem kevesebb, mint 760 tengeri mérföld előnnyel a második Alex Thomson (Hugo Boss) előtt. Ami ennél is komolyabb fegyvertény, az a rajttól odáig eltelt idő: 47 nap, 32 perc. Ez konkrétan 5 nap, 5 óra, 38 perccel jobb, mint Francois Gabart (MACIF) 2012-es rekordja. Gabart akkor a végén rekord idővel nyert. Lássuk, mi lesz ebből most!

vg216-17_d44_00_roura.jpg

Kicsit vissza kell utalnunk az előző beszámoló utolsó napjára (kedd, december 20.): akkor Thomas Ruyant félig megkönnyebbült hangulatú jelentésével zártunk, de még volt történés aznap. 14:15-kor (UTC) Paul Meilhat (SMA) értesítette parti csapatát, hogy problémája támadt tőkesúlyának rögzítésével (a tartó ház hosszában megrepedt, kiszivárgott belőle az olaj), nem tudja fixálni a pengét, a bulba a lee oldalra kilengve lóg. Hogy legalább némileg úrrá legyen a gondon, leejtett hátszélbe (észak felé), csökkentve ezáltal a hajó alap dőlését, hogy legalább középállásban fixálni tudja a tőkesúlyt. Mindezt a Csendes-óceán "közepén", 2000 mérföldre Új-Zélandtól.

vg216-17_d44_01_meilhat.jpg

Szerda (december 21.): Fenti eltérítés következtében Jérémie Beyou (Maitre Coq) magára maradt a harmadik helyért vívott küzdelemben. 400 mérfölddel hátrébb Jean-Pierre Dick (StMichel-Virbac) produkálta a legjobb 24 órás menetet, 489 tengeri mérföldet nyomott le, reggel kicsit lassult egy magas nyomású zóna széléhez érve, de látszott, hogy később - amikor az alacsony ismét utoléri - megint gyorsulni fog. Eddigre már nem csak az esti hír érkezett meg, hogy Thomas Ruyant (Le Souffle du Nord pour le Projet Imagine) kikötött Bluff-ban (Új-Zéland), de első nyilatkozata is befutott: félig szomorú, félig megkönnyebbült vagyok. Partra juttattam egy komolyan sérült hajót. A versenyemnek ugyanakkor vége, ezúttal biztosan nem fogok végigvonulni a csatornán Les Sables d'Olonne-ban. De legalább a balesetig jó kis menet volt. A legrövidebb gyufát (45-50 csomós nyugat-délnyugati szél, 5-6 méteres hullámok) Fa Nándor (Spirit of Hungary) húzta - tegnap óta immáron a Csendes-óceánon járva. A legközelebb egymáshoz pedig a Fabrice Amedeo (Newrest-Matmut), Alan Roura (La Fabrique) Enda O’Coineen (Kilcullen Voyager-Team Ireland), Rich Wilson és Eric Bellion (CommeUnSeulHomme) ötös járt: 100 mérföld volt az első és az utolsó között. Fabrice Amedeo: mióta a kettes és hármas reff között elszakadt a nagyvitorlám, nem tudok igazán gyorsan menni. A másfél méteres szakadást leragasztottam, a lyukat elkezdtem befoltozni. Még a finiselés hátra van, csakhogy a nedvesség miatt nem igazán tapadnak meg a lapok. Sébastien Destremau (TechnoFirst-faceOcean): az elmúlt 24 órában jelentős kitérőt tettem észak felé. Romain-nak (Attanasio) igaza volt, hogy eltűnt innen, mert a Kergüelen-szigetek körzetére 50-60 csomós szelet jósolnak. Semmi értelme kockáztatni, mert a jelenlegi 30-35 csomó se semmi. Az árbocproblémám miatt sok időt vesztettem, de mostanra minden rendben, 100%-ot tudok kihozni a hajóból. Ha majd lesz egy kis nyugi, felmászom még egyszer, mert a Csendes-óceán előtt mindenképp akarok egy ellenőrzést tartani. Délutánra azért még jutott némi izgalom: úgy borultunk fel, ahogy a svertes hajók szoktak. Kivártam a kabin tetején (belülről), meg voltam győződve róla, hogy hamarosan fejre állunk. De aztán a hajó nagyon lassan elkezdett feltápászkodni. Az Edmond de Rotschild megkezdte negyven napos útját hazafelé.

vg216-17_d44_02_josse.jpg

Csütörtök (december 22.): Yann Eliès (Quéguiner-Leucémie Espoir) és Jean Le Cam (Finistère Mer Vent) egymástól 37 mérföldre haladt, egy alacsony nyomású rendszer előtt, az előny Eliés-nél volt: jó, hogy Jean itt van mellettem. Az új-zélandi vihar óta egymás közelében haladunk, ami azért jó, mert így éles küzdelem zajlik, muszáj figyelni, rendszeresen ellenőrizni a vitorlák állását, a sebességet. Meg hát ezen az isten háta mögötti helyen biztonsági szempontból sem utolsó dolog egy társ. Jérémie Beyou: alap esetben 15-30 csomó között változik a szelem, az előrejelzésben 15-öt ígértek, most épp 34 fúj. Akad pár apró technikai gond, amik hátráltatnak, nem tudok 100%-on vitorlázni, de megteszem, ami tőlem telik. Másoknak még ennél is több baja van, meg hát mégis csak az élmezőnyhöz tartozom. Közben az SMA csapat talált megoldást Meilhat problémájára, igaz, a versenyt fel kell adnia: a Maitry Coq testvérhajója az SMA-nak, Beyou brigádja felajánlott egy használható darabot a sérült helyett, azt már csak el kell juttatni oda, ahova Meilhat biztonsággal meg tud érkezni (ez jó eséllyel Tahiti), ott némi szerelés, aztán lehet menni Les Sables-ba versenyen kívül. Stéphane Le Diraison (La Compagnie du Lit-Boulogne Billancourt): az árboc elvesztésekor egy tíz négyzetméteres darabot meg tudtam mentei a grószból. Ebből szabtam vásznat a szükségárbocra, így nagyobb felület van fent, végre tudok egy fokkal normálisabban kreuzolni. Különben valószínűleg visszasodródnék oda, ahonnan elindultam.

vg216-17_d44_03_diraison.jpg

Rich Wilson (Great American IV): tegnap összefutottam Eric-kel (Bellion - iSail). Lenyűgöző volt a tempója. Sajnos én kiestem a ritmusból, de valószínűleg a többiek is, mert mintha a kis csoportunk minden tagjánál gyorsabb lenne. Amikor végre beáll egy jó bőszeles időszak, idegileg gyengébben bírom, mint a fiatalok, nem akarom határig terhelni a genakkert, végsebességen vinni a hajót. Csakhogy amikor az embert körülveszik az ellenfelek, az komoly dopping.

Péntek (december 23.): Armel le Cléac'h-nek reggel volt hátra 100 mérföldje és egy halzolása a Horn-fokig, ezen felül rengeteg előnye, meg egy kreuzolni kényszerülő üldözője. Jérémie Beyou letudta a büntetését, két órán keresztül vitorlázott oda-vissza egy tíz mérföldes szakaszon. Az okról Jacques Caraes versenyigazgató tájékoztatta a közönséget: még az Indiai-óceánon Jérémie ráesett a gázkarra, azt előrébe tolta, ezzel letörte róla a záró pecsétet. A büntetést egy gyenge szeles (5-10 csomó) időszakban teljesítette, így nem vesztett sokat. Eric Bellion volt a leggyorsabb a mezőnyben, ezzel Enda O'Coineen (Kilcullen Voyager-Team Ireland) elé került. Arnaud Boissiéres (La Mie Caline): számtalan szerelni valóm akadt az elmúlt napokban. A legnagyobb melót a latnik javítása generálta, mert ahhoz négyszer kellett leereszteni (aztán visszahúzni) a grószt - fizikálisan és mentálisan is kikészültem, de már jól vagyok.

vg216-17_d44_04_boissieres.jpg

12:34 UTC-kor Armel le Cléac'h keresztezte a Horn-fok hosszúsági körét, így 17480 tengeri mérföldön 15,5 csomós átlagot produkálva elképesztő rekordot állított fel (47 nap, 32 perc). Ehhez jött még, hogy előnye addigra 762 mérföldre hízott: nyitottam egy pezsgőt, a poharat a fok felé emeltem. Mivel nem volt messze, így végre láthattam a szárazföldet. Csodálatosak a körülmények, a sötét felhők között itt-ott világos foltok látszanak, a szél 17 csomóról erősödik várhatóan 30-ig. Kezdettől az volt a célom, hogy itt elsőként menjek át, ez az elkövetkezendők szempontjából nagyon fontos. Jó végre elhagyni a Déli-óceánt. Mindeközben Thomson elérte útjának addigi legdélebbi pontját (56 fok, 60 mérföldre a jéghatártól), és végre reménye volt arra, hogy a szembeszél lassan elfordul, és végre bőszélben roboghat. Stéphane Le Diraison hivatalosan is visszalépett a versenytől: személyes kihívást kerestem ebben a versenyben, kijjebb akartam tolni a határaimat. Ez sikerült. Már az, hogy ott lehettem a rajtnál, komoly fegyvertény, erre jött 12000 mérföld és 41 nap versenyzés - elszántságom és kemény munkám jutalma. Sokat tapasztaltam, sokat tanultam magamról. Most elviszem a hajót Ausztráliába, onnan pedig lélekben megerősödve térek haza. Jean Le Cam: Armelnak minden összejött a rajt óta. Elkapta a megfelelő szeleket, nem lassított az Atlanti-óceán déli részén, aztán 20 csomós átlaggal teljesítette a Déli-óceánt. Szép munka volt, sehol egy hiba. Elképesztő belegondolni, hogy pár éve Olivier de Kersauson többtestűvel akarta nyolcvan nap alá vinni a földkerülő rekordot a Jules Verne Trophy keretein belül. Nekem eddig nem jött össze, de idén ez is megtörténhet. Jelenleg nem célom elkapni Yann-t. Megyünk a Horn-fokig, aztán meglátjuk. Egy hét múlva ott lehetünk, index ki, aztán fordulás balra.

vg216-17_d44_05_elies.jpg

 

Szombat (december 24.): Alex Thomson jobbcsapáson, bőszélben. És sok nap után gyorsabban, mint a vezető le Cléac'h.

vg216-17_d44_06_map.jpg

Végezetül pedig a létező legmenőbb dolgok egyike: selfie a Déli-óceánon. Nem akármilyen háttérrel.

vg216-17_d44_07_roura.jpg

 

 

Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

fotók: Alan Roura (1,6); Paul Meilhat; Sébastien Josse; Stéphane Le Diraison; Arnaud Boissiéres, Yan Eliés / Vendée Globe

forrás: vendeeglobe.org

A bejegyzés trackback címe:

http://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr2512070507

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.