Most itt ülök az apartman teraszán, még mindig pihenem a hét eseményeit. Szerdán pihenőnap volt, szokásos tengerparti bulival, tengerben táncolással, sült csirkével.

asw2016_3_layday.jpg

Aztán folytattuk a versenyzést...


4. versenynap

A mai nap indult a legszelesebben, 20 csomó körül, így a közepes orrvitorla került fel. Mára kikristályosodott, hogy a dobogó harmadik helye köztünk és a Lee Overlay csapata (Cookson 50-es hajó, olyannal Sydney-Hobartot lehet nyerni - iSail) között fog eldőlni, ennek megfelelően kemény párosverseny alakult ki. Az első futamon jobban startoltunk, de sajnos jobbcsapáson kelet felé haladva túl közel mentünk a parthoz, Lee Overlay-el a nyomunkban. Amikor fordultunk, persze balcsapásra (nem útjogos csapásra) kerültünk, aminek a másik hajó hangot is adott. Kértünk helyet, de akkor már túl közel voltak, így újra fordultunk, elég bénán, és megálltunk, mint a szög. Mire onnan összeszedtük magunkat, nagy volt a különbség. 4. hely.

asw2016_3_005_paulwyeth.jpg

A második futamra jobban koncentráltunk. Egy gyönyörű start után pontosan trimmelt hátszeles szakaszokon sikerült kihozni a maximumot magunkból, sokszor húsz csomós sebességgel siklatva. Nagyon jó az összhang a spi trimmerekkel, én a nagyvitorlát csörlőzöm, egy hullámot se hagyunk ki - mint egy nagy szörfdeszka. Az egyik cserénél elszakítottuk az A2-t, a következő méret jóval kisebb, de ennek ellenére még Tonnere se tudott nagyon elhúzni tőlünk. Lee Overlay lassabb nálunk a hátszeles szakaszokon, jól otthagytuk őket, a végén csak 20 másodperccel lemaradva Tonnere mögött!

5. versenynap

Tudtuk, hogy ma a maximumot kell hozni. Egy ponttal vezettünk csak Lee Overlay előtt, ha kikapunk, oda a dobogó. Én mi nagyon ott akartunk lenni.
A cél: mi jól rajtoljunk, ők meg ne. Kicsit nehezteltünk rájuk a tegnapiért, hogy majdnem partra raktak. A vonal előtt folyamatosan rájuk tapadtunk, takartuk és nem hagytuk gyorsulni őket. Az most nem volt szempont, hogy késünk pár másodpercet, Tonnere és Gladiator már tuti, hogy első és második.

asw2016_3_003_paulwyeth.jpg

Egy nekünk tökéletes pillanatban rájuk fordultunk és jó sebességgel, elegánsan elsiklottunk. A pálya ugyanaz, mint a második nap: nyolcas, aminek az egyik hurka jó hosszú, tehát a célba egy spinakker menettel csúszunk be. A forduló előtt Overlay-ék küzdöttek rendesen, nem volt sok a különbség, de az éjjel megvarrt A2 felhúzása után már csak integettek. A tetejébe egy rosszul kiszámított halzolással olyan rossz pozícióba kerültek, hogy a végén a vízen 6, korrigált időben 4 perccel voltunk gyorsabbak! Dobogó lesz este!
A díjkiosztó után hatalmas parti volt persze, a trinik jól megtáncoltattak minket, Bernie a kapitány vigyorgott mint egy óvodás, mi pedig csak ráztuk a langyos karibi éjszakában hajnalig. Csak tudnám, hova lett a jobblábas flipflopom.

asw2016_3_008_paulwyeth.jpg

asw2016_3_002_paulwyeth.jpg

Az egész sztori tanulsága az, hogy minden, de minden sikerülhet, a semmiből is. Hajóra mindig kell ember, a tulajdonosoknak kell az utánpótlás, csak ismerkedni kell, e-mailben, Facebookon, fórumokon. Ki kell jönni, meg kell próbálni, mert az élmény mindent felülmúl.


Vigyázat, addiktív!

asw2016_3_004_paulwyeth.jpg

asw2016_3_009_tedmartin.jpg

Felkészülés a Mordorba való visszatérés előtt:

beforemordor.jpg 

Zárszó: amikor Londonban beszálltam a taxiba, erősen el kellett gondolkodnom a házszámon... erre mondják, hogy rendes nyaralás!

 

fotók: 1,2,4: sailingweek.com; 3,5,6:Paul Wyeth; 7: Ted Martin

A bejegyzés trackback címe:

http://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr868688530

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.