Az időjárás eddig tulajdonképpen kegyes volt a versenyzőkhöz, nem zuhant a nyakukba túl nagy vihar. Jól bírta a technika is, mert bár sokaknál merült fel kisebb-nagyobb gond, mindenki felülkerekedett a problémáin. Van ugyanakkor, aki egyszerűen nem tudja elkerülni a végzetét...

vg2016-17_d33_00_shiraishi.jpg

Szombat (december 3.): egyvalami kimaradt a múltkori beszámoló lezárásából, mégpedig Conrad Colman (Foresight Natural Energy) születésnapja. Az új-zélandi - amerikai szkipper harminchárom éves lett, gigantikus bulit csapott, amikor elfogyasztotta a felesége által bekészített babcsíra-salátát és dehidrált fagylatot: alapvetően az egész versennyel ünneplem magam, elvégre évek óta az volt az álmom, hogy elinduljak a Vendée Globe-on. Múlt éjszaka harmincöt csomós szélben siklattam a hullámokon, huszonöt csomós sebességgel. Kiálltam a hajó farába, a csillagok alá, és a becsatolt hevedernek nekidőlve élveztem a pillanatot. Jean-Pierre Dick (StMichel - Virbac) a saját figyelmetlensége miatt vesztett nyolc órát, de legalább nem gyűjtött be időbüntetést (vagy rosszabbat). A francia versenyző valószínűleg nem frissítette az adatbázisát pár napja, így nem volt tisztában vele, hogy a Rendezőség észak felé elmozdította a jéghatárt (vagyis ami alá - a biztonság érdekében - nem szabad mennie a hajósoknak). Két órát vitorlázott a tiltott övezetben, amikor konstatálta a hibáját, megfordult, és visszatért arra a pontra, ahol kilépett a szabad világból.

vg2016-17_d33_01_marinenationale.jpg

Mögötte Thomas Ruyant (Le Souffle du Nord pour le projet Imagine) és Jean Le Cam (Finistère Mer Vent) ezzel 200, illetve 100 mérföldre zárkózott hozzá képest. A csoport előtt háromszáz mérfölddel Yann Eliés (Quéguiner-Leucémie Espoir) lassítani volt kénytelen, hogy a 40 csomós lökésekkel érkező délnyugati front legrosszabb része áthaladjon előtte. Az élen Alex Thomson (Hugo Boss) - miközben párosversenyzett Armel le Cléac'h-el (Banque Populaire VIII) - tizenkét óra alatt kilenc halzolást mutatott be, hogy a lehető legközelebb maradjon a jéghatárhoz. A Sakál kevesebbet váltott, átvette a vezetést (vagy vissza, ahogy tetszik). Éric Bellion (Commeunseulhomme): egyre több szelünk van, most épp stabil harminc csomó nyugatról. Először fúj ekkora, mióta elrajtoltunk. Láttam az első albatroszt és az első bálnát is - utóbbi tíz méterrel mellettem ment el. Sébastien Josse (Edmond de Rotschild) is megkapta a díszkíséretet:


Incroyable ! La Marine Nationale nous a envoyé... by VendeeGlobeTV

17:08-kor (UTC) Louis Burton (Bureau Vallée) tizenegyedk helyen, belépett az Indiai-óceánra.

Vasárnap (december 4.): hajnalban Kojiro Shiraishi (Spirit of Yukoh) árboca eltört. Szerencsére hamar kiderült, hogy a szkipper biztonságban van, nem sérült meg, parti csapatával azon kezdett dolgozni, hogy tartalék rudazatot készítsen, folytassa a versenyt. Jérémie Beyou (Maitre Coq) nagyvitorla felhúzójának kocsija rakoncátlankodott, kénytelen volt lehúzni a vásznat, majd az Amsterdam-sziget felé vette az irányt, hogy a meglássa, a szélárnyékban meg tudja-e szerelni. Fa Nándor (Spirit of Hungary kétféle problémával küzdött: automata kormánya kétszer mondta fel a szolgálatot, illetve egy hirtelen érkező erős pöffben szétszakadt a kis genakkere (A7). Az automatika Conrad Colmannál sem működött hibátlanul, aminek persze volt előzménye: füstölni, majd égni kezdett a térképasztal mögötti egyik töltésfelügyelő. Sikerült eloltani a tüzet, de beütött egy rövidzárlat, ami miatt minden kikapcsolt. Igen, az automata kormány is.


D29 : A day to forget for Conrad Colman... by VendeeGlobeTV

Kojiro 08:30-ra végzett az állapotfelméréssel, egyúttal meghozta a döntést is, visszalépett a versenytől: elnézést kérek mindenkitől, aki támogatta az utamat, és köszönetemet fejezem ki a szponzoromnak. Megtiszteltetés volt a Vendée Globe első japán indulójának lenni. Csalódott vagyok, hogy nem tudom végigcsinálni. 17:00-ra Beyou vissza tudott állni a versenybe, igaz, 250 mérföld hátránnyal a negyedik Paul Meilhat (SMA) mögé.

Hétfő (december 5.): Armel le Cléac'h elsőként keresztezte a Leeuwin-fok hosszúsági körét 08:14 UTC-kor (28 nap, 20 óra, 12 perc a rajt óta), ami új rekord, 5 nap, 14 órával kevesebb, mint Francois Gabart 2012-es ideje. Sébastien Josse még 600 mérföldre volt oda, de bal oldali foil-jával eltalált valamit, az időjárás-előrejelzést figyelembe véve (egyre romló körülmények), illetve csapatával egyeztetve úgy döntött, hogy időlegesen háttérbe szorítja a versenyzést, a biztonságra fókuszál. Nem sokkal később (11:30 UTC) Romain Attanasio (Famille Mary - Etamine du Lys), a tizennyolcadik helyen, 470 mérföldre délre Fokvárostól úgy ütött el egy úszó tárgyat, hogy mindkét kormánylapja megsérült. Északnak fordult, hogy valami csendes helyen külső segítség nélkül javításokat eszközöljön.

vg2016-17_d33_02_attanasio.jpg

Kedd (december 6.): A mezőny végén Didac Costa (One Planet One Ocean) lényegében beérte Sébastien Destremau-t (Techo Fisrt faceOcean), amikor egy szélességi körre kerültek. Ezzel a katalán már nem utolsó, vagyis majdnem négy napi hátrányának legalább egy kis részét ledolgozta. Destremau-t - azon kívül, hogy fix tőkesúlyos hajóval versenyez - lassította, hogy négy napig szerelt, mert az indítómotorja felmondta a szolgálatot. Kito de Pavant (Bastide Otio), 08:00-kor (UTC): valamit eltaláltam a tőkesúllyal. Erős ütés volt, a hajó azonnal megállt. A kíl tartócsavarjai azonnal leszakadtak, a bulba és a penge jelenleg a hidraulikatengelyen fityeg. Víz áramlik be a hajóba, de egyelőre a motortérben megáll. Negyven csomós szél fúj, 5-6 méteresek a hullámok, lehúztam a nagyvitorlát, ne döntsön. Felvettem a túlélőcuccomat, de valakinek értem kellene jönnie. Próbálom hívni a Marion Dufresne-t, hogy szedjenek fel.


D31 : Kito de Pavant shows us the damages on... by VendeeGlobeTV

A kutató- és szállítóhajó 100 mérföldnyire volt az ismét pórul járt francia szkippertől. Yann Eliés: sajnálom Kito-t, remek versenyünk volt eddig. Megnyugodtam, amikor hallottam, hogy hamar kimentik. Szerencséje van, hogy a Kerguelen-szigetek közelében történt a baj, mert itt aztán gyorsan lehet nagy baj a kicsiből is. Thomas Ruyant (Le Souffle du Nord pour le Projet Imagine): harminc csomós szélben már elég stresszes ezeknek a hajóknak a kezelése. Csak akkor megyek ki ellenőrizni a vitorlákat, amikor változik a szél. Épp nincs fönt túl sok, vállalható a helyzet. Ha egyszer az ember beállította őket, egyszerűen odabent marad, aztán kivárja, míg a rossz továbbáll. Nem sok szünet jut, azok is rövidek.

vg2016-17_d33_03_shiraishi.jpg

17:20-kor Eric Bellion értesítette a parti csapatát, hogy jobb oldali kormánya megsérült. Harminc csomós alapszélre ötven csomó fölötti pöff érkezett, felborult, a kormány tengelye pedig belefeszült a tokjába. A lap a helyén, de fixált, azaz használhatatlan. Van tartalék, lehet cserélni, de ahhoz béke kell, ami reggelre előállhat.

Szerda (december 7.): Hajnali egykor (UTC) Kito de Pavant megmenekült, egészséges, de kimerült és nagyon csalódott. Komoly mázlim volt a MD-vel, mert évente mindössze négyszer jár erre. Az éjszaka egy pontján már nem tudtam kontrollálni a bent lévő víz mennyiségét, de akkor is nehéz volt magára hagyni a hajómat.

vg2016-17_d33_04_julienleprince.jpg

Sébastien Josse eddigre végre rendesen fel tudta mérni a foil-t és annak házát ért sérülést, de az eredmény nem volt szívderítő: amikor az ember nekivág a VG-nek, tisztában van vele, hogy minden nap dolgoznia kell a hajón, annak karbantartásán. De ez alatt kis dolgokat értek. Kórházi nővérek vagyunk, nem idegsebészek. Nem titkolhatom el a tényt, hogy kemény menet volt idáig. Ezeknek a hajóknak az emelősverteken kell menniük, hogy kijöjjön belőlük a potenciál, de ahhoz hajtani kell őket. Ennek ellenére jó volt itt lenni. Mindent beleadtam, és a történtek ellenére nem bántam meg semmit, amit tettem. A csapatommal számba vettünk minden lehetőséget, nehéz döntést kellett meghozni, de mindenki egyet értett benne. Hónapokba telik, mire túlteszem magam rajta, mert nem csak a verseny, de az odáig vezető útba fektetett energia is kárba vész. Thomas Ruyant vízbetörést észlelt, bal oldali ballaszttartályának töltőcsöve sérült meg, gyorsan áthalzolt balcsapásra, hogy kiemelje azt az oldalt a tengerből, eltömte a lukat, jelenleg állandó megoldáson dolgozik. A nagy dráma közepette jó hírnek számított, hogy Shiraishi elérte Fokvárost: bár nem tudom befejezni a versenyt, de nagyszerű élményekkel lettem gazdagabb. Jó kis regatta volt, rengeteg új barátot szereztem, köszönettel tartozom a többi szkippernek, hogy maguk közé fogadtak. A kaland itt nem ér véget, mert legközelebb én akarok az első ázsiai lenni, aki teljesíti a VG-t.

vg2016-17_d33_05_vg.jpg

Csütörtök (december 8.): 10:00-kor Armel le Cléac'h keresztezte a féltávnak számító hosszúsági kört (K 146 fok, 55 perc), Alex Thomson öt órával később követte. Rohanásukban némi szünet ígérkezett, mert egy nagyon lassan mozgó alacsony nyomású zóna kúszott be eléjük, amibe nem akartak beleszaladni. Thomson: most kell csak igazán vigyázni a hajóra. Hol kettő, hol három reffet húzok, J3 vitorla van még fent, a foil-okat kihúztam a vízből. De ez a fránya hajó nem akar lassítani. Az igazat megvallva, nem törődöm Armel pozíciójával, semmit nem tudok tenni ellene, inkább magamra figyelek, igyekszem egyben tartani a gépet. Eric Bellion: többször hittem azt, hogy itt a vége. Egyszerűen nem tudtam kiszedni a régi lapot, annyira megszorult. Végül - nagyot kockáztatva - félbe vágtam. Akkor végre kijött. Hajnalban álltam neki a melónak, napkeltekor, tudtam, hogy tizenegy órám van, mielőtt megérkezik az újabb erős szél. Nagy kő esett le a szívemről, hogy befejeztem a javítást.

vg2016-17_d33_06_bellion.jpg

Conrad Colman pedig MacGyver-t játszott: újrakalibrálta az automata kormányt, másfél órát töltött az árbocon, hogy megvarrja a J2 vitorláját, szerelte az akkumulátor-rendszert - közben pedig a jéghatár felé sodródott.

Péntek (december 9.): Thomson 130 mérföldre feljött le Cléac'h-re, és folyamatosan gyorsabb volt nála (a francia a front miatt lassított), a mezőny többi részén tulajdonképpen béke honolt. Jean Le Cam (Finistère Mer Vent): ma nincs túl hideg. Északi szél fúj, mérsékeltebb, mint tegnap - 20-25 csomó sokkal békésebb, mint a korábbi 45. A hajó nem szenvedte meg a viharokat, én jól eszem, alszom.

vg2016-17_d33_07_costa.jpg

 

Kövessetek bennünket Facebook-on, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…

 

fotók: Kojiro Shiraishi (1,4); Marine Nationale; Romain Attanasio; Julien Leprince; VG; Eric Bellion; Didac Costa / Vendée Globe

forrás: vendeeglobe.org

A bejegyzés trackback címe:

http://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr6712034827

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Éhes ló 2016.12.15. 12:05:04

Nem hiszek a szememnek, VG beszámoló, amiben nincs szó az egyetlen magyar versenyzőről?
Vak vagyok, vagy átsiklottam felette?

Miért?

isail · http://isail.blog.hu 2016.12.16. 09:19:53

@Éhes ló: Átsiklottál.
Idézet a cikkből: Fa Nándor (Spirit of Hungary kétféle problémával küzdött: automata kormánya kétszer mondta fel a szolgálatot, illetve egy hirtelen érkező erős pöffben szétszakadt a kis genakkere (A7).

Éhes ló 2016.12.17. 11:51:47

@isail: köszönöm, nekifutok mégegyszer hátha most megtalálom.