VOR, ötödik szakasz, hetedik nap - esés-kelés a Déli-óceánon
2015.03.24. 23:52
Pedig sima ügynek ígérkezett... már amennyire sima lehet 30 csomó fölötti szélben, méretes hullámok között vitorlázni, nulla fok közeli hőmérsékletben.
Viszont sehol egy zátony!
A Pam-hurrikán kissé átírta a menetrendet, március 15. helyett végül 17-én (legalábbis Európában az volt a dátum) indult 6776 tengeri mérföldes útjára a mezőny. Félszélben rajtoltak, a Brunel fent, álló helyzetből lőtt ki, a Dongfeng alul, tempóból, mindketten időben, a többiek - az egy helyben álldogáló MAPFRE kivételével - közöttük, egy-két másodperc késéssel. Caudrelier biztos kézzel irányított, végül vezető pozícióban hagyták el a Hauraki-öblöt, az Abu Dhabi Ocean Racing majd' mindenki mögött keresztbe húzva szépet lépett előre.
Anna-Lena Elled, fedélzeti riporter, Team SCA: köszönjük, Auckland, csodás napok voltak, de ideje elbúcsúznunk és mennünk. Bár ránk fért az extra pihenő, de megkönnyebbültünk, amikor végre kihirdették a rajt időpontját, mert várakozni szörnyű. Yann Riou, FR, DFRT: a Nap lement, mi pedig beálltunk a váltásokra. Épp most küldtem el egy videót, amiben a srácok azon örömködnek, hogy vezetünk. Csakhogy mire végeztem a szerkesztéssel, és eljut a nézőkhöz, már buktuk is a pozíciót!
Matt Knighton, FR, ADOR: elképesztő hangok töltötték meg az éjszaka sötétjét. Ahogy a szél erősödött, a karbon elkezdett hajolgatni, a tengervíz pedig időről-időre elárasztotta a fedélzetet. Két hullám között sem volt csend: olyankor az eső dobolta a ritmust. És mindezeken keresztül tört a legénység tagjainak üvöltése a sorozatos vitorlacserék közben.
Stefan Coppers, FR, TBRU: hölgyeim és uraim üdvözlöm önöket ismét a Team Brunel fedélzetén, ahol megkezdődött az izgalmas párharc Dirk de Ridder (navigátor, ezen a szakaszon van először a fedélzeten - iSail) és Stefan Coppers között. A srácok tegnap nem ették meg a szalonnás rántottájukat. Valószínűleg nekem is így kellett volna tennem ahelyett, hogy tisztára nyaltam az övéket is. Charles Caudrelier, szkipper, DFRT: ez a szakasz brutális. A legnehezebb részek még hátra vannak, de azt már most kijelenthetjük, hogy az előző etap sétagalopp volt ehhez képest. Sebességi gondjaink adódtak az elmúlt huszonnégy órában, az okok ismeretlenek, nehéz lesz felzárkózni a többiekhez.
Francisco Vignale, FR, MAPFRE: az elmúlt 48 órát konkrétan végigszenvedtem. Még mindig nem akklimatizálódtam a szakaszhoz, annyira legyengített a tengeri betegség. A hajót kantnin visszük, a fedélzeti élet minden, csak nem kellemes. Minden délkelet felé megtett mérfölddel hidegebb lesz, minden áron melegen kell tartanunk magunkat, különben nagyon hamar kimerülünk.
Martin Strömberg, DFRT: a kezem rendben, de néhány ujjamat majdnem elvesztettem. Egy kötél összecsomózódott és beszorult az egyik csigába. Én megpróbáltam kiszabadítani, közben persze folyton az járt a fejemben, hogy nem kéne ott matatnom. Aztán meglazítottam a csomót, a kötél pedig megkapta a teljes terhelést, azonnal berántva a kezemet a csigába. Eltartott egy darabig, mire kiszabadítottuk. Szerencsére csak belilult, meg lett rajta pár seb. Az biztos, hogy a szakasz hátra lévő részén fájni fog, és a neheze még csak most jön. Matt Knighton, FR, ADOR: negyedik napja nyomjuk, de már értem, miért közelít mindenki alázattal a világnak ehhez a részéhez. Chuny Bermudez azt mondta, ez után a szakasz után látszik majd meg, kinek van esélye megnyerni a versenyt. Harmadikak vagyunk (a Brunel és az Alvimedica elhúzott északon), de Ian (Walker, a szkipper - iSail) nem törődik ezzel. Tőle idézek: fura etap ez. Kevesebbet gondolok a többi hajóra, mint máskor. Sokkal inkább saját magunkra koncentrálok, hogy minden egyben maradjon, épségben megkerüljük a Horn-fokot, és hogy akkor jó pozícióban legyünk.
Amory Ross, FR, Alvimedica: a szél ereje és/vagy iránya öt percenként változik, idegesítő és kimerítő nincs egy perc megállás sem. 1500 mérföldet jöttünk eddig, másodikak vagyunk, ami nem rossz, de mennénk előrébb. Senkit nem érdekelnek a tőlünk délre lévők, az időjárással küzdünk. Charles Caudrelier, szkipper, DFRT: az elmúlt 36 órában mindent megpróbáltunk annak érdekében, hogy felzárkózzunk. Sajnos a négy halzunk dél felé zsákutcának bizonyult, a vezető hármas előnye tovább nőtt.
Stu Bannatyne, Alvimedica: jó újra itt lenni! A szakasz eddig nem okozott csalódást, pazar siklatásokkal ajándékozott meg minket, és ha hihetünk Will-nek, a navigátorunknak, van ott még bőven, ahonnan ezek jöttek. Most, ugye kettővel kevesebben vagyunk a fedélzeten, mint az előző Volvo Ocean Race folyamán. A kabinban kicsit több a hely, de hajó kezelése teljesen más megközelítést igényel. Mindenkin nagyobb a teher, a manővereket pedig sokkal jobban meg kell tervezni. De még így is majdnem kihozzuk a maximumot a hajóból, de az ennél kisebb létszám már a teljesítmény rovására menne.
És akkor még nem esett szó arról, mi van, ha valaki lesérül:
Amory Ross, FR, Alvimedica: a hőmérséklet 8 Celsius fok, az alapszél 30 csomó, a pöffök 35-40 csomósak, a hullámok egyre nagyobbak - kijelenthetjük, hogy megérkeztünk a Déli-óceánra! Charles Caudrelier, szkipper, DFRT: megvolt életem első spontán halzolása! Itajaí-ban egy sör mellett vagy a kandalló előtt a leendő unokáim körében jó kis sztori lesz, de átélni szörnyű. A hajó árboca fekszik a vízen, a déli szélesség negyvennyolcadik fokán vagyunk, a szél 40 csomós, a hullámok öt méteresek - nem buli! A helyzet ugyanakkor ellentmondásos, mert nyugodtak vagyunk, hiszen csend van a fedélzeten, a hullámok nem okoznak zajt - legalább könnyen tudunk kommunikálni. Vesztettünk vagy 30 mérföldet, ennek ellenére örülök: senki nem veszett el, kiváló munkát végzett a legénység a felállás közben, nem törtünk össze semmit, a vitorlák épek. Ugyanakkor el kell ismernem, hogy túl sokat hibáztunk eddig - hat nap alatt kimerítettük az egész szakaszra adott keretünket.
Ugyanez spanyol módra:
Stefan Coppers, FR, Team Brunel: nincs az a videó vagy fénykép, ami visszaadhatná enne a végtelen víznek az erejét. A tempót egyszerűen lehetetlen megörökíteni. Csoda, hogy még áll az árbocunk. Utóbbira legalább van ésszerű magyarázat, amit Gerd-Jan Poortmannak köszönhetünk: meghatározzák, milyen erős vantni kell a legnagyobb viharhoz. Aztán hétszer erősebbre csinálják, mint kéne.
A sebességi rekorder eddig az ADOR: 25 csomó, negyed órán keresztül (bár voltak ennél nagyobb pillanatnyi értékek több hajón is), a legnagyobb hullámot az Alvimedica nyerte meg (7,19 méter), és a 24 óra alatt megtett leghosszabb út is az ő nevükhöz fűződik (497 tengeri mérföld).
Kövessetek bennünket Facebookon, akadnak finomságok, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter-oldalunk is…
Állás (március 24. 21:40 UTC): Team Brunel (4194 tmf a célig), MAPFRE (+3,7 tmf), ADOR (+11,1 tmf), Alvimedica (+14,1 tmf), Dongfeng (+29,2 tmf), SCA (+123,6 tmf).
fotók: Stefan Coppers; Francisco Vignale; Matt Knighton: 3, 4; Yann Riou, Anna-Lena Elled; Amory Ross
forrás: volvooceanrace.com
Szerző: isail
Szólj hozzá!
Címkék: vitorlázás Volvo Ocean Race Amory Ross Auckland Yann Riou Itajaí Anna-Lena Elled Matt Knighton Stefan Coppers Francisco Vignale
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.