Mintha a Rolex Sydney Hobart idei mezőnye két külön versenyen vett volna részt. Azt már a meteorológiai előrejelzésekből tudni lehetett, hogy a verseny elején és nagyobb részében a gyengébb szelek uralkodnak majd, de arra is számítani lehetett, hogy a relatív sekély Bass-szorosnál a második-harmadik napra viharos, akár hurrikán erejű szél és ami még fontosabb: a vele járó hatalmas hullámok lehetnek. 

Így is lett.

A versenyt vezető hatalmas maxik a sztratoszféráig emelkedő árbocaikkal és stadionokat beteríteni képes vitorláikkal a gyengébb szélekben is nagy tempót diktálva tudtak elhúzni a mezőnytől, míg annak nagy része belekerült a verseny előtt jósolt viharos időjárásba. Az eredmény pedig magáért beszél:

 

29609_0_2_photo_SYHO13cb_55003a.jpg29610_0_2_photo_SYHO13cb_57035a.jpg

  

 Használati utasítás: linkjeink új ablakban nyílnak, így, ha rájuk kattintotok, nem veszítitek el a fonalat.

Az elöl haladó maxik és szuperjachtok csak egymással versenyeztek, de az világos volt tulajdonképpen már az elején, hogy rekorddöntésről idén szó sem lehet. A Sydney-i rajtnál, az öbölből való kihajózásnál a két nagy rivális, a Wild Oats XI és a Perpetual LOYAL még fej-fej mellett haladt, elsőként azonban az addigi hatszoros nyertes WO XIért ki az öbölből egy szerencsés bójavételi manővernek köszönhetően:

  

   

 Csatájuk intenzitását jól jellemzi, hogy még egy finom luvcsatára is sor került, amikor a két hajó közel került egymáshoz. Az élő közvetítésben ez így nézett ki:

 

RSHYR_2013_sum_01.jpg  

 míg a profi fotós ilyennek láttatta velünk:

 

RSHYR_2013_sum_02.jpg  

 Innentől a meteo-taktikán volt a lényeg: ki az, aki a gyengébb szelekben jobban ki mer hajózni kelet felé, hogy ott nagyobb szélben és jobb szögben vitorlázva el tudja érni a tasmán partokat. Ez eleinte a Perpetual LOYAL-nak ment jobban, vezették a versenyt, mi több, egy időre a Giacomo (Volvo70-es, a korábbi Groupama) második helyen haladt.

 

RSHYR_2013_sum_03_DF_600.jpg  

 Végül aztán, amikor egyenletesebbé váltak a körülmények, Wild Oats XI - mondhatni - erőből lenyomta ellenfeleit, ezzel a csapat Mark Richards-szal a kormánynál hetedszer is meg tudta nyerni a versenyt az aggastyán borász (valamint Ausztrália egyik leggazdagabb embere), Bob Oatley tulajdonos nagy örömére. 

 

RSHYR_2013_sum_04_CB_600.jpg     

                                            

       

 A Sydney-Hobart verseny szépsége ugyanakkor éppen az, hogy nem elég elsőként befutni, ahhoz, hogy a fődíjat is megnyerje egy hajó, handicap-számításban is jól kell teljesítenie, az pedig várható volt, hogy az abszolút első helyen befutó maxik közül idén senki nem viheti el a Tattersall kupát. 

 

RSHYR_2013_sum_05_DF_600.jpg  

 Budapesti idő szerint vasárnap éjfélig kellett arra várni arra, hogy hivatalosan is kihirdessék az idei Rolex Sydney Hobart verseny győztesének a Victoir nevű hajót. Ez a Cookson 50-es nem ismeretlen a verseny történetében, csak korábban nem így hívták. Előző tulajdonosa még a Jazz nevet adta neki, és IRC számítás szerint mindig is ott volt az élbolyban, az első négy-öt helyen. Idén abszolút 9. helyen ért célba és a csapatnak órákat kellett arra várnia, hogy kiderüljön a mögötte érkező esélyesek közül valaki megveri-e. Végül nem így történt, így Darryl Hodgkinson-nak és legénységének adták át a csodás kupát.

 Darryl Hodgkinson, tulajdonos: egy remek kampányra tettük fel a koronát (eredetileg két évet szánt magának arra, hogy megnyerje a S2H-t, a dolog összejött egy év alatt - iSail). A győzelem a miénk, de úgy érzem, mindenki osztozik velem benne, aki részt vett a versenyen. Sean (Kirkjian, a taktikus, idén tizenhetedszer indult - iSail) egy varázsló, amint Danny (McConville - iSail) is, aki a hajó felkészítését végezte. A lehető legjobb állapotban hagytuk el Sydney-t. Kemény verseny volt, amikor megjött az az erős északkeleti szél, nagyon kellett bíznunk magunkban és a hajónkban. Tudtuk, hogy képes nyerni, hagytuk, hadd menjen. És azzal is tisztában voltunk, hogy nekünk sem szabad kiengednünk egy pillanatra sem. Beleszaladtunk egy spontán halzolásba, attól megijedtünk, de hamar összekaptuk magunkat. Utána azért vitorlát cseréltünk, az A4 helyére az A6 (vagyis egy kisebb vászon - iSail) ment föl, de a sebességünk nem csökkent.

 Phil Eadie, navigátor, a mostanival együtt harmincötször teljesítette a távot: minden követ megmozgattunk a siker érdekében. Rengeteg munkát öltünk bele, egy időben minden nap konzultáltunk Darryl-lel, hogy biztosra menjünk. Visszanéztem néhány korábbi győztes menetem nyomvonalát, hogy bennem legyen az érzés. Sokszor újragondoltuk a stratégiánkat - főleg az utolsó 24 órában. Az előrejelzés alapján fejben végigfutottuk a versenyt, elképzeltük az egyes szituációkat, aztán igyekeztünk ezt összhangba hozni a valósággal. A meteorológusunk, Chris Buckley, aki Perth-ben székel, ellátott minket a szükséges információkkal.

          

                              

A versenyről eddig készült mozgóképes beszámolók

                                 

                                    

  

Hajósoknak szóló hirdetmény: kövessetek minket a Facebook-on, akadnak finomságaink, amiket csak ott jelenítünk meg! És van még Twitter oldalunk is... 

 

Tulajdonképpen jónak mondható arány, hogy végül csak 10 hajónak kellett feladnia a versenyt, néhol az okot is lehet tudni:

  • Rush
  • Henri Lloyd - kormánysérülés
  • Luna Sea - kormánysérülés 
  • Canute - kormányprobléma
  • Wedgetail - árboc kidőlés
  • Patrice - hajótest sérülése
  • Audi Sunshine Coast - rigg sérülése
  • Dodo - nagyvitorla-sérülés
  • Wilparina
  • Black Adder

         

 Voltak páran, akik valamiféle szankcióval kellett, hogy szembenézzenek:

  • Shining Sea - 20 perces büntetés a Versenyutasítás 40.7 pontjának* megsértéséért
  • Titania of Cowes - 20 százalékos büntetés a Versenyutasítás 27.1 pontjának** megsértéséért
  • Mission Performance - 20 perces büntetés a Versenyutasítás 40.7 pontjának megsértéséért

* Előre megadott időkben (naponta háromszor) minden versenyben lévő hajónak kötelező rádión bejelentkeznie a versenyközpontba. Ennek elmulasztása (akár többször is) időbüntetést (akár többet is) von maga után.

** Minden célba érkező hajónak egy formanyomtatványt kitöltve írásos nyilatkozatot kellett tennie a Royal Yacht Club of Tasmania-ban, miszerint érvényesen (vagy nem) teljesítette a távot - mindezt a befutást követő hat órán belül.

 Az utolsó érvényesen célba érkező hajó: Namadgi december 31. 22:57:33, versenyben töltött ideje 5 nap, 9 óra, 57 perc, 33 másodperc.

  

 (fotók: 1,4: Carlo Borlenghi; 2,3,5: Daniel Forster)

 (forrás: regattanews.com)

A bejegyzés trackback címe:

https://isail.blog.hu/api/trackback/id/tr725717383

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása